Bányamunkás, 1930 (19. évfolyam, 1-8. szám)

1930-01-24 / 1. szám

XIX. é»rf«*gam­­iai es Anyagvize^ Ifölnyvt­ára Budap­est ?! ? ( i­­ ff Budapest) 1930 január 2­­1. szám Imi«MUNKÁS OHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA József körút­­ félévre u.80 P.­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker.s­zám ára 40 fillér.­­ Vörösmarty­ utca 44/b, II. em. Telefon: Aut. T. 277-01. Megjelenik havonta egyszer m­ár csak a szervezet­ szervezeteket. A bányamunkások lássanak tisztán. Ezen szomorú helyzet javulását ne várják semmi­féle csodától. Ne várják azt, hogy munkálta­tóik, jó szíve majd javít az ő helyzetükön. Az Az új év és a mi feladataink ismét egy év a hátunk mögött, beköszöntött az új év, elmúltak a jókívánságok, ameyekben jólétet és boldogságot kívántak az emberek egymásnak. A mindennapi nyomorúság és nélkülözés a bányamunkások között továbbra is fennáll. Részünkre nincs boldogság, az élet gondjai nem szűntek f­eg. Amidőn a bányász ,boldogságot, kívánt,, gondolt, luxusra, csak a minimumra, p­z élet fenntartására, amelyhez minden kultúrembernek joga van, hogy az éhhaláltól, a ' pusztulástól' és kiván­dorlástól mentes legyen. Minden bányász­családban az új évben is megmaradtak a gon­dok, a rettegések az elbocsátás miatt, mert a hatalmas bányavállalatok ismét azzal a gon­dolattal foglalkoznak, hogy a magyar bá­nyászt munkanélkülivé és ezáltal kény érte­lemmé tegyék,­­amely végpusztulásba sodorja őt és családját. Ezek a jelek már is mutat­koznak a pécsi és salgótarjáni szénmeden­­cékben. Az új év első napjaiban tíz bányászcsalád vándorolt ki a salgótarjáni szénmedencéből azzal a szomorú gondolattal, hogy őket, a ma­gyar bányászokat a hatalmas bányakapitalista kényszerítette, hogy magának egy új hazát keressen. _ Ez volt az ő és családja részére a boldog újév. Az elköszöntésükben azt írják: „Búcsúzunk minden magyar bányásztól és csak azt mondhatjuk, ha mi nem akartok arra a sorsra, jutni, amire mi jutottunk, akkor legye­tek áldozatkészek, tömörüljetek a szerveze­tekbe, mert láthatjátok, hogy a hatalmas bányakapitalistákkal harcot nem lehet úgy folytatni, ahogy mi harcoltunk a salgótarjáni szénmedencében, mert harcot csak úgy lehet folytatni, ha a munkásság meg van szervezve. Szervezetlen tömeggel harcolni nem lehet. Addigr­a magyar bányásznak mai helyzetét j­ern­i­,­­ finnork­l­­n a min­­m­­ság szervezete megerősödni, ők tudják azt, hogy mit jelent, ha, a bányamunkás ismét, az egységes szervezkedés útjára lép. Azért kö­vetnek el mindent és minden olyan akciót tá­mogatnak, amely a szervezett bányamunká­­ ­it kell tudni a társ­pénztári választásokról? Több helyről kérdést intéztek az elvtársak Szövetségünk központjához, hogy mi képen tör­ténik a társpéntári választás. Erre vonatko­zóan közöljük a következőket: Választani, kell minden társpénztár­ mellé közgyűlési küldötteket. A választás általános és titkos. Mindenkinek, aki 1930. évi , de­cember hó 31-ig huszadik életévét eléri és a társpénztár tagja, szavazati, joga­­ van. Vá­lasztó és választható. A társpénztár választ­mánya tartozik öt héttel előbb lehetőleg: vasár­napra, vagy más ünnepnapra kiírni a­ közgyű­lési­ küldöttek választását és tartozik közölni, hogy mennyi közgyűlési rendes tagot és mennyi, közgyűlési póttagot kell választani. A választás két csoportban történik, amint ezt a Bányamunkás november 21-i­ számában meg­írtuk és amint azt a