Bányamunkás, 1927 (16. évfolyam, 1-14. szám)

1927-01-22 / 1. szám

g­­oldal molni és ne csodálkozzanak azon, ha a bánya­igazgatóságok ilyen hazugságokat visznek bele a tömegekbe, ha a munkásság egyszer igen csattantó választ fog adni, hogy egyszer és mindenkor véget vessen ennek az aljas hazu­­dozásnak. Nincs szabályozva a kincstári telepekkel a kölcsönösség, csak egy van kimondva, hogy a jövőben a diósgyőri vasgyárban és a hozzá­tartozó bányatelepen mindenkit föl kell venni a nyugdíjbiztosítási osztályba, csak ha onnan kilép, úgy erre vonatkozólag nincs rendel­kezés. Egyik-másik telepen eddig a nyugdíjasoknak lakást, fűtést és egyéb kedvezményeket adtak. Ezen kedvezmény a bányatársulatok jóindula­tától függött, akik ez alól igyekeztek máris mindenütt szabadulni. Nem egy bányatelep van, ahol a nyugdíjasok ellen kilakoltatási pert tettek folyamatba, egyik-másik helyen egyszerre 100—150 család ellen, máshol ugyan megengedték, hogy a palahányéról a szenet válogathatták, de ezért a szén napi árának felét kellett fizetni. Ezek az adományok ala­mizsna­ jellegével bírnak, amelyre a munkás­ságnak csak addig lehet szüksége, a­míg meg­felelő nyugdíjat kap. Minden nyugdíjas szíve­sen lemond ezekről a kedvezményekről, ha megkapja, azt a nyugdíjat, amit a Szövetség követel. Ha pedig ez nem történik meg, úgy az államnak és a községnek kötelessége gon­doskodni a nyugdíjasok lakásairól. A bánya­telepek közelében fekvő községek kapják a munkások kereseti adóját. Ebből egyes közsé­gek palotaszerű­ községházakat, jegyzői lakáso­kat és egyebet építettek. A jövőben arra­ kell törekedni, hogy ebből a pénzből a nyugdíjasok részére imás kislakásokat építsenek mert ezt a pénzt a munkásoktól vonják le, tehát jo­gos ez, hogy ez a nyugdíjas munkások el­helyezésére fordíttassék. Meg kell szűnni annak az állapotnak, hogy egyik község a munkások kereseti adója folytán jólétben tobzódik, a másik pedig a pótadó alatt görnyed. Tessék ezen összegeket munkásjóléti célokra fordítani és az egyéb szükségletüket más bevételekből födözni. Peyer elvtá­rs ezután részletesen foglalkozott a rendelet egyes szakaszaival, megmagyarázta azokat, végül azzal fejezte be szavait: Ez a rendelet újabb feladat elé állítja a Szövetsé­get és sok munkát fog jelenteni részünkre. Mi ezt a munkát szívesen vállaljuk és el fogjuk végezni, de természetesen csak annak, aki a Szövetség tagja. Aki nem a Szövetség tagja, az most fogja érzeni szervezetle­nségének kö­vetkezményeit, amikor nem lesz képes esetleg elmaradt éveit vagy egyéb panaszait és kérel­meit jogosan elintéztetek Ez a rendelet egy megállóhely abban a küzdelemben, amelyet a bányamunkások becsületes nyugdíjért foly­tatnak. Ez a megállóhely arra jó, hogy egy pillanatra leüljünk, a helyzetet átgondoljuk, erőt gyűjtsünk és nekiinduljunk a további harcnak. Ebben ti harcban a munkásság akkor fog eredményt elérni, ha szervezve lesz, ha egy­ségesen lép föl érdekeinek védelmére. Egy megnyugtató van és ez az, hogy az a bánya­munkás, aki január elsejével lépett ki munka­adójától vagy akit január elsején szanáltak, az már nem vesztette el eddig eltöltött éveit. Ez a szervezett