Asztalosmesterek Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

2 Új évre. Új esztendő köszöntött ránk, hogy leváltsa a most lezajlottat, a leg­keservesebbet, melyet a magyar iparosság, de általában a magyar közgazdasági élet valaha is átélt. A háború utáni esztendők mind rosszabbak, mind gondterheltebbek lettek. Minden rossz esztendőt egy még rosszabb, egy még több bajt és nyugtalanságot tartogató követ­kezett, míg elvonult felettünk végre a hetedik szűk esztendő is. Hogy ez mily keserves volt, mennyi megpróbáltatásnak, küzdelemnek tett ki valamennyiünket, arról tán jobb is most nem megemlékezni, arra tán jobb vissza sem gondolni. A háború befejezte után ez volt a hetedik sovány esztendő. Lesz-e még több is ? Hisszük, hogy nem! Nem is tudunk arra gondolni, hogy aláásott helyzetünk továbbra is állan­dósuljon. Eddig is csak a legádázabb erőfeszítéssel bírtuk és így sem vala­mennyien. A mai helyzetre nem vagyunk sem állandóan, sem hosszú időre berendezkedve. Itt most már változásnak kell bekövetkeznie, a hét szűk esztendőt fel kell váltania, ha nem is bő esztendőknek, de olya­noknak, amelyek legalább is munkát és munka árán tisztességes, nyugodt megélhetést biztosítanak mindenkinek. Mi hisszük is, hogy az új esz­tendő már tényleg a munka, a meg­élhetés biztosítása jegyében fog meg­indulni s azt sorjába állandóan követi a többi esztendő, melyek kárpótolni fognak bennünket az eddigi nélkü­lözésekért, melyek során sikerülni fog mindazt visszaszereznünk, amit a sovány évek alatt a további idők becsületes, verejtékesen szerzett ered­ményekből is elveszítettünk. Mi hiszük az új esztendő változá­saiban, mi reméljük, hogy ez az év változásokat fog hozni eddigi sóvár helyzetünkben, de tisztában vagyunk azzal is, hogy nagyon sok múlik magunkon, nagyon sok függ magától a magyar iparosságtól is.­­ Az elmúlt hét esztendő helyzete sem romlott volna annyira, ha az iparosság jobban megérti egymást, ha jobban összefog, ha egységesen jár el és egységesen cselekszik. Sajnos sok hiány volt a megér­tésben, még az utóbbi esztendők alatt sem nyílott fel tisztára az iparos­ság szeme, még mindig nagyon sokszor tétován bolyongott és nem tudta az igazi világító fényt meg­különböztetni a lidércfényektől. Sok esetben nem tudta, hogy kire hallgasson, ki után menjen, még mindig nagyon sokszor dobta oda magát létrának egyes egyénileg ér­vényesülni akaró, pozícióra törtető álprófétáknak. Még mindig nem látta be, hogy mit jelentene, ha erejét egyesítené, még mindig nem ismerte fel ereje nagyságát, nem tudta kiszámítani, hogy mit jelentene, ha ezt az egye­sített erőt a saját javára igyekezne kihasználni. Mondjuk, mi bízunk az új esz­tendő áldást hozó változásaiban, mi úgy érezzük, hogy az iparosság helyzetében javuló változás fog már ezen új évben is beállni, azonban szent meggyőződésünk, hogy az iparosság nem várhat mindent a sors­tól, nem remélheti, hogy minden magától fog bekövetkezni, hanem neki is küzdeni kell a jobb helyzet mielőbbi bekövetkeztének elősegíté­sében. Magunknak is törekednünk kell arra, hogy azokat az előnyöket, melyeket az új esztendő tartogat számunkra, annál inkább javunkra használhassuk ki , hogy a megin­duló munkán ne csak gond, hanem áldás is legyen. Az új esztendő hozza meg az iparosság közé a teljes megértést, az új évben forrjon össze a magyar kézműiparosság egy acélos egységgé s ez a hatalmas erő, amely együtt elvitathatatlan tényező ebben az or­szágban, nyilvánuljon meg minden­kor, ha az iparosság érdekei megkíván­ják. Az iparosság érdekei azonosak az ország érdekeivel minek előbbre vite­léért pedig mindent el kell követnünk. Ezért az új esztendő hajnalán első szavunk és első felhívásunk a magyar iparossághoz, hogy szeressék, be­csüljék egymást, egyesítsék eddigi széjjelforgácsolt erőiket s akkor egé­szen bizonyos, hogy minden uj esz­tendő boldogabb lesz az előzőeknél. ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1926 január 2. A kézműipar jövője. Irta: báró Szterényi József, ny. kereskedelemügyi miniszter. Vannak kérdések, melyek nem tud­nak nyugvópontra jutni. Részben ön­magukban rejlő okokból, részben mesterségesen felszínen tartva. Ezek közé tartozik a kisipar jövője és szer­vezete. Ide-oda negyven éve már, hogy közgazdasággal foglalkozom, azóta még nem volt idő, hogy a kisipar ne lett volna probléma. Leg­­többnyire persze mesterségesen táp­lálva. Mert önmagában véve nem lehet az. Miképen minden gazdasági ág és foglalkozás, természetesen ez is alá van vetve az idők változó viszonyainak és különösen a technika fejlődésének, de csak annyiban, hogy azokhoz kell alkalmazkodnia és azok­hoz képest berendezkednie. Ilyen értelemben a gyáripar jövőjét is fel lehetne vetni, pedig arról senki sem beszél. A kisipar olyan termelési forma és tényező, mely igen sok ágazatban egyenesen nélkülözhetet­len és az fog maradni mindenha. A művészi fafaragást nem pótolhatja a géptechnika fejlettsége, abban a ké­zimunka és az egyéni invenció ab­szolút érték marad. A műlakatos munkának is okozhat versenyt a tömegmunka, miképen a műasztalos­­ságot is átalakítja termelésben a gé­pek használata, de az ami abban művészet, nem pótolhatja más. A cipészipart lényegesen szűkebb kere­tek közé szorítja a gyári cipő, de azért a rendelésre dolgozó cipész fenn fog maradni, miképen a mérték után dolgozó szabó és így tovább. A technika fejlődése egyes kisipari ágakat kiszorít, de helyükbe épen en- Üvegcsiszoló-, üveghajlító- és tü­körgyár r. t. Menczer és Prégler VII., Kazinczy-u­tca 9 Alapítási év 1902. .. Telefon: J. 126—40 Mindennemű csiszoló­, «Ökörborító- és rézfoglalómunkát a legjutányo­­sabban elvállal !». Hier Sándorné és Fia Gyár és Iroda, I1 Budapest, V., Wahrmann-u. 6-8. Telefon: 77-68 ___________Fiúk: V., Lipót­ kerti 18. nek a fejlődésnek következtében és azzal kapcsolatban más kisipari cé­gek keletkeznek. Elég e részben az elektromos iparra, a szerelő iparokra utalnom. Az építőiparról nem is akarok külön megemlékezni, annyira jellegzetes annak kézműipari termé­szete, melyen nem változtat semmit az a törvényes meghatározás, hogy a kisipar határa a tizenkilenc főnyi segédszemélyzet, melyen túl már a gyáripar, illetve nagyipari vállalko­zás kezdődik. Ez törvényes forma szociálpolitikai szempontból, de nem­ az ipari jelleg megváltoztatása. Ha a kézműipar a gazdasági viszonyok változásához és követelményeihez, valamint a technika fejlődéséhez al­kalmazkodni tud, akkor jövője biz­tosítva van, ellenkező esetben épen úgy elpusztul, mint például az a fonó- és szövőipar, mely nem képes üzemében a technika újabb vívmá­nyait bevezetni, avult fonógépberen­dezésével és rozoga szövőszékeivel nem állhatja meg helyét. Igaz, hogy ez a „ tőkeszegénység és technikai ismereteket többnyire még nélkülöző kisiparnál sokkal nehezebb, mint a gyáriparban. Ezért kell az államnak támogatására lenni és ezen hiányt áthidalni vagy kipótolni. Ezért volt a kisipari gép- és szövetkezeti akció ; ezért az ipari szaktanfolyamok; ezért közös műhelyek és ezért a kis­iparnak hitellel való támogatása; ez­ért a