Autó, 1924 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-01 / 1. szám
SZERKESZTIK LINDNER ERNŐ ÉS ILLÉS ISTVÁN Vv ^ridapest, 1924. január III. évfolyam 1. szám A KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB A KIRÁLYI MAGYAR MAGYAR AUTOMOBILKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK I AUTOMOBILIZMUS ^ MOTOROSHAJÓZÁS ^ AVIATIKA ^ Si^elti ^ 'TÁRSASA 17 ELŐFIZETÉSI ÁR BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Negyedévre .............................................. 18.000 K KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVRE Ausztriára . . 300.000 K 1 Jugoszláviára 1000 din. Csehszlovák. 200csk 1 Amerikára . . 6 doll. Romániára. . 2000 lei | Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Vilmos császár út 34. Telefon: 29-31 Új esztendő Rendkívül súlyos megpróbáltatásokon keresztül jutottunk el az 1924-es dátumig. Az elmúlt 1923, amint karácsonyi számunkban leszögeztük, jelentős eredményeket hozott a magyar automobilizmus számára, de a nyomasztó gazdasági helyzet az akut pénzügyi zavarok kikapcsolásával, az évi mérleg sokkal ragyogóbb eredményt mutatott volna. A kereskedelemre és iparra egyaránt súlyos helyzettel azonban számolni kellett. Ezekhez a bajokhoz még egy eredményeiben sokkal súlyosabb gátló körülmény is társult s ez a behozatal indokolatlan korlátozása volt. Mi, akik esztendők óta keményen küzdünk a magyar automobilizmus érdekeiért, a mindinkább kiélesedő helyzet hatása alatt energikusan léptünk sorompóba, hogy a kereskedelmet létalapjában fenyegető korlátozásokat megszüntessük. A hivatalos körök még a nyár folyamán is teljesen merev magatartást tanúsítottak s úgy látszott, hogy a helyzet nem fog megenyhülni. Közbelépett a Királyi Magyar Automobil Club is. Ankétet hívott össze, amelyen behatóan tárgyalták a kereskedelem óhajait. A Királyi Magyar Automobil Club állásfoglalása kétségtelenül nagy hatással volt az illetékes körökre s mi az itt megpendített eszméket magunkévá téve teljes energiával kezdtük meg a harcot azzal az uralkodó felfogással szemben, hogy az automobil csupán a gazdagok kiváltsága, egyszóval, hogy luxuscikk. A Magyar Automobil Kereskedők Országos Egyesületének rendelkezésünkre bocsájtott és általunk külön összegyűjtött adatok egybevetésével cikksorozatban mutattunk rá arra az anomáliára, amely a hivatalos körök merev felfogása folytán megbénítani készült az automobilkereskedelmet. Okfejtéseinkben mindig a legszigorúbban szemünk előtt tartottuk a hazai ipar érdekeit és ennek leszögezésével vittük a harcot a hivatalos fórumok előtt. Hosszú és kemény volt ez a küzdelem, különösen a pénzügyminisztérium tartotta sokáig erősen megépített állásait, de a döntő érvek pergőtüze végre mégis a mi oldalunkra billentette a győzelmet. Meg kell vallanunk, hogy ez a győzelem még nem teljes, de mindenesetre sok jóval kecsegtet a jövőre. A hivatalos körök belátták, hogy teljesen helytelen nyomon járnak, amikor valutajavítás címén indokolatlan korlátozásnak teszik ki az automobilbehozatalt és felemelték az eddigi kontingenst. A kontingens felemelése magában rejti a hazai iparpártolás ismertetőjeleit is, mert meghatározott számú készkocsi behozatalával védi a hazai automobilgyárakat s az engedélyezett alvázak külön megadják a lehetőséget arra, hogy a magyar karosszériaipar is megtalálja számítását. Ezen a ponton hazai gyárainkhoz nincsen szavunk. Nagy energiával és dicséretes buzgalommal dolgozik valamennyi és az ambiciózus munka nyomán fakadó fejlődés szemmel láthatóan konstatálható. A karosszériagyárakra és karosszériakészítőkre azonban van néhány megjegyzésünk. Az új behozatali kontingens, amint említettük, fokozott mértékben ad munkaalkalmat a belföldi ipar számára. Tessék tehát dolgozni, szorgalmasan dolgozni s agyárban, mint szállítási terminusban alkalmazkodni a cégek és rendelők érdekeihez. Az automobil magában rejti a gyorsaságot. Az automobil a modern rohanó élet eleven szinboluma. Az a tempó, amit a gép diktál, kell hogy mindenkit irányítson, aki szorosan a szakmához tartozik. A karosszériaipar eddig nem tartott lépést ezzel a szellemmel. A magyar karosszériaipar — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — lassan dolgozik. Ennek a rendszernek, mert sajnos idestova már rendszerré vált, véget kell vetni. A magyar kereskedőre teljesen illuzóriussá válik a magyar karosszéria, ha arra hónapokig kell várni. Kiszámíthatatlan anyagi veszteséget jelent ez s elkedvetleníti a vevőközönséget s végeredményben gyöngíti a vételkedvet is. A karosszériaipar az elmúlt időben erős tiltakozását jelentette be az aránytalanul nagyszámú készautók behozatala ellen. Ma a helyzet az egész vonalon javult s a készkocsik mellett jelentős számú alváz behozatalát is jóváhagyta a bizottság, sőt a készkocsik számának emelkedését egyenesen a behozott alvázak számával hozta összefüggésbe. A munkaalkalom tehát megadatott, most tessék ezt kihasználni. A képesség megvan rá. A magyar karosszériákról csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg. Kidolgozásban, vonalban és összes részleteiben bátran felveheti a versenyt a magyar ipar a külföldi gyárakkal. Most már csak a szállítás kérdésének rendezéséről van szó s bízunk benne, hogy az 1924-es esztendő eltörli az elmúlt évben oly sokszor felhangzó panaszokat s teljesen aktívvá teszi ezt a nagyrahivatott magyar iparágat. A perspektíva, amit az új esztendő elénk tár, bizalmat keltő. A Királyi Magyar Automobil Club ragyogó versenyprogrammja minden kétséget kizáróan sok hívet fog szerezni a magyar automobilizmusnak s az ipar és kereskedelem mostani lehetőségei, s amit még várunk, csak emelni fogja ezt a számot.