Aviatika, 1930 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 AVIATIKA 1930 január rendszabályokat váltottak ki, ami egyrészt a sportrepülő­­szövetség megalakításában, másrészt az anyagi támogatás biztosításában jutott egyelőre kifejezésre. Az 1930. évi francia aviatikai költségvetésben öt és háromnegyed mil­lió frank biztosíttatott túrarepülőversenyre, túrarepülő­gépek fejlesztési kísérleteire és a kiképzett új pilóták ju­talmazására. Ezen felül 30 új Henriot-típusú iskolarepülő­gépet kapnak az alakuló klubok — mintegy 31,5 millió frank értékben — még ez év elején, hogy kiképző tevékeny­ségüket megkezdhessék. Történik mindez a négyezer gépet számláló légihad­erővel és fejlett polgári és kereskedelmi aviatikával ren­delkező Franciaországban, ahol igazán széleskörű lehető­sége van a fiatalságnak a repülésre. Talán mégsem olyan gyerekjáték az a sportrepülés, mint sokan gondolják . . . Erős légihaderő szükségessége. Nem Európában, ahol a világháború győztesei ennek a címnek a variációját saját előnyükre unos-untalan hangoztatják, hanem Amerikában történt, hogy Bingham senator aviatikai propagandabeszé­dében a jól kiépített és felszerelt repülőerő védelmi fontos­ságát méltatva, többek között a következőket mondotta : «Mint nemzet nem lettünk háborúskedvűebbek mint azelőtt. Békében akarunk élni az összes népekkel. De míg háborúra felkészülni azelőtt egyes uralkodók kísértése volt, védelemünkről gondoskodni ma, elemi kötelesség, mert oly ország, amelyik nincs kellőképpen felkészülve a véde­lemre, gyöngesége miatt kikényszeríti maga ellen az erősebb támadását. Tehát nagyobb veszélyt jelent az általános bé­kére, mint az a háborúra felkészült állam, akibe nem mer­nek belekötni.» Ezt jól megmondta. Jöjjön át Európába. 1930! Tíz éve lesz, hogy a világháborúból átmentett kis­ded aviatikánkat, amellyel igazán senkinek sem lehet­tünk ártalmára, barbár módon elpusztították. És ha az elmúlt 10 évre visszapillantunk, nem tudjuk eldönteni, hogy mi fáj jobban. Vájjon az a vandál pusztítás-e, amely­nek szemtanúi voltunk, vagy az a tény-e, hogy az elmúlt 10 esztendő sem volt elégséges ahhoz, hogy a magyar aviatikát, nevezetesen a magyar repülősportot újjáteremtsük. Fáradtak vagyunk, de nem csüggedünk. Keserves csalódásokon mentünk keresztül, de változatlanul hisz­­szük és reméljük, hogy meg fogjuk oldani azokat a fel­adatokat, amelyeket a magyar jövő érdekében meg kell oldanunk. 1930. Ismét egy új esztendő. Várjon mit hoz a magyar aviatikának ? Mit várhatunk ? Mit remélhetünk ? Terveink a repülősportot illetőleg világosak, de saj­nos, még mindig nem eléggé közismertek. Szövetségünk fő feladata a repülés népszerűsítése, a magyar repülő­sport megteremtése és kifejlesztése által. Hosszú évek küzdelemteljes munkája után az utolsó év felbátorító sikerei lehetővé teszik, hogy a tervezett aero­klubok felállítását megkezdjük. Gyűjtésekből és egyes áldozatkész vállalatok, úgymint magánszemélyek adományaiból sikerült már eddig is oly összegeket biz­tosítanunk, amelyek 2—3 sportrepülő-klubnak felszere­lését és üzembehelyezését lehetővé teszik. 6­7 ilyen klubot szeretnénk létesíteni Budapesten és az ország egyes nagyobb vidéki városaiban, amelyek szakemberek vezetése mellett, sportpilóták kiképzéséről és a ki­képzett pilóták gyakorlatban tartásáról fognak gondos­kodni. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a ma­gyar ifjúság körében dúsan termő talaja van azoknak az értékeknek, amelyek terveink megvalósításához szük­ségesek, Így tehát — tekintettel a párizsi egyezmény­nek sajnos még mindig hatályban levő korlátozására — legfőként a magyar közönség megértésétől és áldozatkész­ségétől, valamint az illetékes hatóságok erkölcsi támogatásá­tól fog függeni, hogy váljon ezt az aránylag költséges sportágat hozzáférhetővé tudjuk-e tenni a nemzet minden rétege számára. Ha ugyanis csupán azokat vennénk kiképzés alá, akik a kiképzés költségeit sajátjukból képesek viselni, akkor ez a sport és azon keresztül a magyar aviatika sohasem válnék az egész nemzet közkincsévé, hanem csupán a kiváltságosak kedvtelését szolgálná. Nekünk nem ez a célunk. Mi a sportrepülés népszerűsítésére he­lyezzük a hangsúlyt. Hozzáférhetővé kívánjuk tenni a repülősportot mennél több derék magyar ifjú számára, akiben megvan hozzá a kedv és kiváltképpen a tehetség és rátermettség a rendelkezésre álló anyagi eszközökre való tekintet nélkül. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a kevésbbé vagyonosakat olcsóbban, a vagyontala­nokat pedig teljesen ingyen képezhetjük ki pilótává köz­adakozásból. Reméljük, hogy az a példa, amellyel egye­sek megértésüknek és messzemenő áldozatkészségüknek elismerésre méltó tanú jelét adták, még számos követőre fog találni a jövőben is. A felállítandó kluboknak a gyakorlati sport terv­szerű meghonosításán kívül még egy másik igen fontos feladata lesz : a helyi propaganda kimélyítése. Propa­ganda alatt természetesen nemcsak a felolvasásokat, mítingeket és látványos repüléseket értjük, hanem az A MAGYAR AERO SZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSE közbe jött akadályok miatt — az Aviatika 1929. évi 12. számában kihirdetett tárgysorozattal — március hó 9-én, határozatképtelenség esetén pedig március hó 16-án 10 óra 30 perckor lesz a kir. József Műegyetem mechanikai tanszékének üléstermében (I., Műegyetemi rakpart 9. I. em. 30. sz.) A választmány.

Next