Aviatika, 1933 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1-3. szám
2 Röptében ... AZ OLASZ LÉGIERŐK 10 éves jubileumát nagy fénnyel és pompával ünnepelték Rómában. 4000 tényleges és tartalékos tiszti és altiszti pilóta vonult fel a Palatínusra, ahol Mussolini gyújtó beszédben üdvözölte a «kék haderőt», melynek fennállása óta közel 1000 hősi halottja van. Az olasz repülés tízéves fejlődése, az az áldozatkészség és következetesség, ahogy mindenekelőtt az elmaradt repülést akarták egy színvonalra hozni olasz barátaink a külfölddel, például szolgálhat minden államnak. Jelenlegi értékét és súlyát, légi hadgyakorlataik teljesítménye mellett nagyszabású repülővállalkozások, melyek közül a Délatlanti óceán 12 géppel való átrepülése, rekordok, amelyek közül elég a legutóbbi 683 km-es sebességi rekordra rámutatni, dokumentálják legjobban. Az olasz katonai repülés, légiforgalom és repülősport, az aviatikai tudomány és irodalom , a repülőgép- és motoripar nagyarányú fejlődése a Duce repülést megértő és támogató politikájának és a repülés összes ügyeinek egy kézben történt összpontosításának és egy agyból történő irányításának eredménye. A MONT EVEREST ÁTREPÜLÉSE az angol aviatika legújabb nagy eredménye. Talán nem jelent olyan sokat gyakorlatilag és tudományos szempontból, mint azt néhány lap feltüntetni igyekszik. Lakatlan terület feletti magassági repülés volt az egész. Betekintés olyelhagyatott vidékekre, hómezőkre, ahol még ember nem járt és ahol a klíma zordonsága, a terület megközelíthetetlensége és magassága miatt nem is fog egyhamar újra járni. Mégis nekünk repülőknek több ez a kockázatos és sikeresen végződött vállalkozás. Bebizonyította, hogy a repülőtechnika és repülőgépvezetés ma már a legmagasabb földi akadályokat is le képes győzni. A MEGINDULÓ REPÜLŐ SPORT ÉLET és a tavasszal újra kezdődő repülések a magyar sportrepülést az általánosan rossz gazdasági helyzet miatt kritikus állapotban találja. A motoros és motornélküli sportrepülés anyagi megalapozottságának hiánya a rendszeres repülést veszélyezteti. A társadalmi támogatás teljes hiányáról kell beszélnünk, aminek legfontosabb, de nem egyedüli oka a gazdasági helyzet. Ma kétségkívül az összes közcélú és nagy missziót teljesítő társadalmi egyesületek és szövetségek a legnehezebb helyzetben vannak. Keresik a kiutat és a megoldást és mind végeredményben az állami támogatást tekintik végső mentségnek, onnan pedig ma segítséget remélni túlzott optimizmus, hiszen az államnak sincs. A repülés mint a legköltségesebb sport, pénz nélkül, nem űzhető. A motoros és motornélküli repülés között anyagiakban azonban igen nagy az előny az utóbbi javára. A motornélküli repülés aránylag kisebb eszközökkel is megindítható és fenntartható. Ha tehát azt látjuk, hogy a motoros sportrepülést nem tudjuk olyan méretben fenntartani, — fejlesztésről nem is beszélve — mint a jobb időkben, feküdjünk neki a sikló- és vitorlázórepülésnek, teremtsük ott meg a lehetőségeket a fiatalság repülő sportkedvének és érdeklődésének kielégítésére. Az itt elért gyakorlati eredmények előnyösen lesznek hasznosíthatók később. A motornélküli repülés anyagi támogatását kis utánjárással és szívóssággal biztosítani lehet, látjuk a gyöngyösiek és többiek példáján. Ezzel párhuzamosan azután, ha rögtön nem is, de dolgozhatunk oly terveken, amik az egész sportrepülés fejlesztéséhez és fenntartásához szükséges anyagi bázist lesznek hivatva előteremteni. Csak ne álljunk meg, ne veszítsük el hitünket és kedvünket és ne topogjunk egy helyben. B. T. AVIATIKA 1933 január—március IN MEMÓRIÁM Szövetségünket az elmúlt hónapok folyamán súlyos veszteségek érték. Négy kiváló és értékes tagunkat szólította el a Gondviselés az élők sorából. Február hó 1-én meghalt Reiman Gyula kormányfőtanácsos, a Szövetség egyik legrégibb alapító- és választmányi tagja, aki különösen a háború előtti években hozott igen jelentős áldozatokat a magyar aviatika megteremtése érdekében. Február hó 21-én egész váratlanul érte Szövetségünket kedves barátunknak és bajtársunknak, Alexay András szkv. százados, tábori pilótának hirtelen halála. Egyike volt a legrégibb pilótáinknak, aki hősiesen küzdötte végig a nagy világégést. A harctéren szerzett súlyos sebesülése dacára is mindvégig szerelme maradt az aviatika és nehezen fájlalta, hogy a sors szeszélye megvonta tőle azt a lehetőséget, hogy azon az életpályán érvényesülhessen, amelyhez egész lelkével vonzódott és amelyért igen sokat áldozott. Március 27-én jobblétre szenderült dr. Kürschák József műegyetemi ny. r. tanár, a matematika európahírű tudósa és Szövetségünk alapító tagja. Március hó 30-án pedig érdemekben dús életének 82. évében elhunyt felsőtömösi dr. Geduly Gyula nyug. miniszteri tanácsos, nyug. Máv igazgató, a magy. kir. Közlekedésügyi Múzeum igazgatója, aki több mint egy évtizeden át volt Szövetségünknek választmányi tagja. Ebben a minőségben éppúgy kivette részét a magyar sportrepülés fejlesztése érdekében kifejtett küzdelemteljes munkából, amiként annak idején minden tudását és egész erejét a magy. kir. Államvasutak korszerű fejlesztésének szentelte. Az isteni Gondviselés akaratába vetett hittel gyászoljuk elvesztésüket, emléküket pedig azzal az őszinte szeretettel és ragaszkodással őrizük meg szívünkben, amelyet mindannyian áldozatkész, lelkes és önzetlen közreműködésükkel sokszorosan kiérdemeltek.