Autó Motor, 1934 (6. évfolyam, 1-18. szám)

1934-01-15 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN HÓ­­.ÉN ÉS 15-ÉN OKTÓBER, NOVEMBER, DECEMBER, JA­­NUÁR, FEBRUÁR ÉS MÁRCIUS HÓNA­­POKBAN HAVONTA EGYSZER, 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 6 PENGŐ KÜLFÖLDRE 10 PENGŐ. CSAK EGÉSZ ÉVES ELŐFIZETÉSEKET FÜGGETLEN NÉPES SZAKLAP _ Képeink és cikkeink utánnyomása tilos. — KIADJA AZ­­ ..AUTO-MOTOR A LAPKIADÓ VÁLLALA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, V., TÁTRA UTCA 4. SZÁM HIVATALOS ÓRA : 9-12-IG TELEFON: AUT. 224—07 / 107—68 Postatakarékpénztár­ csekkszámla szám 48.438 Folyószámla : Angol-.Magyar Bank VI. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1934. JANUÁR 15. 1. SZÁM FOGADUNK EL busz­ról az utóbbi időkben sokat olvashattunk. Most a LÓBUSZ van soron. Hogy mi a LÓBUSZ? Ne tessék sem­mi rosszra gondolni, nincsen ebben a furcsa kifejezésben semmi rejtett virtus. A LÓBUSZ a közlekedés-pénzügyi po­litika legújabb vívmánya, melynek — akárcsak a neve mu­tatja — az eleje ló, a hátulja busz. Szülőanyja részben va­lami ismeretlen kanca, részben pedig az útadóbárca. Sőt a beavatottak szerint a LÓBUSZ megszületésénél az útadó bárcának volt túlnyomó részben szerepe. A dallamos és sokat sejttető nevű LÓBUSZ-t a Makói Friss Újság leplezte le, melynek egyik legutóbbi számában jelent meg­­ennek a minden lochnesszi lazacevő tenger­szemszörnyet megcsúfoló közlekedéspolitikai herkentyűnek a felette sikerült természetrajzi ismertetése. De adjuk át a szót makói kartársunknak, aki szó szerint a­­ következőket írja a LÓBUSZ-ról: Szibériai hideg­, opálos színekben ködlő téli táj. A Magyarbánhegyes— kunágotai úton különös jármű gu­­rul ,csikorogva, eleje ló, a vége autóbusz. A lovacskák csendesen poroszkálnak a szikrázó hóban, mögöttük autó fényszóró tükrében villog a napsugár, a lóvátett kétlóerős­, zabmozalkós, négyütemű motor mögött pedig autóduda harsog és parancsolja tiszteletteljes kitérésre a szembejövő műveket. Az autóbusz széles gumikerekei panaszosan csiko­rognak, nyikorognak,­, majdnem úgy panaszkodnak, mint a különös Ford-tóbusz lósoffőrje, aki ostornyéllel jelzi és most, hogy jobbra akar térni. Jobb útira, jobb jövő felé... A didergő utasoknak elmondja a lóbuszos, hogy nem bírta már a magas autó­adót, leszállította az autó­busz motorját si­­áttért a természetbeni lóerőre. Most csak­­az évi 24 pengő útadót kell fizetnie. Leszállította a menetdíjat is egy pengő húszról egy pengőre. Ezzel szemben felemelte a nyújtott élvezetet: húsz perc he­lyett közel másfél órán­ át gyönyörködhetnek a lóbusz utasai a téli táj sarki szépségeiben és a bánhegyesi táj kilátásaiban. Szép kilátás, sőt szép kilátások.. .­­ Diadalmasan harsogva dudál­­a fósoffőr autófülke, csikorognak a fékcsavarok. Egyet fordul a Ford lóbusz. Balra fordul, miként a sorsa. Megérkezünk a trolley­­buisz-pályaudvarra. A kétlóerős eleven motort a soff­őr letakarja, pokróccal s­zabmatalkós tarisznyát akaszt a karburátor beszívó végére. — Hogy ki ne hüljenek, mert aztán nehezen lehet begyújtani őket... így fest ma a gazdasági helyzet. Autóbuszba oltott lovasait vasút nélkül... Hát ez a LÓBUSZ­. Sajnos az ismertetésből nem derül ki, hogy a lósoffőr volánnal kormányozza a lóerőket, avagy pedig jó falusi módra csatét kiált, ami az ökrészetben ugyanazt jelenti, mint a volán jobbfelé fordítását akkor, amikor mozalkóban rejtőzik a vitamin. De hiszen ez nem is fontos. Pusztán technikai kérdés. Aki felfedezte a LÓ­­BUSZ-t, az bizton erre is talált kádenciát. A párizsi utca forgalma úgy aránylik a pestihez, mojt egy •­A mai motorkerékpárkereskedő Weiss Fülöphöz. És amíg nálunk csendrendeleteket hoznak, eltiltják a Boschdadát a Belvárosban, addig Párizsban büntetés terhe mellett köte­lezik a teher- és busz-tulajdonosokat, hogy rádió megafo­­nokkal erősítsék fel villanydudáik hangját. A párizsi ren­delet különben január elsején életbe is lépett és az első heti kimutatás szerint a gépjárműbalesetek száma 47%-al csök­kent. Amikor ezt ezúton is figyelmébe ajánljuk az illetéke­seknek, megnyugtatjuk az olvasót. Nem fogják visszavonni, a csendrendeletet. A német kereskedelemügyi minisztérium hivatalos kimu­­tatása szerint 1933-ban megduplázódott a forgalomba került automobilok száma. Amíg 1932-ben 38.710 gép került forgalomba, addig 1933-ban nem kevesebb mint 76.443 autó kapott rendszámot. Nálunk? Nem iközlünk számokat, nem akarunk rémhírterjesztők lenni. Németországban eltörölték az új kocsik átadóját, olcsóbbá tették a benzint. Nálunk? Bevezették a tárcát,­­toronymagasak az üzemanyagárak a horribilis kincstári részesedések miatt. Amikor ezt ezúton is figyelmébe ajánljuk az illetékeseknek, megnyugtatjuk az olvasót. Nem fogják csökkenteni a közterheket. A­mikor az ország automobilizmusa végnapjaihoz közele­dik. Amikor újra kiállnak a konflisok a standra. Ami­kor egyes benzinvállalatok tank­kocsijait benzin helyett ló húzza. Amikor megjelenik a magyar szótárban a lóbusz fogalma. Amikor minden legénynek ki kellene állania a gátra, idegenforgalmi célkitűzések üzleti lebonyolítása a KMAC legfőbb gondja. Nem nyújt szalmaszálat a vízbefutó felé, hanem nagyszabású tranzakció-boltokról mereng. Pe­dig ideje volna valamilyen komoly akcióba kezdeni, persze nem a tavalyi autós-nagy-(?)-gyűlés-féle szertartásra gondolunk. Amidőn újólag figyelmébe ajánljuk ezt a KMAC-nak megnyugtatjuk az olvasót. Nem fog történni semmi. A Littorina" Frat sinautó egyszerű­ vezetését magyarázzák a próbaúton résztvett Fabinyi miniszternek. Az „Auto-Motor“ legközelebbi száma február 15-én jelenik meg!

Next