Asztalosmesterek Lapja, 1933 (15. évfolyam, 1-36. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 ASZTALOSMESTEREK LAPJA Az Ipartestületek Országos Központja feladatairól! Irta: Dobsa László dr­, az IPOSz igazgatója. Köztudomású, hogy az 1932:VIII. tc. által felállítani rendelt Ipartes­tületek Országos Központja az ú. n. kézműveskamarai mozgalomból szü­letett meg és kompromisszumos be­fejezése annak a sokszor éles, de azért mindig elvi alapokon mozgó harcnak, amelyet a közös kamarák ortodox hívei az Ipartestületek Or­szágos Szövetsége köré csoporto­suló s a magyar kézművesipari kér­dések számára speciális és intenzí­vebb oltalmat követelő ipartestületi vezetőkkel folytattak. Mikor néhai Pálfy Dániel e so­rok írójával, s később Füredy La­jossal az országban körútra indult, hogy a kézművesiparosságot közö­nyéből felrázza, a szervezettségben rejlő erőre figyelmeztesse és egy kizárólag a kézművesipar ügyeivel foglalkozó központi szerv számára a talajt megmunkálja, akkor a kéz­műveskamarai mozgalom hívei és vezetői előtt a német Handvverks­­kammerek mintája állott; aki tehát a mai Ipartestületek Országos Köz­pontja célját és hivatását taglalni kívánja, az vissza kell, hogy men­jen azokra az időkre, amikor a zászló kibontatott és az új központi szerv programját szerte az ország­ban Pálfy Dániel és társai ismer­tették. Ezek az iparosvezetők abból in­dultak ki, hogy a közös kamarákon belül, az ott helyet foglaló osztá­lyok sokszoros érdekellentétei köze­pette, nem lehet a magyar kézmű­vesiparosságnak egészen sajátos ér­dekeit kellőképen megoltalmazni, s ezért egy olyan független, de tör­vényes alapokon nyugvó szervre van szükség, amelyben a magyar kézműves iparosság összességének autonóm akarata érvényesül, ame­lyik fölfelé és kifelé a magyar kéz­művesiparosság óhajainak és köve­teléseinek hamisítatlan megnyilat­kozását közvetíti. Korántsem akar­ták ezek a vezetők a kereskedelmi és iparkamarák szervezetét megbon­tani, a kézművesiparosságot a kö­zös kamarából kivinni, mert ezeket a szerveket mint az érdekellentétek elsimítására és nagy gazdasági problémák megoldására hivatott kö­zegeket a magyar gazdasági élet je­lenlegi berendezkedésében föltétle­nül szükségesnek tartották, de föl­tétlenül szükségesnek tartották az egész magyar kézművestársadalom­nak egy olyan, mondjuk félhivata­los érdekképviseletbe tömörítését is, amelyik a magyar kézművesipart érintő, életbevág­óan­ fontos kérdé­sekben egyedül jogosult a szavát hallatni s amelyik — amikor a cél­ravezető reformmal ugyancsak erős­sé tett és inkább gazdasági szervek­ké átalakított ipartestületekre tá­maszkodik és ezeket okos célkitűzés­sel irányítja — ugyanakkor az egész magyar kézművesiparosságot egy hatalmas és elismert szervezetbe foglalva, a nemzeti társadalom e rétegének nemcsak tekintélyt és gaz­dasági súlyt szerez, de a benne rejlő erkölcsi és fizikai energiák céltuda­tos kihasználásával ezt a társadalmi réteget fokozottabb erőkifejtésre, ra­cionális termelésre, nagyobb gazda­sági ellenállásra és eredményes ver­senyre teszi képessé. Nézzük már most az Ipartestületek Orsz. Központjának az 1932.VIII. tc. 37. §-ában felsorolt feladatkörét. Esze­rint az IPOK feladata: 1. a kézmű­vesiparosok érdekeinek állandó fi­gyelése és az érdekeiket érintő tör­vények és rendeletek esetleg szük­séges módosítására, valamint kiegé­szítésére irányuló javaslatok meg­tétele; 2. a kézművesiparosok érde­kében szükséges új törvények és rendeletek előkészítésének javaslat­­bahozása; 3. a kézművesiparosokat érintő törvénytervezeteknek és ren­delettervezeteknek tanulmányozása és véleményezése; 4. az ipart érintő kérdésekben az illetékes miniszterek felhívására véleményadás; 5. a kéz­művesiparosok gazdasági helyzeté­nek tanulmányozása, a gazdasági helyzetük és jólétük emelésére szol­gáló intézmények létesítésének kez­deményezése, közreműködés a