Aviatika, 1931 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1931-04-01 / 4. szám
140 AVIATIKA 1931 április A Hungária-léggömb felszállása 1931. április 2-án Április 2-án este holdtölte és teljes holdfogyatkozás volt. Mint a balloncsoport vezetője, kedvező időjárás esetén éjjeli felszállást vettem tervbe. Az FAI és ennélfogva Szövetségünk szabályai is előírják, hogy a ballonvezetőknek igazolványuk elnyeréséhez legalább egy éjjeli felszállásban is részt kell venniök. Pál Andrást szemeltem ki vezetőnek, aki már tavaly egy szép éjjeli úton résztvett, útitársaknak pedig Seeberg Józsefet és Gebhart Istvánt. Ä délelőtt folyamán beszerzett értesülések szerint az időjárás igen kedvezőnek ígérkezett és csoportunk tagja, Tóth Géza meteorológus még megígérte, hogy 15 órakor szélmérést fog eszközölni. Tóth 15 óra 30 perckor a pilotirozás eredményeként jelentette, hogy 500 m-ig 3 m/mp-es SSW áramlás van, 1200 m-ig 1 m/mp-es SW. 1200 m magasságban gyenge felhőtakaró, a felett északi áramlás. Még hozzáfűzte, hogy estére valószínűleg kiderül. Ezek alapján tehát arra lehetett következtetni, hogy a ballon, ha este felszáll és lassan emelkedve eléri az 1200 m magasságot, északi áramlatba kerül, mely erős nem lehet és általában délnek tartva, a Hungáriát még 10 óra múlva sem viszi ki az ország határán túl. Csakhogy a helyzet máskép alakult. Seeberg úton volt, Gebhart délután hirtelen lemondott, Tóth Gézát pedig már nem tudtam értesíteni, hogy volna számára hely. így elhatároztam, hogy Pállal én szállók fel, már csak azért is, mert a felszállási előkészületek folyamatban voltak. A ballon töltése rendben folyt, azonban 18 óra után erősebb talaj menti szél kerekedett, mely akkor még lökéses volt és erőssége 6—8 m volt másodpercenként. Szélirány OSO. 19 óra 03 perckor szállott fel a Hungária, 10 perc múlva a Duna felett volt a Bazilika és az Országos Levéltár között, további 10 perc múlva már a Hárshegy feküdt alattunk. A széláramlás egyenetlen, lökéses volt. Ballonunk hol emelkedett, hol süllyedt, mely utóbbi körülményhez a levegő állandó lehűlése is hozzájárult. Mindkettőnknek állandó figyelemmel kellett a ballon magatartását kísérni, mert míg pl. a Hárshegy felett magasságmérőnk kerek 750 méter tengerszín - feletti magasságot mutatott, addig Nagykovácsi és a Nagy-Kopasz között a Hungária csak 550 m magasságban lebegett és kosarunk alig 30—40 méterrel volt az erdő fái felett. A szél erősségét a fák jól hallható mozgása jelezte. Bár csendesen viselkedtünk, az erdő madarai és vadjai észrevették és megriadtak. Egy óra alatt a Hungária 38 km-nvi távolságra volt felszállási helyétől. Ekkorra már megkezdődött volt a holdfogyatkozás és míg részben ezen tüneményt észleltük, másrészt a ballon vezetése adott munkát : állandóan ballasztkiadással foglalkoztunk. E mellett a ballon nem emelkedett elegendően, mert a gáz folyton lehűlt. A szél közben Legjobb a csokoládé! kissé jobbra fordult és majdnem pontosan északnyugati irányba vitt bennünket. Tudtuk, hogy nagyon közeledünk a határhoz, de az erősen hegyes és erdős terepben, továbbá a szél erőssége miatt leszállásra nem gondolhattunk. 20 óra 20 perckor pedig bekövetkezett a teljes holdfogyatkozás, úgyszólván egész sötét volt. így kénytelenek voltunk abba beletörődni, hogy a Dunát át kell lépni és hogy csehszlovák terület fölé kerülünk. A Duna fölé most már másodízben 20 óra 37 perckor kerültünk, Érsekújvár délnyugati része felett pedig 21 óra 24 perckor suhantunk el, alig 200 m magasságban. A szél erősbödött, mert 21 óra 33 perc és 22 óra 33 perc között, tehát egy óra alatt kerek 50 km-nyi utat tettünk meg. Mocsonok (22 óra 03 perc) után már dombos vidék következett, útirány már észak-északnyugati volt. Csakhamar elértük a Vág völgyét, a folyót Galgóc-Lipótvár között kereszteztük. A holdfogyatkozás a végéhez közeledett. A ballon már jobban ki volt egyensúlyozva, de a magunkkal vitt 12 zsák ballasztból (á 16 kg) már csak 5 és fél volt meg. Amíg a ballonnal törődtünk, a vidékben gyönyörködtünk és utazásunk gyorsaságát élveztük, felmerült az az eszme, hogy talán sikerülhet Sziléziába kijutni. Erre azonban nem került a sor, mert a Vág után a hegyek jöttek, a Kis-Kárpátok átlag 600 méteres gerince és Fehér-Kárpátok már 7—800 méter magas délnyugati nyúlványai. Ézek átlépése további 2 és fél zsák ballasztot igényelt, pedig egész merészen hagytuk ballonunkat a hegyoldalnak nekimenni, abban a tudatban, hogy a légáramlat átviszi a gerincen. A Kis-Kárpátok gerincén levő fenyvesek koronáját kosarunk súrolta, de a Miava- völgye után következő (volt) határgerincen levő fenyőket már magasságuk kétharmad részébe érte. Egy pillanatra meg is állítottak, de a szél erősebb volt és kiragadta a kosarat. Ez 23 óra 37 perckor volt, ami a túloldali barogrammból látható. Ballonunk ezután gyorsan emelkedett, a kosár erősen himbálódzott, mi meg örültünk, hogy a fenyvesek kisebb-nagyobb gallyak leszakítása után elengedtek bennünket. 900 métert elérve ismét lassan süllyedtünk, 24 óra előtt már a Morvavölgyét láttuk meg a ragyogó holdsütésben. Meg kell jegyeznem, hogy a magunkkal vitt térképek (1 : 200,000) csak Galgócig értek, azontúl földrajzi ismereteink alapján és a vasúti útmutatóból kivett, de erre a célra alig alkalmas vasúti térkép után tájékozódtunk. A Morvát megismertük, éppúgy Neudorf és Magyar-Hradisch helységeket. A szélsebesség kissé csökkent, de óránként még több volt 30 km-nél. Ismét felvetődött a kérdés, hogy három zsák ballaszttal kibírjuk-e reggelig, ill. átmehetünk-e a még kb. 180—200 km távol levő Szudétákon, melyek az Óriás-hegységgel irányunkban feküdtek. Tekintettel továbbá a még előttünk levő, nagy erdőkkel borított Morva-medence dombvidékére, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy kár volna továbbmenni és esetleg nagyon kevés ballaszttal kellemetlen terepben leszállani. Ezért elhatároztuk, hogy a szép hoklfény mellett, megfelelő területet látva leszállunk. Ez mindjárt, miután Hradischt kb. 500 m tengerszínfeletti magasságban jobboldalt elhagytuk, kínálkozott is. Egy nagyobb kiterjedésű szántóföldet meglátva két rövid szelep-