Bányamunkás, 1946 (33. évfolyam, 1. szám)
1946-12-18 / 1. szám
A BÁNYAMUNKÁS A „Bányamunkás" köszönti a bányásztokat Harminchárom esztendővel ezelőtt jelent meg a „Bányamunkás“ című lap. írói célnak tűzték ki a magyar bányamunkások kulturális fejlődésének előmozdítását, gazdasági és szociális érdekvédelmét. Abban az időben alig akadt a magyar bányamunkások között olyan ember, aki arra gondolt, hogy a tőkés kizsákmányolásával szemben szervezkedéssel eredményesen védekezhet. A bányamunkások szervezkedését külföldön járt bányamunkás és egyéb ipari szakmához, főként a vasipari szakmához tartozó szocialista munkások kezdték meg. Az akkori kormány vasszigorral lépett fel a lap terjesztőivel és olvasóival szemben. Titokban végezték a lap terjesztését. A terjesztők és az olvasók a legféktelenebb csendőri brutalitásnak voltak kitéve. Minkából való azonnali elbocsátással, kilakoltatással, a bányatelepekről való eltoloncolással félemlítették meg a bányatelepek dolgozóit, s eltiltották őket a „Bányamunkás“ olvasásától. A bányákban 12 órás munkaidő volt. A munkabér 2 korona 40. Elvétve akadt 200—300 vájár közöl 10—20, aki néha-néha 5 koronát megkeresett. Betegségi és nyugbérbiztosítás alig volt. Bányatelepenkint külön-külön működtek társpénztárak, de kicsiny létszámuk nem biztosította az eredményes munkát. A bányakapitalizmus, hogy tehermentesítse magát, a bányanyugbér biztosításnál és a munkás elbocsátásokkal oldotta meg a kérdést. Munkából való elbocsátás esetén az elbocsátott azonnal elvesztette nyugbér igényjogosultságát. Balesetbiztosítás egyáltalán nem volt. A gyógykezelés hiányos. Csak 2—3000 létszámot meghaladó telepeken voltak kórházak. Az 1916—17. évben bekövetkezett mérhetetlen nélkülözés idézte elő, hogy minden üldöztetés ellenére, a bányák robotosai hozzáfogtak a szervezkedéshez. Egyesületi alapszabály hijján, mint előfizetők, a „Bányamunkás“ lap köré tömörültek. Több mint egy évtizedes szenvedésekkel teli harc után 1918 február havában hagyta jóvá az akkori reakciós kormány a „Bányamunkás“ engedélyét. A lap keretén belül kezdődött el a szabályszerű szervezkedés. A „Bányamunkás“ védelmére kelt a bányamunkásoknak. Állandóan támadta a bányamunkások kizsákmányolóit. Napirenden tartotta és követelte a nyolcórai munkaidő bevezetését, a bányatárspénztárak országos központosítását, és a baleseti biztosítást. A „Bányamunkás“-nak oroszlánrésze van abban, hogy 1919 óta a bányatelepeken nyolcórás a munkaidő, a balesetbiztosítást kiterjesztették a bányamunkásokra és 1927 óta a bányanyagpénztárt országosan központosították. A „Bányamunkás“-on át a munkások tízezreinek sérelmeit intézték el. A lap állandóan tájékoztatta a munkásságot a munkabér változásairól. Kezdeményezője volt a bányamunkásság jogos gazdasági és szociális követeléseinek. A lapon át fejlődött a közösségi gondolat, amely a szervezkedéshez vezetett. Nagy része volt a „Bányamunkásának abban, hogy a szocialista, kommunista eszmét megismerték az eldugott falvak mezőgazdasági munkásai, béresei, bástyásssai. A „Bányamunkás“’ tanította meg őket a politizálásra. 1945 január óta szabadon szervezkedünk gazdaságilag és politikailag egyaránt. Magyarországon 1945 előtt nem szervezkedhettünk. Különösen nem valhatta magát senki szocialistának vagy kommunistának, életét veszélyeztető következmények nélkül A „Bányamunkás“ 1938-ban jelent meg Utoljára. A fasizmus ekkor egészen elnémította. A felszabadulás óta végre most jutottunk abba a helyzetbe, hogy a nehézségeket és a papírhiányt leküzdve, megjelenhessünk. Kiknek tartozunk köszönettel? Kiknek köszönhetjük, hogy nem jelentkeznek azok az akadályok, amelyek 1938 óta akadályozták megjelenésünket? Köszönetünk elsősorban a Szovjetunió népének szól. A Vörös Hadsereg harcos katonáinak s korunk nagy hadvezérének, Sztálin marsallnak. A„Bányamunkás“ lap szerkesztői, a jövőre nézve ígérjük, hogy a demokrácia biztosította sajtó és szólási szabadsággal teljes mértékben élünk. Arra törekszünk, hogy minden erőnkkel a magyar bányatelepek dolgozóinak érdekeit szolgáljuk, felvilágosításban és sérelmeik orvoslásában egyaránt. Ahhoz, hogy munkánkat siker koronázza, szükséges, hogy a dolgozók minden