Bányamunkás, 1927 (16. évfolyam, 1-14. szám)
1927-01-22 / 1. szám
goldal molni és ne csodálkozzanak azon, ha a bányaigazgatóságok ilyen hazugságokat visznek bele a tömegekbe, ha a munkásság egyszer igen csattantó választ fog adni, hogy egyszer és mindenkor véget vessen ennek az aljas hazudozásnak. Nincs szabályozva a kincstári telepekkel a kölcsönösség, csak egy van kimondva, hogy a jövőben a diósgyőri vasgyárban és a hozzátartozó bányatelepen mindenkit föl kell venni a nyugdíjbiztosítási osztályba, csak ha onnan kilép, úgy erre vonatkozólag nincs rendelkezés. Egyik-másik telepen eddig a nyugdíjasoknak lakást, fűtést és egyéb kedvezményeket adtak. Ezen kedvezmény a bányatársulatok jóindulatától függött, akik ez alól igyekeztek máris mindenütt szabadulni. Nem egy bányatelep van, ahol a nyugdíjasok ellen kilakoltatási pert tettek folyamatba, egyik-másik helyen egyszerre 100—150 család ellen, máshol ugyan megengedték, hogy a palahányéról a szenet válogathatták, de ezért a szén napi árának felét kellett fizetni. Ezek az adományok alamizsna jellegével bírnak, amelyre a munkásságnak csak addig lehet szüksége, amíg megfelelő nyugdíjat kap. Minden nyugdíjas szívesen lemond ezekről a kedvezményekről, ha megkapja, azt a nyugdíjat, amit a Szövetség követel. Ha pedig ez nem történik meg, úgy az államnak és a községnek kötelessége gondoskodni a nyugdíjasok lakásairól. A bányatelepek közelében fekvő községek kapják a munkások kereseti adóját. Ebből egyes községek palotaszerű községházakat, jegyzői lakásokat és egyebet építettek. A jövőben arra kell törekedni, hogy ebből a pénzből a nyugdíjasok részére imás kislakásokat építsenek mert ezt a pénzt a munkásoktól vonják le, tehát jogos ez, hogy ez a nyugdíjas munkások elhelyezésére fordíttassék. Meg kell szűnni annak az állapotnak, hogy egyik község a munkások kereseti adója folytán jólétben tobzódik, a másik pedig a pótadó alatt görnyed. Tessék ezen összegeket munkásjóléti célokra fordítani és az egyéb szükségletüket más bevételekből födözni. Peyer elvtárs ezután részletesen foglalkozott a rendelet egyes szakaszaival, megmagyarázta azokat, végül azzal fejezte be szavait: Ez a rendelet újabb feladat elé állítja a Szövetséget és sok munkát fog jelenteni részünkre. Mi ezt a munkát szívesen vállaljuk és el fogjuk végezni, de természetesen csak annak, aki a Szövetség tagja. Aki nem a Szövetség tagja, az most fogja érzeni szervezetlenségének következményeit, amikor nem lesz képes esetleg elmaradt éveit vagy egyéb panaszait és kérelmeit jogosan elintéztetek Ez a rendelet egy megállóhely abban a küzdelemben, amelyet a bányamunkások becsületes nyugdíjért folytatnak. Ez a megállóhely arra jó, hogy egy pillanatra leüljünk, a helyzetet átgondoljuk, erőt gyűjtsünk és nekiinduljunk a további harcnak. Ebben ti harcban a munkásság akkor fog eredményt elérni, ha szervezve lesz, ha egységesen lép föl érdekeinek védelmére. Egy megnyugtató van és ez az, hogy az a bányamunkás, aki január elsejével lépett ki munkaadójától vagy akit január elsején szanáltak, az már nem vesztette el eddig eltöltött éveit. Ez a szervezett munkásság harcának első lényeges eredménye. (Lelkes taps.) Kérem a következő határozati javaslat elfogadását: A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének január 9-én és 10-én megtartott országos közgyűlése a népjóléti és munkaügyi miniszter által kibocsátott 4100,'1926. M. Mt M. sz. rendelettel nem látja a bányamunkások nyugdíjügyét elintézve. Magáévá teszi változatlanul az 1926. évi október 3-án tartott bányamunkás országos értekezleten elfogadott határozati javaslatot és fölszólítja Magyarország bányamunkásait, hogy az abban foglaltak keresztülvitelére egységesen lépjen föl. Addig