Asztalosmesterek Lapja, 1930 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
2 Az asztalosiparosság helyzete az új esztendő küszöbén. Irta: NAGY ANTAL. Egy végtelen komor, mostoha esztendő ezer gondjától és bajától megtépázva lépjük át az új esztendő küszöbét. Nagyon sokan vannak csonka hazánk iparosai, polgárai között, akik a sok-sok nélkülözés és meddő küzdelemben kimerülve, reményüket vesztve, keserűséggel és fájdalmas lemondással, csüggedten néznek a bizonytalan jövő elé, ami bizony vajmi keveset ígér. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a gazdasági válság viharai nemcsak nálunk, hanem egész Európa felett tombolnak, nagy bajokat okozva a győztes államokban is. A világ politikai nagyságai a kapzsiság és a gyűlölet által sugall igazságtalan békeszerződések mellett kitartva, nagyban fokozzák a depressziót, ami óriási veszedelmeket és újabb tragédiákat hordoz magában. Egész Európa közgazdasága rettenetes lázban vonaglik. A munkanélküliség úgy a szellemi, mint a fizikai munkások között félelmetesen nagy méreteket ölt mindenütt s a rettenetes szegénység kétségbeesésbe hajszolja az emberek tömegeit. Igen sötét a perspektíva. Nálunk e szegény, lerongyolt, csonka kis országban hatványozottan érezzük a gazdasági válság erejét, ami sorozatosan tépi ki közgazdasági életünk értékes termőfáit, a dolgozni és alkotni tudó iparos és kereskedő exisztenciákat és gyökerestől forgat ki erős tölgyeket, a megszűnő nagy gyáripari és kereskedelmi vállalatokat. Az államháztartás rendbehozása és e kis ország nagymértékű bürokratikus adminisztrációja elszívta és ma is szívja a magángazdaság életerejét, amely már leteperve úgyis csak tengődik, vergődik és megterhelés helyett támogatásra, gyámolításra volna szüksége. Az illetékes tényezők a legszebb ígéretek ellenére sem tudnak megbirkózni a beígért nagy feladatokkal. A magángazdaság megerősítése és talpraállítása sajnos, mindez ideig ígéret maradt, s félő, hogy továbbra is az fog maradni, mert még ma sem hallunk valami nagyon átfogó gazdasági programmot. Pedig e válságos idők parancsolóan követelik, hogy történjék valami a rettenetesen pusztuló magángazdaság érdekében. Ha nagy általánosságban ilyen sötét a gazdasági élet horizontja, ebből érthető, hogy a mi szakmánk felett sem lehet derűsebb az égbolt. Az asztalosipar foglalkoztatása szorosan összefügg a gazdasági élet hullámzásával, az ország lakosságának jó vagy rossz sorsával. A gazdasági bajokat mi még fokozottabban érezzük, mert az asztalosipar készítményei nem olyan szükségleti cikkek, amelyeket szorult , helyzetben ne lehetne nélkülözni, vagy a szükségletet a minimumra csökkenteni. Ez történik ma is. Az ország felvevőképessége normális időkben is kevés az asztalosiparosok számarányához és termelőképességéhez. E sivár viszonyok között pedig az üres műhelyek százaiban hiába várja az elcsüggedt mester a rendelőt. A fogyasztás különösen műbútorban nagy hanyatlást mutatott, ami az általános leszegényedés fokmérője. Az építkezések szintén csak szórványosan mutatkoznak. Az állami és városi közmunkák is egyes helyek kivételével csak elenyészően csekélyek voltak. Ezek az okok idézték elő az asztalosiparban a túlságig fokozott munkainséget. Iparostársaim úgy a fővárosban, mint a vidéken óriási erőfeszítéseket tettek egy-egy kis munka elnyeréséért. A létért való küzdelem sok esetben annyira elfajult, hogy szinte egymást gázolták le a mindenáron való