munkásság harcának első lénye­ges eredménye. (Lelkes taps.) Kérem a következő határozati javaslat el­fogadását: A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Orszá­gos Szövetségének január 9-én és 10-én megtartott or­szágos közgyűlése a népjóléti és munkaügyi miniszter által kibocsátott 4100,'1926. M. Mt M. sz. rendelettel nem látja a bányamunkások nyugdíjügyét elintézve. Magáévá teszi változatlanul az 1926. évi október 3-án tartott bányamunkás országos értekezleten elfogadott határozati javaslatot és fölszólítja Magyarország bánya­munkásait, hogy az abban foglaltak keresztülvitelére egységesen lépjen föl. Addig is, amíg az országos értekezleten elfogadott határozati javaslatban foglalt minimális követelések keresztülvihetők, követeli a nyugdíjasok orvosi kezelé­sének sürgős rendezését, továbbá a kincstári, értve alatta a diósgyőri vasgyár és a komlói szénbányánál alkalma­zott társpénztárakban a kölcsönösség helyreállítását. Heisenberger István (Mecsekszabolcs): A most kiadott társpénztári rendelet nem helyes. Tévedés, hogy csak 1914. év óta vándorol a bányamunkásság. Kifogásolom, hogy a nyugdíjas bányász nem kap orvosi segélyt, sem kórházi ápolást. A 49 éves szolgálati időt is magasnak tartom, mert kevés bányam­unkás tud 40 éven át szolgálatot tel­jesíteni. Azt javasolom, hogy erre nézve elegendő 30 év. Kiss Géczi János (Baglyasalja) a 25 évi föld alatt eltöl­tött szolgálati időt kifogásolja, valamint a 40 évi szolgá­lati időt is túl magasnak tartja. Arra kéri a közgyűlést, hogy hasson oda, hogy a szolgálati idő 40 év helyett 30 év legyen. Bakó Mihály (Muecong): A kincstári bányatelepen a há­ború óta társpénztári tagokat, neon vettek föl. Fölvilágo­­■sitást kér arra nézve, hogy akik nem voltak eddig tagjai a társpénztárnak, azok milyen módon lehetnek tagjai. Ar­ kéri a Szövetség vezetőségét, hogy a kincstári bányatelepen dolgozó munkások érdekében járjon el, hogy azok is megkaphassák az eddig eltöltött éveiket, ha nem is voltak tagjai a társpénztárnak. Orosz Márton (Nagybátony): Én csak azt mondom, hogy nem hozzáértő emberek lehettek azok, akik ezt a rendele­tet készítették, mert aki ismeri a bányamunkás életét, az tudja, hogy 40 évi szolgálati idő és 65 éves életkor milyen magas. A rossz gazdasági viszonyok folytán a munkásság annyira meg van törve fizikailag, hogy nem képes 25 évet a föld alatt dolgozni, nem bírja ki a 40 évi szolgálati időt és nem éri el a 65 éves életkort.. Az a munkás, akik 18 éves korában megy le a bányába dolgozni, annak már 25 éves korában meglátszik az arcvonásán is, hogy mennyire meg­törte a földalatti munka. A mai rossz táplálkozás mellett lehetetlenség ennek a rendeletnek megfelelően nyugdíjazni a­ munkásokat. A határozati javaslat mellett foglalok ál­lást. Továbbá a rendelet nem említi meg azt sem, hogy mi lesz azokkal a bányatelepekke­l, ahol eddig társpénztár egyáltalában nem volt. Az a javaslatom, hogy a Szövet­ség vezetősége lépjen érintkezésbe azokkal a telepekkel, ahol eddig társpénztár nem volt és keressenek egy olyan lehetőséget, amely úgy a vállalatra, mint a munkásságra összeegyeztethető lehet arra nézve, hogy