is, amíg az országos értekezleten elfogadott határozati javaslatban foglalt minimális követelések keresztülvihetők, követeli a nyugdíjasok orvosi kezelésének sürgős rendezését, továbbá a kincstári, értve alatta a diósgyőri vasgyár és a komlói szénbányánál alkalmazott társpénztárakban a kölcsönösség helyreállítását. Heisenberger István (Mecsekszabolcs): A most kiadott társpénztári rendelet nem helyes. Tévedés, hogy csak 1914. év óta vándorol a bányamunkásság. Kifogásolom, hogy a nyugdíjas bányász nem kap orvosi segélyt, sem kórházi ápolást. A 49 éves szolgálati időt is magasnak tartom, mert kevés bányamunkás tud 40 éven át szolgálatot teljesíteni. Azt javasolom, hogy erre nézve elegendő 30 év. Kiss Géczi János (Baglyasalja) a 25 évi föld alatt eltöltött szolgálati időt kifogásolja, valamint a 40 évi szolgálati időt is túl magasnak tartja. Arra kéri a közgyűlést, hogy hasson oda, hogy a szolgálati idő 40 év helyett 30 év legyen. Bakó Mihály (Muecong): A kincstári bányatelepen a háború óta társpénztári tagokat, neon vettek föl. Fölvilágo■sitást kér arra nézve, hogy akik nem voltak eddig tagjai a társpénztárnak, azok milyen módon lehetnek tagjai. Ar kéri a Szövetség vezetőségét, hogy a kincstári bányatelepen dolgozó munkások érdekében járjon el, hogy azok is megkaphassák az eddig eltöltött éveiket, ha nem is voltak tagjai a társpénztárnak. Orosz Márton (Nagybátony): Én csak azt mondom, hogy nem hozzáértő emberek lehettek azok, akik ezt a rendeletet készítették, mert aki ismeri a bányamunkás életét, az tudja, hogy 40 évi szolgálati idő és 65 éves életkor milyen magas. A rossz gazdasági viszonyok folytán a munkásság annyira meg van törve fizikailag, hogy nem képes 25 évet a föld alatt dolgozni, nem bírja ki a 40 évi szolgálati időt és nem éri el a 65 éves életkort.. Az a munkás, akik 18 éves korában megy le a bányába dolgozni, annak már 25 éves korában meglátszik az arcvonásán is, hogy mennyire megtörte a földalatti munka. A mai rossz táplálkozás mellett lehetetlenség ennek a rendeletnek megfelelően nyugdíjazni a munkásokat. A határozati javaslat mellett foglalok állást. Továbbá a rendelet nem említi meg azt sem, hogy mi lesz azokkal a bányatelepekkel, ahol eddig társpénztár egyáltalában nem volt. Az a javaslatom, hogy a Szövetség vezetősége lépjen érintkezésbe azokkal a telepekkel, ahol eddig társpénztár nem volt és keressenek egy olyan lehetőséget, amely úgy a vállalatra, mint a munkásságra összeegyeztethető lehet arra nézve, hogy ezek a telepek is bevonussanak a társpénztári központosításba. Tóth József (Feleőgalla): Úgy látszik, még ma is a munkásságot rabszolgasorsban akarják tartani. Hogyan képzelik el azt, hogy az a munkás, aki 16-ik életévében már lemegy a bányába dolgozni, hogy az 40 évig képes legyen a föld alatt dolgozni. Van igen sok munkástársunk, aki szerencsétlenül jár a bányában és ez nem dolgozhatok 40 évig. Ezen kiadott rendeletén okvetlenül javítani kell. Beier Péter (Vasas): A munkaadó arra törekszik, hogy csak egészséges, munkabíró munkások után fizesse a járulékot és akit erre nem tartanak alkalmasnak, azt a legközelebbi időben el fogják bocsátani. És hiába megy el ez a munkás máshová, a munkaadók jobban vannak szervezkedve, mint mi és ezt a munkást már máshol sem fogják fölvenni. A nyugdíjasok temetési költségét is megvonta a vállalat. Mi fog történni ezekkel? A nyugdíj oly kevés, hogy abból eltemetni senkit sem lehet. Ezt a rendeletet így nem fogadhattuk el és kérem a Szövetség vezetőségét, hogy kövessen el mindent, hogy ez a rendelet a munkásságra nézve kielégítő legyen, mert ha ilyen marad, akkor nem vagyunk hajlandók tovább fizetni a járulékot. Fodor József (Zagyvapálfalva): Az előterjesztett határozati