Bányamunkás, 1929 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-31 / 1. szám

g. oldal amelyeket lapunk olvasói már ismernek és a küldöttek elkeseredett közbeszólásaitól kisérve mutatta ki, hogy a pilisvörösvári munkások Engel igazgató ravasz taktikája folytán már ott tartanak, hogy csak másfél hónap alatt tudnak annyit ke­­resni, mint más bányavállalatok munkásai egy hónap alatt. Azután Fodor elvtárs részletesen beszámolt az eddigi tárgyalások lefolyásáról, Engel ve­zérigazgató magatartásáról és Vass József nép­jóléti és Wekerle pénzügyminiszter közvetítő akciójáról, amelyek eddig a vezérigazgató ellenállásán hajótörést szenvedtek. Majd áttért Dréhl népjóléti államtitkár legutóbbi javasla­tára, amely szerint a pilisvörösvári sztrájkban a döntő szó kimondását bízzák a munkások és munkáltatók is egy paritásos döntőbíróságra, amelynek elnöke a népjóléti miniszter volna. A döntőbíróság csak akkor ülne össze, ha a munkások fölveszik a munkát. Fodor elvtárs a jelenlevők nagy ellenzése között ajánlotta ennek a javaslatnak az elfogadását, mert a munkások már régen követelik a béregyeztető hivatalok fölállítását és ezt a javaslatot való­ban úgy kell tekinteni, mint a béregyeztetésre irányuló első kísérletet. A bányamunkásszövet­ség csak úgy tette magáévá a Szakszervezeti Tanács javaslatára az államtitkár ajánlatát, ha a pilisvörösvári bányaigazgatóság előzően ígé­retet tesz, hogy a sztrájkból kifolyóan senkit sem bocsát el és a döntőbírósági ítéletet ma­gára­ nézve kötelezőnek ismeri el. Ilyen értelem­ben ajánlotta az értekezletnek az alábbi hatá­rozati javaslat elfogadását: Az országos tagértekezlet tagjai elítélik a Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársulat­nak, ennek az idegen külföldi érdekeltségnek nagymérvű kizsákmányolási törekvését. De el­ítéli a kormány eddigi erélytelen viselkedését is, amellyel elősegítette a pilisvörösvári bánya­munkások lerongyolódását. A sztrájk hetedik hetében a népjóléti állam­titkár úrtól a Szakszervezeti Tanácsnak tett azon javaslatát, miszerint a népjóléti és munka­ügyi miniszter úr elnöklete alatt a munkáltatók képviselőiből és a munkások legfőbb szervének képviselőjéből álló paritásos egyeztetőbizott­ságra bízatnék a pilisvörösvári munkások és munkáltatóik közötti konfliktus elintézése/elő-' föltételként a munkások a munkát vegyék fel, az országos értekezlet elfogadhatónak­­ tartja, az alábbi föltételek mellett: 1. Ha a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. Igaz­gatósága kijelenti, hogy a sztrájkból kifolyóan senkit el nem bocsájt és mindenkit azonnal munkába állít. 2. Ha kijelenti, hogy az összeállítandó egyez­tetőbizottság határozatát magára nézve kötelező­nek ismeri el. Az országos értekezlet kívánsága az, hogy a paritásos alapon összeállított egyeztetőbizottság ne három, hanem öt tagból állíttassák össze. Az országos értekezlet kimondja, hogy az or­szág bányamunkássága a további magatartását attól teszi függővé, hogy a fenti feltételek mi­ként fogadtatnak el. Továbbá, amennyiben a népjóléti államtitkár úrtól javaslatba hozott vegyesbizottságot a Budapestvidéki­ Kőszénbá­nya Rt. igazgatósága el nem fogadná, vagy an­nak hozott határozatát teljes egészében végre­hajtani vonakodna, úgy ezesetre az országos küldöttértekezlet kimondja, hogy az ország bizalmi testületének szabad rendelkezési jogot ad, hogy a legjobb belátása szerint a rendelke­zésére álló összes törvényes eszközök igénybevé­telével a további intézkedéseket sürgősen tegye meg. A javaslatot nagy fölzúdulással fogadta az értekezlet az első percekben. Ilyen föl­kiáltások hangzottak el: „Nem bízunk már senkiben!