Bányamunkás, 1929 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-31 / 1. szám
.') ff ' V/r-n •J |' "fcl.. ^ *VMi *8939 január 31 AVM* 1939 január 31 Wmy Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet Könyvtára, Jk VIII.József- krt. 6. .. MAGYAROS MUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Az előfizetés ára: Egész évre 9,60 P, félévre 4,80 P. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI. ker., negyedévre 2.40 pengő. — Egy és szám ára 40 fillér. Vörösmarty utca 44/b, II. cm. Telefon: Aut, T. 277/01. Megjelenik havonta egyszer. Budapest, 1. szám Ismét egy gondterhes év után! Mögöttünk van ismét egy gondterhes esztendő, melyre nem mondhatjuk, hogy valamelyes örömet biztosított volna a bányák odúiban dolgozók számára.. Az elmúlt esztendő ismételten a szegénységtől és nélkülözéstől volt dús. Az üzemszünetelések következményeként előállott munkabérveszteség csak fokozta az előző esztendők nyomorúságának hagyományait. A bányaipari pangás harmadik esztendejében a nyomor és nélkülözés, a bányatelepek robotosainak elkeseredését csaknem a kirobbanásig fokozta. A gyermekek kenyérért való sírása az anyákat késztette megmozdulásra, akik a bányaigazgatótól, a bányakapitánytól és rendőrkapitánytól a minisztériumokig kilincseltek segítségért, hogy gyermekeiket táplálhassák. A kilincselés eredménytelensége idézte föl, hogy a salgótarjáni bányászasszonyok nagy csoportban vonultak föl a bányaigazgatósági épület elé, követelve nyomoruk enyhítését. Az elmúlt esztendő végén megmozdultak a bányatelepek modern rabszolgái, hogy rabszolgasorsuk nemi javulását a mindig jobban és jobban meggazdagodó bányakapitalizmustól kieszközöljék. Megmozdulásuk a szervezetlenség következtében nem volt, egységes. A szervezett bányakapitalizmus ennélfogva nem vette komolyan a bányamunkáselv megmozdulását, aminek következménye lett azután az, hogy a kóldusalamizsnaszerű karácsonyi segéden fölül az eredmény csak annyi volt, hogy az eddig elvont lakbérpótlék egy részét kapták vissza a bányamunkások. A téli hónapok megtartanak és már ismét hangzik a bányatelepeken a szanálás jelszava. A bányatársulatok már ismét beszélnek az üzemi szünetelésekről. Ismét hangoztatják az elbocsátásokat. A munkásság megfélemlítésére már beharangoztak a Salgótarjáni Társulat igazgatója, hogy a jövő hónapban 1400 munkást fognak elbocsátani. A Bányamunkás Szövetség helyi csoportjainak vezetőségi tagjai az elmúlt hét folyamán küldöttséggel keresték föl a bányaigazgatóságot, a bányakapitányságot és közigazgatási hatóságokat, hogy tegyenek valamit az elbocsátások megakadályozására. Nem tudjuk egyelőre, hogy mit szándékozik a magyar kormány tenni a bányaipari helyzet feljavílása érdekében, de már eleve föl kell hívnunk a kormány figyelmét azon körülményre, hogy a bányatelepek munkásságanem lesz képes átélni még egy szüneteltetési évszakot. A bányamunkások rettenetes nyomorán enyhíteni kell. Segíteni kell addig, amíg az éhség és nyomor az utcára nem kergeti az éhezőket és nyomorgókat. A kormánynak rendelkezésére állanak eszközök, amelyekkel segíteni tud, ha akar, a bajon. Nem vagyunk híve az életszükségleti cikkek szabad versenyében való korlátozások alkalmazásának, de ha átmenetileg a bányatelepeken közel 100.000 lélek megélhetését a szabad verseny korlátozásával lehet elősegíteni, akkor azt is meg kell tenni. A külföldről behozott fekete szén az elmúlt esztendőben az 1926. évi behozatallal szemben közel hárommillió méter mázsával emelkedett. Ha a magyar kormány nem tudja korlátozni a külföldi szén behozatalát, akkor a magyar bányaiparnak más módon kell hogy a porszén értékesítésében segítségére legyen. A magyar bányamunkások felé pedig azt