Asztalosmesterek Lapja, 1925 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-03 / 1. szám

1925 január 3. ASZTALOSMESTEREK LAPJA Adómérlegét, könyvelését elkészítik, felülvizsgálják, könyvelőt betanítanak HOFBAUER TESTVÉREK BUDAPEST, IV., MUZEUM-KÖRÚT 31. Telefon: József 112—28. síinkben részletesen be fogunk szá­molni, mikoris megállapítható lesz, hogy az asztalosiparosság ezen or­szágos szervére szükség van s hogy annak fentartását továbbra is min­denképen biztosítani kell. Az év pozitív eredményei az IOKSz törvényesítése és 22 milliárd koroná­val történt anyagi megerősítése, a kisipari hitelkérdés megoldása, a kézműveskamara felállítását előbbre­hozó tárgyalások. Elért az iparosság még több kisebb eredményt is, a sok munka folyo­­mányaképen, melyet Pálfy Dániel az Ipartestületek Országos Szövetségé­nek elnöke (Lelkes éljenzés) az egész ország iparossága érdekében oly fá­radhatatlanul és önzetlenül végzett.­­Éljenzés.) Itt meg kell emlékeznem gróf Hadik Jánosnak, az IOKSz elnöké­nek nagy eredményeket hozó mun­kásságáról. Teljesen példa nélkül álló dolog, hogy egy földbirtokos, magyar mágnás ily megértést, jóakaratot, időt, fáradságot, sok munkát áldozva teljesen önzetlenül munkálkodjék a magyar kézművesiparosság jobb sorsa megteremtése érdekében. Az IOKSz megerősítését eredmé­nyező munkája ismeretes, újabban pedig a kisipari hitel kérdésének végleges megoldása érdekében fej­tett ki beláthatatlan értékű munkát. Hogy a kisipari hitelt olcsóbbá sikerült tenni, ezen jelentős ered­mény gróf Hadik János fáradhatat­lan és kitartó munkájának köszön­hető. (Lelkes éljenzés.) A hála és elismerés hangján kell megemlékeznem dr. Walkó Lajos ke­reskedelmi miniszter, báró Korányi Frigyes és Bod János pénzügyminisz­ter urak megértéséért ami lehetővé tette az IOKSz törvény megszavazását és ezen intézménynek 22 milliárd koro­nával való anyagi megerősítését, de a szövetkezeteken kívül álló iparos­ságnak hitellel történő ellátását is. Ezen cselekedeteikkel nagymérték­ben segítettek az­ iparosság sorsán s hisszük, hogy további megértésük újabb eredményeket fognak biztosítani. Meg kell emlékeznem lapunkról, mely Füredy Lajos titkárunk szer­kesztésében ezen év alatt nagy fej­lődésen ment keresztül s kijelenthe­tem, hogy a jövőben is mindent elkövetünk, hogy a szakma lapja minél inkább kielégíthessen minden kívánságot. Nem mulaszthatom el, hogy Füredy Lajos titkárunk mun­kásságáról ez alkalommal külön meg ne emlékezzem. Titkárunk a vidék megszervezésével, a testület és Szövetség, a szakma gazdasági cél­jai érdekében éjjelt nappallá téve, fáradhatatlanul a legnagyobb agili­tással dolgozik s mindenütt ott van, akár a vidéken, akár a fővárosban, ahol bajokat kell eloszlatni, pana­szokat kell orvosolni és a szakma érdekeit előbbre vinni. Én Füredy titkárnak ezen önfel­áldozó munkásságáért a legnagyobb elismerésemet fejezem ki. (Lelkes éljenzés.) A mai helyzet s az, amely előtt még állunk, nehéz s úgy tű­nik, mintha kibontakozásra sem lenne remény. Mi megtanultuk mesterségünket, megtanultunk dolgozni, de megta­nultunk reménykedni és bízni is. Mi hisszük, hogy a munkának előbb-utóbb mégis csak meg kell indulni. Én hiszem, hogy a külföldi magánhitel bekapcsolódása, az épít­kezések megindulása végre is lehe­tővé tegyék részünkre a munkálko­dást és a fennmaradást. A munkák megindulásakor azon­ban vigyáznunk kell, hogy túltengé­­sek, oktalan konkurrálások ne állja­nak elő, mert az ilyen verseny mel­lett elért munka nem jelent előnyt a munkát elérő számára sem. Mondanom sem kell, hogy mun­kánkban a legkikristályosodottabb nemzeti érzésnek kell dominálni és erről az útról eltéríteni magunkat nem hagyjuk. Ami a politikát illeti, világnéz­eti politikát nem folytathatunk ; nekünk a gyakorlat sok megpróbáltatáson átment