Bányamunkás, 1932 (21. évfolyam, 1-9. szám)

1932-01-30 / 1. szám

XXI. évfolyam Budapest, 1­932 január 30­­. szám BÁNYAMŰN A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK­ ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Az előfizetés ára negyedévre 2.40 . Egész évre 9.60 P, félévre 4.80 P, 0 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker. pengő. — Egyes szám ára 40 fillér! jf­ Vörösmarty­ utca 44/1)» II. era. Telefon: Aut. 277-01 Megjelenik egyszer. Tömegesen bocsátjá­k el tél közepén a bányamunk­ásokat Január hónapban 3000 bányamunkásnak mondották f®l » munkát Váratlanul következett be a bányaipar­­ban a tömeges munkáski bocsátás. • Több bányavállalat mondotta föl tél közepén a munkát, így az ajkai,, majd az éger­csehi és utána a, salgótarjáni bányavállalat 1700 munkást bocsátott el. Ez a tömeges elbo­csátás a bányamunkások körében a lá­gy iz­galmat és nyugtal­anságot keltett azért, mert a­ bányatelepeken és a környékbeli községekben mindenhol nagy a munkanél­küliség és kétségbeejtő a helyzet. Így Ajka és környékén 600 lett volna a­ munkanél­küliek száma. Az ajkai munkásság az el­bocsátások ellen védekezett, és január hó 30-én gyűlést­ tartott, ahol elhatároz­ták, hogy küldöttséget menesztésnek a k­er­es­kede­l­m­i m­­inisz­tér­i­m­ba , a­t­tól k­é­r­ni fogják a minisztert, hogy az elbocsátáso­kat akadályozza, meg. A küldöttség ja­nuár 12-én meg is jelent a kereskedelmi m­niszter előtt, ahol Ka­bók Lajos ország­­gyűlési képviselő, Szakasits Antal a Szak­szer­vezési t Tanács részéről,­ Benfán­a An­tal a Szövetség titkára, valamint Takács József, a Szövetség elnöke ismertették a miniszter előtt­.­a bányamunkások szomorú helyzetét. Kenéz Béla miniszter a küldött­ség előtt kijelentette, hogy oda, fog­­hatni, hogy­­ tőle, telhetől­eg az elbocsátásokat meg­akadályozza. A küldöttség munkája ered­ménnyel járt, mert a bányavállalat a fel­­mondott munkások elbocsátását vissza­vonta. Egereseki bányatelep elbocsátott mun­kásainak küldöttsége január 19-én jelent meg Budapesten, ezt a küldöttséget a Szakszervezeti Tanács részéről Szakasi­té Antal, a Szövetség részéről Bertram,d An­tal vezette a kereskedelmi, majd a pénz­ügyminisztériumba , ahol vázolták a bánya­munkások helyzetét, valamint kérték, hogy a kormány intézkedjen, oly irányban, hogy a bányavállalat az elbocsátásokat vonja vissza- Itt is kötelező ígéretet kaptak. A salgótarjáni szénm­edencében 1700 munkás fölmondása óriási elkeseredést szült, mert amidőn a munkásoknak tudo­mására lett adva, hogy a­z igazgatóság­­ilyen nagyméretű elbocsátásokat akar esz­közölni, azonnal gyűlést tartottak és ezen a gyűlésen foglalkoztak az igazgatóság ezen eljárásával. Ezt a gyűlést f. hó 17-én tartották Neműben, amelyen Szakosíts Antal vett részt, majd 24-én Salgótarján­ban tartottak egy kerületi vezetőségi gyű­lést, amelyen az egész szénmedence részé­ről megjelentek a vezető emberek. Ezen a kerületi vezetőségi gyűlésen mélyrehatóan foglalkoztak az elbocsátott­­munkások ügyével. A gyűlésen Szövetségünk részé­rül Bertrand, Antal titkár vett részt, aki