Autó, 1933 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-15 / 1-2. szám
Auto — 2 — A Királyi Magyar Automobil Club beadványa a belügyminiszterhez Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! A 127.000/1932. B. M. rendelettel Nagyméltóságod elrendelte a gépjárművek megvizsgálását, uj rendszámmal stb. való ellátását. A rendelet szerint az uj rendszámtáblákon a kerületjelző betűk nem lesznek feltüntetve. Ezzel függ össze Nagyméltóságod 127.200/1932. sz. körrendelete. A fenti rendeletekkel kapcsolatban, tisztelettel az alábbiakat terjesztjük elő: Az országos ankét. Mindenekelőtt — nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni — hivatkozunk az elmúlt évben 1931 november 22-én tartott országos ankéttal kapcsolatban a magas kormány tagjaihoz — igy Nagyméltóságodhoz is — intézett felterjesztésünkre s annak mellékleteire, amelyekben feltártuk a rohamosan visszafejlődő automobilizmus bajait s azok orvoslását kértük. A fenti beadványunkra a Honvédelmi Miniszter Ur őnagyméltósága válaszolt is 11341/eln. 3. b.—1931. sz. leirattal, melyben a miniszter ur őnagyméltósága azt mondja: „az értekezleten elhangzott panaszok túlnyomó részét magam is jogosnak tartom“ stb. Egyéb választ nem kaptunk és a panaszok orvoslása tekintetében azóta semmi sem történt, bár az elmúlt egy év alatt a viszonyok még sokszorta rosszabbodtak. Ami tehát véleményünk szerint egy év előtt oka volt az általános gazdasági leromláson kívül — az automobilizmus óriási visszafejlődésének, az ma még inkább fennáll, de megfelelő gyors intézkedésekkel, ha teljesen nem is orvosolható, sok tekintetben enyhíthető. A rendszámtáblák ügye. Ezek előrebocsátása után őszintén meg kell mondanunk és fel kell hívnunk Nagyméltóságod magas figyelmét arra, hogy fent hivatkozott rendeletének — különösen a rendszámtáblák kicserélésére vonatkozó része — a gépjármű tulajdonosoknál igen nagy felzúdulást, sőt mondhatjuk elkeseredést váltott ki. A Királyi Magyar Automobil Club mindenkor teljes erejével támogatta a kormányt közérdekű rendelkezések előkészítése és végrehajtása terén még akkor is, ha a rendelkezések az automobil tulajdonosokra újabb terheket hárítottak. Hivatkozunk például arra, hogy az autóútadó bevezetését mint céladót helyeseltük, mert abból indultunk ki, hogy az utak kiépítése és karbantartása elsőrendű közérdek. Mi akkor más alapot kívántunk adni ennek az adónak, mert abból indultunk ki, hogy a terhet az úthasználat mértékében pl. a benzinfogyasztás arányában kell elosztani, de elvben hozzájárultunk az automobil megterheléséhez, mert akkor úgy láttuk, hogy ennek megvan a kellő közérdekű indokolása. Akkor persze még nem sejthettük, hogy olyan idők fognak következni, mint amelyben ma élünk, amidőn ez a teher az autótulajdonosoknak egy olyan túlterhelése, amelyet a nagyobb rész el sem bír és kocsiját leállítva, rendszámtábláját visszaadva menekül a teher alól. Erre a fontos kérdésre később még bátrak leszünk visszatérni. .. Nem közérdek a táblák kicserélése. Még egyéb példákra is hivatkozhatnánk, amelyek bizonyítják, hogy a Királyi Magyar Automobil Club nem zárkózott el soha az automobilisták érdekeinek védelmében a közérdek kellő mérlegelésétől. A szóbanforgó rendelet első részét, amely a forgalomban lévő gépjárművek szemléjét rendeli el, még meg lehet indokolni a közbiztonság, a honvédelem és más közérdekű okokkal, de a rendszámtáblák sürgős kicserélését semmiféle közérdek nem indokolja. Ez az autótulajdonosoknak egy olyan újabb megterhelése, amiből — a gyártó cég üzleti hasznától eltekintve — senkinek semmiféle haszna nem lesz. Az egyetlen előnyt, amit elképzelhetünk, az lehet, hogy a gyalogjárók megnyugvással fogják fogadni az intézkedést abban a reményben, hogy az új táblák elősegítik a gázoló soffőrök kinyomozását. Úgy tudjuk, hogy a múltban egyetlen egy olyan eset, vagy legalább is csak egy pár olyan gázolás történt, amelyben a gázoló vezetőt kinyomozni nem tudták. Ezért a pár bűnösért az egész automobil társadalmat büntetni nem volna igazságos. De feltéve még azt is, hogy ez az ok egymagában elég az új táblák bevezetésére, nem tudjuk elhinni, hogy Nagyméltóságod ezt oly sürgősnek ítélné, amely halasztást nem tilt. Hálás köszönettel kell rámutatuuk arra, hogy Nagyméltóságod volt az, aki a fenti rendelkezést már több izben éppen a viszonyokra való tekintettel elhalasztotta. Sokkal súlyosabb helyzetben vagyunk, semhogy pl. a mai rendszámtáblák még egy ideig — míg a viszonyok megjavulnak — meg nem felelnének, hiszen amúgy is naprólnapra csökken az üzemben lévő gépjárművek száma. Ha tehát Nagyméltóságod a gépjárművek ellenőrző vizsgálását tovább elhalaszthatónak nem tartja, ám legyen, történjék meg a gépjárművek megvizsgálása, de a rendszámtáblák kicserélése, ami a gépjármű-tulajdonosok anyagi megterhelésével is és újabb óriási adminisztrációs munkával is jár, anélkül, hogy bármiféle kedvező hatása volna, véleményünk szerint feltétlenül elhalasztandó. Ma el kell kerülni minden olyan intézkedést, amely az izgalmas időben alkalmas arra, hogy a gépjárműtulajdonosok egy tömegét arra ösztökélje, hogy gépjárműveiket a forgalomból kivonják, amivel az államkincstárnak is nagy veszteséget okoznak. Éppen azért most az utolsó órában az a tiszteletteljes javaslatunk, hogy a 127.000/932. ,sz. rendeletnek a gépkocsik megvizsgálásán kívüli rendelkezéseit felfüggeszteni, illetve alkalmasabb időre elhalasztani méltóztassék. Az autóadó-jegyekről. Bár nem tartozik Nagyméltóságod tárcája körébe, mégis itt rá kell mutatnunk a fenti rendelet kapcsán a pénzügyminisztérium által tervezett adójegyek bevezetésére, amely intézkedés ellen a leghatározottabban tiltakoztunk és tiltakozunk. Külföldi példákra történik hivatkozás. Igaz, vannak külföldi államok, amelyekben be van vezetve az adójegy rendszer. De azt boldog jó időkben vezették be. A mai rendkívül nehéz viszonyok között azonban ez nem indokolható. Az autó átadó 1932. évben cca 3 millió pengőt tesz ki.