Anyagvizsgálók Közlönye, 1930 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1930-06-01 / 1. szám
4 VÉR TIBOR DR., mintha az emberi elme termékenységében állott volna be vissza* esés, vagy mintha az új ideáknak, az új gondolatoknak száma lett volna kevesebb, hanem mert a legjobb gondolatok, a legtökéleteseb* ben kidolgozott tervek is, a megfelelő anyag hiánya miatt kivihe* tetleneknek bizonyultak. Az anyag ugyanis lemaradt ebben a technikai versenyben, ellenére annak, hogy az utolsó tíz év, különösen könnyű fémek és ötvözetek terén, nagyon erős fejlődést mutatott. De még szembetűnőbb a visszaesés az anyagvizsgálat s annak főleg egyik ágában, a szilárd testek mechanikai vizsgálatainak terén. Mintha a tudomány ezen ágáról megfeledkeztek volna, vagy mintha egy őskonzervativizmus ülte volna meg anyagvizsgálati rendszerünk alapjait. Igaz, hogy ennek következményeképen valahogy megingott az anyagvizsgálat által megadott jellemzőkbe vetett hit, s bizonyos bizonytalanság kezd mind jobban és jobban észlelhető lenni. Különösen szembetűnő ez a fémek vizsgálatánál, ahol az anyag szilárdsági értékeire való támaszkodás gyakran teljesen hiábavalónak bizonyult. Sok esetben ellenére annak, hogy a szilárdsági feltételeknek megfelelő anyaggal dolgoznak s elég nagy biztonsági tényezőt is vesznek számításba: gyakori törések, anyagi tönkremenetelek állanak elő. Legfeltűnőbben észlelhetők ezek a nagy sebességű alternatív mozgású géprészeknél, úgyannyira, hogy a tervező mérnöknek a leggondosabb számítása mellett és a legmegfelelőbb anyag kiválasztása esetén is, sokszor a teljes bizonytalansággal kell szembenéznie. Sok esetben nem bírja ugyanis olyan anyag sem megállani a helyét az egyes szerkezeti részben, melynek a szilárdsági vizsgálat alapján teljesen kielégítő eredményt kellene adnia. Ennek a következménye lett az a kapkodás, amely az utolsó években az anyagvizsgálat terén észlelhető volt. De viszont ez indította meg azt a lázas kutató munkát is, melyeknek eredményeképen olyan eljárásokat igyekeznek kidolgozni, melyekből az anyag használhatóságára sokkal biztosabban és pontosabban lehet következtetni. Épp ezért, azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha egyfelől, legalább főbb vonásokban, rámutatok azokra az alapokokra, melyek miatt a jelen anyagvizsgálati módok egy része és különösen a mechanikai vizsgálat nem képes kielégítő képet nyújtani az anyag alkalmazhatóságának lehetőségéről, másfelől, ha ismertetni fogom azokat az újabb kutatási irányokat, melyek főleg külföldi kutatóintézetekben folynak, s melyekbe különösképen módomban volt 10 hónapos amerikai tanulmányutam alatt betekinteni. II. Köztudomású, hogy addig, míg régebben az anyagvizsgálat tulajdonképen csak az anyag minőségének meghatározására szolgált és csak a minősítéséhez szükséges általános érvényű eljárások kidolgozásán fáradozott, addig ma sokkal kiterjedtebb működési kört kénytelen betölteni. Elsősorban kutatnia kell azokat a tényezőket, amelyektől az anyag használhatósága függ, másodsorban meg kell állapítania azokat az eljárásokat és módokat, melyekkel e tényezők legköny*