“ „Megint be akarnak csapni bennünket!“ Az el­nök többszöri figyelmeztetése után végre helyre­állott a nyugalom és Rothenstein Mór elvtárs a Szakszervezeti Tanács képviseletében végre szó­hoz juthatott, hogy a javaslat tendenciát ismer­tesse és annak elfogadását ajánlja. Komoly sza­vakkal figyelmeztette a küldötteket, hogy a Szakszervezeti Tanács bizonyára nem ajánlhat helytelen dolgot a bányamunkásoknak. A ma­gyarországi szakszervezetek évek óta követelik is béregyeztető bizottságok, fölállítását és való­ban ellenmondás volna, ha most, amikor maga a népjóléti minisztérium teremti meg ennek a lehetőségét, a munkások akadályoznák meg e követelés megvalósulását. Tóth István elvtárs, a pilisvörösvári munká­sok egyik vezetőembere is hosszabb beszédben foglalkozott a sztrájk körülményeivel és el­mondta, hogy a munkások leginkább azért nem bíznak a minisztériumok és a hatósági emberek ígéretében, mert azt hiszik, hogy ismét félre­vezetik őket. Nem a Szakszervezeti Tanács iránti biz­almatlanság ez, hanem egy újabb be­­­csapás ellen akarnak védekezni. A bizalmatlanságot fokozza a közigazga­tási hatóság és a csendőrség magatartása. Vasárnap például néhány bányamunkás el­indult Pilisvörösvárról, hogy az értekezletre a fővárosba jöjjön. Már jó messze jártak, ami­kor a bányavállalat autója robogott utánuk és a vitorlavászon alól egyszerre csak tíz csendőr ugrott elő, körül­fogták a munkásokat, egy részüket vissza­­kergették Pilisvörösvárra, másik részüknek csak­ nagy kerülővel sikerült a fővárosba jutni. (Óriási zaj. Élénk fölkiáltások. A kül­döttek egy része felugrik helyéről. „Pfuj!“ „Gyalázat!“ — fölkiáltások hangzanak per­cekig.) Mégis­­ ajánlja a javaslat elfogadását, mert a munkások célja nem a harc, hanem a tisztessé­ges bér és a békés munka. Azután nagyon sok fölszólaló következett, a legnagyobb részük ellenezte a javaslat elfoga­dását, volt olyan, aki negyvennyolcórás tüntető sztrájkot­­ ajánlott, mások pedig az általános sztrájk fegyverét is igénybe akarták venni. Esztergályos János elvtárs felszólalása végre tisztázta a helyzetet. Az értekezlet tiltakozott a pilisvörösvári csendőrség eljárása ellen, azután pedig nagy többséggel elfogadták a benyújtott határozati javaslatot. A pilisvörösvári munkások kedden reggel munkába ál­lnak Hétfőn a kora délelőtti órákban először An­dréka főkapitány helyettes járt a népjóléti mi­nisztériumban és tájékoztatta az illetéke fóru­mokat, az értekezlet határozatáról. Azután Dréhl államtitkár magához kérette a munkál­tatók képviselőit, akik közölték vele, hogy el­fogadják a munkások feltételeit. Később azután Peyer Károly elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkára értesítette a népjóléti minisztériumot a munkások határozatáról és a népjóléti állam­titkár közölte Peyer elvtárssal, hogy a munkál­tatók is magukévá tették a munkások feltéte­leit, vagyis hogy nem bocsátanak el senkit a sztrájkból kifolyóan és kötelezőnek ismerik el a döntőbíróság ítéletét. A pilisvörösvári munkások 7-én, hétfőn dél­után gyűlésre jöttek össze, hogy az országos ér­tekezlet határozatával és a munkábaállás ügyé­vel foglalkozzanak. Esztergályos és Fodor elv­­társak részletesen beszámoltak az eddigi tár­gyalásokról, Dréser államt­itkár javaslatáról és, ajánlották annak elfogadását. A munkások el­keseredetten fogadták a javaslatot, a hangulat nagyon izgatott volt és már-már úgy látszott, hogy a munkások, nem bízva a kormányható­ságokban, elvetik a javaslatot. Pál József, Tóth István, Harencsár Ferenc, Kozma András, Tens Miklós helyi vezető elvtársak szólaltak föl az­után és az ő rábeszélésüknek tulajdonítható, hogy az országos értekezlet javaslatát végül el­fogadták. Ilyen föl­kiáltások hangzottak el eköz­ben: „Majd meglátjuk, hogyan nyilatkozik meg a népjóléti miniszter társadalmi szolidariz­­musa!