Asztalosmesterek Lapja, 1930 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

4 Kiválóan fénytálló, kifogástalan pácolást csakis a valódi . st rti-Fanárnk “«sr«!* ' Mlos állandóan használja. LnSSMSS »I- Stein Bernét Budapest, dil­., BAROSS-UTCA 50.­­ TELEFONI JÓZSEF 308 — 03. JUSTUS SÁNDOR ÉS FIA Gördülő faredőnyök, acéllemezredőnyök, boltiponyvák, vászonredőnyök, faredőnyök és szövött faredőnyök gyára BUDAPEST, VI., VÖRÖSMARTY­ UTCA 24/B ALAPITTATOTT 1886-BAN ♦ TELEFON: AUT. 223-08 keresztül egy házaspár lakása, há­zasságuk első évétől kezdve egész öregségükig. („Wachsende Woh­nung“.) Hogy ezt a gondolatot meg­­toldották egy praktikus eszmével, amikor az első legegyszerűbb lakás­tól a leggazdagabbig találni az első beszerzés egyes bútorait is: az már az okos németekre jellemző, akik a növekedő lakás gondolatát tervsze­­rűen képzelik el, megtartván a kezdő, fiatal házaspár első jó búto­rait és a már gazdagabb, differen­­ciálódottabb lakásban is. Tény az, hogy a mai ember kény­telen esetleg gyakrabban lakást vál­toztatni, mint szeretné, lévén ő bér­házban lakó házbéres polgár. Más lakásban máskép elhelyezett bútorok ép olyan felfrissülést jelentenek szá­mára, mint amilyen kellemes érzés, ha az ember este a színházba me­net átöltözik. Nem rossz az a ha­sonlat, amikor lakásunkat ruhánkhoz hasonlítjuk. A lakás is földi hüve­lyünk, ha tágabb értelemben véve is, melyben életünk java játszódik le, tehát nyilvánvalóan fontos, hogy ez a lakás kapcsolatba kerül-e az életünkkel vagy idegen merev séma, amelyhez semmi közünk nincsen. Nézetem szerint, ha a lakáskultúrát nem tévesztjük össze a lakásluxus­sal, úgy nemcsak a legfontosabb szociális problémák egyikével állunk szemben, hanem a legigazabb érte­lemben vett életörömök egyikével is. Ámde, hogy mennyire távol vagyunk attól, hogy ez az életöröm mindnyá­junktól elérhető legyen, azt nemcsak a proletáriátus nyomortanyái mutat­ják, hanem a középosztály és a gaz­dagok kedélytelen és gyakran tal­­mian ízléstelen bútorraktárai is. Amíg a régi lakáskultúra a gazda­goktól indult ki, mert hisz a gazdag polgárság utánozta először ebben is a főúri életet, addig a mai lakás igazi megértői nagyobbrészt egysze­rűbb sorsú emberek közül kerülnek ki. A ma embere nem akar többnek látszani, mint ami, tehát nem hasz­nálja föl a régi lakás bevált fogá­sait és sablonos bútorait. Nemcsak erszénye, de ízlése és amivel a há­ború előtti polgárság nem bírt, ön­tudata sem engedi meg, hogy a régi stílusok utánzásának kosztján élősködjék. A mai szegény intellek­tuális társadalmi réteg formaalkotói lettek segítő társai tehát az ökonó­mia és a mentalitás. Aki a mai közlekedőeszközöket használja, aki amerikai íróasztalok előtt dolgozik, aki a legmodernebb regiszterekkel játszva elbánik, aki ruházatban a kényelmes angol egyszerűség híve, az nem tűrheti lakásban azt a ren­geteg ellentmondást, üres pompát és értelmetlen díszt, amelyek semmikép sem fejezhetik ki a praktikusságot és kényelmet megbecsülő egyszerű­séget szerető, nyugalmat kereső em­ber felfogását. A ma embere búto­raiban közvetlenséget keres, azokat praktikus szerszámoknak látja; hasz­nálati tárgyaknak — nem pedig dísztárgyaknak melyeket csak