Asztalosmesterek Lapja, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-01 / 1. szám
2 Heilin kereskedelmi imegitt írta: SZÉL JENŐ, a Budapesti Kisipari Hitelintézet R. T. vezérigazgatója. A napilapok és a szaklapok, valamint elismert közgazdasági szaktekintélyek, cikkekben és sorozatos előadások keretében rendkívül sokat foglalkoztak a legutóbbi időben kereskedelmi mérlegünk passzivitásával. Nem látszik tehát feleslegesnek, hogy ezt a kérdést e lapban is szóvá tegyük, miután a kisiparosságnak ez a szaklapja — igen helyesen — mindazokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a kisiparosság gazdasági helyzete szempontjából fontosak. A kereskedelmi mérleg passzivitásának kérdése szintén egyike ezeknek a kérdéseknek. Hogy ezt a kérdést a kisiparosság szempontjából helyesen megvilágítsuk, elsősorban tudnunk kell, mit is jelent a kereskedelmi mérleg passzivitása. A külkereskedelmi mérleg akkor passzív, ha az illető évben, amelyet ez a mérleg összefoglal, nagyobb értékű árat hozunk be, mint amennyit kiviszünk. Ez egyértelmű azzal, hogy az ország többet fogyasztott, mint amennyit termelt, illetve nagyobb volt a szükséglete, mint amennyi a rendelkezésre álló fedezet. Hogy ez mit jelent, azt az egyes háztartások, vagy üzemek példája mutatja világosan, ahol nagyobb a fogyasztás, mint amennyi a rendelkezésre álló fedezet, vagyis ahol a mérleg ebből a szempontból passzív. Az ilyen háztartások és üzemek a fedezeti hiányt hitel útján pótolják. Ugyanez a következménye az egész ország passzív külkereskedelmi mérlegének is. A legutolsó adatok szerint 308 millió pengő az a különbözet, amellyel a behozatal meghaladja az eddigi kivitelt, amely hiányt hitel igénybevételével kellett pótolni. Az újabb eladósodásnak ehhez az óriási összegéhez természetesen hozzászámítandók még azok a kamatterhek, amelyek ezeket a hitelösszegeket terhelik és amelyek a gazdasági helyzetet még súlyosbítják. Nem foglalkozhatom itt mindazokkal az okokkal, amelyek a kereskedelmi mérleg passzivitását előidézik, de szükséges rámutatni arra, hogy ez a passzivitás a középosztály szempontjából, különösen pedig a kisiparosság szempontjából rendkívül súlyos. A kisiparosság és az egész középosztály ugyanis legtöbbet veszített a háború utáni infláció következtében, mert ez a társadalmi réteg rendelkezett legkevésbé olyan vagyontárgyakkal, amelyek akár részben, akár egészben valorizálódtak. Ez a társadalmi réteg főképen a keresetéből él, a napról-napra bekövetkezett pénzelértéktelenedés következtében állandóan csak veszített és így lassan-lassan azokat a tőkéket is kénytelen volt felemészteni, amelyeket eddig meg tudott takarítani. Így került a kisiparosság túlnyomó többsége abba a súlyos helyzetbe, hogy úgyszólván tőke nélkül áll. A gazdasági helyzet általános leromlása, illetve a fogyasztóképesség csökkenése következtében azután a kereseti lehetőségek is annyira csökkentek, hogy a középosztály, amelynek tagjaiból kerül ki a kisiparosság fogyasztóközönségének a zöme, szükségleteit a folyó jövedelmeiből fedezni már nem képes és így hitelre szorul. A tőke nélkül álló kisiparos hitelt nyújtani nem képes és így a szintén tőke nélkül álló kereskedelem a hosszabb hitelt nyújtó külföldről kénytelen beszerezni azokat a cikkeket is, amelyeket a kisipar sokszor olcsóbban és jobban tudna szállítani, de amelyeket tőke hiányában hitelre adni nincs módjában. Ilyenképen a külfölddel szemben fennálló tartozásunk ezekkel a tételekkel is állandóan növekszik és ezzel kapcsolatban a külföldi ipart foglalkoztatjuk, keresethez juttatjuk ugyanakkor, amikor a hazai ipar munka és kereset nélkül áll. A középosztálynak, illetve, a