“ BÁNYAMUNKÁS Tárgyalások a népjóléti minis­­térium­ban A munka fölvételét követő napon a népjóléti államtitkár közölte Peyer elvtárs útján, hogy szerdán, azaz 9-én Esztergályos és Fodor elv­­társak jelenjenek meg a népjóléti minisztérium­ban. Amikor Esztergályos és Fodor elvtársak megjelentek a népjóléti minisztériumban, a leg­nagyobb meglepetésükre arról győződtek meg, hogy sem döntőbíróság, sem paritásos alapon összeállított egyeztetőbizottság vagy hasonló szervről a népjóléti minisztériumban nem tud­tak. Andréka Károly főka­pitány helyett­es ki­jelentette előttük, hogy semmiféle döntőbíróság­ról nincs szó, csak arról, hogy a miniszter meg­hívta a munkáltatók és munkások képviselőit a békéltetésre. Majd, a miniszter is kijelentette, hogy döntés bíróságról szó sem lehet, mert nincs törvényes alapja ilyen szerv­ létesítésének. A­ miniszter kijelentette még a vita során, hogy ő sem kényszerítheti, a munkáltatót, hogy telje­sítse a munkások kívánságát, éppen úgy nem kényszerítheti a munkásokat sem, hogy dolgoz­zanak. De, mint a kormány tagja, kellemetlen­kedhet mindkét félnek és ezen súlyánál fogva azon lesz, hogy mindkét fél megelégedésével jöjjön létre egyezség. Ezek után Esztergályos János elvtárs a tár­gyalások megkezdésének felfüggesztését kérte addig, amíg a pilisvörösvári munkásmeg­bizottak bejönnek. A miniszter ehhez hozzájá­rult és Esztergályos elvtárs autóval ment ki a bizalmi férfiakért, akiknek megérkezése után folytatódott az egyeztető tárgyalás. Ezen a tár­­gyaláson nem sikerült az egyezség és a minisz­ter úgy intézkedett, hogy a bányahatóságot kérte föl a hivatalos adatok beszerzésére. E cél­ból 14-ére halasztódott a tárgyalás folytatása. Folyó hó 14-én a tanácskozás délelőtt 10 órától délután 3 óráig tartott és Vass népjóléti minisz­teren kívül jelen volt. Dréhl Imre népjóléti ál­lamtitkár, Andréka­ Károly főkapitány helyettes, Szentpéteri Lajos pomázi főszolgabíró és a bá­nyakapitányság részéről Michnai Árpád bánya­ügyi főtanácsos. A bányavállalat részéről Engel Ármin vez­rigazgató és Liposits János bánya­­igazgató. A­ Szövetség részéről Esztergályos János és Fodor József, a pilisvörösvári meg­bízottak közül Tóth István, Harencsár Ferenc, Kis Pál József, Léber­ József és Kozma­ András. A tanácskozás eredménye jegyzőkönyv sze­rint a következő: Jegyzőkönyv, .Fölvétetett Budapesten, 1929. évi január 1ró 14-én a pilisvörösvári bányászok bér­mozgalma tárgyában Vass József m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter ur elnöklete alatt megtartott folytatólagos tár­gyalások eredményéről. Jelen voltak alulírottak. A tárgyalások eredményét Vass József miniszter tár­znagyméltósága a következőkben foglalta össze: 1. A karácsonyi segély a bérmozgalom ideje alatt a­ karácsonyi ünnepeket megelőzően minden munkás részére kifizettetett, tekintet nélkül arra, hogy tényleges munkában állott-e vagy nem­­. A vasárnapi és ünnepnapi munkára vonat­kozólag: a) amennyiben a vasárnapi és ünnepnapi munka a bányaigazgatóság rendeletére történik, minden dolgozó részére 50%-os munkabérpótlék fizetendő január 1-től; b) amennyiben a munkásság kérésére engedé­lyezi a vasárnapi, illetve ünnepnapi munkát az igazgatóság, úgy ezek részére 25% munkabérpót­lék fizettetik. 