Bányamunkás, 1928 (17. évfolyam, 4-12. szám)
1928-04-21 / 4. szám
2. oldal A multévi osztalék tehát 16,6% -kal emelkedett Eszerint a részvényes urak egyetlen csákányütés nélkül, a bánya, robotosainak szorgalmas munkájának a gyümölcséből milliókat zsebeltek be. Forgatjuk a jelentést. Várjon az egész évi szorgalmas, kincsgyűjtő bányásznak mi jutott! Emelkedett-e a múlt évben a salgótarjáni bányász fizetése 16,6%-kal! Megkapta-e szorgalmas, becsületes munkájának becsületes bérét? Jutott-e elég kenyér a bányász asztalára? Jutott-e bőségesen tej a vérszegény, sápadt bányászgyermekeknek? Jutott-e jó cipőre, jutott-e rendes gúnyára? Keressük az igazgatóság jelentésében mindezekre a választ, de nem találjuk. Sehol semmi megemlékezés a munkásságról. Pedig illett volna ezekről is megemlékezni. Illett volna a közgyűléssel közölni, hogy mi módon halmozódott össze ez a rengeteg nyereség. Illő lett volna a munkanélküli hasznot zsebrevágó részvényesekkel közölni, hogy a nyereség minden fillérjéhez a bányász vére és verejtéke tapad és hogy e haszon a munkaerőnek csak a legkíméletlenebb kizsákmányolása révén volt elérhető. El kellett volna mondani, hogy a lerongyolódott, elfonnyadt mellű bányászanyákkal, vérszegény bányászgyermekekkel és a mindennapi kenyérért élet-halálharcot vívó bányászapákkal van tele az út, amelyen keresztül e kincseket érő nyereség összehalmozódott. Illő lett volna a közgyűlésen elmondani, hogy a salgótarjáni szénmedence bányászainak helyzete nagyon megközelíti a középkor bányászainak helyzetét, akiknek nem volt szabad panaszkodni mostoha sorsuk miatt, nem volt szabad gyűléseket tartaniuk, hogy megbeszéljék a kivezető utat nyomorult helyzetükből. Mindezt és sok más egyebet illett volna elmondani a részvényes urak előtt. De ha minderről nem is esett szó a jubiláns közgyűlésen, sebaj. Hisz a számok beszélnek. Keményebben, tüzesebben, mint Hozzátok és nektek beszélnek e számok elsősorban ’ is,' 'salgótár'jálít'!‘feztésimédérléé robotosai! Megértitek ? De a számok hangja kell hogy eljusson Csombamagyarországon belül, ahol bánya van és a bányának rabszolgái élnek. Bányásztestvérek! Értsétek meg e hangot. Ha jogos a bányász munkájának gyümölcséből a részvényes urak részére a gondtalan jólétet biztosító év végi osztalék, úgy jogosnak kell lenni a mi törekvésünknek is. Becsületes munkánkért becsületes bért kérünk! Ha megértitek — minthogy meg kell értenetek —, úgy cselekedjetek! Induljon meg újult erővel az erők egyesítésére törekvő munka! Hangozzék végig az egész országon ismét a bányásztoborzó! A szebb és jobb jövőbe vetett hit lelkesítse újra a bányászszíveket. Bányásztestvérek! Szervezkedjetek! A számok beszélnek. A munkásságnak gazdasági harcában nincs más ellenfele, mint a kíméletlen és lelketlen tőke. Ha ezt megértitek, bányász elvtársaink, fogadjuk, kisebb lesz a bánya részvényeseinek munkanélküli haszna, de nagyobb lesz a munka jutalma, több lesz a kenyér és kisebb lesz a bányásznyomor. A számok ezt beszélik ... A keresztény-szociális párt olyan, mint a kisgyerek szájába dugott cucli, amelynek az a rendeltetése, hogy a gyerek nyugodt maradjon tőle, mert tej ugyan nincs benne, de a gyerek öntudatlan és azt hiszi, hogy csakugyan szojtogat valamit, amíg utóbb csak öntudatra nem ébred és rá nem jön arra, hogy száraz gumit szopogat és csak a saját nyálából táplálkozik. Szabó Dezső, keresztény író. Ji NÉPSZÍV a dolgozó nép szószólóját olvassátok és terjesszétek! BÁNYAMUNKÁS Lesz-e a bányamunkások nyugdíja rendezve? A bányák robotosai epedve várják a népjóléti miniszter úr ígéretének beváltását. A bányamunkásokat évtizedek óta tartja izgalomban a nyugbérbiztosítás rendezetlensége. A sorozatos harcok következményeként jelent meg a 4400/1927. évi. N. M. M. számú rendelet, mely megszüntette ugyan a bányamunkások helyhezkötöttségét, de korántsem elégítette ki a bányatelepek nyugdíjasainak életigényeit. A 40.