javaslatot elfogadom, mert a most kiadott rendeletet tarthatatlannak tartom. Olyan súlyos rendelkezések vannak abban, amelyet a bányamunkások nem fogadhatnak el. Kötelezni kell a községeket, hogy nyugdíjas munkások részére lakásokat építsenek a befolyó kereseti adóból. Bertrand Antal (Mecsekszabolcs): A rendelet kibocsátása után nyomban jelentkeznek azok, akiknek ez a renlet olyan nagyon fáj és lent a munkahelyeken folytatják rágalmazó munkájukat. A Dunagőzhajózási Társaság egyes altisztjei és bányamesterei azt mondják a munkásoknak: „Na lássátok, most megvan a társpénztári rendelet, most sokkal rosszabb, mint eddig volt.“ úgy beszélnek, mintha a rendeletet mi csináltuk volna, elhallgatják, hogy mi 30 évet követeltünk, orvosi kezelést és sok egyebet. Nálunk különösen sérelmes ez azért, mert eddig 35 évi szolgálati idő volt és a hangulat olyan izgatott volt, hogy a munkások január 2-án nem akartak leszállni. Nálunk az első nap megvonták a nyugdíjasoktól az orvosi kezelést, máskor, ha a munkásnak jár valami, akkor nem olyan sietős a dolguk. Követelni kell a nyugdíjasok részére temetkezési költségeket. Meg kell magyarázni mindenütt a munkásoknak, hogy igenis követeljük a társpénztárak központosítását, de követeljük 30 évi szolgálati idővel, 1.200.000 korona nyugdíjjal és nem 40 évre 600.000 korona nyugdíjjal. Vida József (Máza): A tolnai kerületi bányamunkáságra nagyon sérelmes ez a rendelet. Eddig a tolnai kerületben egy nyugdíjas bányamunkás havi 705.000 koronát kapott és most a rendelet szerint havonta csak 625.000 koronát kap. A várakozási idő eddig 8 év és a rendelet szerint most 10 év a várakozási idő. Amíg a tolnai bányakerületben a bányamunkások a régi alapszabályok értelmében 8 évi szolgálat után havonta 244.800 koronát kaptak, a jelen rendelet értelmében 10 év után csak 100.000 koronát kapnak, tehát még a felét sem. Eddig a nyugdíjasok orvosi segélyben is részesülnek, most azonban erről a rendelet egyáltalában nem tesz említést. A tolnai bányamunkásság nevében hozzájárulok a határozati javaslathoz. ( Kollár József (Tatabánya): Elsősorban is köszönetet mond azoknak az elvtársaknak, akik évek hosszú során át a nemzetgyűlésen követelték a társpénztárak központosítását. A most kiadott rendelet olyan, hogy azt a munkásságnak elfogadni nem lehet. Arra kérem az elvtársaimat, hogy menjenek ki a bányatelepre a munkások közé, hozzák őket ide a szervezetünkbe, hogy olyan erősek lehessünk, hogy ezen rendelet ellen állást foglalhassunk és ezt a rendeletet ki tudjuk korrigáltatni olyanra, amilyen a munkásságot kielégíti. Nem is tudom, hogyan tudott ilyen rendeletet a népjóléti miniszter úr kiadni. Ez tallán nemzeti alapra helyezett szociálpolitika. Azok az emberek, akik ezt a rendeletet csinálták, nem ismerik a bányamunkást, mert 40 évet eltölteni egy bányában, ott ahol ezerféle betegség üldözi a munkást, teljes lehetetlenség. Miért nem hallgattak bennünket, munkásokat meg, amikor ezt a rendeletet csinálták? Elvtársaim, ez az az ajándék, amit a választáskor nekünk megígértek. Gordos György (Baglyasalja): Az államnak hozzá kellene járulni egy bizonyos összeggel a központosításhoz, hogy olyan nyugdíjat kaphassunk, amiből meg lehet élni. Felvilágosítást kér a 40. §j.