Bányamunkás, 1929 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-31 / 1. szám
g. oldal amelyeket lapunk olvasói már ismernek és a küldöttek elkeseredett közbeszólásaitól kisérve mutatta ki, hogy a pilisvörösvári munkások Engel igazgató ravasz taktikája folytán már ott tartanak, hogy csak másfél hónap alatt tudnak annyit keresni, mint más bányavállalatok munkásai egy hónap alatt. Azután Fodor elvtárs részletesen beszámolt az eddigi tárgyalások lefolyásáról, Engel vezérigazgató magatartásáról és Vass József népjóléti és Wekerle pénzügyminiszter közvetítő akciójáról, amelyek eddig a vezérigazgató ellenállásán hajótörést szenvedtek. Majd áttért Dréhl népjóléti államtitkár legutóbbi javaslatára, amely szerint a pilisvörösvári sztrájkban a döntő szó kimondását bízzák a munkások és munkáltatók is egy paritásos döntőbíróságra, amelynek elnöke a népjóléti miniszter volna. A döntőbíróság csak akkor ülne össze, ha a munkások fölveszik a munkát. Fodor elvtárs a jelenlevők nagy ellenzése között ajánlotta ennek a javaslatnak az elfogadását, mert a munkások már régen követelik a béregyeztető hivatalok fölállítását és ezt a javaslatot valóban úgy kell tekinteni, mint a béregyeztetésre irányuló első kísérletet. A bányamunkásszövetség csak úgy tette magáévá a Szakszervezeti Tanács javaslatára az államtitkár ajánlatát, ha a pilisvörösvári bányaigazgatóság előzően ígéretet tesz, hogy a sztrájkból kifolyóan senkit sem bocsát el és a döntőbírósági ítéletet magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ilyen értelemben ajánlotta az értekezletnek az alábbi határozati javaslat elfogadását: Az országos tagértekezlet tagjai elítélik a Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársulatnak, ennek az idegen külföldi érdekeltségnek nagymérvű kizsákmányolási törekvését. De elítéli a kormány eddigi erélytelen viselkedését is, amellyel elősegítette a pilisvörösvári bányamunkások lerongyolódását. A sztrájk hetedik hetében a népjóléti államtitkár úrtól a Szakszervezeti Tanácsnak tett azon javaslatát, miszerint a népjóléti és munkaügyi miniszter úr elnöklete alatt a munkáltatók képviselőiből és a munkások legfőbb szervének képviselőjéből álló paritásos egyeztetőbizottságra bízatnék a pilisvörösvári munkások és munkáltatóik közötti konfliktus elintézése/elő-' föltételként a munkások a munkát vegyék fel, az országos értekezlet elfogadhatónak tartja, az alábbi föltételek mellett: 1. Ha a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. Igazgatósága kijelenti, hogy a sztrájkból kifolyóan senkit el nem bocsájt és mindenkit azonnal munkába állít. 2. Ha kijelenti, hogy az összeállítandó egyeztetőbizottság határozatát magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az országos értekezlet kívánsága az, hogy a paritásos alapon összeállított egyeztetőbizottság ne három, hanem öt tagból állíttassák össze. Az országos értekezlet kimondja, hogy az ország bányamunkássága a további magatartását attól teszi függővé, hogy a fenti feltételek miként fogadtatnak el. Továbbá, amennyiben a népjóléti államtitkár úrtól javaslatba hozott vegyesbizottságot a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. igazgatósága el nem fogadná, vagy annak hozott határozatát teljes egészében végrehajtani vonakodna, úgy ezesetre az országos küldöttértekezlet kimondja, hogy az ország bizalmi testületének szabad rendelkezési jogot ad, hogy a legjobb belátása szerint a rendelkezésére álló összes törvényes eszközök igénybevételével a további intézkedéseket sürgősen tegye meg. A javaslatot nagy fölzúdulással fogadta az értekezlet az első percekben. Ilyen fölkiáltások hangzottak el: „Nem bízunk már senkiben!