Asztalosmesterek Lapja, 1925 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
1925 január 3. ASZTALOSMESTEREK LAPJA Adómérlegét, könyvelését elkészítik, felülvizsgálják, könyvelőt betanítanak HOFBAUER TESTVÉREK BUDAPEST, IV., MUZEUM-KÖRÚT 31. Telefon: József 112—28. síinkben részletesen be fogunk számolni, mikoris megállapítható lesz, hogy az asztalosiparosság ezen országos szervére szükség van s hogy annak fentartását továbbra is mindenképen biztosítani kell. Az év pozitív eredményei az IOKSz törvényesítése és 22 milliárd koronával történt anyagi megerősítése, a kisipari hitelkérdés megoldása, a kézműveskamara felállítását előbbrehozó tárgyalások. Elért az iparosság még több kisebb eredményt is, a sok munka folyományaképen, melyet Pálfy Dániel az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke (Lelkes éljenzés) az egész ország iparossága érdekében oly fáradhatatlanul és önzetlenül végzett.Éljenzés.) Itt meg kell emlékeznem gróf Hadik Jánosnak, az IOKSz elnökének nagy eredményeket hozó munkásságáról. Teljesen példa nélkül álló dolog, hogy egy földbirtokos, magyar mágnás ily megértést, jóakaratot, időt, fáradságot, sok munkát áldozva teljesen önzetlenül munkálkodjék a magyar kézművesiparosság jobb sorsa megteremtése érdekében. Az IOKSz megerősítését eredményező munkája ismeretes, újabban pedig a kisipari hitel kérdésének végleges megoldása érdekében fejtett ki beláthatatlan értékű munkát. Hogy a kisipari hitelt olcsóbbá sikerült tenni, ezen jelentős eredmény gróf Hadik János fáradhatatlan és kitartó munkájának köszönhető. (Lelkes éljenzés.) A hála és elismerés hangján kell megemlékeznem dr. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter, báró Korányi Frigyes és Bod János pénzügyminiszter urak megértéséért ami lehetővé tette az IOKSz törvény megszavazását és ezen intézménynek 22 milliárd koronával való anyagi megerősítését, de a szövetkezeteken kívül álló iparosságnak hitellel történő ellátását is. Ezen cselekedeteikkel nagymértékben segítettek az iparosság sorsán s hisszük, hogy további megértésük újabb eredményeket fognak biztosítani. Meg kell emlékeznem lapunkról, mely Füredy Lajos titkárunk szerkesztésében ezen év alatt nagy fejlődésen ment keresztül s kijelenthetem, hogy a jövőben is mindent elkövetünk, hogy a szakma lapja minél inkább kielégíthessen minden kívánságot. Nem mulaszthatom el, hogy Füredy Lajos titkárunk munkásságáról ez alkalommal külön meg ne emlékezzem. Titkárunk a vidék megszervezésével, a testület és Szövetség, a szakma gazdasági céljai érdekében éjjelt nappallá téve, fáradhatatlanul a legnagyobb agilitással dolgozik s mindenütt ott van, akár a vidéken, akár a fővárosban, ahol bajokat kell eloszlatni, panaszokat kell orvosolni és a szakma érdekeit előbbre vinni. Én Füredy titkárnak ezen önfeláldozó munkásságáért a legnagyobb elismerésemet fejezem ki. (Lelkes éljenzés.) A mai helyzet s az, amely előtt még állunk, nehéz s úgy tűnik, mintha kibontakozásra sem lenne remény. Mi megtanultuk mesterségünket, megtanultunk dolgozni, de megtanultunk reménykedni és bízni is. Mi hisszük, hogy a munkának előbb-utóbb mégis csak meg kell indulni. Én hiszem, hogy a külföldi magánhitel bekapcsolódása, az építkezések megindulása végre is lehetővé tegyék részünkre a munkálkodást és a fennmaradást. A munkák megindulásakor azonban vigyáznunk kell, hogy túltengések, oktalan konkurrálások ne álljanak elő, mert az ilyen verseny mellett elért munka nem jelent előnyt a munkát elérő számára sem. Mondanom sem kell, hogy munkánkban a legkikristályosodottabb nemzeti érzésnek kell dominálni és erről az útról eltéríteni magunkat nem hagyjuk. Ami a politikát illeti, világnézeti politikát nem folytathatunk ; nekünk a gyakorlat sok