Asztalosmesterek Lapja, 1938 (20. évfolyam, 1-35. szám)

1938-01-01 / 1. szám

m ’ I XX. évfolyam. Budapest, 1938. január 1. 1. szám BPKUflBfiTaigteggtaa ■HBHMNB?»' Tok. Technológia ás anyagvizs.Int. Budapest, VIII. József krt . a Budapesti asztalosok Ipartestülete és az asztalosmesterek Országos Szövetségének hivatalos közlönye ■ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, Vil­., BÉRKOCSIS­ U. 12. TELEFON: 131-235. Megjelenik itz naponként. M. kir. postatakarékpénztári csekszámla száma: 52585. ELŐFIZETÉSI ÁR FÉL ÉVRE Asztalosmestereknek havonta 8 — P 1.— P tükör csiszolt üveg márványüveg mintásüveg1­00% minőség ww r Újszerűség___ _ megelégedés üzleteredmény F­ISCHER TESTVÉREK ÜVEGCSISZOLÓ ÉS TÜKÖRGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, Vill., KOSZORU­ UTCA 30. TELEFON: 138-840. ALAPITTATOTT 1912. JT VÁMOS pormentesitett FAMEGMUNKÁLÓJA PONTOS, OLCSÓ! A munka díjtalan­ul és visszaszál­lítása autóval. XIV., Angol­ utca 28. TELEFON: 297-650. Az elmúlt esztendő fordulóján, a most lepergő esztendő elején „A jo­­gos remények új esztendeje“ címen búcsúztunk el az ó-esztendőtől és köszöntöttük az újévet. Az elmúlt év végén ismerve a helyzetet és számolva mindazokkal a lehetősé­gekkel, amelyek előttünk állottak teljes joggal beszélhetünk a jogos remények elkövetkezendő új eszten­dejéről. Az elmúlt évben ilyenkor már nagyjából ismertük azokat a kere­teket, amelyeken belül építkezések voltak tervbevéve, ismertük azokat az összegeket, melyek új közmun­kák és közszállítások megindítását biztosították, ismertük azt a mun­kakészséget és felkészültséget, a­mellyel a szakma tag­jai rendelkez­tek, de ismeretében voltunk annak a készségnek és sóvárgásnak is, amellyel, az asztalosiparosság a munkásabbnak ígérkező esztendő elkövetkezését várta. Ha most az esztendő végén elké­szítjük a lepergett év mérlegét, ha megvizsgáljuk, hogy az egy eszten­dővel ezelőtti „jogos remények“ mennyire váltak be, úgy ez a mér­leg egészen különös képet mutat. Az elmúlt évhez fűzött várakozá­sok és reménykedések tekintetében elmondhatjuk, hogy általában nem csalódtunk. Az iparosság szem­pontjából mindennél fontosabb munkaalkalmak és munkalehetősé­gek száma a korábbi évekéhez vi­szonyítva elvitathatatlanul emelke­dést mutat és a sok munkára váró eszkimó, ebben az évben több foka között osztozhatott meg. Az építke­zések számának jelentős emelke­dése, a gazdasági életnek több vo­natkozásban megdönthetetlen ja­vulása azt igazolják, hogy a re­ménykedések nem indokolatlanul, voltak jogosak s hogy bízvást ír­hattunk tavaly ilyenkor arról, hogy egy jobb,­­elérendő fog' ránk köszön­ten­i. Ha most az eredmény összeállí­tásakor és részletes megvizsgálása­kor megállapításokat kell tennünk, úgy kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a munka valóban több volt, de ez sem hozta meg a kívánt ered­ményt, hiába részesültek egyesek — különösen az építkezések során — a korábbi éveket jelentősen meg­haladó több megrendelésben, ennek hasznát koránt sem tudták a ma­guk számára biztosítani. Az elmúlt évben is még mindig előtérben volt az „én“ jelentősége, még mindig a helytelenül felfogott egyéni érdek kerekedett a kö­zös érdekek fölé, de anélkül, hogy az összeség érdekeit kikezdő és kockáztató egyéni érdek valóban érvényesülhetett volna. Még mindig azt láttuk és azt ta­pasztaltuk, hogy a szakma tagjai­nak legtöbbje nem tanult eleget, a saját kárukon szerzett tapasztala­tok sem szolgáltak elég intelmül és figyelmeztetésül, s hogy a