Aviatika, 1931 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1931 január AVIATIKA 17 Szüksége van-e Budapestnek új forgalmi repülőtérre? Az első pillanatra talán meglepően fog hatni az olvasóra a fenti cím. Miért is kellene Budapesten egy új forgalmi repülőtér, mikor a mátyásföldi már mostanáig is oly kitűnően bevált, mikor ez már 12 év óta üzemben van és mikor abba már oly nagy összegeket fektetett bele a magyar állam? Mivel ez a kérdés kézenfekvő, először azt kell megvizsgálnunk, hogy váljon csakugyan oly megfelelő-e a mátyásföldi repülőtér a légiforgalom számára. A forgalmi repülőtérnek első és múlhatatlanul szükséges feltétele az, hogy a város középpontjához lehetőleg közel legyen, hogy az az időnyereség, amit a légiforgalom a vasúti forgalommal szemben felmutat, ne vesszen kárba a repülőtérnek a várostól való nehéz és hosszú időt igénybevevő megközelíthetősége által. A jó forgalmi repülőtérnek éppen úgy, mint a pályaudvaroknak, megközelíthetőknek kell lenniök a rendes közlekedési eszközök által, tehát a közúti villamos, autóbusz, esetleg földalatti vasút és autótaxi által, sőt lehetőleg gyalog is. Hiszen a forgalmi repülőtér nem más, mint a város légi pályaudvara , és mint ahogy a pályaudvar sem eshet a várostól több kilométer távolságra, úgy a forgalmi repülőtérnek sem szabad a beépített városrész külső perifériájától távol esnie. A mátyásföldi repülőtér Budapest középpontjától légvonalban kereken 11 km. távolságra esik. Hogy ez a távolság a repülőtérnek, mint forgalmi gócpontnak használhatósága szempontjából nagy-e, azt megítélhetjük már abból, hogy míg a Budapestről Wienbe való repülés menetrendszerinti ideje összesen 90 perc, addig a «Magyar Légiforgalmi» utasszállító autóbusza a gép indulása előtt 40 perccel kénytelen indulni a város középpontjából. Tekintettel arra, hogy az autóbusz kénytelen a Budapesten szinte abnormis forgalommal rendelkező Rákóczi-úton és Kerepesi-úton végighaladni, a 40 percből mintegy 30—35 perc esik — normális körülmények között — az autóbusz útjára, míg a jegy- és poggyászkezelés a repülőtéren mintegy 5—10 percet vesz igénybe. Ha még számításba vesszük azt, hogy a külső Kerepesi úton két helyen is van egy szintben való fő vasúti keresztezés, melyeknél a sorompók a nagy vasúti forgalom miatt különösen a kora reggeli órákban majdnem mindig le vagjak zárva, könnyen érthetővé válik, hogy az utasszállító autóbusz gyakran 10 perces késéssel érkezik meg a repülőtérre. A Magyarországon uralkodó északnyugati szél és a gépnek késéssel való indítása az elmúlt nyáron ismételten oka volt annak, hogy a Budapestről Berlinbe, vagy Zürichbe induló utasok a wieni csatlakozást lekésték és így ahelyett, hogy gyorsan és kényelmesen érték volna el útjuk célját, rengeteg bosszúság és kiadás után, a vasúti menetrendnek a légi menetrenddel való összhangolatlansága miatt, néha későbben érkeztek meg útjuk végpontjához, mint hogyha közvetlenül vasúton indultak volna. Mindezek a szép kilátások azonban csak azokat a szerencsés embereket érintik, akik mint utasok igénybevehetik a «Légiforgalmi» autóbuszát. Azok azonban, akik rokonaikat, vagy barátaikat akarják fogadni a mátyásföldi «forgalmi» repülőtéren, egészen más kilátások elé néznek. A helyiérdekű villamos menetrendje természetesen nincsen összhangban a légi menetrenddel. A Keleti pályaudvartól a helyiérdekű villamossal indulni tehát mindig sokkal korábban kell, mint ahogy azt a gép érkezési, vagy indulási ideje megköveteli. A helyiérdekű villamos nem azok számára készült, akik sietnek, tehát az út, ha a villamoson hely van, legalább 30 percet vesz igénybe. De gyakran olyan tömegek lepik el a villamost, — különösen ha lóverseny van — hogy még állóhelyhez is nehéz jutni. Rendes autóbusz-forgalom a repülőtérhez nincsen. De ha jól meggondoljuk, nem is lehet, illetve nem is volna érdemes azt megalkotni. A külső Kerepesi úton a vegyes, lovaskocsi, autó, teherautó és biciklista forgalom által az autóbusz sebessége nem érhetné el azt a sebességet, amivel az autóbuszok a Váczi utcában közlekednek. Az utasok száma pedig nem lehetne nagy már csak azért sem, mert a mátyásföldi repülőtéren várakozni igazán nem élvezetes dolog. Mátyásföld nem szolgálhat a budapestieknek uzsonnázó és vacsorázó helyül, mint a berlinieknek Tempelhof, mert senki sem szánhat másfél órát napi idejéből csak arra, hogy az uzsonázó helyet elérje és onnan visszajöjjön a városba. A tempelhofi repülőtérről közölt képünkön jól láthatók az uzsonnázó asztalok az ernyőkkel, másik képünk pedig a repülőtér fényes belső éttermét mutatja. Azok, akik autótaxival kívánják elérni a repülőteret, az idő szempontjából a legelőnyösebb helyzetben Az európai repülőterek fekvése a városokhoz viszonyítva