Asztalosmesterek Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

4 ÉS furnér és mindennemű asztaloskellékek Budapest, Vill., Üllői út SZ/b és 54. Telefon: József 102-36­1 Furnérok, szerszámok, temetkezési cikkek, diszlécek, festékáruk, épület- és bútorvasalások am­er, vasgyalak, ecsetek, intarziák, fléderpapírok, stb Kérje nagy képes árjegyzékünket.­­**? alább is 1CMD °/v­ al jobb volt a mainál, vagyis mikor még sokkal több mun­kást foglalkoztatott, mint ma. Az 1926. évre kivetett balesetbiz­tosítási előlegek horribilisak, a kis­iparosság a mai viszonyok között boldog lenne, ha egyéb szükségletei fedezésére legalább is olyan össze­gekkel rendelkezne s így előlegeket sem egy összegben, sem részletekben fizetni nem tud, de tőle ilyeneket kívánni, a mai munkátlanság mellett legalább is méltánytalan. A balesetbiztosítás elvitathatatlanul fontos szociális feladat. Ezt minden körülmények között nemcsak fenn kell tartani, hanem bővíteni is kell, de itt elsősorban is az államnak kell megtennie kötelességét. Semmiképen sem hasznos az olyan kormányintéz­kedés, amelyik az egyik irányban jót szándékszik tenni, míg a másik irányban nehezíti az amúgy is ezer bajjal küzdő adófizető polgárság helyzetét. A népjóléti miniszternek, akinek az ország minden társadalmi rétegé­nek ügyét szívén kell viselnie, be kell látnia az iparosság helyzetének tarthatatlan voltát és mindazon kis­iparosokat, akik előlegek fizeté­sére képtelenek ezen kötelezettségük alól a legsürgősebben mentesítenie kell. ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1926 január 2. Milyen adókat fogunk fizetni 1926-ban? Az 1926. esztendőben kevés vál­toztatással fennállanak mindazok az adórendelkezések, amelyek alapján az 1925. esztendőben voltak az adók befizetendők. Ezek szerint az adózási helyzet a következőképpen alakul: Egyéni cégek általános kereseti adót, jövedelemadót és vagyonadót tartoznak fizetni. Közkereseti és betéti társaságok általános kereseti adót fizetnek, a cégtagok pedig jövedelem- és vagyon­adót tartoznak fizetni. Részvénytársaságok társulati adót fizetnek. A részvényesek jövedelem- és vagyonadó alá esnek. Az egyes adónemekre vonatkozó lényegesebb rendelkezések a követ­kezők : 1. Általános kereseti adó. Az általános kereseti adó alapja az 1925. esztendőben elért tiszta jövedelem. A tiszta jövedelem a nyers bevételből számítandó ki a következő tételek levonásával: Levonhatók az üzemi kiadások, mint pl. az anyag- és árukészlet karbantartására, kezelésére fordított kiadások. Le szabad vonni a házadó alá nem eső épületek, gépek, vala­mint az egyéb leltári tárgyak el­használása fejében eszközölt évi tar­talékolásokat vagy leírásokat (érték­­csökkenési tartalék). Levonhatók a behajthatatlan követelések, a tényleg fizetett kamarai illetékek és kár­biztosítási díjak, az üzletet terhelő állami és községi közvetett és for­galmi adók, illetékek és vámok, valamint mindazok a járulékok és költségek, amelyeket az adózó alkal­mazottai után fizet. Le szabad vonni az üzleti adósságok kamatait és az első évben az első szervezés költ­ségeit. Nem szabad azonban levonni a nyers bevételből az üzlet nagyobbí­­tására, az üzleti adósságok törlesz­tésére, új leltári tárgyak beszerzésére fordított összegeket, a háztartási ki­adásokat, továbbá az egyenes adókra kifizetett összegeket. Az általános kereseti adó kulcsa öt százalék. Az adó összege után kereskedelmi és iparkamarai illeték és útadó jár. A kereseti adó kivetésének céljaira bevallás nyújtandó be, amely 1926 február 28-ig lesz beadandó. A kivetésről az adózót fizetési meghagyás útján értesítik. A fizetési meghagyás ellen annak kézbesítésé­től számított 15 nap alatt az adó­­felszólamlási bizottsághoz lehet fel­lebbezni. A kereseti adó évi négy részletben fizetendő be: minden év február, május, augusztus és november hónap­jának 15. napjáig. Mindaddig, amíg az 1926. évi kereseti adókivetés meg nem történt, az egyes terminusokon az adózó annyit tartozik befizetni, mint amennyi az 1925. esztendőre kivetett kereseti adó negyedrésze, vagy amennyi bevallása szerint jár. A kettő közül a magasabb az irány­adó. II. A társulati adó. A társulati adó kivetésénél a rész­vénytársaság mérlegéből, illetőleg nyereség-veszteség számlájából in­dulnak ki. A nyereség-veszteség számla minden egyes tételét meg­vizsgálják abból a szempontból, hogy az az érvényben lévő 400/1925. P. M. számú rendelet alapján levonható-e az adóalapból vagy sem. Hozzá kell adni az adóalaphoz (amennyiben az a nyereség-veszteség számlában levonatott volna) a követ­kező összegeket: 1. az előző évekről áthozott vesz­teséget a közvetlenül megelőző év veszteségének kivételével; 2. a vagyonváltság fejében kiadott összegeket; 3. az üzemet nem terhelő illeté­kek­et; 4. az ajándékokat és egyéb ingye­nes szolgáltatásokat; 5. a földadó alá tartozó ingatlanok értéktörlesztésére fordított