egy olyan kor tűrhetett meg lakásában, amelyikben a lakás mindenek előtt egy „látszat-kultura“ teremtménye volt. Mi sem mutatja jobban a mai lakás közvetlenségét mint egy ellen­példa. A régi lakás szimetrikus és megcirkalmazott rendjébe az ember mozgása, élet­tevékenysége valahogy nem illett bele, az ebbe a szigorú rendbe alig eltűrt rendetlenséget oko­zott, vagy a mozgási szabadság fel­áldozásával feszessé tette az érint­kezést. És amíg a háziasszonynak nem kis munkát okozott ennek a merev és megszabott rendnek az ál­landó felügyelete, addig evvel szem­ben a mai lakás közvetlen asszimet­­riájában szinte jól illik bele az em­beri élet, amely nélkül az csak üres keret volna, míg viszont apáink ott­hona csak enélkül hatott jobban, mint egy megkomponált színpadi dekoráció. Úgy érezzük,­ hogy a mai ember, aki világfelfogásában, etiká­jában, szociális kérdésekben egy felszabadultabb álláspontot foglal el, kell, hogy lakásban is tág teret en­gedjen ennek a felszabadultságának. De fordítva is áll! Egy őszintén, friss színekkel és egyszerű formák­kal kevés, de jó bútorral berendezett lakás, melyben a pietás és fürdő- s emlékek fotográfia-gyűjteménye ép­pen úgy hiányzik, mint ama sok lim-lom, melyek a falakon és a bú­torokon porosodtak, ez az új lakás kell, hogy felszabadítóan hasson azokra is, akik ebben a megújho­dásban még csak útban vannak. A régi „gemütlich“ lakás nekünk za­varos és értelmetlen, mi „otthonos“ alatt egészen mást értünk és nem utolsó sorban örülünk annak, ha a szegény háziasszony nem tölti egész életét a portörlés nemes, — de vég­eredménybe improduktív — mester­ségében. A hely rövidsége miatt egy más alkalommal fogok válaszolni azok­nak, akik a mai otthon kevés tiszti egyszerűségét sivársággal tévesztik össze. Arról is bővebben fogok be­szélni, hogy a lakáskultúra megte­remtésében a nőkre milyen nagy szerep vár. Azokra a nőkre, akik eddig a „kézimunka“ tömegeit on­tották asztalaikra, ágyaikra, függönye­ikre, ülőbútoraikra — azokra a nőkre a lakás kiválasztás, bútorok helyes elbírálása és elhelyezése és kevés eszközzel egy igazi emberi otthon megteremtésének sokkal fontosabb szerepe vár. Igazán szociális fel­adatot a ma nője csak így teljesít­het­i a mai ember otthonának megteremtésében, ami feladatnak szebb és nagyobb mint az a nem produktív munka, amiben a legtöbb háziasszony feladata kimerülni lát­szik. A magyar asztalosságnak van talán még nagyobb szerepe ennek az új lakásnak a kialakításában ak­kor, amikor a rendelkezésre álló nagy­szerű anyag, műhelytudás és mun­kás kéz nem értéktelen, olcsó tervek után — ma a silány tervekkel arány­ban nem álló kitűnő kivitellel ter­mel végeredményben szellemi tar­tal­matlansága miatt talmi értéket, hanem a megfelelő művészi vezetés mellett igazi kvalitásmunkát termel­hetne. A magyar tudás és készült­ség újabb erőpróbája lesz ez, ami­kor európai nívójú tervezés és meg­szokott kitűnő színvonalú híres ma­gyar asztalosművesség egyesül a polgári lakás kvalitásbútorainak meg­teremtésében !