“ „Megint be akarnak csapni bennünket!“ Az elnök többszöri figyelmeztetése után végre helyreállott a nyugalom és Rothenstein Mór elvtárs a Szakszervezeti Tanács képviseletében végre szóhoz juthatott, hogy a javaslat tendenciát ismertesse és annak elfogadását ajánlja. Komoly szavakkal figyelmeztette a küldötteket, hogy a Szakszervezeti Tanács bizonyára nem ajánlhat helytelen dolgot a bányamunkásoknak. A magyarországi szakszervezetek évek óta követelik is béregyeztető bizottságok, fölállítását és valóban ellenmondás volna, ha most, amikor maga a népjóléti minisztérium teremti meg ennek a lehetőségét, a munkások akadályoznák meg e követelés megvalósulását. Tóth István elvtárs, a pilisvörösvári munkások egyik vezetőembere is hosszabb beszédben foglalkozott a sztrájk körülményeivel és elmondta, hogy a munkások leginkább azért nem bíznak a minisztériumok és a hatósági emberek ígéretében, mert azt hiszik, hogy ismét félrevezetik őket. Nem a Szakszervezeti Tanács iránti bizalmatlanság ez, hanem egy újabb becsapás ellen akarnak védekezni. A bizalmatlanságot fokozza a közigazgatási hatóság és a csendőrség magatartása. Vasárnap például néhány bányamunkás elindult Pilisvörösvárról, hogy az értekezletre a fővárosba jöjjön. Már jó messze jártak, amikor a bányavállalat autója robogott utánuk és a vitorlavászon alól egyszerre csak tíz csendőr ugrott elő, körülfogták a munkásokat, egy részüket visszakergették Pilisvörösvárra, másik részüknek csak nagy kerülővel sikerült a fővárosba jutni. (Óriási zaj. Élénk fölkiáltások. A küldöttek egy része felugrik helyéről. „Pfuj!“ „Gyalázat!“ — fölkiáltások hangzanak percekig.) Mégis ajánlja a javaslat elfogadását, mert a munkások célja nem a harc, hanem a tisztességes bér és a békés munka. Azután nagyon sok fölszólaló következett, a legnagyobb részük ellenezte a javaslat elfogadását, volt olyan, aki negyvennyolcórás tüntető sztrájkot ajánlott, mások pedig az általános sztrájk fegyverét is igénybe akarták venni. Esztergályos János elvtárs felszólalása végre tisztázta a helyzetet. Az értekezlet tiltakozott a pilisvörösvári csendőrség eljárása ellen, azután pedig nagy többséggel elfogadták a benyújtott határozati javaslatot. A pilisvörösvári munkások kedden reggel munkába állnak Hétfőn a kora délelőtti órákban először Andréka főkapitány helyettes járt a népjóléti minisztériumban és tájékoztatta az illetéke fórumokat, az értekezlet határozatáról. Azután Dréhl államtitkár magához kérette a munkáltatók képviselőit, akik közölték vele, hogy elfogadják a munkások feltételeit. Később azután Peyer Károly elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkára értesítette a népjóléti minisztériumot a munkások határozatáról és a népjóléti államtitkár közölte Peyer elvtárssal, hogy a munkáltatók is magukévá tették a munkások feltételeit, vagyis hogy nem bocsátanak el senkit a sztrájkból kifolyóan és kötelezőnek ismerik el a döntőbíróság ítéletét. A pilisvörösvári munkások 7-én, hétfőn délután gyűlésre jöttek össze, hogy az országos értekezlet határozatával és a munkábaállás ügyével foglalkozzanak. Esztergályos és Fodor elvtársak részletesen beszámoltak az eddigi tárgyalásokról, Dréser államtitkár javaslatáról és, ajánlották annak elfogadását. A munkások elkeseredetten fogadták a javaslatot, a hangulat nagyon izgatott volt és már-már úgy látszott, hogy a munkások, nem bízva a kormányhatóságokban, elvetik a javaslatot. Pál József, Tóth István, Harencsár Ferenc, Kozma András, Tens Miklós helyi vezető elvtársak szólaltak föl azután és az ő rábeszélésüknek tulajdonítható, hogy az országos értekezlet javaslatát végül elfogadták. Ilyen fölkiáltások hangzottak el eközben: „Majd meglátjuk, hogyan nyilatkozik meg a népjóléti miniszter társadalmi szolidarizmusa!