is­mertette felszólalásában általában a bánya­munkások szomorú helyzetét, majd Né­meth Alajos és Princz Ferenc fölszó­lalá­sukban ismertették a kerületben előállott­viszonyokat, valamint azt­ a nyomorúsá­got, amelyben a salgótarjáni bányamun­kások tengetik életüket. A vezetőségi gyű­lés elhatározta, hogy ha, a kormány sürgő­sen nem intézkedik az elbocsátott munká­sok érdekében, úgy a . ?...: zetőség­e semmi, fele felelősséget nem vált ki A bekövetkezendő eseményekért. Majdt öttagú küldöttsé­get választottak és m­én észté azzal a megbízással­, hogy az elbocsátott munkások érdekében járjanak el A salgótarjá­ni ve­zetőségi gyűlés a legkomolyabban folyt le, dacára annak, hogy a fölszólalók szavai­ban a­ legnagyobb elkeseredés volt és kílél­hető, így­­ az egyik fölszólaló ismertette azt, hogy midőn tudomásukra jutott, hogy a vállalat elbocsátásokat akar eszközölni, elmentek a község jegyzőjéhez, hogy tőle tanácsot és támogatást kérjenek. A jegyző egyszerűen azzal válaszolt, a tanácsot kérő munkásoknak, hogy ,, zsidó pártiaknak nem áll rendelkezéséreA másik telepen, ahol egy munkás fordult az üzem mérnökéhez azzal, hogy­ mi lesz családjával, mert neki négy apró­ gyermeke ’• van és ezeket neki­ kell nevelni. A mérnök egyszerűen kije­lentette, hogy „nekem semmi, közöm a csa­­■2adfámz". füzén kijei­.Vizösek és viselkedé­­­sek még jobban fokozták az elkeseredést a munkásság körében. A salgótarjáni kerü­­­leti vezetőség Ü­lése­­után ,­a­ sajtó is­ foglal­kozott a bányamunkások­ ügyével, amely az egész országban nagy érdeklődést vál­tott­ ki, hogy mi fog­ történni az elbocsátott munkások ügyével. A 24-én tartott érte­kezlet után Oborin Ferenc salgótarjáni elnökigazgatónak megjelent 25-én egy nyi­latkozata­, amelyben­­ nyilatkozik, hogy uta­sította­ a salgótarjáni igazgatóságot, hogy a munkások elbocsátását vonja vissza. Természetesen, szokás szerint, ismét azok akarják maguknak elkönyvelni azt, hogy az ő közbenjárásukra­ történt meg, hog­y az igazgatóság a fölmondásokat visszavonta, akikhez a­ bányamunkásoknak semmi kö­zük nincs. Politikamentesek csupán a sajtóban megjelent nyilatkozatok révén szerették volna elhitetni ezt, de nem sike­rült." E váratlanul bekövetkezett elbocsátáso­kat azzal indokolják a bányavállalatok, hogy a kitermelt szenet nem tudják elhe­lyezni. Igaz, hogy az utóbbi években­ a bányaipar nagy krízisen ment keresztül, s ez annak tudható be, hogy a szén fogyasz­tás­a­ minimumra csökkent. Egyrészt az ipar pangása, a vasúti forgalom korláto­zása, valamint az a­ tény, hogy az utóbbi időben a MÁV 20%-kal csökkentette a rendeléseit. Külföldi piacaink pedig nin­csen. Elbocsátások mindig voltak, ezek az elbocsátások azonban csak tavasszal és nyár közepén lettek foganatosítva. A bányavállalatoknak első dolguk az, hogy a munkásokat elbocsássák, midőn a profit neon kielégítő. Itt mélyrehatóbb bajok van­nak és nincs kilátás, hogy a közeljövőben a helyzet meg fog javulni. Ezek a­ munkás­elbocsátások egyelőre vissza lettek vonva, azonban nincs kizárva,hogy már a közeli hónapokban, ismét azzal jönnek a vállala­tok, hogy