embereinek a gazdasági poli­tikát kell keresnünk és támogatnunk. Itt is, mint egyebütt, önzetlennek kell lennünk és nem a személyeket tekinteni. Nem a személyek a fon­tosak, nincsen ember hiba nélkül, — így magam sem, — de éppen ezért ezek taglalásánál az erényeket is keresni kell. Én nem tartom magam senkinél sem többre, legfeljebb annyi­­ kü­­lönbség van köztünk, hogy én töb­bet munkálkodom a közért. (Helyeslő tetszés.) Ez a mai viszonyok között áldo­zat, de vállaltam ezt a feladatot és szívesen végzem, míg kartársaim megbecsülését és támogatását biz­tosítva tudom munkámhoz. A szakma egysége lebegjen állan­dóan szemünk előtt. A régi római állam egységét egy összekötött vesz­­szőnyalábbal szimbolizálták. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy meg ne oldódjon a kéve, széjjel ne hull­jon az egység. Ezután az Asztalosok Anyagraktár Szövetkezetének fontosságáról, Kulc­­sár József, az IOKSz. vezérigazgató­jának a kisipari hitelkérdés megol­dása érdekében folytatott munkás­ságáról, a kiviteli lehetőség megte­remtésének szükséges voltáról em­lékezik meg, majd az Otthon fel­adatait és céljait emelve ki, ismét az összetartás és megértés fontos voltát hangoztatva, a szakma minden tagjának boldog és megelégedett új esztendőt kíván. Nagy Antal elnököt beszéde be­fejeztével a jelenlévők hosszantartó zajos ünneplésben részesítik. Ipach Ede az elismerés és hála hangján emlékezik meg az Otthon megalkotásáról, kéri Nagy Antal elnököt, hogy továbbra is ezen az úton haladva, melyen eddig járt, kéri az Otthon további kiépítését. Egy könyvtár létesítését múlha­tatlanul szükségesnek tartja és ezt is a szakma tagjainak megértése foly­tán képzeli összehozni. A könyvtár alapjául három darab könyvet ajánl fel. (Éljenzés.) Ezután a nagyszámban jelenlévő tagokat Nagy Antal elnök szokott magyaros szívélyességével megven­dégelte. Különleges műbútor KELELÉSEK üzeme GÁRDAI, ADRIÁT ÉS KRÉMER BUDAPEST, VIII., NAP-UTCA II. Bel- és külföldi­­ FORNÉROK , óriási választékban olcsó árakon SPITZER VILMOS ÉS FIA Budapest,VII.,Wesselényi­ u. 54. Telef.: J. 119-73 Leggyorsabb postai és vasúti szállítás. 3 Mindennemű csiszoló, tükörborító­­és rézfoglaló munkákat legjutányosabban elvállal: özv. Misthler Sándorné és Fia Budapest, V., Lipót­ körút 18. Fa­is Fin­m­lé Részvénytársaság Budapest, IX., Ferenc-körút 19-21. A kézműveskamara ügye.­ ­a) Tudvalevő, hogy a kézműves­kamara ügyében a kereskedelemügyi minisztériumban tartott ankéten a közös kamarák összefogtak az orszá­gos iparospárttal és az országos iparegyesülettel a tervezett intézmény megbuktatására Sajnos segítőcsapa­tokként egyik-másik fővárosi ipar­testület is odaállott a kamara ellenzői sorába, aminthogy különben igen tiszteletreméltó egyéneket vezetett félre az a szélsőséges agitáció, amely hamis jelszavakkal, ferde beállítások­kal és gyanúsításokkal igyekezett az Iposz becsületes munkáját diszkre­­ditálni. Annyit el is értek a kézmű­vesipari érdekeknek ezek a „jóakarói“, hogy az ankéten a miniszter egy hat tagú bizottságra bízta az ügy elő­készítését. Az idő telt-múlt, végre a napok­ban nyilvánosságra került azoknak a neve, akiket a miniszter a bizottság tagjai gyanánt kinevezett. Buday László dr. h. államtitkár lett az el­nök, tagjai pedig Pálfy Dániel az Iposz, Farkas Elek a Baross Szövet­ség, Müller Antal a Kiosz részéről, továbbá Bittner János kamarai alel­­nök, Szávay Gyula kamarai főtitkár és Soltész Adolf, az Iparegyesület igazgatója. Senki se állíthatja, hogy ez a bi­zottság a kérdés előbbrevitelére éppen a legalkalmasabb, mert a bu­dapesti kamara képviselőinek ter­mészetszerűleg nem érdekük a kéz­­műveskamara életrehívása; az ipar­egyesület igazgatója pedig eddigi működésével korántsem igazolta, hogy ily tisztán a kézművesiparos­ságot érdeklő kérdés