Auto és Motorujság, 1925 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1-2. szám

6. OLDAL * 1-2. SZÁM 19?5 JANUÁR 1-15 Nehéz soffőrnek lenni! Irta: HALMI BÓDOG, budapesti kir. járásbíró. A legteljesebb lojalitással vesszük tudomásul, hogy az államrendészet a legnagyobb szigorral és körültekintéssel őrködik az állampolgárok testi ép­sége fölött. Respektáljuk azt is, hogy ez a szigor különösen indokolt az úgynevezett veszélyes üze­meknél, amelyeknek szerkezete, egész berendezése és rendkívül sebességű k­amra fokozható menete­­lési lehetőségei a legkisebb gondatlanság esetén végzetszerű­ következményekkel járhatnak. Valljuk azonban, hogy mindezek a veszélyes üzemek más­részt egyet jelentenek a kultúrával, a civilizációval, az emberi élet standard színvonalának emelkedésé­vel, ennek a hatósági ellenőrzésnek és felügyelet­nek nem szabad ezen veszélyes üzemek tulajdonosai és vezetésére vállalkozók számára örökös zaklatást jelenteni és az ilyen járművek vezetőinek exiszten­­ciáját folyton fenyegető rendészeti szabványokban megnyilatkozni. Márpedig a gépjárművek vezetőire vonatkozó­lag, az 57000/1910. B. M. számú rendeletet részben módosító és a belügy- és kereskedelemügyi minisz­tériumok közös kodifikációs munkájából született 91000/924. szám­ú rendelet némely intézkedése ön­kénytelenül azt a sóhajt fakasztja azok lelke mé­lyéből, akikre vonatkozik, hogy: „Istenem, de nehéz soff­őrnek lenni!“ A hatósági ellenőrzés bizalmat­lansága mered ebből azokra, akik a mai élet leg­kedveltebb, legmegkívántabb és legszenzációsabb elterjedtségű gépének kormányhelyére ülnek, s mi­csoda hihetetlen, a „Bach-korszak“ bürokratikus t­drengésére emlékeztető ellenőrzés és nyilvántar­tás türelempróbáját kell elviselnie, aki soffőri ké­pesítéshez jutni és ezt a hivatást folytatni akarja. A 91000/924. számú rendelet megalkotásánál nem működtek közre sem mint a rendelet szerkesz­tésében résztvevő, sem mint véleményező faktorok a gépkocsivezető érdekeltségek, és ezért látszik meg rajta a gyakorlati érdekkel szemben való közöm­bösség és a négy fal között. Íróasztal melletti ki­­eszeltség sok karakterisztikus vonása, amelyek igen sok tehetséges és megbízható munkaerőt riasztanak el ezen hivatástól. Vegyük mindjárt a 91000/924. számú rendelet 3. §-át, amely kimondja, hogy a gépkocsivezetés megtanulása csak vezetői igazolvánnyal rendel­kező egyén kíséretében és ennek útmutatása mellett történhetik. Nem-e impraktikus ez a rendelkezés? Tegyük föl, hogy én külföldön (Német-, Francia­vagy Angolországban) egy autóvezető művésztől, vagy pedig egy magyar milliárdos autótulajdonos­tól tanulom meg a gépvezetést, akiknek nincs a magyar rendőrhatóságtól igazolványuk, az első­nek, mert külföldi, az utóbbinak, mert nagy úr lévén, nem maga vezeti a gépét, és engem is vidéki birtokán avatott be a gépvezetés rejtelmeibe. Tehát ilyen esetben csalni és hazudni leszek kénytelen, hogy autóvezető-képesítési vizsgát szerezhessek, mert a rendelet 4. §-a szerint a képesítési vizsgálati kérvényt alá kell írni az oktatónak is és tanúsítania kell azt, hogy a vizsgát kérőt legjobb tudása szerint kiképezte és a vezetésre alkalmasnak tartja. Tehát nekem olyan enyénektől kell a most fönforgó eset­ben tanúsítványt kérnem, akik engem nem oktattak, mert sem a külföldnek nincs, sem pedig egy autó­­tulajdonos nagybirtokosnak nincs igazolványa. Ennélfogva az új rendelet 4. §-ának c) pontjában foglalt követelmény, hogy kinek oktatása mellett szerzett a­ kérvényező vezetői gyakorlatot, proble­matikus értékű. A c) pontban a vallás megnevezésé­nek megkívánása szerintünk szintén fölösleges, mert nem lehet semmi tekintetben sem közbiztonsági­érdek és a vizsgára bocsátás előföltétele annak, hogy milyen vallású a kérvényező, és az igazolványnak is teljesen fölösleges ezen rovata. Problematikus értékű a 4. § h) pontjában fog­lalt azon követelmény, hogy a vizsgára jelentkező kérvényében azt is közölni tartozik, hogy milyen lóere­jű gépjárműre kíván képesítést, mert soff­őr­ről beszélve, a már egyszer képesített soffőr nem fog új vizsgára való jelentkezésre beállítani a ható­sághoz, ha a munkaadója gépet változtat és más lóerejű­ gépet szerez be, mint amilyen mellett a soffőr képesítést kapott. Az alkalmazást vállaló soffőrök részére az új rendelet XI. számú mintájá­ban egy egészen új rendszerű igazolványt létesít, amelynek 2—3. oldalának külön rovata van annak, hogy a gépkocsivezető milyen gyártmányú, hány lóerejű és milyen rendszámú autót vezet. Ezek az adatok mind be vannak vezetve a soffőr igazolvá­nyába, amely állandóan a soffőrnél van és azt a soffőr igazoltatás esetén, amelynek indokolt vagy indokolatlan volta kizárólag a rendőri közeg tapin­tatától és módozatától függ, előmutatni tartozik. Már most mi történik akkor, ha egy autótulajdo­nosnak megbetegszik a soffőrje és erre kölcsön kéri egy sürgős utazásra a jóbarátja soffőrjét, hogy vezesse az autóját! Minden soffőrigazolványban az illető arcképe is be van vezetve, tehát a beteg soffőr igazolványát a kölcsönkért soffőr nem használ­hatja, az ő igazolványa pedig egészen más hajtó­­erejű­ vagy lóerejű és egész más rendszámú autóra vonatkozik, vagyis nemcsak a bakafántoskodó, ha­nem a kötelességét lelkiismeretesen teljesíteni akaró közbiztonsági közegnek is tudomásul kell vennie azt, hogy ez a kölcsönkért soffőr nem jogo­sult, a rendelet szerint, azt az autót vezetni, amit vezet és meg kell ellene indítani,a kihágási eljárást. Már most kérdezzük, hogy ha az a soffőr egy olyan munkavállalónál van alkalmazva, akinél gyakran fordulnak elő ilyen esetek, vagy ha ugyanaz a soffőr ugyanolyan fajtájú gépjárműt más autó­tulajdonos szolgálatában is vezet és tevékenysége aképp van ideiglenesen beosztva, hogy délelőtt az Golyóscsapágyak Görgőscsapágyak Acélgolyók------­Berlini Golyóscsapágygyár K. F. T. RIEBE A. magyarországi fióktelepe: Budapest Vili, Kender-u. 13 Telefon: József 51-55 Nagy raktár! Kérjen árjegyzéket! HATHENGERES APART AUTÓ RT.,VI. ANDRÁSSY­ ÚT 37

Next