Autó Motor, 1942 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-15 / 1. szám

FRANCIAORSZÁGBAN MEGOLDOTTÁK AZ ACETILÉNGÁZ ÜZEMŰ MOTORKERÉKPÁR KÉRDÉSÉT? A gépjárműközlekedés legnagyobb problémája ma a gumi mellett az üzemanyag. A polgári élet járművei számára világszerte csak igen mérsékelt készletek állanak rendelkezésre, hiszen a hadigépezetnek minden menynyiség kevés. Érthető módon Franciaországban a legnehezebb a helyzet, éppen ezért ott indult meg a legerőteljesebben a kísérletek sora, hogy megoldják a kérdést, olyan gépjárműveket teremteni, melyek tulajdonosukat teljesen függetlenítik a benzintől. A faszén, kőszén, fa, tufa, stb. üzemű tehergépkocsik kérdése ma már nem kérdés, hiszen, mondhatni, tökéletes megoldások varnnak üzemben európaszerte. A gázgenerátoros személygépkocsi kérdése viszont még teljesen nyílt, hiszen a generátor (a gázfejlesztő berendezés) kezelése eléggé bonyolult, súlya és nagysága tekintélyes, úgyhogy nemcsak alig helyezhető el a személygépkocsin, de karbantartása túlhaladja az átlagos, nem hivatásos vezető képességeit. A személygépkocsi generátorüzemre való átállításának kérdését a francia ipar merőben új elgondolással kívánja megoldani. Megteremtették a kocsitól teljesen független, a kocsitól vontatott generátort. Az ilyen gépek már forgalomba is kerültek és óriási előnyük az, hogy a kocsi átalakítása nélkül alkalmazhatók. A vontatott generátor aprókeréken gördül és a kocsi farához van akasztva. A kocsi vezetését és úttartását semmiképpen sem befolyásolja és percek alatt szerelhető fel. Meglehetősen vastag csővezeték szállítja a generátorban fejlesztett fagázt a motorhoz, melyen_a karburátor helyett különleges keverő-berendezés foglal helyet. A Cesbron gyártmányú fagáz-függelék például megfelelő gáztisztító berendezéssel van ellátva, úgyhogy a motor hosszú üzem után is egészen tiszta marad belül és a fagázüzemnél ismeretes kellemetlen és káros lerakódások nem jelentkeznek. De talán ennél a megoldásnál is érdekesebb a benzin nélküli kismotorkerékpár, melyet Carburautó-acetiléngáz generátor táplál. Az acetiléngáz felhasználása régi kérdése a mai időknek, eddig tökéletesen nem sikerült megoldani, mert a megfelelő gáztisztító berendezés annyira terjedelmes, hogy négy-, vagy éppen kétkerekű járművön csak igen nehezen helyezhető el. Ha pedig megfelelő tisztítóberendezés beiktatása nélkül kapja a motor az acetiléngázt, úgy rövid idő alatt tekintélyes koromlerakódás képződik, ami annak üzemét igen károsan befolyásolja. A francia Carburaute-rendszer úgylátszik elevenére tapintott a kérdésnek. Nem alkalmaz nehézkes és nehezen kezelhető acetiléngáz-fejlesztőt, nem kell tehát időközönként a karbid maradványait kitisztítani, nem kell vízről stb. gondoskodni, hanem úgynevezett dissousgázt alkalmaz. Az acetiléngáznak az a tulajdonsága, hogy egyes cseppfolyós anyagokban, mint például az acetonban oldódik, helyesebben az aceton igen tekintélyes mennyiségű acetiléngázt képes feloldani. Az elnyeletes nyomás alatt történik és ha a nyomás csökken, a gáz ismét felszabadul és tetszés szerint használható fel. A Carburautó-rendszer úgy oldja meg a tisztítás kérdését, hogy az acetiléngázt az acetonban való elnyeletés előtt tisztítja meg úgy, hogy annak minden a motorra káros szennyezését kiküszöböli. Az oldott acetiléngáz aránylag kis és nem túl nehéz, vékonyfalú acélpalackban kerül forgalomba, a palack egyszerű tartószerkezettel rögzíthető a motorkerékpár hátsó kereke mellett, akár a régi időben használatos nyeregtáska. Olyan kevés helyet foglal el, hogy nem zavarja a szóduszutast sem. A kettős palack a kis 100—120 kcm-es motornak 80—100 kilométerre elegendő üzemanyagot szolgáltat és nagy előnye, hogy a motor még könnyebben indul, mintha benzin volna a tartányban. A gyár egyébként most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a kismotorok szabványos benzintartánya helyére szerelhető oldott gáz palackot hoz forgalomba, úgyhogy a „műanyag" felhasználása a gép külső megjelenését semmiben sem befolyásolná. Az acetiléngáz tudvalevőleg nem tartozik a legkellemesebb illatú anyagok közé, szaga erős és orrfacsaró. Viszont a nyitott levegőn hamar elillan a szag, motoron tehát nem nagyon zavar. De különben is sikerült olyan légmentes vezetékrendszert megkonstruálni, melynél el nem égett gáz még nyomokban sem juthat a levegőbe, úgyhogy a Carburautó-rendszerű gázmotorkerékpár a gyakorlatban teljesen szagtalan. Az acetiléngáz óriási előnye, hogy teljesen honi nyersanyagokból készíthető. Gyártása szénből és mészből történik, a két anyagot elektromos kemencében kezelik és így készítik a kalcium karbidot, melyből víz behatására fejlődik az acetiléngáz. Az elnyeletéshez használt aceton is honi nyersanyagokból készül, úgyhogy nagytömegű gyártásnak mi sem áll az útjában. Egyedüli hátránya, hogy előállítása nem olcsó, úgyhogy az acetiléngázos üzem lényegesen drágább, mint a benzinüzem. Az acetiléngáznak amellett kalóriaértéke sem túl kedvező, ami a motor teljesítményének némi csökkenésével jár. Ha azonban a motor kompresszióarányát megváltoztatják (ami kismotornál igazán nem probléma), úgy ez a kérdés is maradéktalanul oldható meg. A francia úton haladva célszerű lenne, ha hazai technikusaink is foglalkoznának ezzel a kérdéssel. Oldott gázt itthon is állítanak elő, az üzemanyag megszerzése tehát nem okoz nehézségeket. Meg kell kezdeni a kísérletezést, hiszen hihetetlen, ma még beláthatatlan kereslet nyilvánulna meg az olyan kismotor iránt, mely független motorköjegytől és benzinkúttól.