Asztalosmesterek Lapja, 1933 (15. évfolyam, 1-36. szám)
1933-01-01 / 1. szám
2 ASZTALOSMESTEREK LAPJA Az Ipartestületek Országos Központja feladatairól! Irta: Dobsa László dr, az IPOSz igazgatója. Köztudomású, hogy az 1932:VIII. tc. által felállítani rendelt Ipartestületek Országos Központja az ú. n. kézműveskamarai mozgalomból született meg és kompromisszumos befejezése annak a sokszor éles, de azért mindig elvi alapokon mozgó harcnak, amelyet a közös kamarák ortodox hívei az Ipartestületek Országos Szövetsége köré csoportosuló s a magyar kézművesipari kérdések számára speciális és intenzívebb oltalmat követelő ipartestületi vezetőkkel folytattak. Mikor néhai Pálfy Dániel e sorok írójával, s később Füredy Lajossal az országban körútra indult, hogy a kézművesiparosságot közönyéből felrázza, a szervezettségben rejlő erőre figyelmeztesse és egy kizárólag a kézművesipar ügyeivel foglalkozó központi szerv számára a talajt megmunkálja, akkor a kézműveskamarai mozgalom hívei és vezetői előtt a német Handvverkskammerek mintája állott; aki tehát a mai Ipartestületek Országos Központja célját és hivatását taglalni kívánja, az vissza kell, hogy menjen azokra az időkre, amikor a zászló kibontatott és az új központi szerv programját szerte az országban Pálfy Dániel és társai ismertették. Ezek az iparosvezetők abból indultak ki, hogy a közös kamarákon belül, az ott helyet foglaló osztályok sokszoros érdekellentétei közepette, nem lehet a magyar kézművesiparosságnak egészen sajátos érdekeit kellőképen megoltalmazni, s ezért egy olyan független, de törvényes alapokon nyugvó szervre van szükség, amelyben a magyar kézműves iparosság összességének autonóm akarata érvényesül, amelyik fölfelé és kifelé a magyar kézművesiparosság óhajainak és követeléseinek hamisítatlan megnyilatkozását közvetíti. Korántsem akarták ezek a vezetők a kereskedelmi és iparkamarák szervezetét megbontani, a kézművesiparosságot a közös kamarából kivinni, mert ezeket a szerveket mint az érdekellentétek elsimítására és nagy gazdasági problémák megoldására hivatott közegeket a magyar gazdasági élet jelenlegi berendezkedésében föltétlenül szükségesnek tartották, de föltétlenül szükségesnek tartották az egész magyar kézművestársadalomnak egy olyan, mondjuk félhivatalos érdekképviseletbe tömörítését is, amelyik a magyar kézművesipart érintő, életbevágóan fontos kérdésekben egyedül jogosult a szavát hallatni s amelyik — amikor a célravezető reformmal ugyancsak erőssé tett és inkább gazdasági szervekké átalakított ipartestületekre támaszkodik és ezeket okos célkitűzéssel irányítja — ugyanakkor az egész magyar kézművesiparosságot egy hatalmas és elismert szervezetbe foglalva, a nemzeti társadalom e rétegének nemcsak tekintélyt és gazdasági súlyt szerez, de a benne rejlő erkölcsi és fizikai energiák céltudatos kihasználásával ezt a társadalmi réteget fokozottabb erőkifejtésre, racionális termelésre, nagyobb gazdasági ellenállásra és eredményes versenyre teszi képessé. Nézzük már most az Ipartestületek Orsz. Központjának az 1932.VIII. tc. 37. §-ában felsorolt feladatkörét. Eszerint az IPOK feladata: 1. a kézművesiparosok érdekeinek állandó figyelése és az érdekeiket érintő törvények és rendeletek esetleg szükséges módosítására, valamint kiegészítésére irányuló javaslatok megtétele; 2. a kézművesiparosok érdekében szükséges új törvények és rendeletek előkészítésének javaslatbahozása; 3. a kézművesiparosokat érintő törvénytervezeteknek és rendelettervezeteknek tanulmányozása és véleményezése; 4. az ipart érintő kérdésekben az illetékes miniszterek felhívására véleményadás; 5. a kézművesiparosok gazdasági helyzetének tanulmányozása, a gazdasági helyzetük és jólétük emelésére szolgáló intézmények létesítésének kezdeményezése, közreműködés a kézműves- és kisipari