Szakszervezeti Tanács körlevélben minden csoporttal még a múlt évben közölte. A választott rendes küldöttek száma 16-nál kevesebb és 30-nál több nem lehet. Ahol ezernél kisebb a társpénztári­­ tagok száma, ott 16-ot választanak, ahol ezernél több, de ötezernél kevesebb a tagok száma, ott 20-at, ahol ötezernél több, de tízezernél kevesebb a tagok száma, ott 25 rendes és 25 póttagot vá­lasztanak. A választás vezetésére egy válasz­tási bizottságot kell alakítani, amely­­ a társ­pénztár székházában működik. A választási bizottság az elnökből, a helyettes elnökből, 4 rendes és 4 póttagból áll. A választási bizott­ság tagjai és póttagjai fele részben a biztosí­tott tagok közül jelölendők ki. Gondoskodni kell tehát minden társpénztárnál arról, hogy a szervezett munkásság képviselői a­ választási bizottságban benn legyenek. A választás tehát két csoportban történik. Az egyik választói csoportba tartoznak a tisztvi­selők, művezetők, altisztek, kereskedősegédek és ezek nyugdíjasai, a második választói cso­portba tartoznak a többi munkások. Nem vá­lasztható meg az, aki 1930 december 31-ig a huszadik életévét nem tölti be, aki gondnok­ság vagy kiskorúság hatálya alatt áll, akit jogerősen hivatalvesztésre, politikai jogainak jrójejjjelfüggesztésére ítéltek és ez az párt le. A választási bizottsá­­gvedőbizottságokot is kell a ha­­tottságot minden üzem telepén t­n kell alakítani. Gondoskodni ha a szavazat­szedő bizottságok­­hit munkások képviselői bénít­ó.széá­si bizottság tartozik a vá­­d megelőzőleg három héttel hír­­rétenni, hogy mikor lesz a vá­­r megkezdésének időpontja: a újságokban helyet foglalók a helységeket, ahol a szavazat­­működni fog. Tartozik közzé­­választócsoportok által megvá­­lítési küldöttek és póttagok szám It hány ajánlónak kell az aján­t autózik a választókat szavazó­választás előtt hősöm héttel öltözni. 1­. szava­zóigazolványon rajta kell lenni, hogy a választó melyik választócsoportba tar­tozik. Ha valaki, szava­zó igazolványát nem kapta meg, akkor az azonnal kérje a szavazó­­igazolván­ u.­át a társpélfolárnál. ■1| ' ■ -2| ■1 | Coddk Color Control Patches !ue Cyan Green Yellow Red Magenta White © Kodak, 2007 TM: Kodak 3/Color Black ..I­nte­d Föl a szervezési m­unkát Magyarország­ bányamunkásai évk óta rette­netes küzdelmet folytatnak az élettel. Tízezrei a dolgozó embereknek tengetik életüket az or­szágban, bízva egyik napról a másikra, hátha valami javulás történik, húzva magukkal az élet rettenetes gondjait, amelyek mindennap súlyosabbak lesznek. Ezzel a dolgos emberek­nek búcsút mondtak ennek a szenvedésnek, összeszedték csekély holmijukat és elmentek más országba, megkeresni azt a kenyeret, amit itt megtalálni nem tudnak. A bányakapitalizmus a maga rettenetes ha­talmával ráfekszik a munkásságra, amelynek ellenállóképessége az utóbbi években lényege­sen csökkent. Ezt az ellenállóképes­séget lecsök­­kentik főleg a rossz gazdasági viszonyok, amelyeknek következtében a munkásság veze­tőinek egy része kivándorolt, az itthonmarad­­­­tak pedig­ kénytelenek hallgatni és tűrni olyas­mit is, amit ezelőtt ők el nem tűrtek volna. Gyöngítette ellenállóerejét az is, hogy a Szö­vetség vezetése nem volt megfelelő kezekben, hozzá nem értő emberek képtelenek voltak ezen súlyos viszonyok közepette bármit is tenni. A munkáltatók részéről ebben az időben indult meg az erőteljesebb támadás a munkások szer­vezete ellen, amely az egyik