megpróbáltatáson átment embereinek a gazdasági politikát kell keresnünk és támogatnunk. Itt is, mint egyebütt, önzetlennek kell lennünk és nem a személyeket tekinteni. Nem a személyek a fontosak, nincsen ember hiba nélkül, — így magam sem, — de éppen ezért ezek taglalásánál az erényeket is keresni kell. Én nem tartom magam senkinél sem többre, legfeljebb annyi különbség van köztünk, hogy én többet munkálkodom a közért. (Helyeslő tetszés.) Ez a mai viszonyok között áldozat, de vállaltam ezt a feladatot és szívesen végzem, míg kartársaim megbecsülését és támogatását biztosítva tudom munkámhoz. A szakma egysége lebegjen állandóan szemünk előtt. A régi római állam egységét egy összekötött veszszőnyalábbal szimbolizálták. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy meg ne oldódjon a kéve, széjjel ne hulljon az egység. Ezután az Asztalosok Anyagraktár Szövetkezetének fontosságáról, Kulcsár József, az IOKSz. vezérigazgatójának a kisipari hitelkérdés megoldása érdekében folytatott munkásságáról, a kiviteli lehetőség megteremtésének szükséges voltáról emlékezik meg, majd az Otthon feladatait és céljait emelve ki, ismét az összetartás és megértés fontos voltát hangoztatva, a szakma minden tagjának boldog és megelégedett új esztendőt kíván. Nagy Antal elnököt beszéde befejeztével a jelenlévők hosszantartó zajos ünneplésben részesítik. Ipach Ede az elismerés és hála hangján emlékezik meg az Otthon megalkotásáról, kéri Nagy Antal elnököt, hogy továbbra is ezen az úton haladva, melyen eddig járt, kéri az Otthon további kiépítését. Egy könyvtár létesítését múlhatatlanul szükségesnek tartja és ezt is a szakma tagjainak megértése folytán képzeli összehozni. A könyvtár alapjául három darab könyvet ajánl fel. (Éljenzés.) Ezután a nagyszámban jelenlévő tagokat Nagy Antal elnök szokott magyaros szívélyességével megvendégelte. Különleges műbútor KELELÉSEK üzeme GÁRDAI, ADRIÁT ÉS KRÉMER BUDAPEST, VIII., NAP-UTCA II. Bel- és külföldi FORNÉROK , óriási választékban olcsó árakon SPITZER VILMOS ÉS FIA Budapest,VII.,Wesselényi u. 54. Telef.: J. 119-73 Leggyorsabb postai és vasúti szállítás. 3 Mindennemű csiszoló, tükörborítóés rézfoglaló munkákat legjutányosabban elvállal: özv. Misthler Sándorné és Fia Budapest, V., Lipót körút 18. Fais Finmlé Részvénytársaság Budapest, IX., Ferenc-körút 19-21. A kézműveskamara ügye. a) Tudvalevő, hogy a kézműveskamara ügyében a kereskedelemügyi minisztériumban tartott ankéten a közös kamarák összefogtak az országos iparospárttal és az országos iparegyesülettel a tervezett intézmény megbuktatására Sajnos segítőcsapatokként egyik-másik fővárosi ipartestület is odaállott a kamara ellenzői sorába, aminthogy különben igen tiszteletreméltó egyéneket vezetett félre az a szélsőséges agitáció, amely hamis jelszavakkal, ferde beállításokkal és gyanúsításokkal igyekezett az Iposz becsületes munkáját diszkreditálni. Annyit el is értek a kézművesipari érdekeknek ezek a „jóakarói“, hogy az ankéten a miniszter egy hat tagú bizottságra bízta az ügy előkészítését. Az idő telt-múlt, végre a napokban nyilvánosságra került azoknak a neve, akiket a miniszter a bizottság tagjai gyanánt kinevezett. Buday László dr. h. államtitkár lett az elnök, tagjai pedig Pálfy Dániel az Iposz, Farkas Elek a Baross Szövetség, Müller Antal a Kiosz részéről, továbbá Bittner János kamarai alelnök, Szávay Gyula kamarai főtitkár és Soltész Adolf, az Iparegyesület igazgatója. Senki se állíthatja, hogy ez a bizottság a kérdés előbbrevitelére éppen a legalkalmasabb, mert a budapesti kamara képviselőinek természetszerűleg nem érdekük a kézműveskamara életrehívása; az iparegyesület igazgatója pedig eddigi működésével korántsem igazolta, hogy ily tisztán a kézművesiparosságot érdeklő