eseményről és jogos panaszról tájékoztassanak bennünket. A szellemi képzettség erős fegyver. Ezáltal válhat a magyar bányamunkásság a magyar társadalom legkimagaslóbb fizikai munkásrétegévé. Üdvözöljük minden olvasónkat s a nagy munka elvégzéséhez ezúton kívánunk: Jó szerencsét! Szabadság! Barátság! A szerkesztőség: „Jé ismmés!" A Bányász köszöni a „Bányamunkás"-t „Jó szerencsét!" Bányászköszöntéssel üdvözöljük a „Bányamunkás“-t — az újból felhangzó örök bányászjelszóval. Emlékezünk ma, amikor végre ismét a kezünkbe veszünk. Évtizedes keserves szenvedések és harcok jutnak eszünkbe, amikor ugyancsak a „Bányamunkásat szorongattuk csákánynyélhez szokott kezeinkben. Azután a még keservesebb harcok, amikor már ez sem lehetett a kezünkben. Nem, mert kicsavarták belőle ugyanazok, akik kezünkből a kenyeret, szemünkből a könnyet csavarták ki napról-napra, évről-évre. Bilincs volt a kézünkön, lakat a szánkon, borzalmas némaságra kényszerültünk. „Jó szerencsét!“ A föld mélyének dolgozói ezer gonddal és bajjal még, keserves munkából felegyenesedve, de felszabadult örömmel köszöntik a maguk újságját, a „Bányamunkás“-t Ha valakinek, a bányásznak ugyancsak van mit mondania a demokráciában. S ha valakinek, a bányásznak ugyancsak szüksége van arra, hogy amikor feljön a föld mélyéből a napvilágra, kezébe vegye az újságját, megnézze, mi történt a föld felszínén, a bányák körül és a nagyvilágban. „Jó szerencsét!” Meghatottan köszöntjük mindazokat a bányászokat, akik elvéreztek azon a nagy harcon, melyet az elnémított bnyászmunkásság a szocializmusért vívott. „Jó szerencsét! — Harcolj és lobogj Újságunk ugyanúgy, mint annak idején a tatabányai nagy irodai csata, 7 halottjának és 14 sebesültjének a kezében, ugyanúgy, mint a felsőgallai Fortuna moziban, amikor azért harcoltunk,, amit azóta már részben elértünk. Olyan becsülettel lobogj a kezünkben, mint Zgyerka János sárisápi partizánjai kezében a piros zászló, vagy jó 30 évvel ezelőtt Fodor József kezében az első „Bányamunkás.** légy a társunk, a segítőnk mindvégig a nagy úton, melynek végén a sápadt bányászok pirosarcú célja, a szocializmus áll. „Jó szerencsét!** SOÓS KÁROLY, kör, titkár. Egy pár szó sajtómegbízotti hálózatunkról Igazi bányászlapot csak a bányászok tényleges részvételével lehet szerkeszteni. _ A bányászok azonban az országban szétszórva fejtik ki munkájukat, ezért nehéz pontosan és jól működő kapcsolatot teremteni újságunk és a bányászok között. Hogy ezt a célt mégis elérjük, sajtómegbízotti hálózatot építünk ki a vidéki bányatelepeken. Sajtómegbízottaink szervezeti hálózatának kiépítése követi a szakszervezeti kiépítést. Minden szakszervezeti kerületben fősajtómegbízott fogja össze a bányáiként kijelölt sajtómegbízottak munkáját. A sajtómegbízottak hetenként jelentést küldenek szerkesztőségünkbe. Ez a jelentés, amely több részből áll, elsősorban kérdőívvé kiformált szabvány jelentési formáknak kitöltött példányait tartalmazza. Tartalmazza továbbá azoknak számunkra fontos eseményeknek részletes leírását, amelyre külön körlevelünkben hívtuk fel sajtómegbízottaink figyelmét. A jelentés harmadik része azokról a soron kívüli eseményekről vagy előre nem látott kérdésekről szól, amelyek a bányák életében döntő fontosságúak és így szükséges, hogy anyagként részünkre rendelkezésre álljanak. „ A sajtómegbízottak feladata a lap propagálása és a lap terjesztésével kapcsolatos munkák elvégzése, valamint a bányászkörlevelek összegyűjtése és elküldése. Elképzeléseinket részletesen kifejtettük körlevelünkben és az illetékes elvtársak rendelkezésére bocsátottuk. Ebben a munkában résztvevő elvtársak névsorát a következő számunkban közöljük. 