Asztalosmesterek Lapja, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2 Reménységgel és bizakodással írjuk le a számot, mellyel a ránk köszöntő új esztendőt fogjuk megjelölni. A felettünk elviharzott szűk és ínséges esztendőkben, köztük a most végződőben már a reménység is mind kisebbre zsugorodott és nőttön-nőtt a kétségbeesés. Szinte felsorolhatatlan az a sok-sok keserűség és csalódás, amely iparunk törekvéseit lépten-nyomon kísérte. A szűk esztendők alapjában ingatták meg az egzisztenciákat és magunk is csodálkozunk rajta, hogy az ínséges esztendőkkel járó számtalan megpróbáltatást mégis legtöbbüknek sikerült kiállania. A közöttünk legerősebbek sem hitték volna egy előzetes jóslat esetén, hogy ennyi sok küzdelem és nélkülözés után sikerül az évtizedek verejtékes munkájával megteremtett egzisztenciát, a műhelyt az önállóságot megmenteni. A háború és forradalmak utáni esztendők mind rosszabbakká váltak, s bizony a reménykedés és a jobb jövőbe vetett hit nélkül nem tudtunk volna megállni a gazdasági élet bennünket teljesen megtépázó viharaiban. Az évről-évre remélt jobb helyzet azonban elmaradt, sőt mindig roszszabbak és rosszabbak váltották fel az előzőt. Már-már a reménységet is a kétség, a hitetlenség váltotta fel. Így felvetődik a kérdés, hogy akkor most mégis miért a reménység, honnan vesszük a hitet a jobb jövőt illetőleg? Miért az optimizmus az új esztendővel szemben? Ne értsen félre senki sem bennünket. Az új esztendő sem jelent tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Egészen bizonyos, hogy nem fog egyik napról a másikra megváltozni a helyzet, nem szűnnek meg egy csapásra a sérelmek. Nem várhatjuk és senkivel sem akarjuk elhitetni, hogy most már pontot teszünk a küzdelmek után, de igenis tele reménységgel hirdetjük, hogy indokolt a bizodalom és a jobb jövőbe vetett hit és reménykedés. A magyar dolgozó társadalmak, közte az iparosság, mindent felülmúló erőfeszítése és áldozathozatala megteremtette azt a biztos bázist, amelyen újból fel lehet építeni a magyar magángazdaságot. A most ránk köszöntő új esztendő során nem oldható meg a hosszú évtized alatt felgyülemlett gazdasági bajok egész sora. Az 1927-es esztendőt nem is mint ilyet üdvözöljük és köszöntjük, hanem mint az elsőt azok között az esztendők között, amelyek új korszakot jelentenek a magyar magángazdaság történetében. A szanálás befejeztével, az állandó értékmérő megteremtésével, a külföld felénk forduló bizalmával és a kormánynak a választások során nyújtott programmjával minden előfeltétel megvan ahoz, hogy a magyar gazdasági élet grafikonja felfelé menő tendenciát mutasson. Az előállott helyzet lehetővé teszi a középítkezések és a munka megindulását. Az elkövetkezendő esztendők feladatai során lehetővé kell tenni a magánépítkezések megindítását is. Az építkezések munkát, a munka megélhetést és nyugalmat jelent. A munka és a kereset számos panaszt és sérelmet orvosol, helyzetünk könnyebbé válik és szó lehet a polgári középosztály megerősödéséről és gyarapodásáról. Mindez nem fog magától menni, a magyar kézművesiparosságra számos feladat háramlik, melyeket viszont az egység megteremtésével, az egymás iránti megbecsülésben tud eredményesen megoldani. Az új esztendő a jobb jövő reménységétől pirkadó perspektíváját elénk veti, azonban nagymértékben múlik magunkon, hogy a kínálkozó lehetőségeket mint tudjuk kihasználni. Búcsú az Ó esztendőtől, — az ijesztendő köszöntése. Keserves esztendő legutolsó napján, Tollat ragad markom az Íróasztalnál, Múzsa csókja után az ihlet hevében, Búcsút mondok néked mindnyájunk nevében. Könnyen veszünk búcsút, cseppet sem sajnálunk Hozzád hasonlót az ántantnak kívánunk, Cseppet sem kíméltél, jól belénk markoltál, Mint egy futball-labdát, örökké rugdaltál Nem hoztál semmi jót, csak gondokba vertél, Helyzetünk rontásán mindent elkövettél, Dicsőítésedre szivünkben nincs oltár, Összes magyar év közt legrosszabb te voltál. Munkát alig láttunk, hát még jövedelmet, Pedig a magyar föld nem volt rest, jól termett, De hát hiába itt mindenféle áldás, Mindent felemészt már a hosszú szanálás. Szanálás jegyében zajlott most le minden, Lassan a levegőt sem szívhatjuk ingyen, Szanál most az állam, a falu, a város, De főképen szanál M. Tyler és Bod János. Az egyik leépít, másik felértékel, Mondanom sem kell, hogy fordított mértékkel, Egyik a „B” listát nyújtja, mint a rétest, Kölcsönös itt az agy, — hiába — a két test. Itt van a sok adó, se szeri se száma, Már is újabbakról rebesget a fáma, És ha mindez kevés, óh kedves szemlélő, Itt van ráadásul a betegsegélyző. * Ma még adóintés, holnap már foglalás, Forgalmi átalány, új adóvallomás, S