ezek a telepek is bevonussanak a társpénztári központosításba. Tóth József (Feleőgalla): Úgy látszik, még ma is a mun­kásságot rabszolgasorsban akarják tartani. Hogyan kép­zelik el azt, hogy az a­ munkás, aki 16-ik életévében már lemegy a bányába dolgozni, hogy az 40 évig képes le­gyen a föld alatt dolgozni. Van igen sok munkást­ársunk, aki szerencsétlenül jár a­ bányában és ez nem dolgozha­tok 40 évig. Ezen kiadott rendeletén okvetlenül javítani kell. Beier Péter (Vasas): A munkaadó arra törekszik, hogy csak egészséges, munkabíró munkások után fizesse a já­rulékot és akit erre nem tartanak alkalmasnak, azt a leg­közelebbi időben el fogják bocsátani. És hiába megy el ez a munkás máshová, a munkaadók jobban vannak szer­vezkedve, mint mi és ezt­ a munkást már máshol sem fog­ják fölvenni. A nyugdíjasok temetési költségét is meg­vonta­ a vállalat. Mi fog történni ezekkel? A nyugdíj oly kevés, hogy abból eltemetni senkit sem lehet. Ezt a ren­deletet így nem fogadhattuk el és kérem a Szövetség ve­zetőségét, hogy kövessen el mindent, hogy ez a rendelet a munkásságra nézve kielégítő legyen, mert ha ilyen ma­rad, akkor nem vagyunk hajlandók tovább fizetni a já­rulékot. Fodor József (Zagyvapálfalva): Az előterjesztett hatá­rozati javaslatot elfogadom, mert a most kiadott rendele­tet tarthatatlannak tartom. Olyan súlyos rendelkezések vannak abban, amelyet a bányamunkások nem fogadhat­nak el. Kötelezni kell a községeket, hogy nyugdíjas mun­kások részére lakásokat építsenek a befolyó kereseti adó­ból. Bertrand Antal (Mecsekszabolcs): A rendelet kibocsá­tása után nyomban jelentkeznek azok, akiknek ez a ren­­let olyan nagyon fáj és lent a munkahelyeken folytatják rágalmazó munkájukat. A Dunagőzhajózási Társaság egyes altisztjei és bányamesterei azt mondják a munká­soknak: „Na lássátok, most megvan a társpénztári ren­delet, most sokkal­ rosszabb, mint eddig volt.“ úgy beszél­nek, mintha a rendeletet mi csináltuk volna, elhallgatják, hogy mi 30 évet követeltünk, orvosi kezelést és sok egye­bet. Nálunk különösen sérelmes ez azért, mert­ eddig 35 évi szolgálati idő volt és a hangulat olyan izgatott volt, hogy a munkások január 2-án nem akartak leszállni. Nálunk az első nap megvonták a nyugdíjasoktól az orvosi kezelést, máskor, ha a munkásnak jár valami, akkor nem olyan sietős a dolguk. Követelni kell a nyugdíjasok részére temetkezési költségeket. Meg kell magyarázni mindenütt a munkásoknak, hogy igenis követeljük a társ­pénztárak központosítását, de követeljük 30 évi szolgá­lati idővel, 1.200.000 korona nyugdíjjal és nem 40 évre 600.000 korona nyugdíjjal. Vida József (Máza): A tolnai kerületi bányamunkás­­­ágra nagyon sérelmes ez a rendelet. Eddig a tolnai kerü­letben egy nyugdíjas bányamunkás havi 705.000 koronát kapott és most a rendelet szerint havonta csak 625.000 koronát kap. A várakozási idő eddig 8 év és a rendelet szerint most 10 év a várakozási idő. Amíg a tolnai bánya­­kerü­letben a bányamunkások a régi alapszabályok értel­mében 8 évi szolgálat után havonta 244.800 koronát kap­tak, a jelen rendelet értelmében 10 év után csak 100.000 koronát kapnak, tehát még a felét sem. Eddig a nyug­díjasok orvosi segélyben is részesülnek, most azonban erről a rendelet egyáltalában nem tesz említést. A tolnai bányamunk­ás­ság nevében hozzájárulok a határozati javas­lathoz.