­s alkalmazkodik már akkor, amikor a nagy­üzemek az új igények kielégí­tésére még berendezkedni nem tud­nak vagy nem mernek. A kisipar tragikuma, hogyha nagyipar beren­dezkedésével fokozatosan szorul le arról a területről, amelyen úttörő munkát végzett. A gazdasági fejlődés azonban mindinkább új és új munka­­lehetőségeket nyújt a kisiparnak, amelynek jelentősége — szemben a sok téves felfogással — a jövőben nagy mértékben fokozódni fog. En­nek előfeltétele azonban az, hogy a kisipart a modern technika legtöké­letesebb eszközeivel felszereljük. Füredy Lajos az Asztalosmesterek Országos Szövetségének titkára igen nagy értékű munkát végzett azzal a most megjelent füzettel, amelynek címe „A gazdasági helyzet megjaví­tásának lehetősége a külföldi kész iparcikkek kiszorítása révén“. Ebben a munkában a központi statisztikai hivatal 1929. évi első hat hónapjáról kiadott külkereskedelmi adatokból világosan kimutatja, hogy igen nagy mennyiségben hozunk be külföldről oly árukat, amelyeket ide­haza is elő tudnánk állítani. A kül­földi munka termékeit és ezzel egy­értelműen külföldi munkát fizetünk meg tehát ugyanakkor, amikor ná­lunk a munkanélküliség komoly ará­nyokat ölt. Egészen kétségtelen, hogy méreg­drágán fizetjük meg a legolcsóbb árért behozott külföldi termékeket akkor, amikor idehaza műhelyekbe fektetett óriási nemzeti vagyon par­lagon hever, munkaképességek és munkaerők foglalkozás nélkül álla­nak és amikor a foglalkozásnélkü­­lieket és családjukat részben a tár­sadalomnak kell eltartania, részben maguk kénytelenek szorgalmas mun­kával megtakarított tőkéjüket felélni. Sokkal nagyobb így a beállott vesz­teség, amely a nemzeti vagyon apa­dását idézi elő, mint az a külön­­bözet, amellyel drágábbak az itthon termelt cikkek. A külföld sok behozott cikknél azáltal tud olcsóbb önköltségi áron termelni, mert üzemét a technika modernebb eszközeivel tudja felsze­relni és a racionalizálás terén meg­felelő útbaigazítások, támogatások és gyakorlati képzettsége alapján a racionális termelés nyújtotta előnyö­ket ki tudja használni. Ha TÜKÖR kell WAGNER -t keresse fel Budapest, VII., Szövetség­ utca 6. Telefon: József 453—40. üvegcsiszoló- és tzükörborítótelep. ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1930 január 4 1- 2, 3 hengerű tisztítógépeket ERNST CARSTENS nürnbergi gépgyár világhírű gyártmányait és sprosnivágógépeket szállít. OROVA KÁROLY okt. gépészmérnök BUDAPEST, V., BÁTHORY­ UTCA 20. TELEFON: 146-38. A kisiparosság megélhetésének problémája. írta: Szél Jenő. A kisipar súlyos helyzetét sajnos nem kell bizonyítani. Az általános gazdasági helyzet a kisiparosság vál­ságát még fokozza, mert a kisipa­rosság amúgy is nélkülözi a gazdasági boldoguláshoz szükséges nélkülöz­hetetlen eszközöket. A kisiparosság­ban rejlő nagy nemzeti értékeket, ennek a foglalkozási rétegnek az egész nemzet gazdasági boldogulása szempontjából való igen nagy jelen­tőségét senki sem vonhatja kétségbe. A kisiparosság társadalma az, amely a legnehezebb úttörő munkát végzi, amely mozgékonyságánál fogva a modern igényekhez leggyorsabban STÍRIAI acél ESSLINGENI FA CSÍN VATTVÁSZON NAPELLENZŐREDŐNYÖK K­ONDOR REZSŐ R­EDŐNYGYÁRA­UDAPEST, VII., ILOSVAY TÉR 18. ELEFONJ J. 326 — 18. ALAPÍTVA 1896. VASIPARI KIÁLLÍTÁSON REMMEL KITÜNTETVE KÉRJEN AJÁNLATOT ARANYÉ KOPKERIT HOFmflM FfBCr­CZ ni/eeníocgy occ* 5 RtflPiTffTWT^Jgo TTl 8<32

Next