“ BÁNYAMUNKÁS Tárgyalások a népjóléti ministériumban A munka fölvételét követő napon a népjóléti államtitkár közölte Peyer elvtárs útján, hogy szerdán, azaz 9-én Esztergályos és Fodor elvtársak jelenjenek meg a népjóléti minisztériumban. Amikor Esztergályos és Fodor elvtársak megjelentek a népjóléti minisztériumban, a legnagyobb meglepetésükre arról győződtek meg, hogy sem döntőbíróság, sem paritásos alapon összeállított egyeztetőbizottság vagy hasonló szervről a népjóléti minisztériumban nem tudtak. Andréka Károly főkapitány helyettes kijelentette előttük, hogy semmiféle döntőbíróságról nincs szó, csak arról, hogy a miniszter meghívta a munkáltatók és munkások képviselőit a békéltetésre. Majd, a miniszter is kijelentette, hogy döntés bíróságról szó sem lehet, mert nincs törvényes alapja ilyen szerv létesítésének. A miniszter kijelentette még a vita során, hogy ő sem kényszerítheti, a munkáltatót, hogy teljesítse a munkások kívánságát, éppen úgy nem kényszerítheti a munkásokat sem, hogy dolgozzanak. De, mint a kormány tagja, kellemetlenkedhet mindkét félnek és ezen súlyánál fogva azon lesz, hogy mindkét fél megelégedésével jöjjön létre egyezség. Ezek után Esztergályos János elvtárs a tárgyalások megkezdésének felfüggesztését kérte addig, amíg a pilisvörösvári munkásmegbizottak bejönnek. A miniszter ehhez hozzájárult és Esztergályos elvtárs autóval ment ki a bizalmi férfiakért, akiknek megérkezése után folytatódott az egyeztető tárgyalás. Ezen a tárgyaláson nem sikerült az egyezség és a miniszter úgy intézkedett, hogy a bányahatóságot kérte föl a hivatalos adatok beszerzésére. E célból 14-ére halasztódott a tárgyalás folytatása. Folyó hó 14-én a tanácskozás délelőtt 10 órától délután 3 óráig tartott és Vass népjóléti miniszteren kívül jelen volt. Dréhl Imre népjóléti államtitkár, Andréka Károly főkapitány helyettes, Szentpéteri Lajos pomázi főszolgabíró és a bányakapitányság részéről Michnai Árpád bányaügyi főtanácsos. A bányavállalat részéről Engel Ármin vezrigazgató és Liposits János bányaigazgató. A Szövetség részéről Esztergályos János és Fodor József, a pilisvörösvári megbízottak közül Tóth István, Harencsár Ferenc, Kis Pál József, Léber József és Kozma András. A tanácskozás eredménye jegyzőkönyv szerint a következő: Jegyzőkönyv, .Fölvétetett Budapesten, 1929. évi január 1ró 14-én a pilisvörösvári bányászok bérmozgalma tárgyában Vass József m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter ur elnöklete alatt megtartott folytatólagos tárgyalások eredményéről. Jelen voltak alulírottak. A tárgyalások eredményét Vass József miniszter tárznagyméltósága a következőkben foglalta össze: 1. A karácsonyi segély a bérmozgalom ideje alatt a karácsonyi ünnepeket megelőzően minden munkás részére kifizettetett, tekintet nélkül arra, hogy tényleges munkában állott-e vagy nem. A vasárnapi és ünnepnapi munkára vonatkozólag: a) amennyiben a vasárnapi és ünnepnapi munka a bányaigazgatóság rendeletére történik, minden dolgozó részére 50%-os munkabérpótlék fizetendő január 1-től; b) amennyiben a munkásság kérésére engedélyezi a vasárnapi, illetve ünnepnapi munkát az igazgatóság, úgy ezek részére 25% munkabérpótlék fizettetik. 