­­ ( Kollár József (Tatabánya): Elsősorban is köszönetet mond azoknak az elvtársaknak, akik évek hosszú során át a nemzetgyűlésen követelték a társpénztárak közpon­tosítását. A most kiadott rendelet olyan, hogy azt a mun­kásságnak elfogadni nem lehet. Arra kérem az elvtársai­­mat, hogy menjenek ki a bányatelepre a munkások közé, hozzák őket ide a szervezetünkbe, hogy olyan erősek lehessünk, hogy ezen­ rendelet ellen állást foglalhassunk és ezt a rendeletet ki tudjuk korrigáltatni olyanra, ami­lyen a munkásságot kielégíti. Nem is tudom, hogyan tudott ilyen rendeletet a népjóléti miniszter úr kiadni. Ez tallán nemzeti alapra helyezett szociálpolitika. Azok az emberek, akik ezt a rendeletet csinálták, nem ismerik a bányamunkást, mert 40 évet eltölteni egy bányában, ott ahol ezerféle betegség üldözi a munkást, teljes lehetet­lenség. Miért nem hallgattak bennünket, munkásokat meg, amikor ezt a­ rendeletet csinálták? Elvtársaim, ez az az ajándék, amit a választáskor nekünk megígértek. Gordos György (Baglyasalja): Az államnak hozzá kellene járulni egy bizonyos összeggel a központosításhoz, hogy olyan nyugdíjat kaphassunk, amiből meg lehet élni. Fel­­világosítást kér a 40. §j.-ra vonatkozólag. Nagy Károly (Sajókáza): A munkásság ilyen nagy küz­delem után nem ezt a rendeletét várta. Akik 40 évi szol­gálati időt, rendeltek el­, azoknak fogalmuk sincsen a bányamunkásság életéről. Azonban mégis örömmel kell üdvözölnünk ezt a rendeletet, mert hiszen ez az első lépés, amidőn a bányamunkásság fölszabadul a munkaadók rab­szolgasága alól. Most már van egy alap,­ amire épít­hetünk, mindig többet és többet, úgy­hogy ez a­ rendelet mégis valamikor elfogadható lesz. A fölolvasott határo­zati javaslatot elfogadom. Horváth József (Ajka): Ez a rendelet olyan megalázó reánk nézve, hogy a bányamunkásságot még ilyen sére­lem eddig nem érte. Szerintem a kormánynak nem az volt a célja, hogy a bányamunkásokon segítsen. Nekünk a társpénztári rendeletet nem lehet így elfogadni. Beranek István (Sajószentpéter): Ez a most kiadott ren­delet semmivel sem javítja a nyugdíjasok helyzetét. Ezt tehát elfogadnunk nem lehet. Hegyi Lipót (Mecsekszabolcs): Pécsvidéken most már megvonták a nyugdíjasoktól az orvosi segélyeket. Nálunk a rendelet kiadása után a munkásokat, alig lehetett a munkába küldeni, mert nem akartak ilyen rendelet el­­fogadása mellé állni. Akkor az igazgató azt mondta: „Na, a maguk szakszervezete csinálta ezt.“ Mi beadtuk a ma­gunk javaslatát, ez a kibocsátott rendelet azonban nem azt tartalmazza. Ha ezt elfogadnánk, akkor a bányamunká­soknak, mire elérik a nyugdíjat, nem nyugdíj kell­, hanem koporsó. Pécsvidéken a legnagyobb elkeseredés van a rendelet kibocsátása óta és azt várják, hogy itt ezen a közgyűlésen mit fogunk elhatározni, hogy ezt a rendeletet megváltozatssák, mert ezt elfogadni az ottani munkásság nem akarja. Nagy Pál (Környebánya): Arra nézve akarok kérdést föltenni, ami a