Autó, 1938 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1-2. szám

A KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB ÉS ÖSSZES KARTELKLUBJAINAK ÉS A MAGYAR AUTOMOBILKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA AUTOMOBILIZMUS * MOTOROSHAJÓZÁS * AVIATIKA * SPORT * TÁRSASÁG ELŐFIZETÉSI ÁR KÜLFÖLDRE Románia 1200 lei Amerika 6 dollár Olaszország 140 lira Svájc 25 svájci fr. Franciaország 150 fr. Negyedévre .................................................. 5 P Németország 20 Rmk. Megjelenik minden hó 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Vilmos császár­ út 34. Telefon: 129—605 BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Egész évre ....................................................... Félévre .............................................................. .. 20 P 10 P SZERKESZTI ILLÉS ISTVÁN Ausztria 35 schilling Csehszlovákia 160 csk. Bulgária . 600 leva EGÉSZ ÉVRE REFLEKTORFER­Y REÁ HÁLÁSAN gondolunk mindazokra, akik évtizedes küzdelmünkben mel­lénk állnak és támogatják a magyar automobilizmust. Az utóbbi esztendők tapasztalata megmutatta, milyen komoly gazdasági érték rejlik a motorizmusban. A gépek tökélete­sítése, olcsóbbá tétele fontos akadályokat hárított el, mert könnyebbé vált a beszerzés. De ezen túl a hatóságok is se­gítségünkre jöttek s adókönnyítésekkel, különösen a kis­kocsik sorsára gyakoroltak döntő befolyást. A rendészeti hatóságok is a megnövekedett kocsipark mellé állottak és biztosították a városi és országúti közlekedés rendjét. Az olaj- és benzin­vállalatok nagy anyagi áldozatokkal európai kultúrát teremtettek nemcsak Budapesten, hanem az egész országban is, úgy, hogy ma már jóformán minden községben (főleg a forgalmas útvonalakon) találunk kutakat, service­állomásokat. Az automobilközlekedés Magyarországon ilyenformán pol­gárjogot nyert és ez határozottan meglátszik a gazdasági élet minden pontján. A motor termelőeszköz lett, a luxus fogalma végérvényesen elhalványult s a sokezer kilométer jókarban lévő út, amelynek nagy része beton és bitumen, valóban szép perspektívát nyújt a jövőre. A bevezetés után azt várná az ember, hogy most panaszos sorok következnek , hogy egy olyan ügyet akarunk szóvá­­tenni, mely szépen indult autókultúránk további fejlődését fenyegeti. Sietünk leszögezni, hogy erről szó sincsen, ellen­kezőleg, őszinte lelkesedéssel üdvözlünk egy intézményt, amely váratlanul, meglepetésszerűen barátunkká szegődött és amikor ezért őszinte köszönetet mondunk, annak a meg­győződésünknek adunk kifejezést, hogy az új barát teljes egészében módot ad arra, hogy az automobil a közönség legszélesebb rétegébe is bevonuljon. Új barátunk, akit ez alkalommal lelkesen köszöntünk, a Beszkárt. A gyorsan népszerű lett kisszakasz árát, amint az köztudomású, meglepetésszerűen hat fillérről nyolc fillérre emelték. Az emelés az utazók tízezreiből parázs elkeseredést váltott ki, de mi örömmel fogadtuk az újítást, mert erős bennünk a szociális érzés és gyorsan dolgozó ceruzánk nyo­mán szenzációs igazság derül ki. Az autóközlekedés olcsóbb lett, mint a kisszakasz. Szerényen csak egy adatot közlünk: Ami két személy számára 96 fillér kiadást jelent villamoson, kiskocsival csak 48 fillérbe kerül és ebben az árban az üzemanyagon kívül a pneukopás, biztosítás és amortizáció is bentfoglaltatik. A jövő képe tehát ragyogó, a Beszkárt számunkra nagy lehetőségeket nyitott meg és a budapesti villamos ilyenfor­mán külön lapra tarthat számot az automobilizmus arany­könyvében. HÓFEHÉR TAKARÓ borította a budai hegyeket, megnyílt a síelők birodalma. Ez­rével lepték el a sportolók a hegyhátakat Börzsönytől Ké­kesig és gazdára talált minden talpalatnyi hely a Jánoshegy környékén. Az égi hókormánybiztos a főváros utcáit sem tehermente­sítette és máról holnapra a közlekedési akadályok egész so­rával találtuk magunkat szemben. A Köztisztasági Hivatal­nak már az első 50 centiméternél feltűnt a változás és év­tizedek óta kipróbált módszerrel indította el hadseregét, hogy megszabadítsa a főváros utcáit a váratlan akadálytól. Ez az offenziva nem járt nagy sikerrel, mert az előretolt osztagok kevésnek bizonyultak. Szerény kis csoportok ka­parták a havat s közben az utánpótlás tapintatlanul tovább hullt az égből. Egyszóval csak hó dolgában volt utánpótlás, emberekben nem és ez a tényállás csúnyán felborította a város rendjét. Hókaparó kétségtelenül lett volna, de nem volt rá pénz. Nyílt szemmel és csodálkozva kérdezzük, miért nem volt. Erre a célra elő kellett volna teremteni a szükséges alapot. Hát ez az egész hóhistória nagyon lehangoló. A hivatal még azt sem tudta keresztülvinni, hogy az autóbuszvona­lakon szűnjön meg az akadály s amikor az úttestről nagy­­nehezen barikádokba hordták a havat, teljesen felborult a parkírozás, mert a járdák szélét mindenütt méteres torla­szok borították. Sok helyen a villamos-megállóknál is áll­tak a tornyok s az utca sarától fekete színre vájt kupacok igazán nem nyújtottak esztétikai látványt. Megértjük, hogy a külföldi vendégek által használt út­vonal biztosítása nagyon fontos volt, de méltóztassanak elhinni, legalább olyan fontos az is, hogy az itthon­­lakók mozgási szabadsága védve legyen. Nem jó gazdasz­­szony az, aki az ágy alá sepri a szemetet, ha jön a vendég. Ilyenformán a Köztisztasági Hivatal külügyből egyesre felelt, de bizony belügyből gyengébb kalkulust érdemel.

Next