Bányamunkás, 1930 (19. évfolyam, 1-8. szám)
1930-01-24 / 1. szám
XIX. é»rf«*gamiai es Anyagvize^ Ifölnyvtára Budapest ?! ? ( i ff Budapest) 1930 január 21. szám Imi«MUNKÁS OHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA József körút félévre u.80 P. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker.szám ára 40 fillér. Vörösmarty utca 44/b, II. em. Telefon: Aut. T. 277-01. Megjelenik havonta egyszer már csak a szervezet szervezeteket. A bányamunkások lássanak tisztán. Ezen szomorú helyzet javulását ne várják semmiféle csodától. Ne várják azt, hogy munkáltatóik, jó szíve majd javít az ő helyzetükön. Az Az új év és a mi feladataink ismét egy év a hátunk mögött, beköszöntött az új év, elmúltak a jókívánságok, ameyekben jólétet és boldogságot kívántak az emberek egymásnak. A mindennapi nyomorúság és nélkülözés a bányamunkások között továbbra is fennáll. Részünkre nincs boldogság, az élet gondjai nem szűntek feg. Amidőn a bányász ,boldogságot, kívánt,, gondolt, luxusra, csak a minimumra, pz élet fenntartására, amelyhez minden kultúrembernek joga van, hogy az éhhaláltól, a ' pusztulástól' és kivándorlástól mentes legyen. Minden bányászcsaládban az új évben is megmaradtak a gondok, a rettegések az elbocsátás miatt, mert a hatalmas bányavállalatok ismét azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a magyar bányászt munkanélkülivé és ezáltal kény értelemmé tegyék,amely végpusztulásba sodorja őt és családját. Ezek a jelek már is mutatkoznak a pécsi és salgótarjáni szénmedencékben. Az új év első napjaiban tíz bányászcsalád vándorolt ki a salgótarjáni szénmedencéből azzal a szomorú gondolattal, hogy őket, a magyar bányászokat a hatalmas bányakapitalista kényszerítette, hogy magának egy új hazát keressen. _ Ez volt az ő és családja részére a boldog újév. Az elköszöntésükben azt írják: „Búcsúzunk minden magyar bányásztól és csak azt mondhatjuk, ha mi nem akartok arra a sorsra, jutni, amire mi jutottunk, akkor legyetek áldozatkészek, tömörüljetek a szervezetekbe, mert láthatjátok, hogy a hatalmas bányakapitalistákkal harcot nem lehet úgy folytatni, ahogy mi harcoltunk a salgótarjáni szénmedencében, mert harcot csak úgy lehet folytatni, ha a munkásság meg van szervezve. Szervezetlen tömeggel harcolni nem lehet. Addigra magyar bányásznak mai helyzetét jerni, finnorkln a minmság szervezete megerősödni, ők tudják azt, hogy mit jelent, ha, a bányamunkás ismét, az egységes szervezkedés útjára lép. Azért követnek el mindent és minden olyan akciót támogatnak, amely a szervezett bányamunká it kell tudni a társpénztári választásokról? Több helyről kérdést intéztek az elvtársak Szövetségünk központjához, hogy mi képen történik a társpéntári választás. Erre vonatkozóan közöljük a következőket: Választani, kell minden társpénztár mellé közgyűlési küldötteket. A választás általános és titkos. Mindenkinek, aki 1930. évi , december hó 31-ig huszadik életévét eléri és a társpénztár tagja, szavazati, joga van. Választó és választható. A társpénztár választmánya tartozik öt héttel előbb lehetőleg: vasárnapra, vagy más ünnepnapra kiírni a közgyűlési küldöttek választását és tartozik közölni, hogy mennyi közgyűlési rendes tagot és mennyi, közgyűlési póttagot kell választani. A választás két csoportban történik, amint ezt a Bányamunkás november 21-i számában megírtuk és amint azt a