rendeletben nincsen benne. Nálunk eddig a családtagok is kaptak temetkezési segélyt, azonban a rendelet kibocsátásakor az igazgató kijelentette, hogy ezt a jövőben elvonják. Kelemen József (Zagyvapálfalva): Nálunk volt egy hatá­rozat,, hogy állítsanak föl kerületi orvost és címek foly­tán a bírónak­ a telkén fölépítettek egy rendelőt, amely majd úgy néz ki, mint egy villa. Ezt az épületet 5 évig kiadják orvosi lakásnak és rendelőnek, de 5 év után a ház a bíró tulajdonába megy át m­inden ráfizetés nélkül. Erre az épületre a község 350 millió koronát költött el. Fölolvasok egy határozati javaslatot, amelyet, kérek a népjóléti és munkaügyi miniszter úr elé terjeszteni, írjon föl a közgyűlés a belügyminiszter és a nép­jóléti és munkaügyi miniszterhez, miszerint utasítsák a községi képviselőtestületeket, hogy a munkások által befizetett kereseti adókból elsősorban nyugdíjas munká­sok részére munkáslakásokat építsenek. Odorinszky Ferenc (Salgótarján): A kiadott rendeletet a munkásság el nem fogadhatja, ezért hozzájárulok Fodor ellvtárs határozati javaslataihoz, amelyet, fölolvasott. Cseke József (Hosszúhet­ény): Mi történik azokkal a munkásokkal, akik a kincstárnál dolgoztak és azután le­tartóztatták őket és amikor kiszabadultak, nem vették őket vissza. Ezek 18—20 évet is eltöltöttek már a kincs­tári bányáknál. Mi lesz ezeknek az éveivel? Gombos Pál (Felsőgalla): Az egyes csoportok beosztásá­nál vannak észrevételeim. Indítványt olvas föl. Indítványozom, hogy mindazoknak a vezetőségi tagok­nak, de különösen Peyer Károly elvtársnak, mint a Szövetség titkárának, aki különösen nagy tevékenységet fejtett ki a társpénztárak központosítása érdekében, ezért a tevékenységért mondjon a közgyűlés köszönetet és a legmesszebbmenő bizalmáról biztosítsa. Elnök:­­ Több fölszólaló nincs, következik: Peyer Károly elvtárs zárszóval Most, a­hogy a rendelet megjelent, megál­lapíthatjuk, hogy helyes volt az a követe­lésünk, hogy ez a kérdés ne törvénnyel, ha­nem rendelettel szab­ály­oztassék. Ha ilyen rossz törvény került volna ki, úgy hosszú évek tellettek volna el amíg azt módosítani lehetett volna. A rendeletet, remélem, rövide­sen módosítani lehet, minden attól függ, hogy milyen erőt tudnak a bányamunkások követe­lésük mellé állítani. Megnehezíti az ügyek in­tézését az is, hogy az Országos Pénztár auto­nómiája föl van függesztve és így sem a mun­kás-, sem a munkáltató-érdekeltségnek nincs meg a közvetlen befolyása az intézményre. A többi ipari munkássággal egyetemben nekünk is követelnünk kell a Munkásbiztosító Pénztár autonómiájának sürgős visszaállítását. Az összes fölszólalásokkal egyetértek, hogy ez a rendelet rossz és ennek a hibáit ki kell küszöbölni. Egy benne a lényeges és ez a köz­pontosítás, amely által elértük azt, hogy a ta­gok eddig szerzett jogai nem vesznek el Ez az első nagy­ eredmény, amit sikerült elérni. Hátra van a szolgálati időnek a leszállítása és a nyug­díj fölemelése. Ez a munkásságon függ, át­­érzi-e ennek a kérdésnek a fontosságát, és szer­vezkedik erre a célra. Azon munkások, akik, mint Cseke elvtárs említette, kiléptek egy munkaadótól, 1914-től visszamenőleg