Aviatikai Értesítő, 1927 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1927-11-01 / 11-12. szám
111. évfolyam 1927 november december 11—12. szám AVIATIKAI ÉRTESÍTŐ A MAGYAR AERO SZÖVETSÉG TAGJAI RÉSZÉRE Revue technique et pratique de la locomotion Aérienne. Bulletin officiel de la „Fédération Aéronautique Hongroise" Redaction et Administration 36. rue bónyay, Budapest, IX, Hongrie. Szerkeszti és kiadja: A Magyar Aero Szövetség titkársága Budapest, IX, Lónyay-utca 36. Telefon : József 49—52 Az „AVIATIKA ÉRTESÍTŐ“ csak annyi példányban jelenik meg, ahány alapító- és fizető tagja van a Szövetségnek, kik azt díjtalanul kapják kézhez. — Tagdíjjal hátralékos tagok utólagosan sem szerezhetik be a lapot A Magyar Aero Szövetség tervei a magyar sportrepülés megalapozására «A kisrepülőgépek jelentősége az aviatikában» című cikkben megkíséreltem bizonyítani, hogy elismert szakemberek véleménye szerint is mily nagy kihatással van a repülősport az aviatika általános fejlődésére. Egyetemes nemzeti érdekeink azt követelik, hogy a magyar aviatikát megteremtsük. És ha a trianoni békeszerződés, amelynek súlyos igazságtalanságait már mindannyian ismerjük, hazánkat a katonai aviatikától eltiltja, nem kell-e minden lehetőséget megragadnunk arra, hogy a repülést egyéb ágaiban— így a sportrepülés terén is — annál fokozottabb mértékben felkaroljuk és fejleszszük? Hogy mit érnek kritikus helyzetekben a repülőgépek és pilóták megfelelő utánpótlás nélkül, azt már a múltban elég kínosan tapasztaltuk. De ha az eseményeket figyelemmel kísérjük, ma is azt látjuk, hogy Franciaország például szövetségeseit, a kisentente államokat nem csupán aviatikai anyaggal (repülőgépekkel, motorokkal, stb.) látja el, holott gazdaságpolitikai és üzleti érdekei pillanatnyilag ezt követelnék, hanem maga is erélyesen támogatja a kisentente államok önálló aeroiparának a kifejlődését. Önálló nemzeti aviatikánk csak akkor lesz, ha önálló aeroiparral rendelkezünk. Igaz, hogy az önálló aeroiparnak leglukratívabb alapja a katonai aviatika. De csupán azért, mert katonai aviatikát nem tarthatunk, nem szabad az önálló aeroiparról is lemondanunk, hanem az aviatika egyéb ágazatainak (kiképzés, sport, forgalom kül- és belföldi vonatkozásban, stb.) fejlesztéséről akként kell gondoskodnunk, hogy azoknak szükséglete képes legyen egy szerényebb keretek között mozgó, de önálló ipart eltartani. Ebből a szempontból kiindulva kívánok ez alkalommal a sportrepülés kérdésével, mint az aviatika ama ágával foglalkozni, amelynek felkarolása és fejlesztése elsősorban a Magyar Aero Szövetség feladata. Ismertetni kívánom azt a tervet, amelyet a Magyar Aero Szövetség legutóbbi választmányi ülése már elfogadott és amelynek megvalósítása nézetem szerint nem fog nagyobb nehézségekbe ütközni, ha a magyar társadalom megértő támogatására számíthatunk. Amint már a fent hivatkozott cikkben kifejtettem, a sportrepülés ma még bizonyos fokú anyagi támogatásra szorul. De mivel ezt a támogatást a párizsi egyezmény IV. fejezete értelmében az államtól nem várhatjuk, tehát önkéntes adakozás útján kell azt előteremtenünk. E célból a Magyar Aero Szövetség egy egyetemes nemzeti gyűjtés megindítását vette tervbe. Hasonló gyűjtéseket .. . ar IV . rendezett az utóbbi időben többek között Olaszország, Törökország, sőt a pacifista Oroszország is, mégpedig nagyon szép eredménnyel. Példaképpen szándékosan jelöltem meg egy győztes és egy legyőzött államot és végül még egy olyat, amely a közgazdasági élet egyik legválságosabb krízisében él. De a teljes analógia kedvéért hivatkozhatunk Németországra is, amely ugyancsak a legutóbbi időben indított meg egy a nép széles rétegeire kiterjedő nemzeti gyűjtést «Einer wirbt Zwei» címen a repülősport fejlesztése érdekében. Nem lehet merő véletlen, hogy e téren mindenütt ugyanaz a lázas tevékenység folyik. És aligha szorul bővebb magyarázatra, hogy a motoros erőre való áttérés korszakában mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül a repülés nagy horderejű problémáit. Egyetemes nemzeti gyűjtést javasolunk tehát a sportrepülés fejlesztése érdekében. A gyűjtésnek egyetemesnek kell lennie, hogy megfelelő eredmények legyenek elérhetők anélkül, hogy csupán egyesek teherbírása tétetnék próbára. És nemzetinek azért, hogy megtakaríthatók legyenek azok a kiadások, amelyek a magánjellegű gyűjtéseknél a bevételek egy részét kezelési költségek címén felemésztik és így az adományok tekintélyes részét elvonják tulajdonképpeni rendeltetésüktől. Tervünk a következő : Fel fogjuk kérni a vármegyéket, hogy járuljanak hozzá egy-egy sportrepülőgép árával a magyar sportrepülés megalapozásához. Egy-egy ily sportrepülőgép beszerzési költsége a tartalék-alkatrészekkel egyetemben mintegy 20—25.000 P-re tehető, amely összeg az egyes vármegyék hatáskörében megindítandó gyűjtések révén véleményem szerint minden nagyobb nehézség nélkül előteremthető lenne, hisz átlagban véve lakásonként nem jelent többet 3 pengőfillér megterhelésnél. A gyűjtés útján befolyt összegek azután a Magyar Aero Szövetség rendelkezésére volnának bocsájtandók azzal a kikötéssel, hogy az adományokból vásárlandó gépek, amelyek mindegyike az adományozó vármegye nevét és címerét fogja viselni, a magyar repülősport megalapozására használandók fel. Ha ebben az akcióban minden vármegye részt vesz, úgy a Magyar Aero Szövetség rövid időn belül kb. 15 repülőgéppel fog rendelkezni, amelyek 4—5 sportrepülő klub felállítását tennék lehetővé az ország különböző