Asztalosmesterek Lapja, 1930 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

2 Az asztalosiparosság helyzete az új esztendő küszöbén. Irta: NAGY ANTAL. Egy végtelen komor, mostoha esztendő ezer gondjától és bajától megtépázva lépjük át az új esztendő küszöbét. Nagyon sokan vannak csonka hazánk iparosai, polgárai között, akik a sok-sok nélkülözés és meddő küzdelemben kimerülve, reményüket vesztve, keserűséggel és fájdalmas lemondással, csüggedten néznek a bizonytalan jövő elé, ami bizony vajmi keveset ígér. Csak sú­lyosbítja a helyzetet, hogy a gazda­sági válság viharai nemcsak nálunk, hanem egész Európa felett tombol­nak, nagy bajokat okozva a győztes államokban is. A világ politikai nagyságai a kapzsiság és a gyűlölet által sugall igazságtalan békeszerző­dések mellett kitartva, nagyban fo­kozzák a depressziót, ami óriási veszedelmeket és újabb tragédiákat hordoz magában. Egész Európa közgazdasága rettenetes lázban vo­naglik. A munkanélküliség úgy a szellemi, mint a fizikai munkások között félelmetesen nagy méreteket ölt mindenütt s a rettenetes sze­génység kétségbeesésbe hajszolja az emberek tömegeit. Igen sötét a per­spektíva. Nálunk e szegény, lerongyolt, csonka kis országban hatványozottan érezzük a gazdasági válság erejét, ami sorozatosan tépi ki közgazda­­sági életünk értékes termőfáit, a dol­gozni és alkotni tudó iparos és ke­reskedő exisztenciákat és gyökeres­től forgat ki erős tölgyeket, a meg­szűnő nagy gyáripari és kereske­delmi vállalatokat. Az államháztartás rendbehozása és e kis ország nagymértékű bürok­ratikus adminisztrációja elszívta és ma is szívja a magángazdaság élet­erejét, amely már leteperve úgyis csak tengődik, vergődik és megter­helés helyett támogatásra, gyámolí­­tásra volna szüksége. Az illetékes tényezők a legszebb ígéretek ellenére sem tudnak meg­birkózni a beígért nagy feladatok­kal. A magángazdaság megerősítése és talpraállítása sajnos, mindez ideig ígéret maradt, s félő, hogy to­vábbra is az fog maradni, mert még ma sem hallunk valami nagyon át­fogó gazdasági programmot. Pedig e válságos idők parancsolóan köve­telik, hogy történjék valami a rette­netesen pusztuló magángazdaság ér­dekében. Ha nagy általánosságban ilyen sö­tét a gazdasági élet horizontja, ebből érthető, hogy a mi szakmánk felett sem lehet derűsebb az égbolt. Az asztalosipar foglalkoztatása szo­rosan összefügg a gazdasági élet hullámzásával, az ország lakosságá­nak jó vagy rossz sorsával. A gaz­dasági bajokat mi még fokozottabban érezzük, mert az asztalosipar készít­ményei nem olyan szükségleti cik­kek, amelyeket szorult , helyzetben ne lehetne nélkülözni, vagy a szük­ségletet a minimumra csökkenteni. Ez történik ma is. Az ország felvevő­­képessége normális időkben is ke­vés az asztalosiparosok számarányá­hoz és termelőképességéhez. E sivár viszonyok között pedig az üres műhelyek százaiban hiába várja az elcsüggedt mester a rende­lőt. A fogyasztás különösen műbú­torban nagy hanyatlást mutatott, ami az általános leszegényedés fok­mérője. Az építkezések szintén csak szórványosan mutatkoznak. Az ál­lami és városi közmunkák is egyes helyek kivételével csak elenyészően csekélyek voltak. Ezek az okok idézték elő az asztalosiparban a túl­­ságig fokozott munkainséget. Iparos­társaim úgy a fővárosban, mint a vidéken óriási erőfeszítéseket tettek egy-egy kis munka elnyeréséért. A létért való küzdelem sok esetben annyira elfajult, hogy szinte egymást gázolták le a mindenáron való vál­lalkozással, ami