Bányamunkás, 1925 (14. évfolyam, 1-21. szám)
1925-01-03 / 1. szám
XIV. évfolyam k. /1- *f. i m 1. síim BÁNYAMUNKÁS A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA kér. Előfizetési ára: Egész évre 120.000 K, félévre 60.000 K, I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. negyedévre 30.000 korona. Egyes szám ára 5000 korona. Vörösmarty utca, 44/b, IL emelet. — Telefon: 77—01. Megjelentik millien hó eis© és harmadik hetében. Újévre. Mögöttünk van ismét egy év, nem sok örömünk telt benne és kezdődik az új év, amelyről nem tudjuk, hogy mit fog hozni. Mindig azt hittük, hogy már nem lehet nyomorúságosabb a helyzete annak, aki dolgozik és az elmúlt év még rosszabb helyzetet teremtett és ha az lesz a jövő évben is, úgy nagyon szomorú kilátásaink vannak. Eddig azzal vigasztaltuk magainkat, hogy minden háború és forradalom után volt átmenetileg nyomorúság. De most már évek óta az úgynevezett békét élvezzük és a helyzet, ahelyett, hogy javulna, állandóan romlik. Tényleg nincs már háború, elhallgattak az ágyuk és megszűnt az embergyilkolásnak egyik fajtája, de csak azért, hogy folytassák ugyanezt az emberpusztítást más módon, más eszközökkel. Az ágyuk szerepét átvette a sikerek hada, akik a kormány jóvoltából a ki- és beviteli engedélyek segítségével megdrágították a nép megélhetését, segített ebben maga a kormány is azzal, hogy éveken keresztül egyáltalában nem tudta, hogy milyen gazdasági politikát kell folytatni és a hozzánem értés művészeire volt bízva Magyarország dolgozó népének gazdasági helyzete. Most élvezzük a szanálás korszakát és ismét csak a szegény ember falatja után jön be az állam jövedelme és mentesül alóla az, akinek nagy vagyona van. A vámok, a fogyasztási adók, a kincstári illetékek, a kincstári haszonrészesedés képezi ma az állam főbe/olcsit.és a mg&rottypapiros és gyufa Után olyan összegeik folynak be, hogy azt ember el sem merte volna képzelni, s mindehhez csatlakozik a forgalmi adó, az adók legigazságtalanabbja, amelyet csak el lehet képzelni, mégpedig oly magas összegben, amelynek párját sehol a világon nem találjuk. Azt reméltük, ha pénzünk ingadozása egyszer megáll, akkor lehetővé válik, hogy a munkás bére utolérje a drágaságot. A pénz értéke tényleg megállt, de vele együtt megállt a munka is, a gyárak, bányák szünetelnek és a kapitalisták ezt az alkalmat használták ki arra, hogy önmagukat szanálják, hogy lejebb szorítsák a munkás munkabérét, meghosszabbítsák a munkaidőt A munkaadóink kihasználva a gazdasági válságot, a bérek leszorítása mellett a munkaidő meghosszabbítására törekedtek. Nem adták föl ezen törekvéseiket még a ma sem és az újév előreláthatólag újabb és újabb harcokat fog előidézni és sokkal erőteljesebben kell majd védekezni a munkaadók munkaidőmeghosszabbítási törekvése ellen. „Szegény ország lettünk, többet kell dolgozni ezt halljuk, amellyel szemben oda kell vágni: „szegényebb lett a név, nyomorúságosabb helyzetbe került az, aki dolgozik és szembeszállunk a világháború egyetlen megmaradt eredményéért, a 8 óraimunkaidőért. Hogy az xg érv jobb lesz, alig hisszük. Nincs is kitől-m mitől várni ezt a javulást. Föl lehet-e tételezni, hogy azok, akik eddig az ügyeiket intézték, azok az új évben egyszerre megváltoznak majd? Népellenes intézkedéseiket egyszerre megváltoztatják és az egyenlő teherviselés elvére térnek át? Nem hiszi ezt senki sem, aki a viszonyokkal némileg ismerős. Amilyen szomorú a gazdasági helyzet, éppolyan szomorú a politikai helyzet. A kivételes törvények érvényét a békeévekben is föntartják és már előre gondoskodnak arról, hogy ha egyszer meg kell azokat szüntetni, ott legyen a „rendtörvény amelynek segítségével minden munkást, aki egy falat kenyérrel többet kér, le lehessen csukni, hogy azzal biztosítsák az „állam és társadalom rendjét“. Közéletünk tisztaságának hű tükrét láttuk a pár hét előtt