Szakszervezeti Tanács körlevélben minden csoporttal még a múlt évben közölte. A választott rendes küldöttek száma 16-nál kevesebb és 30-nál több nem lehet. Ahol ezernél kisebb a társpénztári tagok száma, ott 16-ot választanak, ahol ezernél több, de ötezernél kevesebb a tagok száma, ott 20-at, ahol ötezernél több, de tízezernél kevesebb a tagok száma, ott 25 rendes és 25 póttagot választanak. A választás vezetésére egy választási bizottságot kell alakítani, amely a társpénztár székházában működik. A választási bizottság az elnökből, a helyettes elnökből, 4 rendes és 4 póttagból áll. A választási bizottság tagjai és póttagjai fele részben a biztosított tagok közül jelölendők ki. Gondoskodni kell tehát minden társpénztárnál arról, hogy a szervezett munkásság képviselői a választási bizottságban benn legyenek. A választás tehát két csoportban történik. Az egyik választói csoportba tartoznak a tisztviselők, művezetők, altisztek, kereskedősegédek és ezek nyugdíjasai, a második választói csoportba tartoznak a többi munkások. Nem választható meg az, aki 1930 december 31-ig a huszadik életévét nem tölti be, aki gondnokság vagy kiskorúság hatálya alatt áll, akit jogerősen hivatalvesztésre, politikai jogainak jrójejjjelfüggesztésére ítéltek és ez az párt le. A választási bizottságvedőbizottságokot is kell a hatottságot minden üzem telepén tn kell alakítani. Gondoskodni ha a szavazatszedő bizottságokhit munkások képviselői bénító.széási bizottság tartozik a vád megelőzőleg három héttel hírrétenni, hogy mikor lesz a vár megkezdésének időpontja: a újságokban helyet foglalók a helységeket, ahol a szavazatműködni fog. Tartozik közzéválasztócsoportok által megválítési küldöttek és póttagok szám It hány ajánlónak kell az ajánt autózik a választókat szavazóválasztás előtt hősöm héttel öltözni. 1. szavazóigazolványon rajta kell lenni, hogy a választó melyik választócsoportba tartozik. Ha valaki, szavazó igazolványát nem kapta meg, akkor az azonnal kérje a szavazóigazolván u.át a társpélfolárnál. ■1| ' ■ -2| ■1 | Coddk Color Control Patches !ue Cyan Green Yellow Red Magenta White © Kodak, 2007 TM: Kodak 3/Color Black ..Inted Föl a szervezési munkát Magyarország bányamunkásai évk óta rettenetes küzdelmet folytatnak az élettel. Tízezrei a dolgozó embereknek tengetik életüket az országban, bízva egyik napról a másikra, hátha valami javulás történik, húzva magukkal az élet rettenetes gondjait, amelyek mindennap súlyosabbak lesznek. Ezzel a dolgos embereknek búcsút mondtak ennek a szenvedésnek, összeszedték csekély holmijukat és elmentek más országba, megkeresni azt a kenyeret, amit itt megtalálni nem tudnak. A bányakapitalizmus a maga rettenetes hatalmával ráfekszik a munkásságra, amelynek ellenállóképessége az utóbbi években lényegesen csökkent. Ezt az ellenállóképességet lecsökkentik főleg a rossz gazdasági viszonyok, amelyeknek következtében a munkásság vezetőinek egy része kivándorolt, az itthonmaradtak pedig kénytelenek hallgatni és tűrni olyasmit is, amit ezelőtt ők el nem tűrtek volna. Gyöngítette ellenállóerejét az is, hogy a Szövetség vezetése nem volt megfelelő kezekben, hozzá nem értő emberek képtelenek voltak ezen súlyos viszonyok közepette bármit is tenni. A munkáltatók részéről ebben az időben indult meg az erőteljesebb támadás a munkások szervezete ellen, amely az egyik oldalon