összegeket; 6. az új berendezéseket, ha azok nem a leltári vagyon karbantartására vagy pótlására voltak szükségesek; 7. a törzsvagyon gyarapítására, a vállalat nagyobbítására, a kölcsönök törlesztésére fordított összegeket; 8. a részvények után felszámított kamatokat ; 9. azokat az összegeket, amelyek­kel a vállalat a törvényben meg­engedett mértéknél alacsonyabban értékelte árukészletét vagy érték­papírjait. Nem szabad azonban hozzáadni az adóalaphoz a nyugdíj vagy segély­alapba helyezett összegeket az érték­­csökkenési tartalékra fordított össze­geket, a kétes vagy behajthatatlan követeléseket, az előző évről áthozott nyereséget és a megadóztatott tarta­lékból felhasznált összegeket. A társulati adó kulcsa aszerint változik, hogy az évi nyereség a vállalat saját tőkéjének milyen részét teszi ki. A nyereség azon része után, amely nem haladja meg a vállalat saját tőkéjének tíz százalékát 16 szá­zaléka, saját tőkéhez arányított nye­reség minden következő 5%-os nö­vekedésénél az adókulcs 2%­-kal emelkedik úgy, hogy 30%-ot tesz ki az adókulcs a nyereség azon része után, amely a saját tőke 40%-át meghaladja. A társulati adó összegéhez köz­ségi pótadók (Budapesten 60, vidé­ken 50%), kereskedelmi és ipar­kamarai illeték és útadó járul. A tár­sulati adó összege ugyanúgy fize­tendő be, mint az általános kereseti adó. Az adóbevallás a közgyűléstől számított 30 napon belül, de leg­később az üzletév végétől számított négy hónapon belül nyújtandó be. III. Jövedelemadó. A jövedelemadó alapja az előző évben elért tiszta jövedelem. Az egyéni cégeknél a kereskedelemből származó jövedelem az általános ke­reseti adó során megállapított adó­alappal egyenlő, mégis azzal az el­téréssel, hogy a jövedelemadó alap­jából az egyenes adókra befizetett összegek levonhatók. Közkereseti és betéti társaságok tagjainál a keres­A vagyonadó alapja az esztendő utolsó napján meglévő tiszta vagyon úgy, amint az az összes passzívák levonása után fen marad. Vagyonadót kötelesek fizetni az egyéni cégek tulajdonosai, valamint a közkereseti és betéti társaságok tagjai az üzletben fekvő vagyonuk után. A vagyonadó alól mentes a 4000 aranykoronát meg nem haladó tiszta vagyon, 4000 aranykoronánál az adó egy ezrelék, amely fokozatosan emelkedik úgy, hogy 16 millió arany­koronánál éri el az egy százalékot. A vagyonadó összege után semmi­féle pótadó nem jár. A vagyonadó kivetésének céljaira évenként bevallást kell benyújtani. A bevallás a jövedelemadóval közösen történik. Az adó befizetésére irányadó ugyanaz, mint az általános kereseti adórö.­kedelemből származó. Jgvedelem a társaságra kivetett kereseti adó alap­jából állapítandó meg úgy, amint az egyes cégtagokra a jövedelemnek a szerződés szerint történő elosztása alapján mekkora része esik. A jövedelemadó kulcsa 1926 ja­nuár 1-ével megváltozik, 800 arany­koronán aluli jövedelem adómentes, 800 aranykoronánál a jövedelemadó kulcsa 172%, innentől kezdve foko­zatosan emelkedik úgy, hogy évi egymillió aranykorona jövedelemnél éri el a 40 százalékot. A jövedelemadó összege után semminemű pótadó nem jár. A jövedelemadó kivetésének cél­jaira minden esztendőben bevallás nyújtandó be, amelynek határidejét a pénzügyminiszter évről-évre rende­letileg állapítja meg. Az adó befi­zetése ugyanúgy történik, mint a kereseti adóé. IV. Vagyonadó. December 31- ével December 31-én le kell zárni az üzleti könyveket és leltárt kell ké­szíteni. Azok a vállalatok, melyek­nek rendes kereskedelmi könyvveze­tésük van, ezen kötelezettségüknek­­ amúgy is eleget tesznek, de ezen évben különben elvégzik a felértéke­lést is, mert az jövő adózásuk szem­pontjaiból saját érdekükben való. A felértékeléssel kapcsolatos tudni­valókat Szél Jenő, a Kisipari Hitel­­intézet r­­t. igazgatója ismertette la­punkban , így az ilyen, rendes kereskedelmi könyveket vezető üze­mek tulajdonosai ezúton is tájéko­zódást szereztek arról, hogy miként kell eljárniuk. Ez alkalommal azokat a kartár­sainkat hívjuk fel a leltári elkészíté­sére, akik szabályszerű kereskedelmi készítsünk leltárt­ könyvvezetést nem vezetnek. Ezen kartársaink, is saját érdekükben cse­lekszenek, ha leltárt készítenek. A leltárra nagyon sok esetben saját ér­dekükben is szükség lehet. Leltárt kell azonban azoknak is készíteniük, akik az általános kereseti adó szem­pontjából elrendelt könyveket köte­lesek vezetni. A leltárba fel kell venni az anyag­­készletet, a készárú és félkészárú készletet és az üzemi berendezést. Az anyagkészletet a leltárban olyan árakon kell értékelni, mint amilyen árakon az egyes anyagok a leltár felvételének idején beszerezhetők. Természetesen vigyázni kell, hogy ne a legmagasabb beszerzési árakat állítsuk be. A félkészárukat azok előállítási ára FAUTEUIL múzeumom számára régi és antique fauteuilokat veszek BODONYI JENŐ BUDAPEST VIII., ÜLLŐI­ ÚT 12. TELEFON: JÓZSEF 66-07. K­eményfa, Puhafa, Furnér

Next