kérdés megoldásába befolyhatna. Ellenben most elmondhatjuk igazán, hogy a kézműveskamara kérdése holtpontra jutott, hiszen a hírlapokba elhelyezett tendenciózus közlemények máris meghúzták a kézműveskamara fölött a lélekharangot. Szó sincs róla, az a miniszteri leirat, amelyik a bizottsági tagok kinevezését tudatja, tényleg alkalmas arra, hogy az ellenséges tábor ujongásának tápot adjon. Azt mondja ugyanis a leirat, hogy a miniszter a bizottság feladatává teszi az ipartestületi reform alapelveinek kidolgozását, továbbá állásfoglalást abban a tekintetben, miképpen létesítessék a kézművesiparosság országos szervezete és ez utóbbira vonatkozólag megjegyzi a miniszter, hogy az országos szerv elnevezésében a kamara jelzés nem foglalna helyet, továbbá, hogy annak fenntartása céljából közszolgáltatások nem vehetők kombinációba s hogy a fenntartás költségeiből az állam nem vállalhat semmit. Tény tehát, hogy a miniszteri leirat az ipartestületi reformot helyezi előtérbe, a kamarai címet már mintegy eleve elejti és a tagsági járulékoknak akár kamarai illetékek módjára, akár közadók módjára való behajtását megtagadja. A kézművesiparosság nem is kívánt állami hozzájárulást, az ipartestületi reform előtérbe helyezése azonban évek hosszú sorára elodázná a kézműveskamara felállítását, a fenntartási költségek nem közszolgáltatások módjára való megállapítása ugyanolyan bizonytalan helyzetnek tenné ki a kézműveskamarát, mint amilyen bizonytalan helyzetben ma az Iposz van. Akik azonban már eleve örülnek a kézműveskamara ilyentén elgáncsolásának, azok korán örülnek, mert ha a budapesti testületek egyikmásika — nyilvánvalóan személyes ellenszenvből — oda is áll a közös kamarák mellé ebben a küzdelemben, a vidéki iparosság óriási zöme követelését nemcsak fenntartja, de egyenesen megköveteli azt is, hogy az érdekeinek védelmére felállítandó eme központi intézmény címében igenis viselje a kamara nevet és hatáskörében is olyan legyen, mely a speciális kézműves és kisipari érdekek oltalmát biztosítja s az ipartestületek intenzív működését elősegíti. Az egri, szegedi, miskolci, hatvani, ceglédi, hódmezővásárhelyi ipartestületek máris mozgalmat indítottak egy országos nagygyűlés egybehívására; a kecskeméti iparosságnak december 28-án lezajlott impozáns naggyűlése határozati javaslatban sürgeti az eredeti tervezetnek megfelelő kézműveskamara sürgős felállítását ; a budapesti lakatos ipartestület pedig egyenesen felhívja az Iposz elnökségét, hogy — nem lévén joga az iparosság megkérdezése nélkül a kamarai cím elejtésére — tegye jóvá ezt a hibáját most azzal, hogy a legerélyesebben foglal állást a kézműveskamara mellett. Hová fog fejlődni a kézműveskamara ügye, ma még nem tudható; tény azonban, hogy az Iposz elnöksége semmi szín alatt nem adja föl álláspontját és mindent el fog követni, hogy a magyar kézműves- és kisiparosságnak ez a jogos és méltányos követelése honoráltassék. Lehetetlennek tartja azt, hogy kifejezetten kisipari kérdésekben a közös kamarák és a szabad ipar exponensei mondjanak véleményt és szükség esetén az egész ország iparosságára apellál, hogy bebizonyítsa igazát. Végtére harmadfélszáz ipartestület és különféle alakulat nyilatkozata van az Iposz kezében és az ezekhez tartozó tábor eléggé gerinces és erős ahhoz, hogy néhány kamarai titkár okvetetlenkedését semmivé tegye. Enyvet és sellakot olcsón szerezhet be Szövetségünknél. Legszebb gyökér négyzetlábanként 18.000 korona Somogyi furnérkereskedőnél. Budapest, VII., Verseny utca 2. Vásárlásoknál hívják fel kortársaink a kereskedők és gyárosok figyelmét lapunkra. Riglis■ és habosdiófaformi kapható: „Slavonia“ Magyar Faipar R.-T.-nál, Budapest, X., Kerepesrét 29/b. Telefon: József 106—99. és József 109—95.