vállalkozással, ami olyan árrombolást váltott ki, hogy az elnyert munka legtöbb esetben alig-alig hozott gondoknál egyebet, sok esetben pedig csak az adósság halmozását segítette elő. A termelés és az értékesítés nehézségeihez tartozik a nyersanyagok és félgyártmányok aránytalan megdrágulása. A fa, enyv, üveg, a szesz, a sellakk, a bútorszövet, mind-mind kartellárakban, csaknem kétszeresei a békebeli áraknak. Ehez járul minden anyagnak forgalmi és egyeseknek fényűzési adóval való terhelése, az elkészített munkának forgalmi adója, a balesetbiztosítás és a társadalombiztosítás terhei, ami minden cáfolat ellenére a munkabér 12%-át teszi ki. Hol lehet ezeket mind bekalkulálni és hol van, Jc^az a fig glő- képes fogyasztópolgár, akire ezreket át is lehet hárítani ? Ez bizony nincs sehol. Ezért van az asztalosiparban a nagy elszegényedés, az önállóság sorozatos beszüntetése és ez kergetett több iparost a kétségbeesésbe, ami néhány megdöbbentő tragédiával végződött. Ez volt a múlt. Ez a jelen. Milyen lesz a jövő? Akaratom ellenére nagy vonásokban szinte ijesztően sötét helyzetképet festettem, de hiába is akarnám, nem lehet már a bajokon szépíteni és takargatni. Lássunk tisztán mi is és lássák meg azok is, akiknek az ország szempontjából nem lehet közömbös a hazafias termelő értékek pusztulása. Nemzeti és országos érdek is, hogy segítsenek. De mi sem állhatunk tétlen újév küszöbén, bármilyen sötét is a gazdasági helyzet, ne a csüggedés legyen az úr felettünk, hanem keressünk mi is lehetőségeket, amivel a gazdasági válság törvényén, ezen a mélyponton át tudjuk vezetni egymást. Éhez az az első lépés, hogy meg legyen közöttünk nemcsak a fővárosi, de országos viszonylatban is az egyetértés és a közös együttmunkálkodásra való készség és őszinteség. Az Országos Szövetség és a szövetkezetek tagjai között mindnyájunk örömére leomlottak azok a válaszfalak, amelyeket a fondorlatos ármánykodás mesterségesen emelt közénk. Senkit az előző magatartása ne gátoljon abban, hogy Ipartestületünk és Országos Szövetségünk keretén belül részt vegyen a mentő munkában. Mindenkire szükségünk van, aki a közös jóért, jószándékkal munkálkodni akar. Erős hittel és törhetetlen akaraterővel, munkakészségünkbe és szaktudásunkba bízva nézünk a jövőbe, mert nekünk meg kell birkóznunk a viszonyokkal. Közös erővel igyekezzünk a kisipari hitelkérdés nagyarányú kiépítését szorgalmazni, a közmunkában a kisipar részére az őt megillető arányt biztosítani; vállalkozásoknál az árrombolást megszüntetni; az iparosság nagy gazdasági szervének támogatásával az export lehetőségeit kiépíteni és ugyancsak az ! Mikor a jelen olyan sivár, jól esik a jövőről beszélni. Épen azért. Mert ha a jövő nem biztatna, egyenesen kétségbe kellene esni. De vájjon biztat-e a jövő ? Mutatkoznak e a jövő láthatárán biztató tünetek? •Nggy,tudom, újón láttata,avagy az évszaknak megfelelő ködkép-e, de én látni vélek ilyeneket. Látni vélek a gazdasági kibontakozásra valló jelenségeket. Amivel koránt sem akarnék egy túlságos optimisztikus felfogásnak beharangozni. Ilyenért — sajnos — nem vállalhatnám a felelősséget. Mert ennek jeleit még nem látom. Csak épen csüggedésre nincs ok, a helyzet előreláthatóan inkább jobbra fog fordulni, mint rosszabbra. És ez a remény már biztató. Mire alapítom ezt a véleményemet ? Sok mindenre. Egyenként apró jelenségek, együttvéve azonban jelentősek lehetnek. A gazdasági életben pedig az összhatások mérvadók. Aminek