-ik szolgálati év és 70.-ik éves életkor, valamint a túl alacsony nyugbérek összege és a rendeletnek egyéb tarthatatlan intézkedései, arra kényszerítik a bányamunkásokat, hogy lankadatlan buzgalommal folytassák a harcot nyugdíjaztatásuknak megfelelő módon való rendezéséért. Ezek a szempontok vezérelték Szövetségünket akkor is, amikor ez év január 28-án küldöttséggel keresték fel a népjóléti és munkaügyi minisztert és kérték a jelenleg túl alacsony nyugdíjak fölemelését. A miniszter akkor ígéretet tett, hogy amennyiben az évi zárszámadás azt lehetővé teszi, a nyugdíjakat rendezni fogja. Azóta már három hónap múlt el és mindezideig még értekezletek megtartásáról sem történt intézkedés, ahol a részletek megbeszélésére kerül a sor. Márpedig a miniszter azt is megígérte, hogy mielőtt egy újabb rendelettel a nyugdíjakat fölemelné, meg fogja hallgatni a munkások képviselőit is. A mi hozzávetőleges számításaink szerint az elmúlt évi bevételekből a kiadásokon kívül mutatkozó egyenleg több mint 1.000.000, azaz egymillió pengőt tesz ki. Nézetünk szerint nincs szükség arra, hogy évről-évre tartalékolják ezen horriblis összegeket, különösen akkor, amikor a megrokkant és elaggott bányamunkások a jelenlegi nyugdíjból nem képesek életüket föntartani. Az államnak, valamint a társadalomnak szégyene az, hogy életüket becsületes, munkában élő emberek a megrokkanásuk után koldulással tengetik életüket. Szövetségünk álláspontja a bányamunkások nyugdíjának rendezése ügyében nem változott. Mi ma is valljuk, hogy mindaddig nem lesz a bányamunkások között nyugalom, amíg az általunk követelt nyugbérek megvalósítva nem lesznek. Mielőtt a nyugdíjakat egy újabban kiadandó rendelettel szabályoznák, föl kell hívnunk a népjóléti és munkaügyi miniszter úrgyelmét a következő körülményekre: A hány anyagbér biztosító intézet nyugdíjassainak legnagyobb része 10—30 szolgálati év után élveznek nyugbért, így a legtöbb nyugbéres fiatalon megrokkanva kerül nyugdíjba, amikor még a legtöbbnek apró gyermeket is kell fölnevelniük, akiknek fölneveléséhez — senki sem hiszi el, — hogy a 10 szolgálati év után járó 12.50 pengő, vagy a 30 szolgálati év után járó 37,50 pengő elégséges lenne. A gyermeknevelés problémája késztet bennünket azon követelésre, hogy jelenlegi nyugdérek tarthatatlanságán változtatva legyen. Továbbá szociális szempontból tarthatatlan állapot az is, hogy azok, akik minden energiájukat kifejtve a társadalomnak végzett hasznos munkában, 10—20 szolgálati év után megrokkannak, az ambíciótól túlfűtött szorgalmas munkájuk jutalmául még külön büntetést állanak ki azzal, hogy ők a megélhetésükhöz korántsem elegendő 100 százalékos nyugbérnek csak egy minimális részét kapják. Ezen szempontokat figyelmébe ajánljuk az illetékes köröknek és a nyugbérek egézségesebb rendezése szempontjából, mint a bányamunkások általános óhaját javasoljuk, hogy az eddigi rendszer megváltoztatásával a nyugbérek olyképen rendeztessenek, hogy az uniónan megalapítandó Nyugbérbiztosítási alapösszegnek 10 szolgálati év után járó nyugbér az eddigi 20 százalék helyett 50 százalékban állapíttassák meg és a további szolgálati évek százalék szerinti