lefolyt két perben, amelyek egyikében egy kis miniszteri tisztviselő ügyével kapcsolatosan kiderült az előkelő urak ki- és beviteli panamája, a bombavetők perében pedig bemutatták, hogy milyen módszerekkel és milyen egyénekre volt bízva a keresztény és hazafias gondolat ápolása. Úgye gazdasági, mint politikai téren csak akkor várható javulás, ha az egész magyar közélet megváltozik, ha eltűnnek azok, akik ma a törvényeket gyártják és helyüket elfoglalják a nép képviselői. Épp, ezért folytatni kell lankadatlanul a küzdelmet az általános, titkos és egyúttal tiszta választásokért, hogy a nép igazi akarata megnyilatkozzék, hogy oly képviselőket választhasson a nemzetgyűlésbe, a vármegyébe és a községtanácsba, akik a nép érdekeit képviselik, akik az igazi fajvédelmet kívánják szolgálni. A bányamunkások is legyenek azzal tisztában, hogy a baj sokkal mélyebben fekszik, semhogy azt könnyen meg lehetne szüntetni. Céltudatos, erős szervezkedésre van szükség, hogy az új évben meg tudjuk védeni gazdasági és politikai téren a munkásság érdekeit. Fokozni kell az összetartást, fejleszteni a tudást, újabb ezreit és ezreit kell az öntudatos munkások mozgalmába bevinni és folytatni kell a harcot, amíg meg nem változtatjuk a mostani állapotot, amely épp a dolgozóknak juttatja a legkevesebb kenyeret. A béremelést elutasították.. A Dunagőzpialézási a jelenlegi bért redukálta. — Tömeges kivándorlásra van kilátás. A gazdasági válság hatása alatt a szénpiac helyzete lényegesen leromlott és ezt a válságos helyzetet legérzékenyebben a bányamunkások sínylették meg, akik a bányák egy tekintélyes részénél heteken keresztül redukált munkaidő mellett dolgoztak s így nem jutottak rendes keresethez. Most, amidőn a munkaidő redukálása túlnyomó részt megszűnt, azt reméltük, hogy végre sikerülni fog a bányamunkásoknak is a viszonyoknak megfelelő béremelést elérni. E célból még az ünnepek előtt minden egyes telep munkásai beadvánnyal fordultak a bányaigazgatóságokhoz, amelyben a megélhetés megdrágulására való hivatkozással a bérek fölemelését kérték. Hosszabb idő múlott el, amíg erre a beadványra válasz jött,míg végre december28-én közölték minden tárgyalás mellőzésével Szövetségünk vezetőségével, hogy a bányatársulatok a béremelés iránti kérelmet elutasítják. Ugyanaznap közölték a bányaigazgatóságok ezen határozatot az egyes telepek bizalmi férfiaival is. A munkásság hónapok óta tűr és szenved abban a reményben, hogy a viszonyok meg■töe Hozásával helyzete némileg javulni fog. Most azonban erre sincs kilátás és a bányaigazgatóságok ezen elutasítása mélységes elkeseredést és fölháborodást idézett elő mindenhol és hogy azonnal nem szüntették be a munkát, annak csak az a magyarázata, hogy a bizalmiférfiak nyugalomra intették a munkásokat, bízva abban, hogy talán sikerül mégis valamelyes béremelést elérni. Az a gazdasági politika, amit a bányatársulatok folytatnak, katasztrófába fogja vinni az egész magyar bányaipart. A bérek az utóbbi hónapokban oly alacsonyak, hogy messze mögötte maradnak a többi ipari munkások béreinél. A megélhetés a szanálási kormány nagyobb dicsőségére semmivel sem javult. Még a háború alatt sem volt ily nagy a nyomor, mint, ma a bányamunkások körében, akiktől most sokkal több és jobb munkát követelnek, mint eddig. Ezek hatása alatt a munkások tekintélyes része, és ma már több ezerről lehet beszélni, kivándorolt Franciaországba és Belgiumba és ott dolgozik és amint e lap hasábjain már rámutattunk, lényegesen jobb feltételek mellett, mint idehaza. Természetesen elsősorban azok a munkások mennek el, akik magukban erőt éreznek és itthon maradnak azok, akiket az élet már jobban megtört és akik már olyan korban vannak, amidőn ilyen messze újra nehezebben szánják el magukat. Most ezektől kívánnak a magyar bányák több termelést e mellett a rossz élelmezésért. Józan ésszel elképzelhető