Bányamunkás, 1931 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-16 / 1. szám
XX. évfolyam Budapesti 1931 január 16 1» szám A ton*?*... ^ .w^uMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Az előfizetés ára: Egész évre 9.60 P, félévre 4.80 P. ( Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker., negyedévre 2.40 pengő. — Egyes szám ára 40 fillér. Vörösmarty utca 44/b, II. em. Telefon: Aut. 277-01. Megjelenik havonta egyszer* Új esztendő — régi kötelességek Az esztendők körforgásában, újra lepergett egy esztendő. Mögöttünk a múlt. A siralmas, kínos és borzalmas múlt. Mert a bányamunkásságnak az volt. Szomorú tények és súlyos állapotok bizonyítják, hogy az elmúlt esztendőben javulás helyett a bányamunkások gazdasági helyzete nagy ■mértékben rosszabbodott. Hihetetlen éhbérek, túlhosszú munkaidő, nagyfokú kizsákmányolás és az ezzel járó testi és lelki satnyulás; ezt jelentette a bányatelepeken dolgozóknak az elmúlt esztendő. Bármelyik bányatelep felé tekintünk, mindenütt ordít a nyomorúság, süvölt a tincstelenség és az agyon robotolva lett munkások ezrei, a leromlott bányászasszonyok és éhező gyermekek nagy tömege kiáltó bizonyítéka annak, hogy sem az elmúlt évben, sem azelőtt, még csak kísérletet sem tettek a bányászok helyzetének megjavulására, akik -mélyen a föld belsejorma -örököskarcban állanak a természet erőivel és akik életüket is kockára téve, a folytonosan leselkedő veszedelmek között is, napvilágra hozzák mindazokat a kincseket, amelyek nélkül az emberi gazdaság a kőkorszakiéli állapotokra süllyedne vissza. A bányászérdekeket jelentő és továbbvivő kívánságokról és követelményekről senki nem beszélt. Az ország urai, valahányszor a társadalom gépezetét fűtő, nehéz munkát végző bányamunkások ügyét a parlamentben tevékenykedő képviselő elvtársaink szóvátették, még csak ígéretet sem tettek a bányavidékeken fönnálló állapotok megszüntetésére. A bányátoké kénye- kedvének kiszolgáltatottjai pedig szintén szó nélkül tűrték az állapotokat és legföljebb szitkozódtak vagy káromkodtak, ám megint lecsíptek a keresetből, vagy megint elvettek valamit a régi jogokból. Mert, igenis, az új esztendő küszöbén fölkell vetni a kérdést: ki az oka annak, hogy a bányamunkásság helyzete mélyen alásüllyedt annak a színvonalnak, amelyet Szövetségünk fénykorában kiharcolt a bányamunkásságnak. Ha őszintén felelni ■akarunk erre, meg kell mondani az igazat: senki más, mint maga a bányamunkásság! A bányakapitalizmus soha, nem sietett a munkások segítségére, dea kormányzat sem ösztökélte erre a vállalatokat, csak ,akkor, ha a munkásság szervezett ereje erre rákénszerítette. Mi következik ebből? Az, hogy a munkásságnak a legeslegnagyobb ellensége a saját közömbössége, a saját nemtörődömsége, a saját bajaival és szervezetével szemben. Az a maroknyi csapat, amely hű maradt a szervezethez, nem tud, mert nem tudhat elé erőt kifejeleni a bányászsors rosszabbodását előidéző tényezők ellen. Csak a nagy, hatalmas, jól kiépített szövetség petítet gátat a föld méhében robotolók bétéinek további csökkentése ellen és csak a Szövetség céljait a legnagyobb hűséggel követő tömegek élvezhetik az életért való harcuknak dús erőddel, kai és szilárd hittel a szervezés és szervezkedés munkáját. Mindenki a fedélzetre, mindenki a gátra, hogy a szervezettség hatalma, az összetartás ereje a tények sokaságáéval bizonyítsa majd, hogy ebben az évben sikerült valóra váltani a mi jelszónkat: „Jó szerencsét!a menyeit. Ezt kell megérteniök a munkásoknak és ezért fordulunk már most, az új év első napjaiban az egész munkássághoz ezzel a figyelmeztetéssel: ha azt akarják, hogy ebben az évben megszűnjön a nyomor, a szenvedés, az igazságtalanság és a méltánytalanság, akkor fogjanak össze, szervezkedjenek és sorságon a lorrsaikkal való együttműködés révén változtassanak. H Ha így lesz, akkor a bányatelepek fölött is fölragyog a jólét, a kultúra és a megelégedettség napja, de ha nem így lesz, hanem megint a nemtörődömség és tétlenség burjánzik föl ebben az esztendőben is az erőteljes | szervezkedés, a nagggátéti Szövetség ki- T é-pnén■: Asm: tdijaink,Ők valg/yükidolgozás" | helyett, akkor