emelkedése innen osztassák be. Az általunk javasolt nyugbérezési fokozat mellett sem lesz lehetséges a gyermeknevelés. Ennélfogva szükséges, hogy az olyan nyugdíjasok, akiknek nevelésre szoruló gyermekeik vannak, egy bizonyos összegű külön megállapított családi pótliókban részesíttessenek. A bányatelepek munkásai és nyugdíjasai lepedve várják a nyugdíjak rendezését. Az illetékes kormánykörök részéről eddig csak szónoklatokban kifejezésre jutó magyar fajvédelmet a sokat szenvedett magyar bányamunkásokkal szemben most adatik mód gyakorolni. A háború alatt a bányatárspénztárak csaknem minden vagyonukat hadikölcsönbe adták. Tehát a bánya díszes levegőjében robotolók a keservesen megkeresett fillérekből öregnapjaikra összerakott összegeket a haza oltárán föláldozták, melynek föláldozásával kötelesség háramlott az államra. Az állam nem zárkózhatik el attól, hogy hozzá ne járuljon a bányamunkások nyugbérbiztosító intézetének támogatásához. El kell tüntetni azt a képet a bányatelepekről, amely kétségbeejtően hat mindenkire, akiben egy parányi érzés még uralkodik. Meg kell szüntetni azt, hogy emberek, akik egész életükön át hasznos munkát végeztek — koldulni legyenek kénytelenek. Mi éppen úgy, mint a bányatelepek robotosai, várjuk a népjóléti és munkaügyi miniszter úr intézkedését, mert abban fog megnyilvánulni az ő szociális érzéke és az embertársai iránt érzett szeretete. 1928 Boldogok ,s bányamunkások? Ha Dálnoki-Kovács Jenő úr által a Cobden Szövetségben tartott előadásnak tartalmát,a mely a drágaság és az életszínvonal alakulásáról szólott, mint igaz tényt lehetne bizonyítani, akkor mi volnánk a jelentkezők közül az elsők, akik örömmel hirdetnénk, hogy tényleg boldogságban élnek a bányamunkások. ■ Nem tudjuk,hogy Dalnoki-Kovács Jenő úr, mielőtt az informátorai által adott számadatokat statisztikaszerűleg földolgozta, megkérdezett-e egyetlenegy bányamunkást is a munkabérek helyességének ellenőrzése szempontjából. Mi kétségbe vonjuk azt, hogy megtette, de ha a bányamunkások életszínvonalának megállapítására született számadatait tekintjük, akkor kétségbe kell hogy vonjuk egyáltalán még azt is, hogy fentnevezett, jeles közgazdászunk látott, valaha egyetlen eleven bányászt, is életében. Nem hisszük, hogy előadására készített számadatait ne venné revízió alá, ha venne magának fáradságot arra, hogy megtekintené egy bányatelep munkásainak életviszonyát. Nem tudjuk, kitől szerezte adatait előadásához, de ahhoz, hogy valaki a bányamunkások mai életszínvonalát a békebeli életszínvonalon fölül 58,2%-kal állítsa be magasabban, föltétlen rosszakaratú emberek, a bányamunkásoknak ellenségei kellettek ahhoz, hogy az adatokat szolgáltassák. Rosszakarat nélkül nem lehet olyasmit állítani, hogy jelenleg a bányamunkások 58%-kal jobb életet élnek, mint békében az akkori aranyparitásos fizetésükből éltek. A háború előtti munkabérek, ott is, ahol 8 órás munkaidő volt, az átlagos vájár keresete 5—6 korona között váltakozott és jelenleg sincs több mint 5 pengős átlagkereset a bányatelepek legtöbb részén. Mi a magunk részéről csak azt ajánljuk Dálnoki-Kovács Jenő úrnak, hogy hasonlítsa össze az 5 aranykorona békebeli vásárlóértékét az 5 pengő mai vásárlóértékével, és meg fogja kapni a bányamunkások életszínvonalának ismertetésére készített adatainak ellenkezőjét. Hogy a bányamunkások mit szólnak majd Dálnoki-Kovács úr megállapításához, egyelőre nem tudjuk... de ha állításai igazak lesznek, akkor biztos, hogy a bányászok örömmel fogják üdvözölni a statisztika atyamesterét