-ra vonatkozólag. Nagy Károly (Sajókáza): A munkásság ilyen nagy küzdelem után nem ezt a rendeletét várta. Akik 40 évi szolgálati időt, rendeltek el, azoknak fogalmuk sincsen a bányamunkásság életéről. Azonban mégis örömmel kell üdvözölnünk ezt a rendeletet, mert hiszen ez az első lépés, amidőn a bányamunkásság fölszabadul a munkaadók rabszolgasága alól. Most már van egy alap, amire építhetünk, mindig többet és többet, úgyhogy ez a rendelet mégis valamikor elfogadható lesz. A fölolvasott határozati javaslatot elfogadom. Horváth József (Ajka): Ez a rendelet olyan megalázó reánk nézve, hogy a bányamunkásságot még ilyen sérelem eddig nem érte. Szerintem a kormánynak nem az volt a célja, hogy a bányamunkásokon segítsen. Nekünk a társpénztári rendeletet nem lehet így elfogadni. Beranek István (Sajószentpéter): Ez a most kiadott rendelet semmivel sem javítja a nyugdíjasok helyzetét. Ezt tehát elfogadnunk nem lehet. Hegyi Lipót (Mecsekszabolcs): Pécsvidéken most már megvonták a nyugdíjasoktól az orvosi segélyeket. Nálunk a rendelet kiadása után a munkásokat, alig lehetett a munkába küldeni, mert nem akartak ilyen rendelet elfogadása mellé állni. Akkor az igazgató azt mondta: „Na, a maguk szakszervezete csinálta ezt.“ Mi beadtuk a magunk javaslatát, ez a kibocsátott rendelet azonban nem azt tartalmazza. Ha ezt elfogadnánk, akkor a bányamunkásoknak, mire elérik a nyugdíjat, nem nyugdíj kell, hanem koporsó. Pécsvidéken a legnagyobb elkeseredés van a rendelet kibocsátása óta és azt várják, hogy itt ezen a közgyűlésen mit fogunk elhatározni, hogy ezt a rendeletet megváltozatssák, mert ezt elfogadni az ottani munkásság nem akarja. Nagy Pál (Környebánya): Arra nézve akarok kérdést föltenni, ami a rendeletben nincsen benne. Nálunk eddig a családtagok is kaptak temetkezési segélyt, azonban a rendelet kibocsátásakor az igazgató kijelentette, hogy ezt a jövőben elvonják. Kelemen József (Zagyvapálfalva): Nálunk volt egy határozat,, hogy állítsanak föl kerületi orvost és címek folytán a bírónak a telkén fölépítettek egy rendelőt, amely majd úgy néz ki, mint egy villa. Ezt az épületet 5 évig kiadják orvosi lakásnak és rendelőnek, de 5 év után a ház a bíró tulajdonába megy át minden ráfizetés nélkül. Erre az épületre a község 350 millió koronát költött el. Fölolvasok egy határozati javaslatot, amelyet, kérek a népjóléti és munkaügyi miniszter úr elé terjeszteni, írjon föl a közgyűlés a belügyminiszter és a népjóléti és munkaügyi miniszterhez, miszerint utasítsák a községi képviselőtestületeket, hogy a munkások által befizetett kereseti adókból elsősorban nyugdíjas munkások részére munkáslakásokat építsenek. Odorinszky Ferenc (Salgótarján): A kiadott rendeletet a munkásság el nem fogadhatja, ezért hozzájárulok Fodor ellvtárs határozati javaslataihoz, amelyet, fölolvasott. Cseke József (Hosszúhetény): Mi történik azokkal a munkásokkal, akik a kincstárnál dolgoztak és azután letartóztatták őket és amikor kiszabadultak, nem vették őket vissza. Ezek 18—20 évet is eltöltöttek már a kincstári bányáknál. Mi lesz ezeknek az éveivel? Gombos Pál (Felsőgalla): Az egyes csoportok beosztásánál vannak észrevételeim. Indítványt olvas föl. Indítványozom, hogy mindazoknak a vezetőségi tagoknak, de különösen Peyer Károly elvtársnak, mint a Szövetség titkárának, aki különösen nagy tevékenységet fejtett ki a társpénztárak központosítása érdekében, ezért a tevékenységért mondjon a közgyűlés köszönetet és a legmesszebbmenő bizalmáról biztosítsa. Elnök: Több fölszólaló nincs, következik: Peyer Károly elvtárs zárszóval Most, ahogy a rendelet megjelent, megállapíthatjuk, hogy helyes volt az a követelésünk, hogy ez a kérdés ne törvénnyel, hanem rendelettel szabályoztassék. Ha ilyen rossz törvény került volna ki, úgy hosszú évek tellettek volna el amíg azt módosítani lehetett volna. A rendeletet, remélem, rövidesen módosítani lehet, minden attól függ, hogy milyen erőt tudnak a bányamunkások követelésük mellé állítani. Megnehezíti az ügyek intézését az is, hogy az Országos Pénztár autonómiája föl van függesztve és így sem a munkás-, sem a munkáltató-érdekeltségnek nincs meg a közvetlen befolyása az intézményre. A többi ipari munkássággal egyetemben