Asztalosmesterek Lapja, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-05 / 1. szám

2 most teljesítse mindenki kötelességét. Az ország kézművesiparosságának a Kézműves Kamara felállításáért folytatott küzdelme döntő jelentőségű állomáshoz érkezett. A kereskedelmi miniszter a különböző gáncsvetések hatása alatt elállott attól a szándé­kától, hogy hamarosan benyújtsa a Kézműves Kamaráról és az ipartestü­leti reformról szóló törvény­terveze­tet és elhatározza, hogy előbb meg­szavaztatja az ország iparosságát, hogy kívánja-e az iparosság központi in­­tézményének felállítását, hajlandó-e ennek fentartási költségeit viselni s hogy mi legyen a tervezett központi szerv címe. A miniszter evégből közvetlen meg­kereséseket intézett az ipartestületek­hez, melyeken felveti azt az utóbbi időben felmerült és a közös kamarák részéről láncírozott gondolatot is, hogy esetleg a tervezett új szerv he­lyett a közös kamarákban egy har­madik, „kézműipari" osztályt állíta­nak fel, miáltal a kézművesiparosság elérné célját és önállóan nyilatkoz­hatna meg a kérdésekben. (?) A kereskedelmi miniszter közgyű­lési határozat alapján kívánja az ipa­rosok álláspontját megismerni, ezért a szavazó­lap, melyet a miniszter­hez kell felterjeszteni, különböző kérdéseket is tartalmaz. Így a minisz­ter választ vár a testületektől arra nézve, hogy „Országos Kézműves Kamara“, vagy Ipartestületek Köz­pontja legyen-e címe a felállítandó központi szervnek vagy hogy az iparosság beéri-e azzal a megoldás­sal, hogy a közös kamarákban egy­­egy harmadik osztályt állítanak fel számára. Ezek szeerint a kereskedelmi­ mi­­niszter az iparosságra bízta a dön­tést. Az iparosság a saját maga meg­nyilatkozása alapján döntheti el, hogy meg van-e elégedve a mai állapo­tokkal és a közös kamarák útján minden kérdésben olyan érdekkép­viseletben részesül-e, miként azt hely­zete megkívánja. Erre a kérdésre nem lesz nehéz megadni a feleletet. Az iparosságnak az a nagy többsége, amely nincs köz­vetlen kapcsolatban a közös kama­rákkal, amely évtizedeken keresztül a kamarák részéről hiába várta ér­dekeinek minden vonatkozásban való megvédését, igenis tudja, hogy mily nagy szüksége van az iparososztály­nak egy olyan törvényes központi intézményre, amely egyrészt magára vállalja azokat a speciálisan kézmű­ipari kérdéseket, melyek megoldásá­val eddig senki sem törődött, más­részt síkra száll azoknak a kívánsá­goknak a megoldásáért is, melyek a közös kamarákban a bankok, a gyáripar és a kereskedelem kép­viselőinek közbenjöttével a kisiparo­sok érdekeinek megfelelőleg sohasem lennének megoldhatók. Lapunk hasábjain esztendőkön ke­resztül ismertettük a Kézműves Ka­mara felállításának szükségességét s igy kortársaink előtt igazán nem lehet vitás, hogy kell-e a törvénnyel életre­­hívott központi intézmény vagy nem. Az a körülmény, hogy a közös kamarákban helyet foglaló kamarai tag urak egy része, akik költségeik megtérítése mellett szívesen utazgat­nak a kamara teljes üléseire, továbbá, hogy a kamarai titkárok és az egyéni érvényesüléstől vezetett iparosok és nem iparosok a Közös Kamara fel­állítása ellen kifejtendő agitációban részt vesznek, ne vezessen félre sen­kit se. A kérdés eldöntésénél nem a „beérkezett“ kevesek véleménye a a fontos, hanem az tény, hogy a kézművesiparosság tízezreinek véle­ménye a szétforgáscsoltság és az alvezérek magatartása, valamint a Kö­zös Kamarákba ütköző ellentétes ér­dekek miatt soha sem juthat meg­­hamisíthatatlanul kifejezésre. Különösen ne riasszák vissza az iparosságot azok