Autó, 1925 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Jö — Molnár Ferenc nyilatkozik a pesti utcai forgalomról Mikor lesz rend Budapesten A budapesti utcai dzsungelről köteteket lehetne írni. Az ankétek egész sora zajlott már le a Királyi Magyar Automobil Clubban, a rendőrségen, különböző minisztériumokban. Értekeztek már az összes illetékesek együttesen is, de a nagy lelkiismeretességgel előkészített tanácskozások sem javítottak lényegesen a nehéz szituáción. Budapest Európa egyik legérdekesebb városa, intézményeinek nagy része a legmagasabb színvonalon áll, tele van tehetséges emberekkel s az utcai közlekedés kérdésében mégsem látunk javulást. Mi lehet a titka ennek a problémának? Kérdést intéztünk Molnár Ferenchez, a világhírű íróhoz, aki szivvel-lélekkel budapesti s talán a legalaposabb ismerője ennek a városnak s mind ennek a tetejébe még automobilista is, mondjon véleményt erről a rendkívül súlyos problémáról. A nagyértékű nyilatkozatot itt adjuk: — Annak idején még mint újságíró foglalkoztam a közlekedés problémájával és a Pesti Hírlapban igen sok cikket írtam róla. Már akkor sok mindent hibáztattam a forgalom terén, azonban ezek nagyrészben változatlanok maradtak. Háború előtt sokat autóztam, igen kedveltem ezt a sportot, ugyannyira, hogy a soffőrvizsgát is letettem és így már akkor is figyelemmel kísértem a rendészet szabályait, a baleseteket és egyéb a forgalommal kapcsolatos dolgokat. Azt kérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a pesti utcai forgalomról, nos tehát, én azt tartom, hogy addig nem lesz rend Budapesten, amíg kevés az autó. Igen, a kevés autó okozza a sok szerencsétlenséget és minden bajt, amit a motorosoknak felrónak. Ugyanis, ha több lenne az autó, úgy a hivatalos körök és a közönség is jobban figyelemmel kísérik majd az autóforgalmat. A hatóságok hathatósan nem gondoskodnak a sima forgalomról, a közönség pedig beszélgetve és újságot olvasva jár a legforgalmasabb pontokon is, így azután érthető a sok baleset. Páris utcáin állandóan egy autófolyam ömlik és ez az őrült forgalom a biztosítéka egyúttal annak, hogy rend van és a közönség fegyelmezett. Ott hozzá vannak szokva, hogy a járdáról lelépve szét kell nézni és a rendőr kérintése szerint kell igazodni, itt mindezt fumigálják. Pesten a mellékutcák nincsenek autóforgalomra berendezve. Gyerekek játszanak az úttesten és az emberek keresztülmennek minden figyelem nélkül. Ha már most egy ilyen helyen végigrobog egy autó, elképzelhető az a felfordulás, amit csinál. Forgalmas utcában is megesik, hogy két percig nem jön autó, mikor azután nagy a forgalom, akkor se a soffőrök, se a közönség nincsenek kellőleg útbaigazítva és kioktatva. A viszonyok szerintem tehát csak akkor változnak meg, ha több lesz az autó Pesten, mert akkor mindenki rá lesz kényszerítve a rendre és fegyelemre. Nagy hiba azonkívül az is, hogy egy útvonalon többféle sebességű jármű közlekedik. Ezeket, ha vizsgáljuk, öt csoportba oszthatjuk: Első a legkisebb sebesség. Ilyenek a lépésben haladó vontatókocsik. Második sebességi kategória lenne a lassútrappban haladó kocsik tömege. Ilyen az üres konflis vagy pedig a féderes teherkocsi. Harmadik a gyors ügetés, a legnagyobb városi kocsisebesség. Negyedik az autók, ötödik pedig a villamosok sebessége. A pesti utcán tehát ötféle menet van. Ez szintén nagy akadálya a forgalomnak, mert a lassújárású kocsik a többi járműveket akadályozzák a menetükben, folytonos kitérést és előzést követelve. Külföldön ezen a téren is más a helyzet. A főútvonalakról eltiltják a vontató teherkocsikat és mellékutcákon járatják őket. Milyen más érzés autóval menni az Andrássy úton, mint pl. a Körúton. A fokozottabb szabályozás folytán a közlekedés sokkal gyorsabb lesz. Párisban, ahol tudvalevőleg igen nagy az autóforgalom, állandóan ankéteznek az utca rendjének biztosításáról, aminek azután meg is van az eredménye. Az elmondottakon kivül még más oka is van annak, hogy a forgalom tele van zavarokkal. A főbűnös nem más, mint a villanyos. A villanyos csinálja ma Pesten a legtöbb szabálytalanságot. Ezen joggal bárki is elcsodálkozhatik, hiszen ma ez a leghasználtabb forgalmi eszköz és így joggal elvárhatnánk, hogy a forgalom rendjét ne csak, hogy betartsa, hanem még elő is segítse. Ezzel szemben azonban mit látunk? Számtalan példával lehet bizonyítani, hogy a villanyos felbolygatja a forgalom rendjét és nem megengedett helyen, nem a megengedett oldalon halad. Jöjjön ide az ablakhoz és nézze meg, itt a Tölgyfa utca, ezen a 31-es a baloldalon jön, azaz a jobboldalon megy. Ugyancsak így a Zsigmond-utca 20-tól a Pálffy-térig szintén a jobboldalon megy a villanyos. Ha végignézünk a forgalmas tereken, szintén ugyanazt tapasztalhatjuk. A Kálvin-, Baross- és Berlini-tér, mindmegannyi központja a szabálytalanságoknak. Higgye el, sohasem büntetném meg az olyan soffőrt, aki ilyen körülmények között, ilyen helyeken követ el szabálytalanságot. Pl. a Zsigmond utca említett részén egyenesen veszéllyel jár a szabályos vezetés, eltekintve az ilyen, még ismeretlen utcarészletektől. A külföld nagy városaiban alig van villanyos, leginkább föld alatt bonyolódik le a forgalom, ahol pedig van, ott betartja a forgalmi szabályokat és így nem csinál zavart. Ha megnézzük Bécset, ahol sok a villamos, látjuk, hogy még a fordulatokban is szigorúan betartják a szabályokat. — Ily módon azután igazán nem lehetünk megelégedve az utcai forgalmunkkal, melyre még sok szabályozás és reform vár. Holló József, 1. szám