olyan árrombolást váltott ki, hogy az elnyert munka legtöbb esetben alig-alig hozott gon­doknál egyebet, sok esetben pedig csak az adósság halmozását segí­tette elő. A termelés és az értékesítés ne­hézségeihez tartozik a nyersanyagok és félgyártmányok aránytalan meg­drágulása. A fa, enyv, üveg, a szesz, a sellakk, a bútorszövet, mind-mind kartellárakban, csaknem kétszeresei a békebeli áraknak. Ehez járul min­den anyagnak forgalmi és egyesek­nek fényűzési adóval való terhelése, az elkészített munkának forgalmi adója, a balesetbiztosítás és a társa­dalombiztosítás terhei, ami minden cáfolat ellenére a munkabér 12%-át teszi ki. Hol lehet ezeket mind be­kalkulálni és hol van, Jc^az a fig glő-­ képes fogyasztópolgár, akire ezreket át is lehet hárítani ? Ez bizony nincs sehol. Ezért van az asztalosiparban a nagy elszegényedés, az önállóság sorozatos beszüntetése és ez kerge­tett több iparost a kétségbeesésbe, ami néhány megdöbbentő tragédiá­val végződött. Ez volt a múlt. Ez a jelen. Milyen lesz a jövő? Akaratom ellenére nagy vonások­ban szinte ijesztően sötét helyzet­képet festettem, de hiába is akarnám, nem lehet már a bajokon szépíteni és takargatni. Lássunk tisztán mi is és lássák meg azok is, akiknek az ország szempontjából nem lehet közömbös a hazafias termelő értékek pusztulása. Nemzeti és országos érdek is, hogy segítsenek. De mi sem áll­hatunk tétlen újév küszöbén, bármi­lyen sötét is a gazdasági helyzet, ne a csüggedés legyen az úr felettünk, hanem keressünk mi is lehetőségeket, amivel a gazdasági válság törvényén, ezen a mély­ponton át tudjuk vezetni egymást. Éhez az az első lépés, hogy meg legyen közöttünk nemcsak a fő­városi, de országos viszonylatban is az egyetértés és a közös együtt­­munkálkodásra való készség és őszin­teség. Az Országos Szövetség és a szövetkezetek tagjai között mindnyá­junk örömére leomlottak azok a válaszfalak, amelyeket a fondorlatos ármánykodás mesterségesen emelt közénk. Senkit az előző magatartása ne gátoljon abban, hogy Ipartestü­letünk és Országos Szövetségünk ke­retén belül részt vegyen a mentő munkában. Mindenkire szükségünk van, aki a közös jóért, jószándékkal munkálkodni akar. Erős hittel és tör­hetetlen akaraterővel, munkakészsé­günkbe és szaktudásunkba bízva né­zünk a jövőbe, mert nekünk meg kell birkóznunk a viszonyokkal. Közös erővel igyekezzünk a kis­ipari hitelkérdés nagyarányú kiépí­tését szorgalmazni, a közmunkában a kisipar részére az őt megillető arányt biztosítani; vállalkozásoknál az árrombolást megszüntetni; az iparosság nagy gazdasági szervének támogatásával az export lehető­ségeit kiépíteni és ugyancsak az ! Mikor a jelen olyan sivár, jól esik a jövőről beszélni. Épen azért. Mert ha a jövő nem biztatna, egyene­sen kétségbe kellene esni. De vájjon biztat-e a jövő ? Mutatkoznak e a jövő láthatárán biztató tünetek? •Nggy,tudom, újón láttat­­a,avagy az évszaknak megfelelő ködkép-e, de én látni vélek ilyeneket. Látni vélek a gazdasági kibontakozásra valló je­lenségeket. Amivel koránt sem akarnék egy túlságos optimisztikus felfogásnak beharangozni. Ilyenért — sajnos — nem vállalhatnám a felelősséget. Mert ennek jeleit még nem látom. Csak épen csüggedésre nincs ok, a helyzet előreláthatóan inkább jobbra fog fordulni, mint rosszabbra. És ez a remény már biztató. Mire alapítom ezt a véleménye­met ? Sok mindenre. Egyenként apró jelenségek, együttvéve azonban je­lentősek lehetnek. A gazdasági élet­ben pedig az összhatások mérvadók. Aminek azonban