legtöb­ben csak a maguk pillanatnyi, de mindenkor látszólagos előnyeiket tartották irányadó szempontnak maguk előtt. Most, hogy az év végére értünk és a beteljesedett remények után arról kellene írnunk, hogy az el­múlt évben ilyenkor feltárt lehető­ségek mennyire váltak valóra, csak a csalódás és az elkeseredés hang­ján említhetjük meg, hogy minden milyen másképpen történt, s hogy a szakma tagjai az említett és fel nem sorolt okoknál fogva meny­nyi­r­e nem tudták kihasználni azo­kat a lehetőségeket, amelyeket a le­zajló év hozott számukra. Pedig a szakma egyik másik ága­zatában volt munka éppen elég, jó­zan és reális megosztás mellett, tisztességes polgári hasznot bizto­sító árakon mindenki megtalálhatta volna a számítását és most meg­elégedettséggel számolhatnánk be arról, hogy a reménykedések be­váltak és a szakma jól bevált számítással élhetett hivatásának, hogy termeljen, alkosson és emel­lett megélhetését biztosítsa. Sajnos, így, erről a formában nem beszélhetünk, ennek pedig saját magunk vagyunk első­sorban az okozói. Ki tehet arról, hogyha az adódó munkalehetőségeket, azok növekvő száma mellett mi magunk nem tud­juk kihasználni, terhelhet-e vala­kit a felelősség azért, hogy a szak­ma tagjai a több munka mellett is tele vannak bajjal és panasszal — mint például a szakma épületaszta­los tagjai is — és lehetnek-e jogos reménykedéseink a jövőben, ha mi magunk nem tudunk megfelelően kihasználni semmiféle lehetőséget a magunk javára. Sajnálatos, hogy nekünk eszten­dők óta csak az elkeseredés hang­ján lehet búcsúznunk az elmúlt évtől, vagy azért, mert ez a mun­­kátlanság jegyében zajlott le, vagy pedig azért, mert az adódó munkát sem tudtuk — saját hibánkból­­— a magunk javára kihasználni. Ne­künk legfeljebb csak az új eszten­dők elején bokrosodha­tnak ki aj re­ménységeink, csak az év elején bi­zakodhatunk az elkövetkezendő jobban, a szakma tagjainak na­gyobb megértésében és helyesebb belátásban, de mire az év végére jutunk a csalódások után, az elkö­vetkezendő évhez ismét csak a re­ménységeink maradnak meg a ked­vező tapasztalatok helyett. Most, hogy az új esztendő küszö­béhez érünk, mégis csak a remény­kedést kell emlegetnünk, mégis csak azt szeretnék elhitetni ma­gunkkal is és a szakma összes tag­jaival, hogy az eddigi sok káros tapasztalat és sikertelenség után az asztalosiparosság tagjai is jobb belátásra jutnak, felismerik végre, hogy amit eddig csináltak, káros nemcsak az összeség, hanem saját maguk szempontjából is és elindul­nak végre azon az úton, amely a reménykedéseket nem elsorvasztja, hanem valóra váltja. Reménységeink az elkövetkezendő esztendőre is vannak, mert vannak olyan konkrétumok, amelyek jövőre is a munka lehetőségeivel biztat­nak, de amelyeknek eredménye ugyancsak akkor lesz, ha más belá­tásra jutunk és megértjük azt, hogy egy szakmai közösségen belül kötelességek is háramlanak reánk. Ha arról kellene most szólnunk, hogy az elkövetkezendő év kilátás- ÉVFORDULÓ ALAPÍTÁSI ÉV 1907 TORÖK BÉLA ÜVEGCSISZOLÓ- ÉS TÜKÖRGYÁR Budapest, V., Kadar utca 8. TELEFON: 112.980 Legnagyobb teljesítő képesség! 1 Krayer Lakk, Festék KRAYER E. ÉS TÁRSA Budapest, V., Váci út 34 Telefon : 200—573 !­1 Fornér, Kemény fs cs, Enyvezett lemezek Grün Sándor Budapest, VII. Alsóerdősor­ u. 22. Telefon: 142-697. Vidékre pontos és gyors széllel is. TELTSCH MÓR és FIA Budapest, vill., Dobozi u. 47.­­WW1 ■ mwhl Telefon: 142-101. Bel- és külföldi főmérők és fők­önyvezett lemezek, alapfák, mindennemű asztaloskellékek.

Next