Asztalosmesterek Lapja, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-05 / 1. szám
2 most teljesítse mindenki kötelességét. Az ország kézművesiparosságának a Kézműves Kamara felállításáért folytatott küzdelme döntő jelentőségű állomáshoz érkezett. A kereskedelmi miniszter a különböző gáncsvetések hatása alatt elállott attól a szándékától, hogy hamarosan benyújtsa a Kézműves Kamaráról és az ipartestületi reformról szóló törvénytervezetet és elhatározza, hogy előbb megszavaztatja az ország iparosságát, hogy kívánja-e az iparosság központi intézményének felállítását, hajlandó-e ennek fentartási költségeit viselni s hogy mi legyen a tervezett központi szerv címe. A miniszter evégből közvetlen megkereséseket intézett az ipartestületekhez, melyeken felveti azt az utóbbi időben felmerült és a közös kamarák részéről láncírozott gondolatot is, hogy esetleg a tervezett új szerv helyett a közös kamarákban egy harmadik, „kézműipari" osztályt állítanak fel, miáltal a kézművesiparosság elérné célját és önállóan nyilatkozhatna meg a kérdésekben. (?) A kereskedelmi miniszter közgyűlési határozat alapján kívánja az iparosok álláspontját megismerni, ezért a szavazólap, melyet a miniszterhez kell felterjeszteni, különböző kérdéseket is tartalmaz. Így a miniszter választ vár a testületektől arra nézve, hogy „Országos Kézműves Kamara“, vagy Ipartestületek Központja legyen-e címe a felállítandó központi szervnek vagy hogy az iparosság beéri-e azzal a megoldással, hogy a közös kamarákban egyegy harmadik osztályt állítanak fel számára. Ezek szeerint a kereskedelmi miniszter az iparosságra bízta a döntést. Az iparosság a saját maga megnyilatkozása alapján döntheti el, hogy meg van-e elégedve a mai állapotokkal és a közös kamarák útján minden kérdésben olyan érdekképviseletben részesül-e, miként azt helyzete megkívánja. Erre a kérdésre nem lesz nehéz megadni a feleletet. Az iparosságnak az a nagy többsége, amely nincs közvetlen kapcsolatban a közös kamarákkal, amely évtizedeken keresztül a kamarák részéről hiába várta érdekeinek minden vonatkozásban való megvédését, igenis tudja, hogy mily nagy szüksége van az iparososztálynak egy olyan törvényes központi intézményre, amely egyrészt magára vállalja azokat a speciálisan kézműipari kérdéseket, melyek megoldásával eddig senki sem törődött, másrészt síkra száll azoknak a kívánságoknak a megoldásáért is, melyek a közös kamarákban a bankok, a gyáripar és a kereskedelem képviselőinek közbenjöttével a kisiparosok érdekeinek megfelelőleg sohasem lennének megoldhatók. Lapunk hasábjain esztendőkön keresztül ismertettük a Kézműves Kamara felállításának szükségességét s igy kortársaink előtt igazán nem lehet vitás, hogy kell-e a törvénnyel életrehívott központi intézmény vagy nem. Az a körülmény, hogy a közös kamarákban helyet foglaló kamarai tag urak egy része, akik költségeik megtérítése mellett szívesen utazgatnak a kamara teljes üléseire, továbbá, hogy a kamarai titkárok és az egyéni érvényesüléstől vezetett iparosok és nem iparosok a Közös Kamara felállítása ellen kifejtendő agitációban részt vesznek, ne vezessen félre senkit se. A kérdés eldöntésénél nem a „beérkezett“ kevesek véleménye a a fontos, hanem az tény, hogy a kézművesiparosság tízezreinek véleménye a szétforgáscsoltság és az alvezérek magatartása, valamint a Közös Kamarákba ütköző ellentétes érdekek miatt soha sem juthat meghamisíthatatlanul kifejezésre. Különösen ne riasszák vissza az iparosságot azok