Asztalosmesterek Lapja, 1938 (20. évfolyam, 1-35. szám)
1938-01-01 / 1. szám
m ’ I XX. évfolyam. Budapest, 1938. január 1. 1. szám BPKUflBfiTaigteggtaa ■HBHMNB?»' Tok. Technológia ás anyagvizs.Int. Budapest, VIII. József krt . a Budapesti asztalosok Ipartestülete és az asztalosmesterek Országos Szövetségének hivatalos közlönye ■ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, Vil., BÉRKOCSIS U. 12. TELEFON: 131-235. Megjelenik itz naponként. M. kir. postatakarékpénztári csekszámla száma: 52585. ELŐFIZETÉSI ÁR FÉL ÉVRE Asztalosmestereknek havonta 8 — P 1.— P tükör csiszolt üveg márványüveg mintásüveg100% minőség ww r Újszerűség___ _ megelégedés üzleteredmény FISCHER TESTVÉREK ÜVEGCSISZOLÓ ÉS TÜKÖRGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, Vill., KOSZORU UTCA 30. TELEFON: 138-840. ALAPITTATOTT 1912. JT VÁMOS pormentesitett FAMEGMUNKÁLÓJA PONTOS, OLCSÓ! A munka díjtalanul és visszaszállítása autóval. XIV., Angol utca 28. TELEFON: 297-650. Az elmúlt esztendő fordulóján, a most lepergő esztendő elején „A jogos remények új esztendeje“ címen búcsúztunk el az ó-esztendőtől és köszöntöttük az újévet. Az elmúlt év végén ismerve a helyzetet és számolva mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek előttünk állottak teljes joggal beszélhetünk a jogos remények elkövetkezendő új esztendejéről. Az elmúlt évben ilyenkor már nagyjából ismertük azokat a kereteket, amelyeken belül építkezések voltak tervbevéve, ismertük azokat az összegeket, melyek új közmunkák és közszállítások megindítását biztosították, ismertük azt a munkakészséget és felkészültséget, amellyel a szakma tagjai rendelkeztek, de ismeretében voltunk annak a készségnek és sóvárgásnak is, amellyel, az asztalosiparosság a munkásabbnak ígérkező esztendő elkövetkezését várta. Ha most az esztendő végén elkészítjük a lepergett év mérlegét, ha megvizsgáljuk, hogy az egy esztendővel ezelőtti „jogos remények“ mennyire váltak be, úgy ez a mérleg egészen különös képet mutat. Az elmúlt évhez fűzött várakozások és reménykedések tekintetében elmondhatjuk, hogy általában nem csalódtunk. Az iparosság szempontjából mindennél fontosabb munkaalkalmak és munkalehetőségek száma a korábbi évekéhez viszonyítva elvitathatatlanul emelkedést mutat és a sok munkára váró eszkimó, ebben az évben több foka között osztozhatott meg. Az építkezések számának jelentős emelkedése, a gazdasági életnek több vonatkozásban megdönthetetlen javulása azt igazolják, hogy a reménykedések nem indokolatlanul, voltak jogosak s hogy bízvást írhattunk tavaly ilyenkor arról, hogy egy jobb,elérendő fog' ránk köszönteni. Ha most az eredmény összeállításakor és részletes megvizsgálásakor megállapításokat kell tennünk, úgy kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a munka valóban több volt, de ez sem hozta meg a kívánt eredményt, hiába részesültek egyesek — különösen az építkezések során — a korábbi éveket jelentősen meghaladó több megrendelésben, ennek hasznát koránt sem tudták a maguk számára biztosítani. Az elmúlt évben is még mindig előtérben volt az „én“ jelentősége, még mindig a helytelenül felfogott egyéni érdek kerekedett a közös érdekek fölé, de anélkül, hogy az összeség érdekeit kikezdő és kockáztató egyéni érdek valóban érvényesülhetett volna. Még mindig azt láttuk és azt tapasztaltuk, hogy a szakma tagjainak legtöbbje nem tanult eleget, a saját kárukon szerzett tapasztalatok sem szolgáltak elég intelmül és figyelmeztetésül, s