kisiparnak és kiskereskedelemnek közgazdasági szempontból indokolt méretekben való hitelellátásának kérdése tehát a külkereskedelmi mérleg szempontjából is rendkívül nagy fontossággal bír és a külkereskedelmi mérleg megjavításához igen nagy mértékben hozzájárulna. Ezzel a kérdéssel már több ízben foglalkoztam e lap hasábjain és különösen hangsúlyoztam, hogy a hitelproblémának megoldását tisztán a kormány és a hatóságok támogatásától elvárni igen helytelen dolog, mert akkor, amikor az egész ország gazdasági helyzete passzív, lehetetlen a kormánytól és a hatóságoktól oly mérvű támogatást kapni, amely a kisipari hitelproblémát megoldhatná. Abból az irányból csak kezdeményezést, azt általános gazdasági helyzetnek megfelelő támogatást várhatunk, ami pedig — mint tudjuk — az állami kisipari hitelakció keretében meg is történt. Ennek következtében az IOKSz-nak a Pénzintézeti Központ útján 2.400,000 P, a Budapesti Kisipari Hitelintézet részvénytársaságnál ugyancsak a Pénzintézeti Központ útján 1.600,000 P és Bpest székesfőváros részvényjegyzése utján 800,000 pengő (vagyis szintén 2.400,000 pengő) hitelkeret áll a kisiparossság rendelkezésére. A kiskereskedelmi hitelkérdés szintén a megoldás útján van, de ép úgy, mint a kisipari hitelkérdés, itt is tisztán kormánytámogatással oly tőkék nem állhatnak rendelkezésre, amelyek a mutatkozó és indokolt szükséglet mértékének megfelelnének. Teljesen képtelenség arra gondolni, hogy állami és hatósági eszközökből lehessen a kisiparosságnak pld. átlag 1000 hitelkeretet biztosítani. Ez Budapest és szűkebb környékének 50.000 önálló iparüzemét számításba véve 50 millió pengőt jelentene. A hitelprobléma megoldása tehát csakis a kisiparosság saját erejéből lehetséges, mégpedig egyrészről úgy, hogy a legkisebb tőkéket is, amelyeket akár maguk, vagy családtagjaik megtakarítani képesek, saját pénzintézetüknél helyezik el, ahol ezek az egyenként kis összegek együttvéve igen jelentékeny összeget képviselnek. Braun Gyula festék-, kence- és lakk-kereskedés BUDAPEST, VI., Hunyadi-tér 2 Telefon: T. 121-93 ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1928 január 1. Üvegcsiszoló-, üveghajlító- és tükörgyár r. i. Menczer és Prégler VII., Kazinczy utca 9 Alapítási év 1902. :: Telefon : J. 426—40 ÜVECHAJTÓ TÜKÖRGYÁR ÜVECCXIJZOLÓ ! «LEP 1 ' 'Ll1! t'1 L is KV ' - \ ”■'''!* I;; ! i'4!íjá* ^ -'• - • i/i ’ •; it»11**.'. ^ CELDNER« BUDAPEST«TŰZOLTÓ*UTCA+22+TELEFON! JÓZSEF Rámutattam már arra, hogy napi 10 fillér megtakarítás üzemenként — kamatokat nem is számítva — évi 3650 pengőt tesz ki, vagyis több, mint amennyit hosszú és évekig tartó előkészületek és fáradságos munka után és az állam nagy anyagi áldozata mellett az állami hitelkeretből Budapest és környéke kisiparossága részére fejenként biztosítani lehetett. Ha a hitelakció megindulása óta folytatódott volna az iparosságnak csak ily csekély mérvű takarékoskodása, úgy 6°/a kamatot számítva kereken 8 millió pengő állhatna Budapest és környéke kisipari hitelellátásának szolgálatában. Itt nem is vettük számításba azokat az összegeket, amelyek átmenetileg az iparosság rendelkezésére állanak és amelyek, ha azokat csak néhány napra is, a hitelellátást szolgáló intézet rendelkezésére bocsájtjuk, igen hatalmas összegeket jelentenének, mert ezek az átmeneti tételek is bizonyos mértékig állandó betétet jelentenének, miután ugyanakkor, amikor a betevők egy része pénzét felveszi, ugyanakkor mások újabb pénzt helyeznek el. Az átmeneti elhelyezésnek igen célszerű lehetősége a. évi házbér, valamint az adó céljaira megfelelő kistételekben történő pénzelhelyezés. A megfelelő beosztás mindenesetre