3. a) A villanyvilágítás bevezetésére kötelezte magát a vállalat a telepen levő összes munkáslakásokban, amennyiben a hatósági jóváhagyást ehhez megkapja. A hatósági jóváhagyás kieszközlésében a legmesszebbmenő jóindulatot biztosítja a vállalat vezetősége és ebben a munkásságnak segédkezet nyújt az elnöklő miniszter. b) Engel vezérigazgató úr spontán fölajánlotta azt, hogy nem a bánya területén lakó, hanem Pilisszentiván községben lakó munkásságnak is lehetővé tétessék a villanyáram bevezetése, miután a község nem a bánya áramellátási körzetében, de egy más vállalat áramellátási körzetébe tartozik, azzal kívánja lehetővé tenni, hogy az ottlakó munkásoknak hosszúlejáratú, igen méltáínyos visszafizetési feltételek mellett fizetési előleget nyújt. 4. A lakbérpótlék és szénjárulék ügyében a bá. ....nyamunkásság kérésére a tatabányai rendszer életi beléptetésein kötelezi magát a vállalat vezetősége azzal a kikötéssel, hogy ez az új rendszerre történő áttérés legkésőbb folyó évi április hó 1-ével fog megtörténni, azonban a lakbér- és szénváltságot március hó 1-től megszünteti és a nem a telepen lakó bányamunkásság részére alakbérpótlékot folyósítani fogja. Ennek a kérdésnek a mihamarabbi elintézése érdekében a bányavezetőség a bányafőhatósággal karöltve fog eljárni és arról az elnöklő miniszter úrnak jelentést tenni. .Ezzel szemben a bányamunkásság jelenlévő alulírott képviselői kötelezték magukat arra, hogy a munka fölvételét, zavartalan menetét garantálják és egyúttal garantálják a tatabányai rendszerre való áttérésnek a munkásság által történő elfogadását. A tárgyalások során a vezérigazgató kívánsága volt a tatabányai rendszer lekopírozása, ami nem egyéb, mint ugyanolyan munkarendszer mellett ugyanolyan munkabér. Tatabányán a lakbérpótlék műszakonként 30 fillér. A szénjárandóság a nyári, hat hónapban havi 4 mm., a téli hat hónapban havi 8 mm. munkásonként. A földalatti, urasági és a külszínen, úgymint középállomáson, szénosztályozón és fatelepen a munkaidő 8 óra. A kolóniákban a villanyvilágítás díjmentes. Az ipari munkások szénjárandóságban és lakbérpótlékban ugyanazt kapják, mint a bányamunkások. A tárgyalások eredményéről Pilisvörösvárott folyó hó 20-án megtartott nyilvános bányamunkásgyűlésen történt a beszámoló. A gyűlésen a Szövetség részéről jelen voltak Esztergályos János és Fodor József elvtársak, akik beszámoltak a tárgyalás eredményéről. Felhívták a jelenlévőket a fokozottabb szervezkedésre. Figyelmeztették a jelenlévőket arra, hogyha nem fognak szervezkedni, akkor könnyen megtörténhetik, hogy keresetük nem jobb, hanem rosszabb lesz. Fölszólaltak a gyűlésen még Kis Pál József, Harencsár Ferenc, Tóth István és Kozma András elvtársak, akik szintén az összetartásra buzdították a jelenlévőket. Itt említjük meg, hogy a dorogi bányaigazgatóság hirdetményt függesztett ki ismét, amelyben közli a munkásokkal, hogy ő is életbelépteti március 1-től kezdve az ingyenes lakást, fűtést és világítást, valamint megadja a községekben lakó munkások részére a lakbérpótlékot. A sztrájk befejezésével a bányaigazgatóság azzal igyekezett a munkásokat megfélemlíteni és az egységüket megbontani, hogy a bánya leromlására való hivatkozással nem engedte azonnal az összes munkásokat munkába. Az igazgatóságnak nem sikerült ez a terve, mert a munkások szolidaritása a héthetes küzdelem után is megnyilvánult. A pilisvörösvári bányamunkások példátlan lelkesedéssel vívták meg harcukat. Harcukban segítségükre sietett az ország szervezett munkássága is. Az ország szervezett és öntudatos munkássága által ta- 1929