hogy a legtöbben csak a maguk pillanatnyi, de mindenkor látszólagos előnyeiket tartották irányadó szempontnak maguk előtt. Most, hogy az év végére értünk és a beteljesedett remények után arról kellene írnunk, hogy az elmúlt évben ilyenkor feltárt lehetőségek mennyire váltak valóra, csak a csalódás és az elkeseredés hangján említhetjük meg, hogy minden milyen másképpen történt, s hogy a szakma tagjai az említett és fel nem sorolt okoknál fogva menynyire nem tudták kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a lezajló év hozott számukra. Pedig a szakma egyik másik ágazatában volt munka éppen elég, józan és reális megosztás mellett, tisztességes polgári hasznot biztosító árakon mindenki megtalálhatta volna a számítását és most megelégedettséggel számolhatnánk be arról, hogy a reménykedések beváltak és a szakma jól bevált számítással élhetett hivatásának, hogy termeljen, alkosson és emellett megélhetését biztosítsa. Sajnos, így, erről a formában nem beszélhetünk, ennek pedig saját magunk vagyunk elsősorban az okozói. Ki tehet arról, hogyha az adódó munkalehetőségeket, azok növekvő száma mellett mi magunk nem tudjuk kihasználni, terhelhet-e valakit a felelősség azért, hogy a szakma tagjai a több munka mellett is tele vannak bajjal és panasszal — mint például a szakma épületasztalos tagjai is — és lehetnek-e jogos reménykedéseink a jövőben, ha mi magunk nem tudunk megfelelően kihasználni semmiféle lehetőséget a magunk javára. Sajnálatos, hogy nekünk esztendők óta csak az elkeseredés hangján lehet búcsúznunk az elmúlt évtől, vagy azért, mert ez a munkátlanság jegyében zajlott le, vagy pedig azért, mert az adódó munkát sem tudtuk — saját hibánkból— a magunk javára kihasználni. Nekünk legfeljebb csak az új esztendők elején bokrosodhatnak ki aj reménységeink, csak az év elején bizakodhatunk az elkövetkezendő jobban, a szakma tagjainak nagyobb megértésében és helyesebb belátásban, de mire az év végére jutunk a csalódások után, az elkövetkezendő évhez ismét csak a reménységeink maradnak meg a kedvező tapasztalatok helyett. Most, hogy az új esztendő küszöbéhez érünk, mégis csak a reménykedést kell emlegetnünk, mégis csak azt szeretnék elhitetni magunkkal is és a szakma összes tagjaival, hogy az eddigi sok káros tapasztalat és sikertelenség után az asztalosiparosság tagjai is jobb belátásra jutnak, felismerik végre, hogy amit eddig csináltak, káros nemcsak az összeség, hanem saját maguk szempontjából is és elindulnak végre azon az úton, amely a reménykedéseket nem elsorvasztja, hanem valóra váltja. Reménységeink az elkövetkezendő esztendőre is vannak, mert vannak olyan konkrétumok, amelyek jövőre is a munka lehetőségeivel biztatnak, de amelyeknek eredménye ugyancsak akkor lesz, ha más belátásra jutunk és megértjük azt, hogy egy szakmai közösségen belül kötelességek is háramlanak reánk. Ha arról kellene most szólnunk, hogy az elkövetkezendő év kilátás- ÉVFORDULÓ ALAPÍTÁSI ÉV 1907 TORÖK BÉLA ÜVEGCSISZOLÓ- ÉS TÜKÖRGYÁR Budapest, V., Kadar utca 8. TELEFON: 112.980 Legnagyobb teljesítő képesség! 1 Krayer Lakk, Festék KRAYER E. ÉS TÁRSA Budapest, V., Váci út 34 Telefon : 200—573 !1 Fornér, Kemény fs cs, Enyvezett lemezek Grün Sándor Budapest, VII. Alsóerdősor u. 22. Telefon: 142-697. Vidékre pontos és gyors széllel is. TELTSCH MÓR és FIA Budapest, vill., Dobozi u. 47.WW1 ■ mwhl Telefon: 142-101. Bel- és külföldi főmérők és főkönyvezett lemezek, alapfák, mindennemű asztaloskellékek.