Auto és Motorujság, 1924 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1924-01-01 / 1-2. szám

1924 JANUÁR 1-15 1-2. SZÁM * 11.OLDAL Az automobil keletkezéséről. Marcus Aurelius császár korában élt egy római szenátor, akiről azt beszélik, hogy ő már foglalkozott az önmozgó gépkocsi eszméjével. Sokan ismerik Leonardo da Vinci technikai rajzait, amelyeknek a tárgyát éppen az ilyen gépkocsi ábrázolása képezte, szintúgy a lotharingiai Cugnot József konstrukció­ját, akinek a gőzkocsiját még ma is őrzi a párisi „Conservatoire des arts et metiers“ múzeuma. Mikor végre az álom valósággá vált, mikor a múlt század nyolcvanas éveinek a közepe táján megjelent az első automobil, akkor végül megoldódott egy probléma, amely a gondolkodó emberiséget már oly sok évszá­zad óta foglalkoztatta. Az akkori derék polgárságnak ma élő generá­ciója még mosolyogva emlékezhet vissza az automo­bilnak ama szinte kedélyesnek nevezhető kezdő stá­diumára, a tántoríthatatlan föltalálók és az új ügy sportlelkes barátainak ama félig bátortalan, félig dacosan kétségbeesett fáradozásaira. Ma, amikor az automobil a lófogatot majdnem teljesen kiszorította, amikor a hatalmas és nagyszerű automobilipar olyan járműveket produkál, amelyek a legfölcsigázottabb igényeket és a legelkényeztetettebb ízlést is kielégítik, ma az automobiltechnika keletkezésének eme kor­szakára, eme életfeladására való visszaemlékezés a mérlegkészítés értékével bír számunkra. Mintegy negyven év alatt az automobil párat­lanul magas fejlődési fokra ért föl. Számos fölfedező szakadatlan munkájának eredményeképen, a töké­letlen kezdetből olyan járművek keletkeztek, ame­lyeknek alkalmazására a legtágabb tér nyílik meg. Dacára az összes kezdetben mutatkozó balsikerek­nek, a többi kevésbé gúnyos csipkedéseknek, ame­lyeket az automobil szárnybontogatásának ama kez­deti korszakában a gépkocsi és utasa kénytelen volt elszenvedni, ime, az automobil mégis a jelenkor nél­külözhetetlen közlekedési eszközévé lett. Csodálatra­méltó teljesítmények, a sikerek beláthatatlan soro­zata szinte határtalan elterjedést biztosítottak az automobil számára. A fényű­zési tárgyból régóta ön­magától értetődő szükségleti cikk vált és a tech­nikai fejlődés még folyton tovább keresi az auto­­mobilépítésben az új kifejezési lehetőségeket. Ki nem hallotta már azt a laikus beszédet, hogy tovább már nem mehet a technikai fejlődés, mert elérte már a csúcspontját. Noha úgy látszik, mintha tényleg a fejlődés határát közelítettük volna meg, azonban az automobiltechnika a végérvényes befe­jezés értelmében kimerítve még távolról sincs. A munkának és a tapasztalatoknak roppant nagy tö­mege van,fölhalmozva az 1894 július havában a Paris—Rouen-i országúton lezajlott első nemzetközi automobilverseny és a mai sportszerű versenyrende­zések között. Ha összehasonlítjuk egymással a leg­utóbbi évek automobilkiállításait, ismét észlelhetjük a fejlődés jelentőségét, amelyet a legújabb kor auto­­mobilépítése jelent a számunkra. Ha az automobil rendkívüli sikereinek az okait keressük, akkor mi, az elektromosság korszakában élő halandók, szinte nem akarjuk elhinni, hogy mekkora nehézségekkel, akadályokkal és körülmé­nyességekkel kellett atyáinknak megkü­zdeniök, hogy sikereink alapkövét lerakhassák. Az első gépkocsik még egyáltalában nem elégítették ki a magasabb igényeket.­­Az alváz acélból készült, a kerekek ke­mény, szilárd fából készültek, amely acélabronccsal és acélkerékaggyal volt fölszerelve. Az első kocsikon még nem ismerték a pneumatikot és a rugókat. Az általában nehézkes géphintók hátulfüggő gépszekré­nyükkel éppenséggel nem keltettek szép benyomást. A mai automobil értelmében felfogott karosszériának nyoma sem volt. Akkor még elsősorban az annyira szeszélyesen és makrancosan működő motorok javí­tásával voltak leginkább elfoglalva. Csak fokozato­san alakult ki a 3—4 lóerős kéthengeres motor felü­­leti, majd később porlasztó gázfejlesztővel szabályoz­ható levegőszállítással, miáltal a motorteljesítmény szabályozása vált lehetővé. Egyik ötlet követte a másikat és a felhalmozott sikertelenségek éveiben némely kísérlet eredménnyel járt és ez aztán a pro­bléma további kialakulására termékenyítő és fej­lesztő hatással volt. Elsősorban olyan férfiakat, mint Daimlert és Benzet illeti meg a hála és elismerés, mert a közlekedési eszközök történetét új fejezettel gazdagították. Ha az első automobilok hasonlítottak a lófogat­hoz, úgy később a motornak elől való elhelyezése, a hűtő elrendezése, mindinkább megszabadították az automobilt első esetlen formájától. Az összes rész­­konstrukció állandóan tovább fejlődött, a motor két­­hengeressé, a kocsi szélesebbé és hosszabbá vált. A kerekekre tömör abroncsot szereltek, és amikor végül felismerték a pneumatik roppant nagy gyakor­lati előnyeit, végérvényesen pneumatikot szereltek rá. A szíjhajtása ismét fölváltotta a váltóhajtás. Amikor a kilencvenes évek végén kereken negyven­kilométeres sebességet tudtak elérni, azt hitték, hogy már elérkeztek a lehetőség határáig. Már miután Daimler a nyolcvanas években az első könnyű explóziós motort megépítette, és majd­nem egyidőben vele Benz Mannheimban föltalálta benzinmotorját, akkor már élénk érdeklődés nyilvá­nult meg ezen találmányok iránt. Ami azonban az automobil elterjedését legjobban előmozdította és ennek szinte univerzális alkalmazá­sát leginkább elősegítette, az a nyomban az első hasz­nálható gépkocsik megjelenése után felvirágzó auto­mobilverseny volt. Ez irányította az általános érdek­lődést az automobil jelentőségére és ez buzdította a feltalálókat és a gyárosokat művük mindjobban való tökéletesítésére. Az akkori idők sportverseny rende­zései az akkor még zsenge automobilipar szempontja- 0 06 0 0□ 0 Gaa a a / AUTOMOBIL KÉPVISELET eiTw GMRMGE a város középpontján. VII. Dohány-utca 30 (Kazinczy­ utca sarok) Telefon: József 141-26. FŰTVE. Éjjel és nappal szolgálat: DD 0 Q 0 □DG 0 0 0 0 Vegye meg az AUTOMOBILISTÁK ZSEBKÖNYVÉT 4000 koronáért

Next