Autó, 1926 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

V. évfolyam 1. szám Budapest, 1926 január 1 ff* A KIRÁLYI MAGYAR YACHT 4IAsa MAGYAR AUTOMOBILKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA A KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB AUTOMOBILIZMUS yf MOTOROSHAJÓZÁS yf AVIATIKA yf SPORT yf TÁRSA­SÁ­G ELŐFIZETÉSI áR BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN SZERKESZTIK LINDNER ERNŐ Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Vilmos császár­ út 34. Tel.: L. 921-60 Negyedévre ................................................ 60.000 K ÉS ILLÉS ISTVÁN KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVRE Ausztriára . . 500.000 K 1 Jugoszláviára 1000 din. Csehszlovák. 200csk Amerikára 6 dnll Romániára. . 1500 lel­­­k“ * - b­­ol A jó autóközlekedés előfeltételei Az „Auto“ számára írta: Rédey Miklós főkapitányhelyettesL11 jóig 1/ Bizottságokban és azokon kívül szakértőktől és még több nem szakértőtől annyi sokat hallottam és olvastam arról, hogy hogyan kellene vagy lehetne Budapestnek az autó­közlekedését megjavítani, hogy a jó tanácsoknak szinte nincsen se szeri, se száma. Mindezekből azonban csak egy az, amit nem tudok szó nélkül hagyni s ez az, mikor unos­­untalan Amerikával hozakodnak elő. Az amerikai nagy­városokat, azok közlekedését állítják oda mintaképül. Hogy ott mekkora forgalom van és mégis milyen rendben megy minden. Hogy nálunk sehogy sem megy az autóköz­­lekedés rendje sehogy sem akar kialakulni. Mielőtt érdemben foglalkoznék ezzel az ajánlással, előre is megjegyzem, hogy ezt az alkalmat mindjárt felhaszná­lom annak a kifejtésére is, hogy tulajdonképpen mik is egy nagy városban a jó autóközlekedésnek az előfeltételei? A legelső: az egyenes, széles, jól kiképzett útvonalak, utcák. Könnyű az amerikaiaknak! Mikor az amerikai vá­rosok mind fiatalabbak, évszázadokkal fiatalabbak, mint a mi városaink. Aminek következése, hogy a városok nagy­arányú fejlődése, a lakosság nagymérvű szaporodása jó­formán egybeesik az automobilizmus fellendülésével. Te­hát már a városok útépítéseinél, hogy ne mondjam az ala­pításainál figyelemmel lehettek az autóközlekedés kívánal­maira. Ezzel szemben a mi városaink legtöbbje a XVI. és XVII. században épült, sőt még régebben. A török háborúk idején valamennyi beleesett a védelmi rendszerbe. Körülbástyá­zott, összezsúfolt, zeg-zugos utcákkal épültek kivétel nélkül. S mikor a békeidők visszatértek s a bástyákat részben le­bontották, továbbra is csak a megszokott szűk keretek kö­zött épültek tovább. Még a múlt században sem különben Ritka dolognak, vagy nagy elemi csapásnak kellett történ­nie, mint pl. Szegeden is, hogy a város újjáépülhetett alap­jában. Azonban az ilyen eset is majd mind korábban for­dult elő, a­mikor még autóról szó sem eshetett. Ennek következménye azután az, hogy csak a városok végein, az újonnan épített részekben vannak megfelelő közlekedési útvonalak. Ilyen Budapesten a külső körút, a Hungária­ út. Ez már megfelel a mai közlekedés követelményeinek, de amióta a közigazgatási rendőrséget szolgálom, nem is tudok reá egyetlen esetet sem, hogy ezen az úton közlekedési zavar vagy éppen forgalmi akadály állott volna elő. Itt rendben megy minden, úgyszólván maga­ magától teremtő­dik meg a közlekedési rend azok között a kevésszámú autók között, melyek véletlenül a Hungária­ körútra téved­nek. De hol vannak a belső városrészek, a tulajdonképpeni belvárosról nem is szólva? Ahol — a város területének 99%-án — nincsen meg az első, legnagyobb előfeltétel? A második, ugyancsak jelentős előfeltétele a jó autóköz­­lekedésne­k, a közlekedési eszközöknek lehető és mi­előbbi egyszerűsítése. Értem ez alatt, hogy a félközlekedési útvona­lakon csak egynemű közlekedési eszközöket használjanak. Mondjuk, csak autók járjanak azokon. Ennek a rendelkezésnek azonban további előfeltétele, hogy­­az illető főútvonalaik mellett megfelelő párhuzamos utcák álljanak rendelkezéseinkre, ahová az egyéb közleke­dési eszkö­z­ök járatását­­irányíthassuk s úgy a fővonalakat kellőkép tehermentesíthessük. Nos hát Budapesten ezek nincsenek. Meg kell figyelni csak a Rákóczi-utat. Teherkocsi, bér­kocsi, vidéki szekeres, kézikocsi, autó, teherautó i A legössze­­visszább tarkaságban kerülgetik egymást, a széleken meg ott mennek a villamosok és teszik még szőkébbé az amúgy is szűk közlekedési útvonalat. Legalább is a kézikocsikat és a lóval vont kocsikat kellene elt­er­élni a Rákóczi-írtról. De hová? A g­örbe-görbe, keskeny Dohány-utcába, vagy a hasonló és ferdéin a Teleky-térre nyitó Népszínház-utcába? Viszont, ha így marad, mint ahogy van, évről-évre rosszabb lesz a közlekedés. Az autókra nézve azoknak minden elő­nyét eliminálj­a, tehetetlenné teszi. A zűrzavar pedig óriási forgalmi akadállyá növi ki magát és pedig — valamennyi közlekedési eszközre nézve. Egyik a másikat hátráltatja és egyik sem tud boldogulni a másik hátránya nélkül. Már most is látjuk és tudjuk, milyen nehezen tud egy­­egy kocsi végigvengődni a Rákóczi-úton. Azt a luxust meg nem tehetjük meg a mi szegény viszo­nyaink között, amit újabban néhány régi amerikai város tesz meg, hogy óriási költséggel járó kisajátítások révén egészen új utcasorokat vágnak, illetve azok kedvéért egész városrészeket rombolnak le. Mikor lehetett volna,­­— a belső körutak létesítésénél, — akkor se tettük meg. A belső körutaink is csak utcák, nem körutak, a szó mai értelmezé­sében. Nem elég szélesek a jó autóközlekedéshez. Hát még a többi utcáink!

Next