ez? Furcsa politika ez, éheztetni, legyöngíteni a munkásokat és azután követeink hogy többet termeljenek. Ha ez így folytatódik, akkor a magyar bányaipar jó, szakképzett munkások hiányában fog tönkre menni, amit előidéz az a rövidlátó, kapzsi politika, amit a munkaadók követnek, amely politikában nincs nagysűlűség, ez a régi kapiafapolitika, ami abból indul ki, hogy olcsó bérért lehet csak termelni és nem jöttek még rá a modern kapitalistáik gyakorlatára, akik épp ellenkezőleg azt mondják, csak jól fizetett, jól táplált munkásokkal lehet többlettermelést elérni. Amíg magyar munkások ezrei kénytelenek külföldre vándorolni, mert itt nem tudnak megélni, egyes vállalatok tömegesen hoznak be liptói munkásokat, akikkel az eltávozott munkások helyét pótolni kívánják. Ez ellen kell a munkásságnak elsősorban a leghatározottabban tiltakozni, s nem szabad engedni, amíg Magyarországon munkanélküli munkás van, addig külföldi munkásokat hozzanak ide be. A béremelés elutasítása mellett tömege van itt azon intézkedéseknek, melyekkel minden föltűnés nélkül a béreket redukálták, így pl. a szénjárandóságot teljesített műszakok számához kötik és egyik-másik helyen még a beteg műszakokra sem adják ki a szenet és bekövetkezett az a szégyenletes állapot, hogy bányamunkás 40 fokos lúgban hideg szobában feküdt. Ennél kapzsibb és szégyenletesebb eljárást még népi láttunk eddig sehol. A másik az, amire már rámutattunk, hogy ugyanazért a szakmánykádért tiszta szenet követelnek, ami által a munkásnak sokkal több munkája van. Ezt tetézi most az, amit főként Tatabányán veszettek be, hogy a komestereknek utasítást adtak mely, szerint takarékoskodni kell a lövéssel. Így a munkásoknak sokkal többet kell dolgozni, de ugyanakkor a vállalatnak kétszeres haszna van, megtakarít lőport, melynek árát lényegesen fölemelték és több darabos szenet kap, amit nagyobb áron tud eladni. Lőporvisszatérítés címen kilátásba helyeztek a munkásoknak valamelyes visszatérítést, de maga az a mód, ahogy ezt csinálják, még jobban elkeserítette a munkásokat. A Dunagőzhajózási Társaság még tovább ment, mert még bérben sem adja meg azt, amit atöbbi vállalatok adnak és a 195%-os drágasági pótlékot csak október hóra adta, azután leszállította 180%-ra. Vasárnap foglalkoznak az egyes telepek ezzel a kérdéssel és ha oly elhatározásra jutnának, mely szerint a munkát beszüntetik, őszintén szólva, nem csodálkoznánk, mert önkénytelenül is föl kell vetni a kérdést, érdemes-e egyáltalában dolgozni ilyen bérért? Megélni belőle nem lehet és az, hogy valaki csak tovább tengesse nyomorult életét és maholnap az az egy gúnya is leszakad róla és nem tud helyébe egy másikat venni. A Szövetség vezetősége megkísérli a kérelem kedvező elintézését kieszközölni, de amennyiben harcra kerülne a sor, úgy őrizzék meg a bányamunkások nyugalmukat, mint ahogy ezt a múlt harcnál tették. A mi szövetkezeteink. A természetbeni kedvezmények megszűnésével egyidejűleg indult meg az a nagyszabású mozgalom, amely arra törekedett, hogy a magyar bányatelepeken szövetkezeteket állítsunk föl, hogy azok közreműködésével szerezze be a munkásság a szükséges élelmiszereket és egyéb cikkeket. A mozgalom oly lelkesedéssel indult meg, hogy alig pár hónap alatt több szövetkezet elkezdhette működését és ma már 8 szövetkezet működik a magyar bányatelepeken. A szövetkezetek megalakulásához az időpont alkalmas volt, de a gazdasági válság a továbbfejlődésben itt is akadályozott bennünket. Az üzemszünetelések folytán a munkásság alig keresett annyit, amire neki családja eltartására szüksége volt, így nem jutott abba a helyzetbe, hogy nagyobb összeget nélkülözzön és összeadja a szövetkezet alaptőkéjét. Ezek az okok hátráltatták az új szövetkezetek alakítását, de a már megalakult szövetkezetek működésére sem maradtak hatás nélkül. A szövetkezeteknek egyik fő működési oka-