a valótlan és minden komoly alapot nélkülöző állítások, hogy a Kézműves Kamara felállítása egy újabb elviselhetetlen adót jelentene az iparosságra. Azok, akik itt „adóról“, elviselhetetlen terhekről beszélnek, bezzeg nem lármáztak akkor, amidőn az iparosságot számos, sok tekintetben indokolatlan teherrel rótták meg. Nem hallottuk őket akkor sem, amidőn a közös kamarai illetékeket általában öt százalékra emelték fel, ami pedig igazán adót és a kisiparosokra nézve jelentős megterheltetést jelent. Azok az állítások, hogy a Kézműves Kamara fentartása félmilliós terhet jelent az iparosságra, ezek mind olyan légből kapott koholmányok, melyek csak azt célozzák, hogy az iparosságot elriasszák annak az intézményének életrehivatásától, amelynek működése nem minden tekintetben volna tetszetős más érdekeltségek szempontjából, de rendkívül nagy jelentőségű lenne az eddig önállóan -én-egységesen megnyilattkozni nem tudó kézművesiparosságra nézve. Az iparosság ne üljön fel ezeknek a riasztó híreknek, mert a Kézműves Kamara fentartásával járó költségek iparosonként egy pengővel évente többet nem tehetnek ki. Ezt az összeget pedig minden iparosnak magára kell vállalnia — azért, hogy egyéb indokolatlan terheitől megszabadulhasson. A cím kérdésében ugyancsak választ kell adni az iparosságnak. Itt okvetlenül azt kell követelni, hogy Kézműves Kamara legyen a felállítandó központi szerv neve. A gazdáknak, a mérnököknek, az ügyvédeknek kamarájuk van. A munkásoknak kamara felállítását tervezik, de kamarát szorgalmaznak a háztulajdonosok, a kertészek stb. is és ez ellen senkinek sincs kifogása. Pont a kézművesség nem kaphat kamarát? Külföldön a kézműves kamarák mellett kifogástalanul működnek a közös kamarák és nem esik csorba preztizsükön. Nálunk sincs akadálya ennek és az iparosságnak már azért is kamarát kell követelnie, hogy megfelelő tekintélyt és tartalmat biztosíthasson központi intézménye számára. Már most, ami azt illeti, hogy a közös kamarákban felállítandó harmadik, külön kézműipari osztállyal megoldható-e a kérdés, erről hamarosan tisztában lehet az iparosság gondolkodó és az ügyeket nyitott szemmel figyelő része. Festék és Lakk egykiskolés BERKI DEZSŐ Budapest, Yl. Smnton 60. Tel.: Ant. 242-46. Kristálykence, gránitlakk, ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1929 január 5 Üvegcsiszoló-, üveghajlító- és tükörgyár r. t. Menczer és Prégler VII., Kazinczy-utca 9 Alapítási év 1902. .. Telefon: 1.426—40 A kamarák mai ipari osztályai nem tehetnek semmit sem a teljes ülés nélkül. Ott pedig a kereskedők, gyárosok stb. mind beleszólnak a legsajátosabb kézműipari kérdésekbe is. A mai ipari osztályok nem fejtenek ki önálló működést, nem intézhetnek a minisztériumokhoz külön felterjesztéseket, véleményüket az elnökség a többi érdekeltek szempontjából átgyúrja és azok így nem a tulajdonképeni kívánságoknak megfelelően kerülnek az illetékesek elé. Ez a helyzet, a kéttagozatú közös kamarában. Ezek alapján mit remélhet az iparosság a tervezett harmadik, különálló kézművesipari osztályokban? Semmivel sem többet, mint eddig a másodikban. Az iparosság az új harmadik osztályban éppen úgy meg fog bukni, mint megbukott a második, külön ipari osztályban. Ezt a bukást azonban nehezen követné a pótvizsga és az iparosság önálló érdekképviseletének ügye hosszú időkre, talán örökre halasztást szenvedne. Az ország iparossága ezt nem akarhatja. Végre is megtanulhattuk, hogy csak a saját magunk erejében bízhatunk és