kéz­műves- és kisipari statisztikai fel­vételek előkészítésében; 6. közremű­ködés mindazon intézmények fel­adatainak ellátásában, amelyek te­kintetében ezt törvény vagy ren­delet teszi kötelességévé; 7. az ipar­­testültek működésének szakszerű és egységes irányítása, önkormány­zatuk érintése nélkül; 8. az ipartes­tületektől eléje terjesztett ügyek tár­gyalása és az ipartestületek támo­gatása feladataik ellátásában; 9. a szakirodalom támogatása. A törvény végrehajtása tárgyá­ban kibocsátott 163.400—1932. sz. ren­delet a most ismertetett feladatkört mivel sem bővíti, a kodifikátor megmaradt szigorúan ama korlátok közepette, amelyet Kenéz Béla volt kereskedelemügyi miniszternek a Ház elé terjesztett törvényjavaslatát kísérő indokolás tartalmaz, magáévá tévén az indokolásnak azt a meg­állapítását is, hogy az Ipartestületek Országos Központja részére a tör­vény „olyan széles tevékenységi kört jelöl ki, hogy annak komoly ellátása nagy munkát fog igényelni és mesz­­szemenő fejlődési lehetőségeket ér­het el.“ Tényleg magunkévá tehetjük mi is a most említett indokolásnak ezeket a szavait: „A kijelölt feladatok mind­egyike nagy elmélyedést, sokoldalú tanulmányt, a gazdasági élet alapos ismeretét, az iparossággal való ál­landó szoros érintkezést, rátermett­­séget, gyakorlati érzéket, széles ta­pasztalatokat és gazdag tudást igé­nyel. Csak ezekkel a követelmények­kel felvértezve, foghat az országos szerv feladatainak olyan ellátásá­hoz, aminőt el lehet és el kell várni attól a szervtől, amely mögött az or­szág kézművesiparossága sorakozik. Nem az ad az országos szervnek súlyt, hogy hány pontban vannak feladatai felsorolva; nem a feladatok beláthatatlan sorára, hanem arra kell törekedni, hogy olyan feladatok jelöltessenek ki, amelyeknek betölté­sére alkalmas az országos szerv, a­melyeknek ellátásához közérdekek fűződnek és amelyeket nem látnak el más szervek.“ Megállapítjuk, hogy az 1932:VIII. tc. 37. §-ában kijelölt feladatkör tényleg alkalmas az eredetileg a Kézműves Kamara jegyében megin­dult célkitűzések megvalósítására. Ez a meggyőződés fogadtatta el az IPOSz vezetőségével azt a megol­dást, amely a jelenlegi Ipartestüle­tek Országos Központjában jutott kifejezésre, ezért egyezett bele az iparosság abba, hogy bár a Kéz­műves Kamara cím elejtésével és kompromisszumos megoldás útján, de föltétlenül jöjjön létre az az in­tézmény, amely végeredmén­yében -- a magyar viszonyokra alkalmaz­va — mégis a német Handwencs­­kammerek feladatait hivatott telje­síteni. A magyar megoldás különbözik a némettől abban, hogy nálunk a né­mettől elütő viszonyok figyelembe­vételével a kézművesiparosság köz­pontja nem vonja ki a kézműves­­ipar­osságot a közös kamarák kebe­léből és nem bontotta meg ezeknek az intézményeknek jelenlegi szerve­zetét mert a német Handwerks­­kammerek a közös kamarák szét­hullása útján jöttek létre; a feladat­köröket illetőleg azonban az IPOK azt a hivatást tölti be, amelyet a német Handwerkskammerek és ha a törvényben felsorolt feladatkört tekintjük,, akkor megnyugodhattak még azok is, akik ma is jobb szeret­nék, ha ezt a központi szervet Kéz­műves Kamarának hívnák. Mert vájjon mi a lényegesebb és fontosabb: az, hogy a bolt fölött fé­nyesen csillogó cégér csüng, de a boltban a szolidság tekintetében ki­fogásolható árut mérnek, vagy pe­dig a reklámtól mentes egyszerű portál, amely azonban olyan boltba vezet, ahol mindenkor fémjelzett árut kaphat a vevő. A cél az volt, hogy a széthúzó és a magyarság természetéből folyólag az egységtől idegenkedő magyar kézművesi iparosságot egyetlen ér­dekképviseletbe lehessen tömöríteni, a törekvés az volt, hogy egy ilyen központi szerv útján egységesítsük azokat az erkölcsi és gazdasági erő­ket, amelyek a nagymúltú magyar kézművesiparosságban rejlenek; a szándék az volt, hogy a magyar kézművesiparosságnak helyi érdek­képviseleteik az ipartestületeket nagy célkitűzések szolgálatába ál­lítsák, mert tagadhatatlan, hogy a magyar kézművesiparosság leromlá­sának nem kis mértékben volt oka a teljes szervezetlenség, a folytonos széthúzás. A miniszterelnök úr egyik beszé­dében kifogásolta, hogy az ipar­os­­ságnak 26 szervezete van és igen he­lyesen mutatott rá ennek az okára, amikor megállapította, hogy „Ma­gyarország tele van elnökökkel és választmányokkal, csak egynek va­gyunk híján, az ú. n. munkás köz­embereknek.