a valótlan és min­den komoly alapot nélkülöző állítá­sok, hogy a Kézműves Kamara fel­állítása egy újabb elviselhetetlen adót jelentene az iparosságra. Azok, akik itt „adóról“, elviselhetetlen terhekről beszélnek, bezzeg nem lármáztak akkor, amidőn az iparosságot szá­mos, sok tekintetben indokolatlan teherrel rótták meg. Nem hallottuk őket akkor sem, amidőn a közös kama­rai illetékeket általában öt százalékra emelték fel, ami pedig igazán adót és a kisiparosokra nézve jelentős megterheltetést jelent. Azok az állítások, hogy a Kézmű­ves Kamara fentartása félmilliós ter­het jelent az iparosságra, ezek mind olyan légből kapott koholmányok, melyek csak azt célozzák, hogy az iparosságot elriasszák annak az in­tézményének életrehivatásától, amely­nek működése nem minden tekintet­ben volna tetszetős más érdekeltsé­gek szempontjából, de rendkívül nagy jelentőségű lenne az eddig önállóan -én-­egységesen megnyilat­t­­kozni nem tudó kézművesiparos­ságra nézve. Az iparosság ne üljön fel ezeknek a riasztó híreknek, mert a Kézműves Kamara fentartásával járó költségek iparosonként egy pengővel évente többet nem tehetnek ki. Ezt az össze­get pedig minden iparosnak magára kell vállalnia — azért, hogy egyéb indokolatlan terheitől megszabadul­hasson. A cím kérdésében ugyancsak vá­laszt kell adni az iparosságnak. Itt okvetlenül azt kell követelni, hogy Kézműves Kamara legyen a felállí­tandó központi szerv neve. A gaz­dáknak, a mérnököknek, az ügyvé­deknek kamarájuk van. A munká­soknak kamara felállítását tervezik, de kamarát szorgalmaznak a ház­­tulajdonosok, a kertészek stb. is és ez ellen senkinek sincs kifogása. Pont a kézművesség nem kaphat kamarát? Külföldön a kézműves ka­marák mellett kifogástalanul működ­nek a közös kamarák és nem esik csorba preztizsükön. Nálunk sincs akadálya ennek és az iparosságnak már azért is kamarát kell követelnie, hogy megfelelő tekintélyt és tartal­mat biztosíthasson központi intéz­ménye számára. Már most, ami azt illeti, hogy a közös kamarákban felállítandó har­madik, külön kézműipari osztállyal megoldható-e a kérdés, erről hama­rosan tisztában lehet az iparosság gondolkodó és az ügyeket nyitott szemmel figyelő része. Festék és Lakk egykiskolés BERKI DEZSŐ Budapest, Yl. Sm­nton 60. Tel.: Ant. 242-46. K­ristálykence, gránitlakk,­­ ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1929 január 5 Üvegcsiszoló-, üveghajlító- és tükörgyár r. t. Menczer és Prégler VII., Kazinczy-utca 9 Alapítási év 1902. .. Telefon: 1.426—40 A kamarák mai ipari osztályai nem tehetnek semmit sem a teljes ülés nélkül. Ott pedig a kereskedők, gyárosok stb. mind beleszólnak a legsajátosabb kézműipari kérdé­sekbe is. A mai ipari osztályok nem fejtenek ki önálló működést, nem intézhetnek a minisztériumok­hoz külön felterjesztéseket, vélemé­nyüket az elnökség a többi érdekel­tek szempontjából átgyúrja és azok így nem a tulajdonképeni kívánsá­goknak megfelelően kerülnek az ille­tékesek elé. Ez a helyzet, a kéttago­­zatú közös kamarában. Ezek alapján mit remélhet az iparosság a terve­zett harmadik, különálló kézműves­ipari osztályokban? Semmivel sem többet, mint eddig a másodikban. Az iparosság az új harmadik osztályban éppen úgy meg fog bukni, mint megbukott a máso­dik, külön ipari osztályban. Ezt a bukást azonban nehezen követné a pótvizsga és az iparosság önálló érdekképviseletének ügye hosszú időkre, talán örökre halasztást szen­vedne. Az ország iparossága ezt nem akarhatja. Végre is megtanulhattuk, hogy csak a saját magunk erejében bízhatunk és tisztában