tisztában kell lennünk azzal is, hogy a Kézműves Kamarában egységesen fellépő iparosság olyan erőt reprezentálhat, amely feleslegessé teszi, hogy az iparososztály protektorok útján könyörögjön jogos kívánságainak teljesítéséért. Ezeket a szempontokat kell tehát szem előtt tartani a kérdés megoldása során. És itt, ebben a sorsdöntő kérdésben, az ország egész asztalosiparosságára nagy feladat háramlik. Szakmánk kezdettől fogva teljes erejével sürgette a Kézműves Kamara felállítását. Az ország asztalosiparosságának most, amikor a kérdés sorsdöntő mozzanatához értünk el, eddigi álláspontjához híven kötelessége a kérdés döntésébe befolyni, a többi szakmák tagjait felvilágosítani és velük együtt a tartandó közgyűléseken a leghatározottabban állást foglalni a Kézműves Kamara felállítása mellett. Ez az egyetlen megoldás, ami az iparosságot és a várakozásokat kielégítheti és épen most, amikor ebben a sorsdöntő kérdésben magunknak kell mintegy a döntő szót kimondanunk, teljesítsük valamennyien kötelességünket, hogy megvethessük az igazi és komoly érdekképviseletnek oly régen nélkülözött alapját. Az ellentétek kiküszöbölésével és együttmunkálkodással oldhatjuk meg a szakma nagyjelentőségű kérdéseit. A Testület elöljáróságának és a Szövetség választmányának üdvözlése Nagy Antal elnöknél az új esztendő alkalmából. Az Asztalos Ipartestület elöljáróságának és az Asztalosmesterek Országos Szövetsége választmányának tagjai úgyszólván teljes számban felkeresték Nagy Antal elnököt, hogy őt az új esztendő alkalmából üdvözöljék és szerencsekívonataikat fejezzék ki neki. Hajts Jakab az Ipartestület elöljáróságának egyik legrégebbi tagja üdvözölte az elöljáróság és választmány nevében először Nagy Antal elnököt. — Eljöttünk hozzád — mondotta Hajts Jakab, hogy tanúságot tegyünk szeretetünkről, ragaszkodásunkról és nagyrabecsülésünkről azért a páratlanul álló nagy munkásságért, melyet a szakma érdekében ebben az esztendőben is kifejtettél. Megvagyunk győződve arról, hogy minden erődet a szakma összességének szolgálatába állítottad az elmúlt esztendőben is. Ha nem sikerült úgy minden, ahogy szeretted és kívánatos lett volna, annak nem Te, hanem az esztendők óta lappangó és most teljes erővel jelentkező gazdasági válság az oka. Arra kérünk azonban, hogy ne csüggedj, felkészültségedet és munkakészségedet bocsájtsd továbbra is az eddigiekhez hasonlóan a szakma összességének rendelkezésére és mi biztosítunk arról, hogy teljes odaadással és megbecsüléssel kitartunk melletted a valamennyiünkért folytatandó munkádban. Ezután a megjelentek lelkes éljenzése és tapsai közben fejezi ki szerencsekivánatait Nagy Antal elnöknek és családjának az új esztendőre. Halamann János szövetségi számvizsgáló a tagok nevében intéz meleghangú beszédet, melyben elismeréssel adózik Nagy Antal elnök munkásságáról, majd ígéretet tesz arra nézve, hogy a szakma tagjainak nagy többsége a jövőben is mindenkor kész arra, hogy a szakma vezérét minden gáncs ellen, teljes győzelemmel megvédje. A nagy tapssal és zajos éljenzéssel kísért beszéd után Ipach Ede a Takarékcsoport elnöke, szépen átgondolt és hasonlatokban dús beszédben, a Takarékcsoport nevében üdvözölte Nagy Antal elnököt, kérve, hogy a szakmának ezt a legfiatalabb, de kellő fejlődés mellett nagy feladatok betöltésére hivatott vitéz- kaphatók Kiss Emi is és az összes kellékek Budapest,VII.,Erzsikus körút 13." legjobbat a legolcsóbban Telefon: József 323-36 Épületvasalások asztalos szerszámok