Aviatika, 1933 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1-3. szám

2 Röptében ... AZ OLASZ LÉGIERŐK 10 éves jubileumát nagy fénnyel és pompával ünnepelték Rómában. 4000 tényleges és tartalékos tiszti és altiszti pilóta vonult fel a Palatínusra, ahol Mussolini gyújtó beszédben üdvözölte a «kék haderőt», melynek fennállása óta közel 1000 hősi halottja van. Az olasz repülés tízéves fejlődése, az az áldozatkészség és következetesség, ahogy mindenekelőtt az elmaradt repülést akarták egy színvonalra hozni olasz barátaink a külfölddel, például szolgálhat minden államnak. Jelenlegi értékét és súlyát, légi hadgyakorlataik teljesítménye mellett nagy­szabású repülővállalkozások, melyek közül a Délatlanti óceán 12 géppel való átrepülése, rekordok, amelyek közül elég a legutóbbi 683 km-es sebességi rekordra rámutatni, dokumentálják legjobban. Az olasz katonai repülés, légi­­forgalom és repülősport, az aviatikai tudomány és irodalom , a repülőgép- és motoripar nagyarányú fejlődése a Duce repülést megértő és támogató politikájának és a repülés összes ügyeinek egy kézben történt összpontosításának és egy agyból történő irányításának eredménye. A MONT­ EVEREST ÁTREPÜLÉSE az angol aviatika legújabb nagy eredménye. Talán nem jelent olyan sokat gyakorlatilag és tudományos szempontból, mint azt néhány lap feltüntetni igyekszik. Lakatlan terület feletti magassági repülés volt az egész. Betekintés oly­­elhagyatott vidékekre, hómezőkre, ahol még ember nem járt és ahol a klíma zordonsága, a terület megközelíthetetlensége és magassága miatt nem is fog egyhamar újra járni. Mégis nekünk repülőknek több ez a kockázatos és sikeresen vég­­­ződött vállalkozás. Bebizonyította, hogy a repülőtech­nika és repülőgépvezetés ma már a legmagasabb földi aka­­­dályokat is le képes győzni.­­ A MEGINDULÓ RE­PÜLŐ SPORT ÉLET és a ta­vasszal újra kezdődő repülések a magyar sportrepülést az általánosan rossz gazdasági helyzet miatt kritikus állapot­ban találja. A motoros és motornélküli sportrepülés anyagi megalapozottságának hiánya a rendszeres repülést veszélyezteti. A társadalmi támogatás teljes hiányáról kell beszélnünk, aminek legfontosabb, de nem egyedüli oka a gazdasági helyzet. Ma kétségkívül az összes közcélú és nagy­ missziót teljesítő társadalmi egyesületek és szövetsé­gek a legnehezebb helyzetben vannak. Keresik a kiutat és a megoldást és mind végeredményben az állami támogatást tekintik végső mentségnek, onnan pedig ma segítséget remélni túlzott optimizmus, hiszen az államnak sincs. A repülés mint a legköltségesebb sport, pénz nélkül, nem űzhető. A motoros és motornélküli repülés között anyagiakban azonban igen nagy az előny az utóbbi javára. A motornélküli repülés aránylag kisebb eszközökkel is megindítható és fenntartható. Ha tehát azt látjuk, hogy a motoros sportrepülést nem tudjuk olyan méretben fenn­tartani, — fejlesztésről nem is beszélve —­ mint a jobb időkben, feküdjünk neki a sikló- és vitorlázórepülésnek, teremtsük ott meg a lehetőségeket a fiatalság repülő sport­kedvének és érdeklődésének kielégítésére. Az itt elért gya­korlati eredmények előnyösen lesznek hasznosíthatók ké­sőbb. A motornélküli repülés anyagi támogatását kis utánjárással és szívóssággal biztosítani lehet, látjuk a gyöngyösiek és többiek példáján. Ezzel párhuzamosan azután, ha rögtön nem is, de dolgozhatunk oly terveken, amik az egész sportrepülés fej­lesztéséhez és fenntartásához szükséges anyagi bázist lesz­nek hivatva előteremteni. Csak ne álljunk meg, ne veszítsük el hitünket és kedvünket és ne topogjunk egy helyben. B. T. AVIATIKA 1933 január—március IN MEMÓRIÁM Szövetségünket az elmúlt hónapok folyamán sú­lyos veszteségek érték. Négy kiváló és értékes tagun­kat szólította el a Gondviselés az élők sorából. Február hó 1-én meghalt Reiman Gyula kormány­főtanácsos, a Szövetség egyik legrégibb alapító- és választmányi tagja, aki különösen a háború előtti években hozott igen jelentős áldozatokat a magyar aviatika megteremtése érdekében. Február hó 21-én egész váratlanul érte Szövetsé­günket kedves barátunknak és bajtársunknak, Alexay András szkv. százados, tábori pilótának hirtelen ha­lála. Egyike volt a legrégibb pilótáinknak, aki hősiesen küzdötte végig a nagy világégést. A harctéren szerzett súlyos sebesülése dacára is mindvégig szerelme maradt az aviatika és nehezen fájlalta, hogy a sors szeszélye megvonta tőle azt a lehetőséget, hogy azon az élet­pályán érvényesülhessen, amelyhez egész lelkével von­zódott és amelyért igen sokat áldozott. Március 27-én jobblétre szenderült dr. Kürschák József műegyetemi ny. r. tanár, a matematika európa­­hírű tudósa és Szövetségünk alapító tagja. Március hó 30-án pedig érdemekben dús életének 82. évében elhunyt felsőtömösi dr. Geduly Gyula nyug. miniszteri tanácsos, nyug. Máv igazgató, a magy. kir. Közlekedésügyi Múzeum igazgatója, aki több mint egy évtizeden át volt Szövetségünknek vá­lasztmányi tagja. Ebben a minőségben éppúgy ki­vette részét a magyar sportrepülés fejlesztése érdeké­ben kifejtett küzdelemteljes munkából, amiként an­nak idején minden tudását és egész erejét a magy. kir. Államvasutak korszerű fejlesztésének szentelte. Az isteni Gondviselés akaratába vetett hittel gyá­szoljuk elvesztésüket, emléküket pedig azzal az őszinte szeretettel és ragaszkodással őriz­ük meg szívünkben, amelyet mindannyian áldozatkész, lelkes és önzetlen közreműködésükkel sokszorosan kiérdemeltek.

Next