oldalon kiüldözte a munkásság bizalmi embereit, a másik oldalon pedig nagy pénzeket költött arra, hogy új szervezetet létesítsenek, amelynek sajtója a már ismert „keresztény“ módszer szerint rágal­mazással próbált a munkásság között bizal­matlanságot kelteni. A Szövetség novemberben megtartott köz­gyűlése rendet teremtett a belső fronton, .El­­távolította azokat a tisztviselőket, akik mél­tatlanokká váltak erre a helyre. A külső ellen­ség, akár keresztény, akár „gazdasági“ maszla­gokkal telített, már sokkal előbb eltűnt. Még folytatják látszatéletüket mindaddig, amíg az egyik részét a papok, a másik részét pedig a bányavállalatok pénzzel tömik. Ezek az ellen­felek ma még kevesebbet számítanak, mint valaha és a bányamunkásoknak egyedül a munkáltatók ellenállásával kell számolni. A munkáltatók hatalmát nem szabad le­becsülnünk. A rossz gazdasági viszonyok foly­tán keletkezett nyomorúság lehetővé tette oly tervek végrehajtását, amelyekre eddig nemigen számítottak. A munkaidőt meghosz­­szabbították, a szakmányok átvétele teljesen önkényesen történik és azoknál a munkás ke­resetének nagy részét otthagyja, az elért vív­mányok nagy részét elsorvasztották, a bánás­mód is sok kívánnivalót hagy hátra. A mun­káltatók vezető emberei, súlyos tényezői a gazdasági életnek. Nagy részük hatalmas pénz­intézetekre támaszkodik, amely intézetek ma diktálják a kormánynak a követendő gazda­sági politikát Mindezen ellenfelekkel szemben a munkás­ság nem rendelkezik mással, mint a maga cse­kély erejével. Ez az erő azonban csak addig kevés, amíg szét van szórva. Abban a percben, amikor ez az erő egyesül, abban a percben,­­arra ébred, akkor a kíméletlenség, amellyel kizsákmányolják a magyar bányamunkásokat, előre kizárja még annak a föltevését is, hogy azoknak az­ embe­reknek, akik az üzemek élén állanak, szívük is van. Arra még hajlandók, hogy templomot építsenek a munkásnak, ahol kétségbeesetten imádkozhat és ennek ellenében a zsidó kapi­talista pápai áldást kap, de a szegény munká­soknak ebből az áldásból semmi sem jut, őnekik továbbra is ottmaradt a kereszt a vállukon és azt húzhatják mindaddig, amíg nem érzik magukat elég erősnek ahhoz, hogy azt letegyék. Az újév a harc jegyében induljon meg. A bányamunkások öntudatos csoportja vegye újra kezébe a szervezkedés munkáját, öntsenek hitet a munkásság ezreibe, a csüggedőket vi­lágosítsák föl, a kétkedőket győzzék meg állás­­foglalásuk helytelenségéről és egy cél lebegjen mindenki előtt: be a szervezetbe! Ott a helye minden öntudatos munkásnak. És ha benn lesz mindenki a szervezetben, akkor elkövet­kezik az az idő, amikor fizethetünk mindazo­kért a gazságokért, amelyeket az utóbbi évek­ben a bányamunkássággal szemben elkövettek, sok egysége ellen irányul. Ez az akció nem­csak a bányakapitalisták részéről látható, hanem a munkásság soraiban is vannak, akik kalandorok és igyekeznek a­ szervezet ellen minden rágalmat szórni. A bányászok ne várják és ne ringassák egy­mást abban a tudatban, hogy­ majd lesz még idő, amikor mindazt meg­­fogják fizetni, amit velük tettek, mert a sok „majd'"-ból és „majád­dal együtt el fog pusztulni a bányamunkás és annak családja is, a helyzete pedig mégsem, lesz jobb. Fel a szervezési munkára, fel az erőgyűj­tésre, hogy harcképessé tegyétek magatokat és ha ezt­­minden bányamunkás megteszi, a­k­kor be fog következni a bányamunkés sok ré­­szére is a boldog új év. Jó szerencsét!

Next