Auto-Traktor - Magyar Auto Touring, 1935 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1935-07-01 / 7. szám

MOTORIZMUS, TOURIZMUS, FUVAROZÁS, ÜTÜGYEK, AVIATIKA ÉS VIZIMOTORSPORT Lapunk címét a m. kir. Ministerelnökség sajtóosztályának 536/91. E. III. számú engedélyokiratával megváltoztatták A FOLYÓIRAT MEGJELENIK HAVONTA Előfizetési ára egy évre 2 pengő Egyes szám ára 16 fillér Felelős szerkesztő és felelős kiadó WEILER ISTVÁN Szer­kesztőség és kiadóhivatal Redaction & Administration Budapest, IX., Lónyay­ utca 18/A. Telefon : 85-3­96 A MAGYAR TOURING CLUB választmányának és végrehajtó bizottságának az 1935 évi június hó 17-én tartott Vili. évi rendes közgyűlés elé terjesztett jelentése az 1934. évről. Az 1934. év a magyar automobilizmus fejlődése terén lényeges változást hozott, mert a kormánynak az autóállomány szaporítása érdekében tett első kedvező intézkedései az 1935. évi mély­pont után a gépjárművek létszámának emelkedését idézték elő. 1934. év elején az összes gépjárművek száma, — bele­értve a 8193 motorkerékpárt is, — 20151 volt, míg ezen szám az év végéig 23234-re emelkedett. Az előző évek gépjármű állo­mányához viszonyítva azt látjuk, hogy ez év elején hozzávetőleg annyi gépjárművünk volt, mint az 1926—27. években, míg az év­végi létszám az 1927—28. évi átlag­létszámnak felel meg. Ezen adatokból látható, hogy a gazdasági válság és bizonyos autó­ellenes hatósági intézkedések kereken hét évvel vetették vissza a magyar gépjárművek szaporodását, és ezzel a magyar automo­bilizmus fejlődését. Ezen összehasonlítás kapcsán rá kell mutatnunk azon jelenségre, hogy míg 1926-ban az összes járművek 64.4°/o-a futott a fővárosban, addig 1934-ben már csupán 49.7°/o-a, ami a gép­járművek egyenletesebb és kedvezőbb területi elosztását jelenti és egyúttal figyelmeztető jel arra, hogy a vidéki autósok meg­szervezésére folyton nagyobb és nagyobb figyelmet kell fordítani. A kormánynak az automobilizmus fellendítését célzó intéz­kedései közül első helyen a gépjárművek közúti adójának leszállí­tását kell megemlíteni a benzinadó egyidejű mérsékelt felemelése mellett.­­Ez a kérdés sok vitára adott alkalmat. A Touring Club­nak az ügyben elfoglalt álláspontja a következőkben foglalható össze : 1. Általánosságban a közúti adó helyett a fogyasztási adó jellegű benzinadó bevezetése kívánatos, üdvös hatása azonban csak akkor lesz, ha egyrészt az új adótétel nem emeli rögtön és lényegesen­­az üzemanyag árát, másrészt, ha bevezetése nem dekonjunkturális, hanem konjunkturális időszakban következik be. 2. A kormány konkrét rendelkezéseivel szemben aggályos­nak véltük a felemás megoldást a nagyobb kocsik szempontjából, másrészt nem látunk abban olyan jelentékeny könnyítést, amely a gépkocsilétszám és forgalom lényeges fejlődését idézhetné elő. Az új adótételek életbeléptetése bizonyos szempontokból kedvező viszonyok között történt meg. Egyrészt, mert 1934. tavasz óta élénkebb vételkedv jelentkezett a piacon, másrészt mert a benzinkartel bomlása folytán a benzinadó felemelése dacára az árak csökkentek. A kedvező eredmény előfeltételei tehát adva voltak, mind­azonáltal nem lehet átütő hatásról beszélni. A gépjárműállomány szaporodása ugyan lényeges, de nem nagyobb, mint az 1926-30. évek átlagos fejlődése, mikor az autósra nehezedő közterheknek a mozalkó és a közúti adó bevezetésével járó felemelése be­következett. A gépjárműállomány nagyobb szaporodását kedvezőtlenül befolyásolta az 1934. év folyamán a forgalomból kivont 3841 jármű kiesése. Ez a folyamat az új adóztatási módszerre vezet­hető vissza, amely a nagyobb űrtartalmú személykocsikra és motorkerékpárokra rendkívül terhes. Az események, sajnos, teljes mértékben igazolták a M. T. C. által e tekintetben kifejtett aggályokat. Ha az autóforgalom fejlődését a létszámtól függetlenül tesszük vizsgálat tárgyává, mi legegyszerűbben az üzemanyag­fogyasztás összehasonlítása útján eszközölhető, úgy 1933. évhez viszonyítva 1934-ben a tiszta benzinfogyasztás csökkenése mellett a mozalkőfogyasztás terén mindössze 3,7% emelkedést állapít­hatunk meg, bár a gépkocsilétszám 15% körüli emelkedést mutat. Ez a tünet csak részben leli magyarázatát a kisebb kocsik előre­törésében. Része van benne kétségtelenül az üzemanyaggal való nagyobb takarékoskodásnak is, amely már előre eszkomptálja a fogyasztási adó jellegű benzinadó felemelésének esetleges jövőbeni következményeit és rendes pszichológiai kísérő tünete szokott lenni bármelyik fogyasztási adó megbolygatásának. Az adómódosítás fiskális eredményeit még nem ismerjük. Szakértői becslés alapján azonban olyan bevételre lehet számí­tani, amely az adórendezést a kincstára nézve is kedvezővé teszi.­­ Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ugyanakkor, amikor a vasutak deficitjének fedezésére 67 millió pengőt kellett a közön­ségnek adóban leróni, az automobilizmusból az államnak tetemes, 10 milliót jóval meghaladó jövedelme volt. A féligűzési adó rendezése egyes országok autóbehozatalát és a kis kocsikat lényegesen kedvezőbb helyzetbe hozta. Ez ellen egyik vagy másik szempontból tagadhatatlanul lehet kifogásokat emelni, ezek azonban az általános külkereskedelmi érdekek mellett hátérbe szorulnak. Az 1934. év egyébként reánk nézve eseményekben gazdag­nak és eredményeiben igen kielégítőnek mondható. Múlt évi jelentésünkben ismertetett elhatározásának meg­felelően vezetőségünk Elischer Pál, Haag Dezső és Münnich Aladár tagtársainknak nagy szakértelemmel és­­hozzáértéssel, valamint fáradságot nem ismerő munkássággal szerkesztett úttörő tanulmányát a gépjármű fejlődésével kapcsolatos városrendezési feladatok mikénti megoldásáról „Budapest szabályozása a közúti forgalom szempontjából“ címmel, igen tetszetős könyv alakjában megjelentette. A tanulmánynak, melyhez előszót Rakovszky­tván ny. m. kir. belügyminiszter, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának

Next