kiüldözte a munkásság bizalmi embereit, a másik oldalon pedig nagy pénzeket költött arra, hogy új szervezetet létesítsenek, amelynek sajtója a már ismert „keresztény“ módszer szerint rágalmazással próbált a munkásság között bizalmatlanságot kelteni. A Szövetség novemberben megtartott közgyűlése rendet teremtett a belső fronton, .Eltávolította azokat a tisztviselőket, akik méltatlanokká váltak erre a helyre. A külső ellenség, akár keresztény, akár „gazdasági“ maszlagokkal telített, már sokkal előbb eltűnt. Még folytatják látszatéletüket mindaddig, amíg az egyik részét a papok, a másik részét pedig a bányavállalatok pénzzel tömik. Ezek az ellenfelek ma még kevesebbet számítanak, mint valaha és a bányamunkásoknak egyedül a munkáltatók ellenállásával kell számolni. A munkáltatók hatalmát nem szabad lebecsülnünk. A rossz gazdasági viszonyok folytán keletkezett nyomorúság lehetővé tette oly tervek végrehajtását, amelyekre eddig nemigen számítottak. A munkaidőt meghoszszabbították, a szakmányok átvétele teljesen önkényesen történik és azoknál a munkás keresetének nagy részét otthagyja, az elért vívmányok nagy részét elsorvasztották, a bánásmód is sok kívánnivalót hagy hátra. A munkáltatók vezető emberei, súlyos tényezői a gazdasági életnek. Nagy részük hatalmas pénzintézetekre támaszkodik, amely intézetek ma diktálják a kormánynak a követendő gazdasági politikát Mindezen ellenfelekkel szemben a munkásság nem rendelkezik mással, mint a maga csekély erejével. Ez az erő azonban csak addig kevés, amíg szét van szórva. Abban a percben, amikor ez az erő egyesül, abban a percben,arra ébred, akkor a kíméletlenség, amellyel kizsákmányolják a magyar bányamunkásokat, előre kizárja még annak a föltevését is, hogy azoknak az embereknek, akik az üzemek élén állanak, szívük is van. Arra még hajlandók, hogy templomot építsenek a munkásnak, ahol kétségbeesetten imádkozhat és ennek ellenében a zsidó kapitalista pápai áldást kap, de a szegény munkásoknak ebből az áldásból semmi sem jut, őnekik továbbra is ottmaradt a kereszt a vállukon és azt húzhatják mindaddig, amíg nem érzik magukat elég erősnek ahhoz, hogy azt letegyék. Az újév a harc jegyében induljon meg. A bányamunkások öntudatos csoportja vegye újra kezébe a szervezkedés munkáját, öntsenek hitet a munkásság ezreibe, a csüggedőket világosítsák föl, a kétkedőket győzzék meg állásfoglalásuk helytelenségéről és egy cél lebegjen mindenki előtt: be a szervezetbe! Ott a helye minden öntudatos munkásnak. És ha benn lesz mindenki a szervezetben, akkor elkövetkezik az az idő, amikor fizethetünk mindazokért a gazságokért, amelyeket az utóbbi években a bányamunkássággal szemben elkövettek, sok egysége ellen irányul. Ez az akció nemcsak a bányakapitalisták részéről látható, hanem a munkásság soraiban is vannak, akik kalandorok és igyekeznek a szervezet ellen minden rágalmat szórni. A bányászok ne várják és ne ringassák egymást abban a tudatban, hogy majd lesz még idő, amikor mindazt megfogják fizetni, amit velük tettek, mert a sok „majd'"-ból és „majáddal együtt el fog pusztulni a bányamunkás és annak családja is, a helyzete pedig mégsem, lesz jobb. Fel a szervezési munkára, fel az erőgyűjtésre, hogy harcképessé tegyétek magatokat és ha eztminden bányamunkás megteszi, akkor be fog következni a bányamunkés sok részére is a boldog új év. Jó szerencsét!