Anyagvizsgálók Közlönye, 1931 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1931-01-01 / 1-2. szám
2 Worschitz Frigyes A fa szövete, a műszakilag egyedül felhasználható gesztet tartva szem előtt, a többé-kevésbbé incrusztált cellulózé alkotta sejtfalak tömegéből áll, mivelhogy az elhalt sejtekben a plazma eltűnik, hogy helyét gesztesítő anyagoknak, konzerváló szereknek adja át. A fás anyagban, légszáraz állapotot (kb. 8% víztartalommal) feltételezve, ezen inkrusztált sejtfalak s a sejtüregekben lévő kristályos és amorf zárványok alkotják végső fokon azt az anyagi réteget, amelyen a beeső röntgensugárnyaláb áthaladni kényszerül. (A pórusokban lévő levegőtől s a még fennmaradó víztől eltekintve.) Az inkrusztáló anyagok közül a főszerepet a lignin anyagok játszák, melyek pontos vegyi összetételét még nem ismerjük s melyek valószínűleg a cellulózé oxidekivátjai. A lignin mellett még más anyagok is vesznek részt a fásodásban (xylán-féleségek), melyek esetenkint meglehetősen nagy mennyiségekben jelentkezhetnek s melyek pl. a Picea excelsában 9, a Fagus sylvaticában 33, s aJuercusokban pedig kb. 20% -ban vannak jelen. A legtöbb fa végeredményben Czapek szerint 80% cellulózéból és xylánból s 20% egyéb inkrusztáló anyagból áll, melyek a sejtfalakban lelhetők fel, mely sejtfalak szárazanyagának fajsúlya a — 1.56, de amely tényező csak bizonyos korlátokon belül vehető állandónak, miután a sejtfalak elváltozása alkalmával a fásító anyagok (gyanta, gummi stb.) berakodása következtében, bizonyos változásoknak van alávetve. A megközelítőleg abszolút száraz faanyag fajsúlyát g-nek véve, a g/G összefüggésből megállapíthatjuk a különböző fajsúlyú faanyagok koncentrációját, azaz azt a számot, amely megmutatja, hogy a fás anyag a térfogat egységben milyen tömeggel szerepel. Erre a koncentrációra számításaink folyamán még visszatérünk. A fás szövetek tömegabszorbciós koefficiense a faanyag alkotó vegyületeinek t. a. koefficienseiből tevődik össze s mint a komplex anyagokban, koncentrációjuk szorzatának összegével. A különböző keménységű, fajsúlyú fás anyagokat céljainknak megfelelően kemény-, lágy- és fenyőfák csoportjába osztva, az egy-egy csoportba tartozó fafajok tömegabszorbciós koefficiensét, a csoport átlag fajsúlyával, ill. az annak megfelelő átlag koncentrációjával vesszük számításba. (A közölt I. sz. táblázatban a fák fajsúlya, — a 12 cm-nél vastagabb törzsfát véve alapul, — légszáraz állapotban van feltüntetve.г 1 2 1 A fa azon szövetei, melyek az anyagcserében részt nem vesznek s melyek az inkrusztált anyagok révén az anyagcserében aktív részt vevő sziáccsal szemben legtöbbször színben is különböznek. 2 Fehér-,Mágócsy: Erdészeti Növénytan, Sopron, 1929 (71 és 31 old)