mondjuk: ha azt akarják, hogy az utolsó három esztendő alattiéletsorsuk megjavuljon, ha azt akarják, hogy gyermekeiket emberhez illő nevelésben részesíteni és kellően ruházni tudják, akkor éppen a tizenkettedik órája következett el annak, hogy a tétlenséget félredobva, szervezkedjenek. Teremtsék meg soraikban az egységet. Szüntessék meg a szájjelhuzást és nemtörődömséget, mert a nemtörődömség a pusztulásukat idézi elő. Egy pár nap múlva tartja a Szövetség tízéves fönnállása óta V. országos küldöttközgyűlését. A bányamunkásmozgalom részére irányt, fognak ■ szabni az ország különböző telepeiről résztvevő küldöttek. Az országosküldöttközgyűlés újabb lendítője kell, hogy legyen az erők összpontosításának és a szervezkedés fokozásának. Az erők összpontosítása és a , szervezkedés fokozása, illetve a Bányamunkás Szövetség." naggyá tétele után következni kell és következni is fog a bányák dolgozóinak a modern rabszolgasorsból való fölszabadításáért, a tisztességesebb megélhetésért és jobb bánásmódért való eredményes küzdelem. A hét hétig tartó plEls¥ér@S¥i?i sztrájk befejezést n^ert Országos feágiyam@sii!«ás»8€iSil*8©éaérSeke£É:ez vetett véget a pilisvörösvári bim^amunkások harcának Előző számunkban részletesen beszámoltunk a pilisvörösvári bányamunkások bérharcának okairól. Hét hétig kellett éhezve és fázva harcot folytatni azért, amit már más bányatelepeken élveznek a bányamunkások. A sztrájk kitörése után az egész ország közvéleménye a munkások oldalán volt és mégsem történt olyan intézkedés, amely a bányatársulatot engedékenységre bírta volna. A sztrájk negyedik hetében olyan hírek keringtek, hogy a pilisvörösvári igazgatóság a dorogi igazgatósággal tárgyalásokat folytat, amely tárgyalásokon állítólag megállapodtak, miszerint Dorogon és Pilis-, vörösváron is megadják a lakbérpótlékot. Ebben.. az. .időben.. „egyik. felügyelő közölte is a munkásokkal, hogy ez év március hótólmegkapják az ingyenlakást, fűtést és világítást. Később azonban, amikor az idő hidegre fordult, úgy látszik a pilisvörösvári igazgatóság a hidegtől várta a sztrájk összeomlását, vagy a, rossz spiclijelentések következtében mást gondolt, mert nem követte a dorogi példát. Nem tudott a karácsonyi ünnepek előtti közvélemény súlyának ellentállni és elhatározta, hogy kifizeti a karácsonyi segélyt, tekintet nélkül arra, hogy "a munkások a munkát fölveszik-e vagy nem. Az igazgatóság eme intézkedése mögött megint a rideg üzleti érdek húzódott meg. Minthogy a segély összege nem volt olyan nagy, amelyből valami sokat tudtak volna a munkások vásárolni, valószínűleg arra számított, hogy a karácsony elmúltával a segélyek kifizetése következtében, ha a sztrájk tovább tart, a közvélemény megváltozik és így megadatik a mód a munkások kiéheztetésére. Szövetségünk titkársága, látva a kormány nemtörődömségét,úgy intézkedett, hogy folyó évi január 6-ára a vas- és fémmunkások székházába országos küldöttértekezletet hívott össze, amely hivatva volt határozni afölött, hogy az ország bányamunkássága miként siessen a pilisvörösvári sztrájkolók segítségére. Az országos értekezletet megelőző napon, Peyer elvtárs közlése szerint, az történt, hogy Dréhr Imre államtitkár ajánlatot tett, vájjon nem volna-e lehetséges a pilisvörösvári konfliktust egy olyan döntőbíróság elé utalni, amelynek elnöke a népjóléti miniszter lenne. Előfeltételként azonban a munka fölvételét ajánlotta. A Szakszervezeti Tanács egyhangú, határozataként közöli ezet i. Szövetségünkkel az ajánlat elfogadhatósága. Szövetségünk központi vezetősége foglalkozott a népjóléti államtitkár ajánlatával és azt elfogadhatónak tartotta, amelyet azután az országos értekezletnek is ajánlott elfogadásra az alább olvasható