megkönnyíti ezeknek a kellemetlen, de elkerülhetetlen kötelezettségeknek a teljesítését ugyanakkor, amikor ezeket a befizetéseket a kisipari hitelellátás szolgálatába állíthatjuk, amelylyel lehetővé tesszük oly hitelek nyújtását, amelyek a hazai készítmények elhelyezését és ezzel produktivitásunk emelését eredményezik. Arról a munkamegtakarításról és fokozott biztonságról, amelyet az jelent, hogy ezek az adófizetések, házbérfizetések és egyéb teljesítmények a pénzintézet útján átutalás formájában történhetnek, nem is kívánok itt bővebben szólani. Már ebből is világos azonban, hogy a kisiparosság egyedeinek és összességének nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy mindazokat a fizetéseket, amelyeket így teljesíteni tud, pénzintézete útján teljesítse, mert ez nemcsak munkamegtakarítással, de fokozottabb biztonsággal is jár azért, mert ezek a fizetések, illetve átutalások a pénzintézet könyveiben is szerepelnek és ott bármikor konstatálhatók. Az ilyen átutalás kérdése szoros kapcsolatban van azokkal a kérdésekkel, amelyek időt, munkát és költséget takarítanak meg az egyes üzemeknek és amelyeknek közvetlen kapcsolata a külkereskedelmi mérleg kérdésével nem állapítható meg ily egyszerűen, mégis végeredményében ezzel a kérdéssel is — mint takarékossági kérdéssel — kapcsolatban van. Túlságosan messzire vinne, ha ezekkel a részletkérdésekkel ezúton foglalkoznék. Azt azonban meg kell itt állapítani, hogy minden megtakarítással, amelyet akár munkában, akár időben, akár anyagban el tudunk érni olyképen, hogy ezeket a megtakarításokat a termelés szolgálatába tudjuk állítani, egyrészről az egyéni érdek céljait szolgáljuk ugyanakkor, amikor a köz érdekét is előmozdítjuk, amelynek hatása és számszerű eredményei viszont a külkereskedelmi mérlegben jutnak kifejezésre. Tisztában kell lennünk azzal, hogy épen úgy, ahogyan az egész ország közgazdasági helyzetének javulása csak egyes polgárai közgazdasági helyzetének a javulása útján érhető el, épen úgy egyes polgárok gazdasági helyzetét az egész ország közgazdasági helyzete döntően befolyásolja. Ez további következtetésben annyit is jelent, hogy amíg passzív közgazdasági viszonyok között kevés remény lehet arra, hogy egyes gyengébb, de hasznos társadalmi rétegeken segíteni lehessen, addig aktív közgazdasági helyzetben arra már joggal számítani lehet. A kisiparosságnak tehát ép úgy, mint a nemzet minden egyes polgárának, nincsen égetőbb problémája, mint a gazdasági helyzet passzivitásának megszüntetése és ezen az úton minél aktívabb gazdasági helyzet elérése. Ezen a téren a kisiparosságnak óriási, mondhatni sorsdöntő szerepe van. Óriási összegeket jelentenek azok az anyagok és eszközök, amelyeket a kisiparosság még a jelenlegi kedvezőtlen körülmények között is évenként feldolgoz és óriási összegeket jelentenek azok a munkabérek, amelyeket a kisiparosság évenként kifizet, illetve amelyeket a megrendelő középosztály a kisiparosságnak megtérít. Minden elpazarolt érték, anyag, munkabér, legyen az bármilyen parányinak látszó az egyén szempontjából, mégis az egész nemzet szempontjából behozhatatlan kárt jelent. Az egyének szempontjából pillanatnyilag jelentéktelennek látszó értékek együttvéve az ország gazdasági talpraállítása szempontjából hatalmas tőkéket képviselnek és az elvesztésük következtében beálló fedezeti hiányoknak az általános gazdasági helyzet súlyosbodása következtében hatványozottan visszahat- Festék és Lakk nagykereskedés BERKI DEZSŐ Budapest, VI., Sphnton 60. Telefon: T. 242-46. Kristálykence, gránitlakk. INTARSIA Gábor András iparművész Kispest, Kisfaludy utca 99. Készít megrendelésre mindennemű intarziát.