nekünk is követelnünk kell a Munkásbiztosító Pénztár autonómiájának sürgős visszaállítását. Az összes fölszólalásokkal egyetértek, hogy ez a rendelet rossz és ennek a hibáit ki kell küszöbölni. Egy benne a lényeges és ez a központosítás, amely által elértük azt, hogy a tagok eddig szerzett jogai nem vesznek el Ez az első nagy eredmény, amit sikerült elérni. Hátra van a szolgálati időnek a leszállítása és a nyugdíj fölemelése. Ez a munkásságon függ, átérzi-e ennek a kérdésnek a fontosságát, és szervezkedik erre a célra. Azon munkások, akik, mint Cseke elvtárs említette, kiléptek egy munkaadótól, 1914-től visszamenőleg éveiket beszámíthatják. Ügyelni kell arra, hogy most kilépett munkások várakozási díjukat befizessék, nehogy ezáltal elessenek szerzett jogaiktól. ■Minden munkás tagsági könyvet fog kapni, amelybe évei be lesznek vezetve, ezt magával viszi új munkaadójához. Peyer elvtárs részletesen tájékoztatta a közgyűlés tagjait azon intézkedésekről, amelyek a központosítás végrehajtásával kapcsolatban terveztettek. Beszédét ezzel fejezte be: " Végül foglalkozni kell egy nagyon komoly kérdéssel és ez az, amit Orosz elvtárs fejtegetett. Mi lesz azokkal a munkásokkal, ahol eddig nem volt társpénztár? Meg kell kísérelni mindent, hogy visszamenőleg valami elérhető legyen, bár úgy érzem, hogy a terhek a munkásságra igen súlyosak lesznek. A szervezett bányamunkásság büszkén tekint az elért eredményre, melynek az első lökést a két év előtti sztrájknál adtuk meg, amidőn a munkafelvételnek egyik feltételéül a társpénztárak központosítását jelöltük meg. Nehéz volt az út, amíg idáig eljutottunk, de ha most itt, vagyunk, akkor azt mondhatjuk a kívülálló kritizálóknak, ne kívülről beszéljenek, hanem jöjjenek be a szervezetbe, segítsék a kocsit kihúzni a sárból, ne üljenek a tetejére és nehezítsék ezzel a munkánkat. Fogjon össze Magyarország összes bányamunkássága és akkor rövidebb idő alatt el lehet érni a sérelmek orvoslását. (Éljenzés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Aki a benyújtott határozati javaslatot elfogadja, kérem a kezét fölemelni. Kimondom a határozatot: A közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Elnök: Következik a napirend következő pontja: Indítványok: Horváth József (Ajkia). Indítványt nyújt be, hogy a kerületi titkárok nagyobb tevékenységet fejtsenek ki. — Orosz Márton (Nagybátony). A Nagybátonyban föllépett tífuszjárványt teszi szóvá, és ez ügyben kéri a Szövetség intézkedését. •— Lenti Zsigmond (Mór): A pengőátszámítással) kapcsolatosan fölveti a fizetések kérdését. Javasolja egyúttal, hogy egyes helyi csoportok könyvtáruk könyveit időközönként egymással cseréljék ki. A fölszólalásokra Peyer Károly válaszolt: A kerületi titkárok munkáját a kerületek végrehajtóbizottsága ellenőrzi a Szövetséggel egyetemben. A tífusz-járvány ügyében a Szövetség el fog járni a belügy- és népjóléti minisztériumban. A pengőátszámítással kapcsolatosan mozgalmat, kell indítani a béreknek hetenként való kifizetésére. A könyvtárak cserélése nem vihető keresztül. A közgyűlés a fölvilágosításokat tudomásul vette. Takács József: Tisztelt Közgyűlés! Befejeződött a rendkívüli közgyűlésünk tanácskozása. Arra kérem önöket hogy innen most ne azzal menjenek haza, hogy most már mindent befejezzünk, hanem most még hátra van a legnagyobb munkánk és ezért, kérem önöket, hogy kint a telepeken buzdítsák a tagokat és adják tudomásukra, hogy milyen munka vár reánk. Igyekezzenek minél több tagot hozni Szövetségünkbe, mert csak így tudjuk elvégezni mindazon feladatokat, amelyeket itt célul tűztünk ki magunk elé. Ebben, a reményben kívánok jó szerencsét! A közgyűlés ezzel délután 3 órakor lelkes hangulaton véget ért. BÁNYAMUNKÁS 1927