statisztikai felvételek előkészítésében; 6. közreműködés mindazon intézmények feladatainak ellátásában, amelyek tekintetében ezt törvény vagy rendelet teszi kötelességévé; 7. az ipartestültek működésének szakszerű és egységes irányítása, önkormányzatuk érintése nélkül; 8. az ipartestületektől eléje terjesztett ügyek tárgyalása és az ipartestületek támogatása feladataik ellátásában; 9. a szakirodalom támogatása. A törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 163.400—1932. sz. rendelet a most ismertetett feladatkört mivel sem bővíti, a kodifikátor megmaradt szigorúan ama korlátok közepette, amelyet Kenéz Béla volt kereskedelemügyi miniszternek a Ház elé terjesztett törvényjavaslatát kísérő indokolás tartalmaz, magáévá tévén az indokolásnak azt a megállapítását is, hogy az Ipartestületek Országos Központja részére a törvény „olyan széles tevékenységi kört jelöl ki, hogy annak komoly ellátása nagy munkát fog igényelni és meszszemenő fejlődési lehetőségeket érhet el.“ Tényleg magunkévá tehetjük mi is a most említett indokolásnak ezeket a szavait: „A kijelölt feladatok mindegyike nagy elmélyedést, sokoldalú tanulmányt, a gazdasági élet alapos ismeretét, az iparossággal való állandó szoros érintkezést, rátermettséget, gyakorlati érzéket, széles tapasztalatokat és gazdag tudást igényel. Csak ezekkel a követelményekkel felvértezve, foghat az országos szerv feladatainak olyan ellátásához, aminőt el lehet és el kell várni attól a szervtől, amely mögött az ország kézművesiparossága sorakozik. Nem az ad az országos szervnek súlyt, hogy hány pontban vannak feladatai felsorolva; nem a feladatok beláthatatlan sorára, hanem arra kell törekedni, hogy olyan feladatok jelöltessenek ki, amelyeknek betöltésére alkalmas az országos szerv, amelyeknek ellátásához közérdekek fűződnek és amelyeket nem látnak el más szervek.“ Megállapítjuk, hogy az 1932:VIII. tc. 37. §-ában kijelölt feladatkör tényleg alkalmas az eredetileg a Kézműves Kamara jegyében megindult célkitűzések megvalósítására. Ez a meggyőződés fogadtatta el az IPOSz vezetőségével azt a megoldást, amely a jelenlegi Ipartestületek Országos Központjában jutott kifejezésre, ezért egyezett bele az iparosság abba, hogy bár a Kézműves Kamara cím elejtésével és kompromisszumos megoldás útján, de föltétlenül jöjjön létre az az intézmény, amely végeredményében -- a magyar viszonyokra alkalmazva — mégis a német Handwencskammerek feladatait hivatott teljesíteni. A magyar megoldás különbözik a némettől abban, hogy nálunk a némettől elütő viszonyok figyelembevételével a kézművesiparosság központja nem vonja ki a kézművesiparosságot a közös kamarák kebeléből és nem bontotta meg ezeknek az intézményeknek jelenlegi szervezetét mert a német Handwerkskammerek a közös kamarák széthullása útján jöttek létre; a feladatköröket illetőleg azonban az IPOK azt a hivatást tölti be, amelyet a német Handwerkskammerek és ha a törvényben felsorolt feladatkört tekintjük,, akkor megnyugodhattak még azok is, akik ma is jobb szeretnék, ha ezt a központi szervet Kézműves Kamarának hívnák. Mert vájjon mi a lényegesebb és fontosabb: az, hogy a bolt fölött fényesen csillogó cégér csüng, de a boltban a szolidság tekintetében kifogásolható árut mérnek, vagy pedig a reklámtól mentes egyszerű portál, amely azonban olyan boltba vezet, ahol mindenkor fémjelzett árut kaphat a vevő. A cél az volt, hogy a széthúzó és a magyarság természetéből folyólag az egységtől idegenkedő magyar kézművesi iparosságot egyetlen érdekképviseletbe lehessen tömöríteni, a törekvés az volt, hogy egy ilyen központi szerv útján egységesítsük azokat az erkölcsi és gazdasági erőket, amelyek a nagymúltú magyar kézművesiparosságban rejlenek; a szándék az volt, hogy a magyar kézművesiparosságnak helyi érdekképviseleteik az ipartestületeket nagy célkitűzések szolgálatába állítsák, mert tagadhatatlan, hogy a magyar kézművesiparosság leromlásának nem kis mértékben volt oka a teljes szervezetlenség, a folytonos széthúzás. A miniszterelnök úr egyik beszédében kifogásolta, hogy az iparosságnak 26 szervezete van és igen helyesen mutatott rá ennek az okára, amikor megállapította, hogy „Magyarország tele van elnökökkel és választmányokkal, csak egynek vagyunk híján, az ú. n. munkás közembereknek.