éveiket be­számíthatják. Ügyelni kell arra, hogy most ki­lépett munkások várakozási díjukat befizes­sék, nehogy ezáltal elessenek szerzett jogaiktól. ■Minden munkás tagsági könyvet fog kapni, amelybe évei be lesznek vezetve, ezt magával viszi új munkaadójához. Peyer elvtárs részletesen tájékoztatta a köz­gyűlés tagjait azon intézkedésekről, amelyek a központosítás végrehajtásával kapcsolatban terveztettek. Beszédét ezzel fejezte be: " Végül foglalkozni kell egy nagyon komoly kérdéssel és ez az, amit Orosz elvtárs fej­tegetett. Mi lesz azokkal a munkásokkal, ahol eddig nem volt társpénztár? Meg kell kísérelni mindent, hogy visszamenő­leg valami elérhető legyen, bár úgy érzem, hogy a terhek a munkásságra igen súlyosak lesznek. A szervezett bányamunkásság büszkén tekint az elért eredményre, melynek az első lökést a két év előtti sztrájknál adtuk meg, amidőn a munkafelvételnek egyik feltételéül a társpénz­tárak központosítását jelöltük meg. Nehéz volt az út, amíg idáig eljutottunk, de ha most itt, vagyunk, akkor azt mondhatjuk a kívülálló kritizál­óknak, ne kívülről beszéljenek, hanem jöjjenek be a szervezetbe, segítsék a kocsit ki­húzni a sárból, ne üljenek a tetejére és nehe­zítsék ezzel a munkánkat. Fogjon össze Ma­gyarország összes bányamun­kássága és akkor rövidebb idő alatt el lehet érni a sérelmek or­voslását. (Éljenzés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Aki a benyújtott határozati javaslatot elfogadja, kérem a kezét fölemelni. Kimondom a hatá­rozatot: A közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Elnök: Következik a napirend következő pontja: Indítványok: Horváth József (Ajkia). Indítványt nyújt be, hogy a kerületi titkárok nagyobb tevékenysé­get fejtsenek ki. — Orosz Márton (Nagy­bátony). A Nagybátonyban föllépett tífusz­járványt teszi szóvá, és ez ügyben kéri a Szö­vetség intézkedését. •— Lenti Zsigmond (Mór): A pengőátszámítással) kapcsolatosan fölveti a fizetések kérdését. Javasolja egyúttal, h­ogy egyes he­lyi csoportok könyvtáruk könyveit idő­közönként egymással cseréljék ki. A fölszólalásokra Peyer Károly válaszolt: A kerületi titkárok munkáját a kerületek végre­­h­ajtóbizottsága ellenőrzi a­ Szövetséggel egye­temben. A tífusz-járvány ügyében a Szövetség el fog járni a belügy- és népjóléti miniszté­riumban. A pengőátszámítással kapcsolatosan mozgalmat, kell indítani a­ béreknek hetenként való kifizetésére. A­ könyvtárak cserélése nem vihető keresztül. A közgyűlés a fölvilágosításokat tudomásul vette. Takács József: Tisztelt Közgyűlés! Befejező­dött a rendkívüli közgyűlésünk tanácskozása. Arra­ kérem önöket hogy innen most ne azzal menjenek haza, hogy most már mindent be­fejezzünk, hanem most még hátra van a leg­nagyobb munkánk és ezért, kérem önöket, hogy kint a telepeken buzdítsák a tagokat és adják tudomásukra, hogy milyen munka vár reánk. Igyekezzenek minél több tagot hozni Szövetsé­günkbe, mert­ csak így tudjuk elvégezni mind­azon feladatokat, amelyeket itt célul tűztünk ki magunk elé. Ebben, a reményben kívánok jó szerencsét! A közgyűlés ezzel délután 3 órakor lelkes hangulaton véget ér­t. BÁNYAMUNKÁS 1927

Next