ez az év sem lesz jobb, mint I az előző, sőt annál is rosszabb. s ■ | Ezért kell hogy minden öntudatos bányamunkás tekintse az új esztendőben legfőbb parancsnak a régi kötelességei: az öntudatlanok és a szervezettől távolállók lelkében szunnyadó érzéseket fölkelteni, őket aszervezkedés útjára ráterelni, megismer - s tenni velük a munkásösszetartás nagy erejét, fokozni bennük a tudásvágyat, mert csak ezáltal, a fölkészülség biztos tudatában lehet valóra váltani mindazt, amire a Mögöttünk a múlt, de előttünk a jövő, szervezzünk és szervezkedjünk! bányamunkásság gazdasági, kulturális és társadalmi előhaladása nézőpontjából szükség van. Ha a bányamunkások teljesítik is ebben az irányban való kötelességüket; ha fölismerik a kor hívó szavát, ha apró kis csínyességek helyett a nagy célok felé vejik tekintetüket, akkor, de csakis akkor lehet véget vetni annak a rendszernek, amely ma a munkásokat jogtalanul megrö-vidíti és a társadalom lépcsőzetének leg-alacsonyabb fokára kényszeríti. Mert nagy, sorsdöntő feladatok teljesí- j lésére kell hogy fölkészülődjünk ebben az évben. Amíg a külföld egyes államaiban a bányászok bérminimumáról törvény intézkedik, addig nálunk a leglehetetlenebb címeken levonnak a bérekből. A bányák és a telepek egészségügyi helyzete, az embertelen bánásmód megszüntetése, a balesetelhárítás és mások terén is sok a tennivaló! A bányamunkások örökké emlékezetes áldozatkészséggel és szörnyű üldöztetésekkel teli harcot vívtak meg azért a jogért, hogy becsületes mimikájuk fejében becsületes, megélhetéshez jussanak. Most, amikor erre a legnagyobb szükség van, teljesítsék tehát eltökéltakarattal, erős szán „Nincs szükség karácsonyi segélyre!“ állapítják meg a munkáltatók — A bányanyugbéresek ügye. — Röviden ezzel indokolta meg az Országos Társadalombiztosító Intézet bányanyugbér-választmányámak elnöke a bányanyugbéresek karácsonyi segélykérelmének elutasítását. Előző számunkban hírt adtunk arról, hogy a bányanyagbér-választmány ■ munkástagjai a bányanyagbéresek részére karácsonyi regély folyósításért indítványozták. Ezen indítványt az 1930 november hó 28-án tartott válaszmányi ilbs tárgyalta, "amikor is a lumiláá ValdT tejesén elzárkóztak a segély folyósításától s amikor szavazásra került a sor, a munkáltatók a segély elutasítása mellett, a munkások képviselői pedig a segély folyósítása mellett szavaztak. Miután szavazategyenlőség esetén az elnök szava dönt, így természetesen nem amunkások képviselőinek akarata nyert érvényt. Az elutasítás megindokolása röviden a következő: „Ez a kérdés már a múlt éviben, eldöntetett, Ugyanily irányú kérelem elutasítása tárgyá-ban a, népjóléti miniszter úr 260.483/1929. IIL I0. szám alatt kiadott leiratában, amely leirata indokolásának reaszmiációja a következő* ként szól: ,Nézetem szerint a szóban forgó karácsonyi segély nyújtására azért nincs szük*ség, mert a 6100/eln. 1928. ÜST. M. M. -sz. rendelet a 17. 4-ban megszabott és a múlt szükségletét kielégítő egyszeri rendkívüli segélyen felül a 18. §-ban 25%-os nyugbérpótlékot is állapította meg, amelyet a hányanyagbéresek állandó szolgái tiltásaképpen ma is megkapnak és így a régi szolgáltatásoknak felementéséről már eleve intézményes gondoskodás történt. Egyébként a biztosítás természetével is ellenkezik a vonatkozó szabályzatok rendelkezésein kívül álló alkalmi szolgáltatások gyújtása.“ Szerintük tehát nincs szükségük a bányanyugbéreseknek karácsonyi segélyre, mert a 25%-os nyugbéremeléssel az ellátásukról gondoskodás történt Szomorú és siralmas a helyzetük azoknak, akik életüket a nyomorban tengetik. Mert a nyugbérük oly alacsony, hogy abból megélni nem tudnak ezek az öreg, ki zsarolt, összetört bányamunkások. Amíg egyik koldulásból, a másik gyermekeire támaszkodva tartja fönn magát és aki esetleg tudna itt-ott valami munkát végezni, munkához nem jut, mert a mai nagy munkanélküliség miatt mindenhol csak oly erőt vesznek föl, amelyet kihasználhatnak. Végre segíteni kell a nyugbéres bányamunkások sorsán és ezt már megmondottuk akkor, amikor a társpénztárak központosítva lettek, hogy a nyugbér alacsonyan van megállapítva. Ezt annak idején be is