Aviatika, 1930 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
2 AVIATIKA 1930 január rendszabályokat váltottak ki, ami egyrészt a sportrepülőszövetség megalakításában, másrészt az anyagi támogatás biztosításában jutott egyelőre kifejezésre. Az 1930. évi francia aviatikai költségvetésben öt és háromnegyed millió frank biztosíttatott túrarepülőversenyre, túrarepülőgépek fejlesztési kísérleteire és a kiképzett új pilóták jutalmazására. Ezen felül 30 új Henriot-típusú iskolarepülőgépet kapnak az alakuló klubok — mintegy 31,5 millió frank értékben — még ez év elején, hogy kiképző tevékenységüket megkezdhessék. Történik mindez a négyezer gépet számláló légihaderővel és fejlett polgári és kereskedelmi aviatikával rendelkező Franciaországban, ahol igazán széleskörű lehetősége van a fiatalságnak a repülésre. Talán mégsem olyan gyerekjáték az a sportrepülés, mint sokan gondolják . . . Erős légihaderő szükségessége. Nem Európában, ahol a világháború győztesei ennek a címnek a variációját saját előnyükre unos-untalan hangoztatják, hanem Amerikában történt, hogy Bingham senator aviatikai propagandabeszédében a jól kiépített és felszerelt repülőerő védelmi fontosságát méltatva, többek között a következőket mondotta : «Mint nemzet nem lettünk háborúskedvűebbek mint azelőtt. Békében akarunk élni az összes népekkel. De míg háborúra felkészülni azelőtt egyes uralkodók kísértése volt, védelemünkről gondoskodni ma, elemi kötelesség, mert oly ország, amelyik nincs kellőképpen felkészülve a védelemre, gyöngesége miatt kikényszeríti maga ellen az erősebb támadását. Tehát nagyobb veszélyt jelent az általános békére, mint az a háborúra felkészült állam, akibe nem mernek belekötni.» Ezt jól megmondta. Jöjjön át Európába. 1930! Tíz éve lesz, hogy a világháborúból átmentett kisded aviatikánkat, amellyel igazán senkinek sem lehettünk ártalmára, barbár módon elpusztították. És ha az elmúlt 10 évre visszapillantunk, nem tudjuk eldönteni, hogy mi fáj jobban. Vájjon az a vandál pusztítás-e, amelynek szemtanúi voltunk, vagy az a tény-e, hogy az elmúlt 10 esztendő sem volt elégséges ahhoz, hogy a magyar aviatikát, nevezetesen a magyar repülősportot újjáteremtsük. Fáradtak vagyunk, de nem csüggedünk. Keserves csalódásokon mentünk keresztül, de változatlanul hiszszük és reméljük, hogy meg fogjuk oldani azokat a feladatokat, amelyeket a magyar jövő érdekében meg kell oldanunk. 1930. Ismét egy új esztendő. Várjon mit hoz a magyar aviatikának ? Mit várhatunk ? Mit remélhetünk ? Terveink a repülősportot illetőleg világosak, de sajnos, még mindig nem eléggé közismertek. Szövetségünk fő feladata a repülés népszerűsítése, a magyar repülősport megteremtése és kifejlesztése által. Hosszú évek küzdelemteljes munkája után az utolsó év felbátorító sikerei lehetővé teszik, hogy a tervezett aeroklubok felállítását megkezdjük. Gyűjtésekből és egyes áldozatkész vállalatok, úgymint magánszemélyek adományaiból sikerült már eddig is oly összegeket biztosítanunk, amelyek 2—3 sportrepülő-klubnak felszerelését és üzembehelyezését lehetővé teszik. 67 ilyen klubot szeretnénk létesíteni Budapesten és az ország egyes nagyobb vidéki városaiban, amelyek szakemberek vezetése mellett, sportpilóták kiképzéséről és a kiképzett pilóták gyakorlatban tartásáról fognak gondoskodni. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a magyar ifjúság körében dúsan termő talaja van azoknak az értékeknek, amelyek terveink megvalósításához szükségesek, Így tehát — tekintettel a párizsi egyezménynek sajnos még mindig hatályban levő korlátozására — legfőként a magyar közönség megértésétől és áldozatkészségétől, valamint az illetékes hatóságok erkölcsi támogatásától fog függeni, hogy váljon ezt az aránylag költséges sportágat hozzáférhetővé tudjuk-e tenni a nemzet minden rétege számára. Ha ugyanis csupán azokat vennénk kiképzés alá, akik a kiképzés költségeit sajátjukból képesek viselni, akkor ez a sport és azon keresztül a magyar aviatika sohasem válnék az egész nemzet közkincsévé, hanem csupán a kiváltságosak kedvtelését szolgálná. Nekünk nem ez a célunk. Mi a sportrepülés népszerűsítésére helyezzük a hangsúlyt. Hozzáférhetővé kívánjuk tenni a repülősportot mennél több derék magyar ifjú számára, akiben megvan hozzá a kedv és kiváltképpen a tehetség és rátermettség a rendelkezésre álló anyagi eszközökre való tekintet nélkül. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a kevésbbé vagyonosakat olcsóbban, a vagyontalanokat pedig teljesen ingyen képezhetjük ki pilótává közadakozásból. Reméljük, hogy az a példa, amellyel egyesek megértésüknek és messzemenő áldozatkészségüknek elismerésre méltó tanú jelét adták, még számos követőre fog találni a jövőben is. A felállítandó kluboknak a gyakorlati sport tervszerű meghonosításán kívül még egy másik igen fontos feladata lesz : a helyi propaganda kimélyítése. Propaganda alatt természetesen nemcsak a felolvasásokat, mítingeket és látványos repüléseket értjük, hanem az A MAGYAR AERO SZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSE közbe jött akadályok miatt — az Aviatika 1929. évi 12. számában kihirdetett tárgysorozattal — március hó 9-én, határozatképtelenség esetén pedig március hó 16-án 10 óra 30 perckor lesz a kir. József Műegyetem mechanikai tanszékének üléstermében (I., Műegyetemi rakpart 9. I. em. 30. sz.) A választmány.