kisiparnak a közszállításokban való kedvezményes elbánása. Az utóbbi különösen fontos, mert a leg­nagyobb támogatás a munka. Külö­nösen ha rendszeresen nyújtatik. Eb­ben a részben kiváló jelentőséggel fog bírni a kisiparra, különösen an­nak a szövetkezetekbe tömörült részére az állami beszerzéseknek ter­vezett központosítása, melynek révén módjában lesz az államnak rendsze­resen bekapcsolni a kisipart a köz­­szállí­tásokba, azoknak jelentős té­nyezőjévé tenni azt. Viszonyainkra tipikusan jellemző, hogy ennek da­cára a kisipart akarták némelyek mozgósítani a tervezett reform ellen, mikor éppen a kisiparosság szövet­kezeteinek kellene ezt saját jól fel­fogott érdekében legerélyesebben követelni. Sajnos, nem az első eset a kisiparosság félrevezetésében és az utolsó sem lesz, ami még saj­­nosabb. Azonban nem elég az állam tá­mogatása, magának a kisiparos tár­sadalomnak önmagában is kell a megfelelő belső erővel bírnia, melyet a kisipari közösség szolgálatába kell állítania. Ez a belső erő nagyobb tényező, mint a lehető állami támo­gatás. És­pedig annyival inkább, mert kihatásában természetszerűleg általánosabb. Ez a belső erő a szer­vezetben jut kifejezésre. Sajnos, eb­ben legerőtlenebb a mi kisiparunk. Dacára nagy számának nem tényező. Itt súlyos szervezeti hiba van. Amint súlyos hibának tartom, hogy még máig sincs megoldva a kisipar szer­vezetének kérdése. Áldatlan harc, személyes törekvések, ok nélküli ver­sengések mindmáig megakadályoz­ták. Amíg maga a kisiparosság zöme meg nem állapodik benne, a kor­mány természetszerűleg húzódozik a darázsfészekbe való belenyúlástól. Kézműves kamara, országos kéz­műves testület, ipartestületek orszá­gos tömörítése versengenek egymás­sal és ebben a versengésben elvesz a kézműipar törvényes képviseleté­nek ügye. Fogalomzavar van az egész vonalon. Nem tudják külön­választani a törvényes érdekképvise­letet a hatósági funkcióktól és a kettőt a gazdasági érdekképviselettől. Pedig ez a három egymástól lényegesen eltérő. Az előbbi kettőt még lehet egymással egybekapcsolni, a harma­dikat azonban sehogy sem. Nekem annak idején az ipartörvény revízió­jánál meg volt a magam megoldása ezekre nézve, de meg nem értésből és más okokból elgáncsolták. Azóta sem jutott a kérdés egy lépéssel előbbre. Az a téves felfogás uralko­dik még mindig, hogy az ipartestü­leteket lehet a kisipar gazdasági szerveivé is tenni. Ami negyven éven át nem sikerült, azt hiába pró­bálják ezután. Szervezetének lénye­gében van, hogy nem sikerülhet. Egyes testületre méltó kivételek le­hetnek, de ezek igazán csak ritka­ságok, ebből következtetni nem le­het. Ellenben kitűnően bevált ez az intézmény mindenütt, ahol megfelelő emberanyag áll rendelkezésére ható­­­sági jellegében és nevelő hatásában. Ez utóbbit nálunk legkevesebbre szokták becsülni, pedig legnagyobb­ ennek az értéke és jelentősége. Ebből kell kialakulnia a törvényes érdek­­képviseleteknek is. Nem a kereske­delmi és iparkamarák ellen, hanem azokkal, azoknak megfelelő átala­kításával. A gazdasági szervezkedésnek vi-­­szont gazdasági alapokra kell helyez-’ kednie az egyes szakmák speciális viszonyainak és igényeinek figye­lembevételével. Ez a kisipar szer­vezkedésének nagy problémája, jövő­jének kérdésében ennek nagy jelen­tősége van. Üvegcsiszolás, tükörborítás WAGNER ÁRMIN BUDAPEST VII., Szövetség-utca 6. Árajánlatot na mulasszon el kérni. Berki Dezső nagyk­ereskedő Budapest, VI., Szív-utca 60. Telefon: 42-46 Gránit lakk­ja tükörfényes, kemény, sima v 11 a­gol felületet ad.

Next