“ Az Ipartestületek Országos Központja az első lépés a kifogásolt 26 iparos érdekképviselet megszüntetéséhez és a legelhatározóbb lépés ahhoz, hogy a mintegy háromszázezernyi és most már egy szálig ipartestületekbe kényszerített magyar kézművesiparos erkölcsi és gazdasági súlyának egész teljével verekedhesse ki a maga számára azokat a feltételeket, amelyek közepette a maga és családja tisztes megélhetését megtalálja, s megfelelhet annak a hivatásnak is, amelyet a nemzet életében betölt. Fatermelő és Fakereskedelmi rt. ternérgyári lerakata Budapest, VIII., Rákóczi tér 12. Cégvezető: Rein Henrik Urai a legolcsóbbak! — Kérjen ajánlatot! 1.....................11,11.... Strasser Jenő Budapest, VIII., Rákóczi út 61 Koporsódiszek, szemfedők, temetkezési cikkek olcsó beszerzési forrása. 1933. január 1. Fegyelemdöfést jelentene az iparosktatásnak a kultuszminisztériumhatászörébe való utalása .Az ipari érdekeltség a legnagyobb megbotránkozással fogadja ezt, az ipar érdekei ellen irányuló tervet. Szakmánk, az érdekképviseletek és a budapesti ks kereskedelmi és ipari kamara útján ránekszik a terv tortkotatlanságát Beigazolni Ipari körökben állandó kifogás tárgyát képezte, hogy az iparoktatás ügyének intézése két minisztérium között oszlik meg , hogy így tulajdonképen számos esetben és kérdésben azt sem lehet tudni, hogy ki is tulajdonképen ennek a nagyfontosságú ügynek a gazdája. Az iparos kongresszusok, ipari érdekképviseletek több ízben foglalkoztak a kérdéssel és szegedi kongresszus határozati javaslatot fogadott el, melyben az ország iparossága az iparoktatásnak teljes egészében a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe való utalását kívánta. Az iparosság ezirányú kívánsága, dacára annak, hogy azt számos komoly érv támasztotta alá, teljesíthetetlen maradt, sőt most a nagy iparosmentő reformok során az a terv merült fel, hogy a kívánatos és egyedül helyes megoldás helyett, annak épen megfordítottját akarják keresztülvinni és az iparoktatás ügyét teljes egészében a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe akarják beutalni. Az utóbbi időben nem egy szerencsétlen terv merült fel a különböző kérdések megoldására nézve, de ez az elgondolás még ezek közül is annyira kirí, hogy erről az összes érdekeltek és főként hozzáértők csak a legnagyobb megdöbbenéssel vehetnek tudomást. A kérdés figyelemmel kísérői eddig is tisztában voltak azzal és éppen ezért szorgalmaztak más,a kielégítőbb megoldást, hogy az iparoktatás ügye a kultuszminisztériumban teljesen idegen talajba van ültetve és azért kívánták, hogy még a tanoncoktatás intézése is a kereskedelmi minisztériumba utaltassék át. Az ipari oktatás kérdésével foglalkozó és a dolgokat gyakorlati szempontok alapján bíráló tényezők teljesen tisztában voltak és vannak azzal, hogy tanoncoktatásunk régióként azért nem közelíti meg a kívánt mértéket, mert az iparostanonciskolákban, azok legfőbb irányításában nem azok a szempontok érvényesülnek, melyek az iparosnevelés és a gyakorlati ipari érdekeket szolgálja. A tanonciskolák működése és munkája általánosságban csak elégedett e s=ss®£=3 S= 6 =3®£=~-=3 S— fas=3g=3®g= TÜKRÖT, csiszolt üveget csak a régi KÖNYVESI és POLLÁK-nál vásároljon BUDAPEST, V., KORALL UTCA 12. SZÁM TELEFON: 91-826. αos= =3g=asS^r^=3©g==as^r=4&=^m-=3OS=r7sa3S=3S=-imgr-=800