több ezer munkásnak fölmoru­l­­nak. Maga a bányakapitalizmus nem tö­rődik azzal, hogy a munkanélküliek szá­mát emeli, a nyomort fokozza, előtte csak egy a fontos: hogy a profitot megtart­hassa. Tehát magának a kormánynak kel­lene, intézkednie, hogy a m­unkanélküliek számait ne emeljék, és meg kell vizsgálni azt, hogy tényleg megfelel-e a valóságnak az a Siránkozás, hogy ráfizetnek az üzletre. A m­agyar bányam­unkásság elvárja, a kor­mány , vezető férfiaitól, hogy munkaalkal­mat teremtsenek és kényszerítsék a bánya­vállalatokat­ arra, hogy munkát, adjanak. A részvényesek elégedjenek meg, kisebb részesedéssel,h­a nagy fizetésű igazgatók pe­dig mondjanak le az óriási, jövedelemről, ha­ pedig ezt nem akarják, úgy próbálják őket leépíteni, akkor azonnal megmutatko­zik az, hogy nem a munkásokat kell elbo­csátani, akik hasznos munkát végeznek. A bányavállalatok a konjunktúra alatt ha­­­­talmas vagyonra tettek szert, midőn min­dent, eladtak, ami csak fekete volt. Most, h­ogy csökkent­ a profit, első dolguk: redu­kálni a­ béreket, elbocsátani a munkásokat, hog­y ennek révén, úgy gondolják, meg­maradjon a haszon.­­Sürgős intézkedési vár a, magyar bányamunkásság a kor­mányzati rendszertől, hogy munkához és kenyérhez jusson, ha pedig ezt nem fog­ják megcsinálni, úgy előrelát,hatóréig a bar­jak­­.•/.% foldíszérhk­ é­gnak. marka k a j lesz a. következménye, hogy . a termelési rend föl fog borulni, mert. a. nehéz testi munkát végző­­bányamunkások az amúgy is éveken á• keresztül redukált munkanapok és leszállított írévek mellett nem bírják az élet terheit. 31 év — új harcok! Egy év ismét hátunk mögött és tele kese­rűséggel léptünk át az 1932-es évbe. Alig köszöntött be az újév, máris 3000. bánya­munkásnak, mondották föl a munkát A munkanélküliek száma, emelkedett, a nyomorúság fokozódott. A gazdasági vál­ság áldozatainak, száma ismét nagyobbo­dott volna, ha a munkásság tétlenül nézi az eseményeket és tiltakozó, szavát nem emeli föl az elbocsátások ellen. Az elbocsátások a múltban, úgy látszik, nagyon jól beváltak, mert az elbocsátás ré­mével sikerült a munkabéreket a legmini­málisabbra leszállítani és a szerzett­­ jogokat megcsonkítani. Ha ez ellen valaki föl mer szólalni, azzal fenyegeti meg az üzemvezető­ség: ha nincs megelégedve, úgy a legköze­lebbi szanálásnál el lesz bocsátva, hiszen tudja jól azt, hogy munkát sehol sem kap. És úgy tüntetik föl a dolgot, mintha a bá­nyásznak, aki ma k­ét-három napot dolgo­zik a­ föld gyomrában 2—3 pengős munka­bérért, jól menne a sora. Dolgozik a bánya mélyében, kiszabják a munkáját, ha pedig a kiszabott munkát nem bírja telje­síteni, úgy egyszerűen elbocsátják azon a címen, hogy nem 100%-os term­előképes. A nyomorúság és nélkülözés gondján kívül ki van téve az üzemvezetőség szeszélyeinek és a minden pillanatban várható elbocsátás rémének. Az 1931. évben a magyar bányamunká­sok nehéz küzdelmet vívtak megélheté­sükért Az elmúlt évben a munkabéreket leszállították, a szerzett jogokat elvették, a bányamunkások ezreit bocsátották el, a bányászok százai járták gyalog az országot

Next