Autó Motor, 1942 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-15 / 1. szám

FRANCIAORSZÁGBAN MEGOLDOTTÁK AZ ACETILÉN­­GÁZ ÜZEMŰ MOTORKERÉKPÁR KÉRDÉSÉT? A gépjárműközlekedés legnagyobb problémája ma a gumi mellett az üzemanyag. A polgári élet járművei számára világszerte csak igen mérsé­kelt készletek állanak rendelkezésre, hiszen a hadigépezetnek minden meny­­nyiség kevés. Érthető módon Francia­­országban a legnehezebb a helyzet, éppen ezért ott indult meg a legerő­teljesebben a kísérletek sora, hogy megoldják a kérdést, olyan gépjármű­veket teremteni, melyek tulajdonosukat teljesen függetlenítik a benzintől. A faszén, kőszén, fa, tufa, stb. üzemű tehergépkocsik kérdése ma már nem kérdés, hiszen, mondhatni, tökéletes megoldások varnnak üzemben európa­­szerte. A gázgenerátoros személygép­kocsi kérdése viszont még teljesen nyílt, hiszen a generátor (a gázfejlesztő berendezés) kezelése eléggé bonyolult, súlya és nagysága tekintélyes, úgy­hogy nemcsak alig helyezhető el a személygépkocsin, de karbantartása túlhaladja az átlagos, nem hivatásos vezető képességeit. A személygépkocsi generátorüzemre való átállításának kérdését a francia ipar merőben új elgondolással kívánja megoldani. Megteremtették a kocsitól teljesen független, a kocsitól vontatott generátort. Az ilyen gépek már for­galomba is kerültek és óriási előnyük az, hogy a kocsi átalakítása nélkül alkalmazhatók. A vontatott generátor aprókeréken gördül és a kocsi farához van akasztva. A kocsi vezetését és úttartását semmiképpen sem befolyá­solja és percek alatt szerelhető fel. Meglehetősen vastag csővezeték szál­lítja a generátorban fejlesztett fagázt a motorhoz, melyen­_a karburátor helyett különleges keverő-berendezés foglal helyet. A Cesbron gyártmányú fagáz-függelék például megfelelő gáz­tisztító berendezéssel van ellátva, úgy­hogy a motor hosszú üzem után is egészen tiszta marad belül és a fagáz­üzemnél ismeretes kellemetlen és káros lerakódások nem jelentkeznek. De talán ennél a megoldásnál is érdekesebb a benzin­ nélküli kismotor­kerékpár, melyet Carburautó-acetilén­­gáz generátor táplál. Az acetiléngáz felhasználása régi kérdése a mai idők­nek, eddig tökéletesen nem sikerült megoldani, mert a megfelelő gáztisztító berendezés annyira terjedelmes, hogy négy-, vagy éppen kétkerekű járművön csak igen nehezen helyezhető el. Ha pedig megfelelő tisztítóberendezés be­iktatása nélkül kapja a motor az ace­tiléngázt, úgy rövid idő alatt tekinté­lyes koromlerakódás képződik, ami annak üzemét igen károsan befolyá­solja. A francia Carburaute-rendszer úgy­látszik elevenére tapintott a kérdésnek. Nem alkalmaz nehézkes és nehezen kezelhető acetiléngáz-fejlesztőt, nem kell tehát időközönként a karbid ma­radványait kitisztítani, nem kell vízről stb. gondoskodni, hanem úgynevezett dissousgázt alkalmaz. Az acetiléngáz­nak az a tulajdonsága, hogy egyes cseppfolyós anyagokban, mint például az acetonban oldódik, helyesebben az aceton igen tekintélyes mennyiségű acetiléngázt képes feloldani. Az el­­nyeletes nyomás alatt történik és ha a nyomás csökken, a gáz ismét felsza­badul és tetszés szerint használható fel. A Carburautó-rendszer úgy oldja meg a tisztítás kérdését, hogy az acetilén­gázt az acetonban való elnyeletés előtt tisztítja meg úgy, hogy annak minden a motorra káros szennyezését kiküszö­böli. Az oldott acetiléngáz aránylag kis és nem túl nehéz, vékonyfalú acél­palackban kerül forgalomba, a palack egyszerű tartószerkezettel rögzíthető a motorkerékpár hátsó kereke mellett, akár a régi időben használatos nyereg­­táska. Olyan kevés helyet foglal el, hogy nem zavarja a szód­uszutast sem. A kettős palack a kis 100—120 kcm-es motornak 80—100 kilométerre elegendő üzemanyagot szolgáltat és nagy előnye, hogy a motor még könnyebben indul, mintha benzin volna a tartányban. A gyár egyébként most azzal­ a gondolat­tal foglalkozik, hogy a kismotorok szab­ványos benzintartánya helyére szerel­hető oldott­ gáz palackot hoz forgalom­ba, úgyhogy a „műanyag" felhaszná­lása a gép külső megjelenését semmi­ben sem befolyásolná. Az acetiléngáz tudvalevőleg nem tar­tozik a legkellemesebb illatú anyagok közé, szaga erős és orrfacsaró. Viszont a nyitott levegőn hamar elillan a szag, motoron tehát nem nagyon zavar. De különben is sikerült olyan légmentes vezetékrendszert megkonstruálni, mely­nél el nem égett gáz még nyomokban sem juthat a levegőbe, úgyhogy a Car­­burautó-rendszerű gázmotorkerékpár a gyakorlatban teljesen szagtalan. Az acetiléngáz óriási előnye, hogy teljesen honi nyersanyagokból készít­hető. Gyártása szénből és mészből történik, a két anyagot elektromos ke­mencében kezelik és így készítik a kalcium karbidot, melyből víz behatá­sára fejlődik az acetiléngáz. Az elnye­­letéshez használt aceton is honi nyers­anyagokból készül, úgyhogy nagy­tömegű gyártásnak mi sem áll az útjá­ban. Egyedüli hátránya, hogy előállí­tása nem olcsó, úgyhogy az acetilén­gázos üzem lényegesen drágább, mint a benzinüzem. Az acetiléngáznak amel­lett kalóriaértéke sem túl kedvező, ami a motor teljesítményének némi csökke­nésével jár. Ha azonban a motor kom­­presszióarányá­t megváltoztatják (ami kismotornál igazán nem probléma), úgy ez a kérdés is maradéktalanul oldható meg. A francia úton haladva célszerű lenne, ha hazai technikusaink is foglalkozná­nak ezzel a kérdéssel. Oldott gázt itt­hon is állítanak elő, az üzemanyag megszerzése tehát nem okoz nehézsé­geket. Meg kell kezdeni a kísérletezést, hiszen hihetetlen, ma még beláthatat­lan kereslet nyilvánulna meg az olyan kismotor iránt, mely független motorkö­­jegytől és benzinkúttól.

Next