kell lennünk azzal is, hogy a Kézműves Kamará­ban egységesen fellépő iparosság olyan erőt reprezentálhat, amely fe­leslegessé teszi, hogy az iparososz­tály protektorok útján könyörögjön jogos kívánságainak teljesítéséért. Ezeket a szempontokat kell tehát szem előtt tartani a kérdés meg­oldása során. És itt, ebben a sors­döntő kérdésben, az ország egész asztalosiparosságára nagy feladat há­ramlik. Szakmánk kezdettől fogva teljes erejével sürgette a Kézműves Kamara felállítását. Az ország asz­talosiparosságának most, amikor a kérdés sorsdöntő mozzanatához ér­tünk el, eddigi álláspontjához híven kötelessége a kérdés döntésébe be­folyni, a többi szakmák tagjait fel­világosítani és velük együtt a tar­tandó közgyűléseken a leghatározot­tabban állást foglalni a Kézműves Kamara felállítása mellett. Ez az egyetlen megoldás, ami az iparosságot és a várakozásokat ki­elégítheti és épen most, amikor eb­ben a sorsdöntő kérdésben magunk­nak kell mintegy a döntő szót kimon­danunk, teljesítsük valamennyien kötelességünket, hogy megvethessük az igazi és komoly érdekképviselet­nek oly régen nélkülözött alapját. Az ellentétek kiküszöbölésével és együttmunkálkodással oldhatjuk meg a szakma nagyjelentőségű kérdéseit. A Testület elöljáróságának és a Szövetség választmányának üdvözlése Nagy Antal elnöknél az új esztendő alkalmából. Az Asztalos Ipartestület elöljáró­ságának és az Asztalosmesterek Or­szágos Szövetsége választmányának tagjai úgyszólván teljes számban fel­keresték Nagy Antal elnököt, hogy őt az új esztendő alkalmából üdvö­zöljék és szerencsekívonataikat fejez­zék ki neki. Hajts Jakab az Ipartestület elöl­járóságának egyik legrégebbi tagja üdvözölte az elöljáróság és választ­mány nevében először Nagy Antal elnököt. — Eljöttünk hozzád — mondotta Hajts Jakab, hogy tanúságot tegyünk szeretetünk­­ről, ragaszkodásunkról és nagyrabecsülé­sünkről azért a páratlanul álló nagy mun­kásságért, melyet a szakma érdekében eb­ben az esztendőben is kifejtettél. Meg­vagyunk győződve arról, hogy minden erő­det a szakma összességének szolgálatába állítottad az elmúlt esztendőben is. Ha nem sikerült úgy minden, ahogy szeretted és kívánatos lett volna, annak nem Te, hanem az esztendők óta lappangó és most teljes erővel jelentkező gazdasági válság az oka. Arra kérünk azonban, hogy ne csüggedj, felkészültségedet és munkakész­ségedet bocsájtsd továbbra is az eddigiek­hez hasonlóan a szakma összességének rendelkezésére és mi biztosítunk arról, hogy teljes odaadással és megbecsüléssel kitartunk melletted a valamennyiünkért foly­tatandó munkádban. Ezután a megjelentek lelkes éljen­zése és tapsai közben fejezi ki sze­­rencsekivánatait Nagy Antal elnök­nek és családjának az új esztendőre. Halamann János szövetségi szám­­vizsgáló a tagok nevében intéz me­leghangú beszédet, melyben elisme­réssel adózik Nagy Antal elnök munkásságáról, majd ígéretet tesz arra nézve, hogy a szakma tagjainak nagy többsége a jövőben is minden­kor kész arra, hogy a szakma vezé­rét minden gáncs ellen, teljes győ­zelemmel megvédje. A nagy tapssal és zajos éljenzés­sel kísért beszéd után Ipach Ede a Takarékcsoport elnöke, szépen átgon­dolt és hasonlatokban dús beszéd­ben, a Takarékcsoport nevében üd­vözölte Nagy Antal elnököt, kérve, hogy a szakmának ezt a legfiatalabb, de kellő fejlődés mellett nagy fel­adatok betöltésére hivatott vitéz- kaphatók Kiss Emi is és az összes kellékek Budapest,VII.,Erzsik­us­ körút 13.­­" legjobbat a legolcsóbban Telefon: József 323-36 Épületvasalások asztalos szerszámok

Next