megoldásába befolyhatna. Ellenben most elmond­hatjuk igazán, hogy a kézműves­kamara kérdése holtpontra jutott, hiszen a hírlapokba elhelyezett ten­denciózus közlemények máris meg­húzták a kézműveskamara fölött a lélekharangot. Szó sincs róla, az a miniszteri le­irat, amelyik a bizottsági tagok ki­nevezését tudatja, tényleg alkalmas arra, hogy az ellenséges tábor ujon­­gásának tápot adjon. Azt mondja ugyanis a leirat, hogy a miniszter a bizottság feladatává teszi az ipartes­tületi reform alapelveinek kidolgo­zását, továbbá állásfoglalást abban a tekintetben, miképpen létesítessék a kézművesiparosság országos szerve­zete és ez utóbbira vonatkozólag megjegyzi a miniszter, hogy az or­szágos szerv elnevezésében a kamara jelzés nem foglalna helyet, továbbá, hogy annak fenntartása céljából köz­szolgáltatások nem vehetők kombi­nációba s hogy a fenntartás költsé­geiből az állam nem vállalhat semmit. Tény tehát, hogy a miniszteri le­irat az ipartestületi reformot helyezi előtérbe, a kamarai címet már mint­egy eleve elejti és a tagsági járulé­koknak akár kamarai illetékek mód­jára, akár közadók módjára való behajtását megtagadja. A kézművesiparosság nem is kí­vánt állami hozzájárulást, az ipar­testületi reform előtérbe helyezése azonban évek hosszú sorára elodázná a kézműveskamara felállítását, a fenn­tartási költségek nem közszolgálta­tások módjára való megállapítása ugyanolyan bizonytalan helyzetnek tenné ki a kézműveskamarát, mint amilyen bizonytalan helyzetben ma az Iposz van. Akik azonban már eleve örülnek a kézműveskamara ilyentén elgáncsolásának, azok korán örülnek, mert ha a budapesti testületek egyik­másika — nyilvánvalóan személyes ellenszenvből — oda is áll a közös kamarák mellé ebben a küzdelem­ben, a vidéki iparosság óriási zöme követelését nemcsak fenntartja, de egyenesen megköveteli azt is, hogy az érdekeinek védelmére fel­állítandó eme központi intézmény címében igenis viselje a kamara nevet és hatáskörében is olyan legyen, mely a speciális kézműves és kisipari ér­dekek oltalmát biztosítja s az ipar­testületek intenzív működését elő­segíti. Az egri, szegedi, miskolci, hatvani, ceglédi, hódmezővásárhelyi ipartes­tületek máris mozgalmat indítottak egy országos nagygyűlés egybehívá­­sára; a kecskeméti iparosságnak december 28-án lezajlott impozáns naggyűlése határozati javaslatban sürgeti az eredeti tervezetnek meg­felelő kézműveskamara sürgős fel­állítását ; a budapesti lakatos ipar­testület pedig egyenesen felhívja az Iposz elnökségét, hogy — nem lévén joga az iparosság megkérdezése nél­kül a kamarai cím elejtésére — tegye jóvá ezt a hibáját most azzal, hogy a legerélyesebben foglal állást a kéz­műveskamara mellett. Hová fog fejlődni a kézműves­kamara ügye, ma még nem tudható; tény azonban, hogy az Iposz elnök­sége semmi szín alatt nem adja föl álláspontját és mindent el fog követni, hogy a magyar kézműves- és kis­iparosságnak ez a jogos és méltá­nyos követelése honoráltassék. Lehe­tetlennek tartja azt, hogy kifejezetten kisipari kérdésekben a közös kama­rák és a szabad ipar exponensei mondjanak véleményt és szükség esetén az egész ország iparosságára apellál, hogy bebizonyítsa igazát. Végtére harmadfélszáz ipartestület és különféle alakulat nyilatkozata van az Iposz kezében és az ezekhez tar­tozó tábor eléggé gerinces és erős ahhoz, hogy néhány kamarai titkár okvetetlenkedését semmivé tegye. Enyvet és sel­­lakot olcsón sze­rezhet be Szö­­vetségünknél. Legszebb gyökér négyzetlában­ként 18.000 korona Somogyi furnér­kereskedőnél. Budapest, VII., Ver­seny­ utca 2. Vásárlásoknál hívják fel kortársaink a kereskedők és gyá­rosok figyelmét lapunkra. Riglis■ és habosdiófaformi­ kap­ható: „Slavonia“ Magyar Faipar R.-T.-nál, Budapest, X., Kerepesr­ét 29/b. Telefon: József 106—99. és József 109—95.

Next