Asztalosmesterek Lapja, 1935 (17. évfolyam, 1-36. szám)

1935-01-01 / 1. szám

11135. január 1. Színes márványüveg falburkolásra Üveges­­szol­ás, üveghajlítás. — Tükörgyártás KILTZ JAKAB és EMICH TESTVÉREK Budapest, VIII., Práter u. 84. Tel.: 35-4-76. Alapítva 1909 tetem megértése iránt, de az igaz­gatóság szociáldemokrata munka­­vállaló tagjai egyenesen tiltakoztak és a legélesebben állást foglaltak a bírságolási rendelet hatálytalanítása ellen. Ismételten lesikkasztották az ipa­rosokat, akik ellopják a munkások béréből levont összegeket és régi recept szerint még ennél is szigo­rúbb rendszabályok életbeléptetésé­nek szükségességét hangoztatták.­­ Pedig a munkaadók között is van­nak szocialista kisiparosok. Végül is az igazgatóság továbbra is érvény­ben hagyta ezt a kegyetlen intézke­dést. Mindezt kénytelenek vagyunk el­mondani, egyrészt, hogy az érdekelt iparosság vegye tudomásul, hogy az OTI-nál még az önkormányzat részéről sem számíthat megértésre, másrészt pedig, hogy rámutassunk arra, milyen nagy megértésben ré­szesülhet a kisiparosság a szociálde­mokraták részéről, ahova pedig most minden áron igyekeznek őket beszervezni. Ezúttal igazán alkalom nyílott volna arra, hogy beigazolják a kis­iparosok iránti megértésüket, alka­lom lett volna arra is, hogy tanú­bizonyságot tegyenek arról, hogy valóban segíteni akarnak a bajba­jutott kisiparosokon, amire ebben az esetben tényleg alkalom is nyí­lott. Ehelyett azonban ismét az tör­tént, ami eddig minden esetben, hogy a fizetni nem tudást, a kisipa­rosok legfőbb baját bűnnek minősí­tették és egyszerűen amellett dön­töttek, hogy továbbra is meg kell bírságolni azokat, akik nem tudnak fizetni. I­tt így fest tehát a gyakorlatban a szociáldemokrata oldalról hirdetett megértés és kisiparosmentés. Pedig ebben az esetben igazán alkalom lett volna arra, hogy a munkavállalók megbízottai az általuk annyira tá­mogatni óhajtott kisiparosok mellé álljanak, mert itt, az OTI önkor­mányzatában, ehhez valóban rendel­keznek is megfelelő lehetőséggel. El­képzelhető, hogy milyen támogatást remélhet a kisiparosság erről az ol­dalról azokban az esetekben, amikor a kisiparososztályt menteni akaró szociáldemok­rtáknak vagy semmi, vagy csak nagyon kevés befolyásuk van az ügyek intézésére. Az iparosság ismételten megta­nulhatta, hogy mennyire bízhatik azokban a szólamokban és ígéretek­ben, melyeket az említett oldalról egyre sűrűbben intéznek hozzá, de megtanulhatta azt is, hogy a leg­közelebbi önkormányzati és egyéb választások során szabad-e egyetlen szavazattal is erősíteni azok pozí­cióját, akik ennyire minden megér­tés és méltányosság nélkül intézked­nek az iparosság létkérdéseiben. Ami pedig az OTI által újabban bevezetett bírságolások megszünte­tését illeti, ennek érdekében az Ipar­testületek Országos Központjának kell a legsürgősebben és a legnyo­matékosabban a kormányzathoz for­dulnia, az OTI önkormányzati tag­jainak pedig meg kell vizsgálniuk, hogy pl. a hátralékos munkásszövet­kezetek stb.