ha mindennel kész vagy, akár jön felülről, Elkezdheted újra mindezt elejéről. De bútort eladni, megrendelést kapni, Oly nehéz akár egy mandátumhoz jutni, Bútor bagóért kell, hát még rendelt munka, Míg valamit eladsz, megfúlsz a kamatba. Ugyan közmunkában volt egy párnak része, Egyik a másikat ölte, nyúzta, tépte, Aki ily munkából bármennyit is kapott, Nem kereshetett csak hideg vízre valót. Futkoshatsz száz felé, kilóghat a nyelved, Számlát inkasszálni, semmiféle szentnek, Fillért sem kapsz sehol, éh ez oly világos, Hamarabb lehetsz még kormányfőtanácsos. Kisipari hitel, gyenge, mint a harmat, Kontópénzt e címen, nem sok tischler kaphat, Hejh, pedig Nagy Antal sok mindent elkövet, Hogy felemeltesse a hitelkeretet. A tanonckérdés is sok gondot okozott, Leventék a fiúk i s igényük fokozott, S ha nem tetszik az új rend, nem üzenhetsz De a műhelyedet seperheted magad, A hadat, Feleséged szegény, óh az áldott lélek, Titokban magad is szomorkodva nézed, Ajka panasztalan és türelmesen vár, Pedig a múlt évi kalapjában jár. Új képviselőket választott az ország, Az Egységes Pártot ugyanra szavazták. Nincs ki nyilvántartsa, oly sok van belőle, A felét elküldi Bethlen ellenzékbe. Sorsjáték volt bőven, mindenféle fajta, Mentő, diák, színész, iparos, kisgazda. Egyik ötért adta, másik húszért mérte, Csak éppen, hogy nyerni nem lehetett vele. Nem jó a vadászat, rossz a kártyajárás, Hol a feleséged, hol a gyerek náthás, Hol Te magad jössz rá, mily csúf is az élet, Nem csoda, hisz éhség csikarja a béled. Ilyennek festhetlek, Te vén 6 esztendő, Sok lenne belőled, — ki sem birnék — kettő, Eredj ! Jöjjön az új ! Menj Isten hírével, A másik meg jöjjön jótékony reménnyel. Hozza el áldását ! Hozza el örömét, Hozza el számunkra őseink örökét, Adjon nyugtát, munkát, tisztes keresetet, Hozza meg közénk az igaz szeretetet. Legyen béke köztünk s zengjen a magyar dal Munkában feszüljön az izmos magyar kar, Minden igaz magyart áldjon meg az Isten, Ne csüggedjünk, bízzunk ősi magyar hittel. Becsüljük meg egymást, csak a jót keressük Éket magunk közé ütni ne engessünk, Súlyt és tekintélyt csak erő és egység ád. Az újesztendőben találjuk meg egymást, el Újesztendő, szívből köszöntelek, hiszem, tudom jól, hogy nem csalódunk benned Jöjj enyhítő irral a számtalan bajra, Sugározd friss fényed a tisztes iparra Üdvözlégy közöttünk, reménység forrása, Legyen a munkának dicső aratása, Segíts megvetnünk, óh minden magyar álmát Újból megszereznünk Szent István királyul! NAGYMAGYARORSZÁGÁT. Fa,*dy mi* Jöjj Hisz ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1927 január 1 Az újesztendő első napja töltse meg lelkünket hittel, merítsünk a reménység forrásából és egészen bizonyos, hogyha helyes úton járunk és egymást megértjük, úgy az 1927-es év a boldogabb magyar jövő kiindulási pontja lesz és nevezetes marad időtlen időkig. Az adók állandósításának hatása a kisiparosságra. Az elmúlt héten két fontos és a kisiparosság szempontjából nagy jelentőségű pénzügyminiszteri rendelet látott napvilágot. Az egyik az általános kereseti-, jövedelem- és vagyonadó megrögzítéséről, a másik pedig az általános forgalmi adó átalányok érvényének meghosszabbításáról szól. A fenti rendeletek az érdekeltek körében nem keltettek meglepetést. A nyár folyamán az I. O. K. Sz. kongresszusát megelőzőleg részt vettem a pénzügyminisztériumban azon tárgyalásokon, melyek Hadik János gróf az I. O. K. Sz. elnöke dr. pénzügyi államtitkár között folytak az iparosság adósérelmének orvoslása érdekében. Ezen tárgyalások során a pénzügyi államtitkár úr már ismertette a pénzügyminisztérium azon elhatározását, hogy az egyenes adókat és a forgalmi adóátalányt állandósítani kívánja. A tervek ismertetése során ismertette azon szempontokat is, melyek ezek megvalósításában közrejátszanak. Az egyenes adók állandósítására vonatkozó bejelentés az I. O. K. Sz. kongresszusán is elhangzott. Az ismeretessé vált tervek az érdekeltség s így a kisiparosság körében vitát váltottak ki s az egyik fővárosi ipari érdekképviselet tüntető gyűlést rendezett az új adózási rendszer megvalósítása ellen. A felkeltett nyugtalanságra őszintén megvallva nem volt semmi ok, már annál inkább sem, mert a pénzügyi kormány terveinek részletes ismerete hiányában azokat bírálat tárgyává tenni legalább is indokolatlan volt. Ha már most én, aki sohasem rejtem véka alá az adózás terén mutatkozó panaszokról kialakult véleményemet, a fentebb említett rendelkezést mégis védelembe veszem és annak kiadását helyeslem, akkor egészen bizonyos, hogy teljes mértékben ismerem a pénzügyminisztérium intencióit s azokat a kézművesiparosság érdekében valónak tartom.