feltételek mellett. Az országos értekezlet két napirendi pontot tárgyalt. Első a bányamunkások gazdasági helyzete, a második a pilisvörösvári sztrájk ügye volt. Az országos értekezletet Takács József, a Szövetség élünke üdvözölte. A gazdasági helyzet napirendjét Oeskovszky János elvtárs ismertette, aki foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek a bányaipar pangását előidézték és statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a magyar bányamunkások sorsába politikai reakció idejében a tűrhetetlenségig roszszabbodott. A bányaipar krízise már a háború előtt is jelentkezett — mondotta a többek között hiszen a legtöbb telepen már akkor is 31 napot dolgoztak a munkások hetenként. A háború rövid időre jó konjunktúrát teremtett a bányaipar baja, de a háború után a krízis az egész világon újból jelentkezett. Részletesen ismertette Oeskovszky elvtárs a bányavállalatok munkáspolitiáját, amelynek fő irányelve az, hogy 1920 után egyre-másra sok munkást állítottak be a tárnákba, később azután leszorították a munkabéreket, a munkásokat csak néhány napig foglalkoztatták, majd, hogy több keresetre tehessenek szert, a munkaidőt emelték föl. Amikor ezt már elérték, akkor azután megkezdődött a szanálás, százával bolcsatolták el a munkásokat, hogy a megmaradt kevésszámú munkást még jobban kizsákmányolhassák. További beszédében rámutatott arra, hogy"sdh. .kai áron szerdiehazatal például 1927- ben 36.009 bányamunkás 67.3 millió métermázsa szenet termelt, a behozatal pedig 15.2 millió métermázsa volt. Ha a kormány, megakadályozta volna a szén,behozatalt, akkor 30.000-rel több munkást dolgozhatott volna a bányákba!). Azután megemlítette az előadó azt, hogya bányamunkálos nyomorúságos helyzetén csak a minimális bérek megállapításával lehet segíteni és buzdította az egybegyűlteket, hogy a szervezet kiépítésével szerezzék meg azt az erőt, amely a jobb jövő megteremtéséhez szükséges. Azután az alábbi határozati javaslatot fogadta el az értekezlet: Az értekezlet felszólítja a kormányt, hogy, sürgessen terjesszen törvényjavaslatot a képviselőház elé a 8 órai munkaidő kötelező betartásáról. Sürgősen terjesszen, be törvényjavaslatot a létminimum biztosításáról. Terjesszen be törvényjavaslatot az üzemi tanácsok fölállításáról a magyar bányaiparban a fölmerülő vitás ügyek elintézésére. Fölszólítja a kormányt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, ha kell, törvényhozás útján is, akadályozza meg a külföldi, szén behozatalát. Végül, miután a szén közszükségleti cikk és mint ilyen, az ország összességének az érdekeit kell hogy szolgálja — nem pedig a kíméletlen és kapzsi tőke egyes csoportjainak érdekeit. —, ezért az országos küldöttértekezlet fölszólítja a kormányt, hogy tegye megfontolása tárgyává, váljon nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy a törvényhozás útján kimondja az összes magyar bányáknak állami tulajdonbavételét, hogy ezáltal megóvassék a magyar szénfogyasztók gazdasági érdeke, valamint a magyarországi bányamunkások gazdasági, szociális és kulturális érdeke. A pilisvörösvári sztrájk ügye került ezután tárgyalásra. A napirendnek ezt a pontját Fodor József elvtárs ismertette, aki hosszú és jól fölépített beszédben számolt be az országos bányamunkásmozgalomról, amelynek célja az volt, hogy a munkások nyomorúságos helyzetén javítson, a munkabéreket fölemelje, a munkaidőt és a szabadság ügyét rendezze. Majd áttért a pilisvörösvári munkások sztrájkjára és részletesen tájékoztatta a küldötteket a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. munkáspolitikájáról és Engel vezérigazgató magatartásáról. Elmondta a sztrájk kitörésének körülményeit és azokat az eberrnyékét.