-vel szemben ugyancsak érvényesítette-e az OTI ügyvezető­sége azokat a kíméletlen intézkedé­seket, melyeknek ma már oly sok kisiparos a szenvedő részese. Uberezéshez használjon Glastolin-t Kapható: szaküzletekben és a gyártónál BRAUN GYULA festékkereskedésében Budapest, VI. Hunyadi tér 2 Telefon: 12—1—93 asztalosmesterek lapja Asztalosok! Faanyagszük­ségleteiket az Anyagraktár Szövetkezetnél szerezzék be Iparvédő egyezményt létesíte­nek a budapesti ipartestületek A reális ár biztosítása­­ a kisipar legfőbb védelmi lehetősége. Az iparosság és az ipartestületek körében egyik legfontosabb feladat­nak tartják az árrombolások kikü­szöbölését és ezen keresztül az ipar védelmének biztosítását. Ugyanis az iparosság nagy zöme tisztában van azzal, hogy hiába tör­ténnek a legkülönfélébb részletintéz­kedések, hiába igyekszik a kereske­delmi minisztérium és a kormány az iparosságon segíteni, ha a leg­főbb feltétel, hogy a munka megél­hetést és fennmaradást biztosítson az iparosok számára, intézményesen nem vihető keresztül. Ma már általánosan tudott tény, hogy az iparos azért van bajban, azért nem képes különféle fizetési kötelezettségeinek eleget tenni, üze­mi kiadásaival megbirkózni, adó és szociális terheket viselni és ezen fe­lül magát és családját eltartani, még akkor sem, ha állandóan van mun­kája, mert megrendeléseit, értékesí­tését áron alul teljesíti és nagyon sokszor még az önköltségeket sem képes megkeresni. Az iparosok látják, hogy azok is a legnagyobb gonddal küzdenek, akik állandóan dolgoznak, akik rendszeresen több munkást foglal­koztatnak. Nagy általánosságban megállapítható, hogy akinek mun­kája van, az csak azért jutott a megrendeléshez, mert mindenki más­nál olcsóbb volt. Az ilyen iparosok sem képesek termelésüket gond nél­kül és zavartalanul folytatni, má­sok pedig, akik a reális kalkuláció alapján állnak, éppen áraik maga­sabb volta miatt nem tudnak meg­rendeléshez, munkához jutni. Ezzel szemben itt áll az a tény, hogy a termelés különböző tényezői nem lettek olcsóbbak, sőt a legtöbb iparág az anyagok zömét kartelek­től kénytelen beszerezni. Ez ellen a tény ellen hiába igyek­szik a kisipar úgy védekezni, hogy a kartelek elleni harcol és azok meg­szüntetését kívánja. Elképzelhető, hogy az anyagot forgalombahozó gyárak, nagykereskedők, stb. karte­lek nélkül is, csupán a józan üzlet­viteli politika alapján megkérnék az általuk forgalomba hozott anyagok, félkészgyártmányok és egyéb cikkek árát és a feldolgozóipar azután sem jutna kedvezőbb beszerzési lehető­ségbe. Tehát nem a kartelek elleni harc hozhatja a szükséges megoldást a kisipar számára, hanem olyan megfelelő védekező lépések, melyek a feldolgozóipar és magát az egész kisipart is biztosítják arról, hogy becsületes munkája után megkap­hassa az előállítási költséget és a tisztességes polgári hasznot magá­ban foglaló ellenértéket. Lehetséges, hogy ,ez a kérdés a kö­zönség felé nem szimpatikus és az iletékes tényezők sem szívesen fo­gadják a kisiparosságnak ezirányú szervezkedését, azonban ebben a kér­désben most már végre dűlőre kell jutni és tiszta helyzetet kell terem­teni. Őszintén fel kell tárni az ille­tékesek előtt a tényeket és rá kell mutatni arra, hogy a kisipart és a kézműipart nem lehet másképpen megmenteni, csakis úgy, ha intézmé­nyes gondoskodás történik arra néz­ve, hogy munkája után megélhessen. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem árdrágításról és az iparcikkek árai­nak jogtalan felemeléséről van szó. Nem vitathatja senki sem, hogy a kisiparosnak joga van ahhoz, hogy munkájának tisztességes­­ellenérté­két megkapja. Az már megállapítást nyert, hogy a munkaalkalmak elég­telensége és a kisiparosok kedve­zőtlen helyzete miatt ez nem oldható meg az egyes szakmák társadalmi szervezkedése révén, mert ha egy­­egy szakma tagjainak csak egy kis része is kitér a józan megállapodá­sok betartása elől, úgy a szakma többsége sem képes boldogulni és minden erőlködése hiábavaló. Tehát megfelelő hatósági intézkedésekre van szükség, legalább is átmeneti­leg, amíg a kényszereszközök meg­értetik az iparosok minden rétegé­vel, hogy nem áll jogukban akár­milyen áron munkát vállalni, mert ezáltal nemcsak a maguk, hanem az összesség helyzetét rontják. Különben is a kérdés nem kezelhe­tő úgy, mintha csak kizárólag az iparosságot érintené, mert ennek rendezésétől jelentős mértékben függ a kincstár, a városok, a köz­ségek és a társadalombiztosítási in­tézmények helyzete is. Ugyanis nem vitás, hogy az árrombolók sem köz-, sem pedig szociális teherviselési kö­telezettségüknek nem tesznek ele­get, de éppen az ő káros munkavál­lalásaik révén, azok sem jutnak mun­kához, akik az említett fizetési köte­lezettségeiknek eleget tennének. Te­hát a kérdés ebből a szempontból is megoldást kíván. A budapesti ipartestületek éppen ezért szükségesnek tartják, hogy együttesen keressék a megoldás módjait, hogy az egyes szakmák ál­tal összegyűjtendő adatok alapján tárják fel a kereskedelmi miniszter és a kormány előtt a helyzetet. Rá kívánnak mutatni arra, hogy hiába teszi a kereskedelmi miniszter az iparosság érdekeit szolgáló külön­féle részletintézkedéseket, az ipa­rosság számára, nincsen mentség és a pusztulást nem lehet feltartóztat­ni, ha meg nem gátolják, hogy két­ségbeesett, már semmit sem veszt­hető iparosok, ki nem fizetett anya­gokkal, a közteherviselés alól ki­bújva, a közönség és általában a megrendelők megkárosítása mellett, ne folytathassák tovább mindenkire és mindenre nézve káros üzelmeiket. Az ipartestületek és az iparosság nem árdrágításra törekszik, nem kí­ván egyebet, mint hogy fennmara­dását és reális üzletvezetését bizto­sítani tudja és ehhez kéri a keres­kedelmi miniszter támogatását. Első rendű kárpitosmunkát kész­t jutányossn SCHIFF V., Báthory-utca 26. Telefon : 19­ 5-46 Fatermelő és Fakereskedelmi rt. fornérgyári lerakata Budapest, VIII., Rákóczi tér 12.­­ Cégvezető: Rein Henrik u­rrai a legolcsóbbak! — Kérjen ajánlatot! ! 3­ ztalosipari gépek legmodernebb faipari szerszámok, újak és használtak, gyárilag javítva, jótállás mellett, olcsón és kedvező fizetési feltételek mellett kaphatók. Vétel! Csere ! Javítás Jótállás mellett. RÓNAY ZOLTÁN famegmunkáló gépek és szerszámok gyári vezérképviselete BUDAPEST, VI., BÉKE TÉR 10. SZ. TELEFON: 92-6­58. FüRST-féle MODERN BÚTORALBUMOK 2. számú kombinált szekrények és kombinált berendezések. 3. számú konyha, előszoba, hall, gyermekszoba. 4. számú kisbútorok (asztalok, székek, állványok, lámpák, tolókocsik). 5. számú hálószobák. 6. számú ebédlők. 7. Számú ülőbútorok, heverők. Bármely szám­ára darabonként P 6.—, színezve P 8.—. Egyedárusítója: GYÖRGY és SOMOGYI vaskereskedés, asztalosipari szaküzlet. BUDAPEST, Vill., ÜLLŐI­ ÚT 52/b. Egyéb albumokban nagy választék.

Next