valamennyi jelen­ségek közül a legnagyobb a jelen­tősége, amiből legtöbbet vélek kö­vetkeztetni: a gazdasági kérdések előtérbe kerülésbe az ország politikai életében. Olyan mértékben, amire eddig nincs példa nálunk. Ha pilla­natnyilag nem foglalkoztatná a köz­véleményt és a kormányt a szeren­csétlen jóvátétel kérdése, kizárólag a gazdasági kérdések uralnák az országot. Úgy vagyunk ezzel is, mint azzal a bizonyos állami független­séggel. Túl drága áron váltotta meg az ország. A gazdasági válságok sorozatának kellett bekövetkeznie, hogy a gazdaság kérdése jelentősé­gében legyűrja a politikát. Ámde nem az okot akarom most kutatni, az okozatból akarok következtetni. Ez a következtetés pedig az, hogy I. O. K. Sz.-szal a racionális termelést megszervezni. A kormány részéről pe­dig jogosan várunk megértést és tá­mogatást s szeretnénk hinni, hogy az elhangzott ígéreteket végre tett is követi. Ha a szakma és az ország kézmű­­vesiparosságainak összefogása és együttműködése sikerül, úgy bármi­lyen súlyosnak és kilátástalannak is tűnik előttünk a ránk köszöntő új esztendő, sikerül a bajokat csökken­teni, a sérelmeket orvosolni és egy a mainál kiegyensúlyozottabb gaz­dasági helyzetet teremteni szá­munkra, ha a betegség okát sikerült megál­lapítani és hozzértő orvosok kezde­nek foglalkozni vele, meg fogják találni a lehető gyógyulást, illetőleg annak eszközeit is. Mihelyt elérkez­tünk odáig, hogy nem a politika szorítja a háttérbe a­­gazdaságot — amint ez nálunk mindig történt — hanem a gazdaság válik életelemévé a politikának : már a gyógyulás fo­lyamata megindult. A folyamat során nem mellőzhető a kisipar helyzetének megvizsgálása és a javulásához alkalmas eszközök keresése sem. Nem mellőzhető sem nemzeti, sem szociális, sem gazda­sági szempontból. Nem tagadható azonban, hogy ez egyike a legnehe­zebb kérdéseknek. Nem egyes, ha­nem tömegkihatásában. Az egyes kisiparos épen annyira nem prob­léma, mint nem az egyedüli gyár. Nehézzé a kérdést a kisipar nagy számbeli aránya teszi, így a maga teljességében nem is lesz sohasem megoldható. Azt épen olyan őszin­tén, nyíltan mondom meg,­­ bármi­lyen nehezemre essék is, mint aho­gyan vallom, hogy hamis, sőt több, frivolitás úgy beállítani a kisipar kérdését, mint amelyen egyáltalán segíteni nem lehet. Ezt csak a tehe­tetlenség vagy a nemtörődömség állít­hatja. A kisipar felkarolására irá­nyuló akció során — remélhetőleg mielőbb meg fog indulni — előkelő helynek kell jutnia az asztalosipar­nak. Amely aránylag — egyes egész különleges esetektől eltekintve, ame­lyek viszont különleges elbírálást és elbánást is igényelnek — nem esik az említett számbeli nehézség alá. Az asztalosipar helyzetének javulása elsősorban az általános gazdasági hely­zet lényeges javulásától van függővé téve. Amint ez bekövetkezik és az épít- ÜVEGHAJLÍTÓ TÜKÖRGYÁR ÜVEGCflJZOlÓ ... ■■■■ i* . ii -r rS fi' M'- ■..... CELDNER4 BUDAPEST^TŰZOLTÓ»UTCA»2 TELEFON:JOZsEFtBI Az asztalosipar jövője. Irta : báró Szterényi József. műBÚTORKEZELÉST éltet- és Miorfain­egnim­ik­álást készít: VÁMOS D. Budapest, VII­, Aréna­ út 48. Telefon: 1. 406-98 ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1930 január 4 Épületvasalások asztalos szerszámok és az összes kellékek IO* legjobbat — legolcsóbban Z&S kaphatók Hiss Ernő és Társánál Budapest, Ilil., Erzsébet­ körút 13. Telefon: József 323-36 INTARZIA - MOZAIK és mindenféle furnir, fém, stb. berakásokat vállalunk KOVÁCS és VIEHMANN ÚJPEST, NYÁR­ UTCA 86.

Next