“ Az Ipartestületek Or­szágos Központja az első lépés a ki­fogásolt 26 iparos érdekképviselet megszüntetéséhez és a legelhatáro­­zóbb lépés ahhoz, hogy a mintegy háromszázezernyi és most már egy szálig ipartestületekbe kényszerített magyar kézművesiparos erkölcsi és gazdasági súlyának egész teljével verekedhesse ki a maga számára azokat a feltételeket, amelyek köze­pette a maga és családja tisztes meg­élhetését megtalálja, s megfelelhet annak a hivatásnak is, amelyet a nemzet életében betölt. Fatermelő és Fakereskedelmi rt. tern­érgyári lerakata Budapest, VIII., Rákóczi tér 12. Cégvezető: Rein Henrik Urai a legolcsóbbak! — Kérjen ajánlatot! 1.....................11,11.... Strasser Jenő Budapest, VIII., Rákóczi út 61 Koporsódiszek, szemfedők, temetke­­­­zési cikkek olcsó beszerzési forrása. 1933. január 1. Fegyelemdöfést jelentene az iparosktatásnak­ a kultusz­­minisztérium­­hatás­zörébe való utalása .Az ipari érdekeltség a l­egnagyobb megbotránkozással fogadja ezt, az ipar érdekei ellen irányuló tervet. Szakmánk, az érdekképviseletek és a buda­pesti ks kereskedelmi és ipari kamara útján rán­ekszik a terv tortkotatlanságát Beigazolni Ipari körökben állandó kifogás tárgyát képezte, hogy az iparokta­tás ügyének intézése két miniszté­rium között oszlik meg , hogy így tulajdonképen számos esetben és kérdésben azt sem lehet tudni, hogy ki is tulajdonképen ennek a nagy­fontosságú ügynek a gazdája. Az iparos kongresszusok, ipari érdekképviseletek több ízben foglal­koztak a kérdéssel és szegedi kon­gresszus határozati javaslatot fo­gadott el, melyben az ország iparos­sága az iparoktatásnak teljes egé­szében a kereskedelemügyi m­inisz­térium hatáskörébe való utalását kívánta. Az iparosság ezirányú kívánsága, dacára annak, hogy azt számos ko­moly érv támasztotta alá, teljesít­hetetlen maradt, sőt most a nagy iparosmentő reformok során az a terv merült fel, hogy a kívánatos és egyedül helyes megoldás helyett, annak épen megfordítottját akarják keresztülvinni és az iparoktatás ügyét teljes egészében a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatás­körébe akarják beutalni. Az utóbbi időben nem egy sze­rencsétlen terv merült fel a külön­böző kérdések megoldására nézve, de ez az elgondolás még ezek közül is annyira kirí, hogy erről az összes érdekeltek és főként hozzáértők csak a legnagyobb megdöbbenéssel vehet­nek tudomást. A kérdés figyelemmel kísérői ed­dig is tisztában voltak azzal és ép­pen ezért szorgalmaztak más,a kielé­gítőbb megoldást, hogy az iparok­tatás ügye a kultuszminisztérium­ban teljesen idegen talajba van ül­tetve és azért kívánták, hogy még a tanoncoktatás intézése is a kereske­delmi minisztériumba utaltassék át. Az ipari oktatás kérdésével foglal­kozó és a dolgokat gyakorlati szem­pontok alapján bíráló tényezők tel­jesen tisztában voltak és vannak az­zal, hogy tanoncoktatásunk régió­ként azért nem közelíti meg a kí­vánt mértéket, mert az iparostanonc­­iskolákban, azok leg­főbb irányításá­ban nem azok a szempontok érvé­nyesülnek, melyek az iparosnevelés és a gyakorlati ipari érdekeket szol­gálja. A tanonciskolák működése és mun­kája általánosságban csak elégedett­ e­­ s=ss®£=3 S= 6 =3®£=~-=3 S— fas=3g=3®g= TÜKRÖT, csiszolt üveget csak a régi KÖNYVESI és POLLÁK-nál vásároljon BUDAPEST, V., KORALL UTCA 12. SZÁM TELEFON: 91-8­26. αos= =3g=asS^r^=3©g==as^r=4&=^m-=3OS=r7sa3S=3S=-imgr-=800

Next