3. a) A villanyvilágítás bevezetésére kötelezte magát a vállalat a telepen levő összes munkás­lakásokban, amennyiben a hatósági jóváhagyást ehhez megkapja. A hatósági jóváhagyás kieszköz­­lésében a legmesszebbmenő jóindulatot biztosítja a vállalat vezetősége és ebben a munkásságnak segédkezet nyújt az elnöklő miniszter. b) Engel vezérigazgató úr spontán fölajánlotta azt, hogy nem a bánya területén lakó, hanem Pilisszentiván községben lakó munkásságnak is lehetővé tétessék a villanyáram bevezetése, mi­után a község nem a bánya áramellátási körzeté­ben, de egy más vállalat áramellátási körzetébe tartozik, azzal kívánja lehetővé tenni, hogy az ottlakó munkásoknak hosszúlejáratú, igen méltá­í­nyos visszafizetési­ feltételek mellett fizetési előle­­get nyújt. 4. A lakbérpótlék és szénjárulék ügyében a bá. ....­nyamunkásság kérésére a tatabányai­ rendszer életi beléptetésein kötelezi magát a vállalat vezetősége azzal a kikötéssel, hogy ez az új rendszerre történő áttérés legkésőbb folyó évi április hó 1-ével fog megtörténni, azonban a lakbér- és szénváltságot március hó 1-től megszünteti és a nem a telepen lakó bányamunkásság részére a­­lakbérpótlékot folyósítani fogja. Ennek a kérdésnek a mihama­rabbi elintézése érdekében a bányavezetőség a bányafőha­tósággal karöltve fog eljárni és arról az elnöklő miniszter úrnak jelentést tenni. .Ezzel szemben a bányamunkásság jelenlévő alul­írott képviselői kötelezték magukat arra, hogy a munka fölvételét, zavartalan menetét garantálják és egyúttal garantálják a tatabányai rendszerre való áttérésnek a munkásság által történő elfoga­dását. A tárgyalások során a vezérigazgató kíván­sága volt a tatabányai rendszer lekopírozása, ami nem egyéb, mint ugyanolyan munkarend­­szer mellett ugyanolyan munkabér. Tatabá­nyán a lakbérpótlék műszakonként 30 fillér. A szénjárandóság a­ nyári, hat hónapban havi 4 mm., a téli hat hónapban havi 8 mm. munkásonként. A földalatti, urasági és a kül­színen, úgymint középállomáson, szénosztályo­zón és fatelepen a munkaidő 8 óra. A kolóniák­ban a villanyvilágítás díjmentes. Az ipari munkások szénjárandóságban és lakbérpótlék­ban ugyanazt kapják, mint a bányamunkások. A tárgyalások eredményéről Pilisvörösvá­­rott folyó hó 20-án megtartott nyilvános bá­­nyamunkásgyűlésen történt a beszámoló. A gyűlésen a Szövetség részéről jelen voltak Esztergályos János és Fodor József elvtársak, akik beszámoltak a tárgyalás eredményéről. Felhívták a jelenlévőket a fokozottabb szer­vezkedésre. Figyelmeztették a jelenlévőket arra, hogyha nem fognak szervezkedni, akkor könnyen megtörtén­hetik, hogy keresetük nem jobb, hanem rosszabb lesz. Fölszólaltak a gyű­lésen még Kis Pál József, Harencsár Ferenc, Tóth István és Kozma András elvtársak, akik szintén az összetartásra buzdították a jelen­lévőket. Itt említjük meg, hogy a dorogi bányaigaz­gatóság hirdetményt függesztett ki ismét, amelyben közli a munkásokkal, hogy ő is élet­belépteti március 1-től kezdve az ingyenes lakást, fűtést és világítást, valamint megadja a­ községekben lakó munkások részére a lakbér­­pótlékot. A sztrájk befejezésével a bányaigazgatóság azzal igyekezett a munkásokat megfélemlíteni és az egységüket megbontani, hogy a bánya leromlására való hivatkozással nem engedte azonnal az összes munkásokat munkába. Az igazgatóságnak nem sikerült ez a terve, mert a­ munkások szolidaritása a héthetes küzdelem után is megnyilvánult. A pilisvörösvári bá­nyamunkások példátlan lelkesedéssel vívták meg harcukat. Harcukban segítségükre sietett az ország szervezett munkássága is. Az ország szervezett és öntudatos munkássága által ta- 1929

Next