azonban valamennyi jelenségek közül a legnagyobb a jelentősége, amiből legtöbbet vélek következtetni: a gazdasági kérdések előtérbe kerülésbe az ország politikai életében. Olyan mértékben, amire eddig nincs példa nálunk. Ha pillanatnyilag nem foglalkoztatná a közvéleményt és a kormányt a szerencsétlen jóvátétel kérdése, kizárólag a gazdasági kérdések uralnák az országot. Úgy vagyunk ezzel is, mint azzal a bizonyos állami függetlenséggel. Túl drága áron váltotta meg az ország. A gazdasági válságok sorozatának kellett bekövetkeznie, hogy a gazdaság kérdése jelentőségében legyűrja a politikát. Ámde nem az okot akarom most kutatni, az okozatból akarok következtetni. Ez a következtetés pedig az, hogy I. O. K. Sz.-szal a racionális termelést megszervezni. A kormány részéről pedig jogosan várunk megértést és támogatást s szeretnénk hinni, hogy az elhangzott ígéreteket végre tett is követi. Ha a szakma és az ország kézművesiparosságainak összefogása és együttműködése sikerül, úgy bármilyen súlyosnak és kilátástalannak is tűnik előttünk a ránk köszöntő új esztendő, sikerül a bajokat csökkenteni, a sérelmeket orvosolni és egy a mainál kiegyensúlyozottabb gazdasági helyzetet teremteni számunkra, ha a betegség okát sikerült megállapítani és hozzértő orvosok kezdenek foglalkozni vele, meg fogják találni a lehető gyógyulást, illetőleg annak eszközeit is. Mihelyt elérkeztünk odáig, hogy nem a politika szorítja a háttérbe agazdaságot — amint ez nálunk mindig történt — hanem a gazdaság válik életelemévé a politikának : már a gyógyulás folyamata megindult. A folyamat során nem mellőzhető a kisipar helyzetének megvizsgálása és a javulásához alkalmas eszközök keresése sem. Nem mellőzhető sem nemzeti, sem szociális, sem gazdasági szempontból. Nem tagadható azonban, hogy ez egyike a legnehezebb kérdéseknek. Nem egyes, hanem tömegkihatásában. Az egyes kisiparos épen annyira nem probléma, mint nem az egyedüli gyár. Nehézzé a kérdést a kisipar nagy számbeli aránya teszi, így a maga teljességében nem is lesz sohasem megoldható. Azt épen olyan őszintén, nyíltan mondom meg, bármilyen nehezemre essék is, mint ahogyan vallom, hogy hamis, sőt több, frivolitás úgy beállítani a kisipar kérdését, mint amelyen egyáltalán segíteni nem lehet. Ezt csak a tehetetlenség vagy a nemtörődömség állíthatja. A kisipar felkarolására irányuló akció során — remélhetőleg mielőbb meg fog indulni — előkelő helynek kell jutnia az asztalosiparnak. Amely aránylag — egyes egész különleges esetektől eltekintve, amelyek viszont különleges elbírálást és elbánást is igényelnek — nem esik az említett számbeli nehézség alá. Az asztalosipar helyzetének javulása elsősorban az általános gazdasági helyzet lényeges javulásától van függővé téve. Amint ez bekövetkezik és az épít- ÜVEGHAJLÍTÓ TÜKÖRGYÁR ÜVEGCflJZOlÓ ... ■■■■ i* . ii -r rS fi' M'- ■..... CELDNER4 BUDAPEST^TŰZOLTÓ»UTCA»2 TELEFON:JOZsEFtBI Az asztalosipar jövője. Irta : báró Szterényi József. műBÚTORKEZELÉST éltet- és Miorfainegnimikálást készít: VÁMOS D. Budapest, VII, Aréna út 48. Telefon: 1. 406-98 ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1930 január 4 Épületvasalások asztalos szerszámok és az összes kellékek IO* legjobbat — legolcsóbban Z&S kaphatók Hiss Ernő és Társánál Budapest, Ilil., Erzsébet körút 13. Telefon: József 323-36 INTARZIA - MOZAIK és mindenféle furnir, fém, stb. berakásokat vállalunk KOVÁCS és VIEHMANN ÚJPEST, NYÁR UTCA 86.