1946 december 18. A régi szakmány és az új norma A felszabadulás, után új rendszer jelentkezett a bányászatban: a norma. Sok helyen tiltakoztak a bányászok a norma ellen. Nézzük, milyen volt a régi szakmánybérrendszer ? Elsősorban sablonos, olyan, hogy csak látszólag volt különbség a csilleszokmányban például szimpla közle kihajtásnál 82 fillér, dupla közle 72 fillér, szintes fejtés 62 fillér, frontfejtés 55—56 fillér, vagy ha a hó végén úgy látták, hogy nagyon jól ment a termelén, akkor 45 fillér. Ha beágyazás is volt, akkor a beágyazásért semmit sem kapott a bányász, vagy esetleg pár fillért a látszat kedvéért, hogy ne mondhassa, hogy ingyen dolgozott. Természetesen nem mindegy a csapat részére az sem, hogy ereszkében vagy sejtaknában, szárazon, vagy állandóan vízben dolgozik. De a csilleszakmány a múltban egyforma volt. Azzal a különbséggel, hogy a szelvényre tekintettel voltak. Pedig minden bányásztársam tudja, hogy ereszkében vagy siklóhajtásban nem azonos a munka, ha a szelvény azonos is. A szakmány ára azonos volt, akár csille, akár ácsolatról volt szó, pedig az ácsolásnál is lényeges különbséget jelent, ha irány után kell ácsolni vagy ereszkehajtásnál, ahol a vasutat 20 fok eséssel kell lerakni (fektetni). Régente csak a szelvény határozta meg a szakmánybért, nem a munkahely minősége. Ahol dőlt a szén, ott ugyanannyit kapott a csille után dupla szelvényben, mint ahol 10—12 lukat kellett fúrni és egy csomó lőszert használt el a csapat. Persze az utóbbi esetben ez is ok volt a kisebb bér fizetésére, hogy sok lőszert használtak el, bár a tőkésnek így is meg volt a maga haszna, de így még arra is rászorították a bányászt, hogy a lőszerrel takarékoskodjon, ha többet akar keresni. A felszabadulás után szűkén volt a magyar bányászat lőszer tekintetében, mert nem volt nyersanyagunk. De takarékoskodni kell azért is, mert a nagy fogyasztás hozzájárul a szén önköltségi árának emeléséhez, ami a bér rovására megy. Kisebb rezsiköltség mellett több marad a bérre is. Ha például 5 vágón szénre ellövünk egy mázsa lőszert (a 200.— Ft) és egy másik csapat 5 vágón után 50 kg lőszert lő el, határozottan megmarad 100.— Ft, mert a szén ugyanazon az áron kerül a piacra. A megmaradt 100 — Ft egy része az üzem felszerelésére megy, új gépek bevásárlására, de egy bizonyos része a bér vonalán is megmutatkozik, mert a bánya rentábilis lesz, jobban tud gazdálkodni és segíteni szociális téren is. Mi az új a normában? A szakmányt a munkahely minősége szerint kell megállapítani, tehát vizes helyen, ereszkében többet kap a csapat, mint szintes, duplaszelvényű vágatban, de legfontosabb, hogy a munkásnak joga van szót emelni az igazságos megállapítás érdekében, tehát a norma megegyezésen alapul és ez az igazi akkordmunka. Természetesen nem szabad ezt a helyzetet kihasználni és visszaélni a szabad egyezség elvével. Az üzemi bizottság feladata az, hogy norma megállapítását felülvizsgálja. Persze jó vájárnak is kell lennie, hogy erre képes legyen. A normával vissza lehet élni, de aki ezt teszi, nem csinál egyebet, mint a saját létfenntartását drágítja, sőt továbbmenve, az egész nemzetét, mert minél drágább a szén, annál drágább a vasút és a vasúti szállítás s minél drágább a szállítás, annál drágább az áru, amit szállítanak. A drága szén drágítja a villanyenergia előállítását és ez maga után vonja az ipari cikkek drágulását, mert a gyáripar villanyra van berendezve. Tönkremegy maga a bánya is, vagy kölcsönt kénytelen felvenni, esetleg államkölcsönt, ami az államháztartás egyensúlyát veszélyezteti. Láthatjuk, hogy a normával való visszaélés mindenképpen a dolgozóknak van kárára. Nem szabad tehát visszaélni azzal a joggal, hogy a norma szabad egyezség tárgyát képezi — amit nem akarok feltételezni bányásztársaimról —, hanem ehelyett önérzetesen éljünk vele, akkor sokkal nagyobb kereseti lehetősége van a bányásznak, mint a régi szakmányok alapján volt és nem leszünk annak kitéve, hogy vizes munkahelyen ha akarom 200, ha akarom 500 forint, keménységért 100 forint alamizsna pótlékot adnak csapatonként. A rendes norma becsületes bért biztosít és ha emelkedik a termelés, emelkedik a fizetés is, mégpedig progresszív alapon. Az üzemvezetőknek kicsit több munkát ad, de nekünk, munkásoknak jobb az egyéni norma, mert így a több termelésből bérben is többet kapunk. Zgyerka János. Bányász - rohammunkák Salgóntarjáni bányászok Ecseg község iskolájáért A MKP Salgótarjáni bányatelepi szervezetének rohammunkásai november 20-án, 30-an kiszálltak Ecseg községbe, hogy az erősen megrongálódott, ablaktalan iskolát rendbehozzák. A rohammunkások Bombulucz elvtárs vezetésével 9 órakor fogtak munkához. Az iskola folyósóját, 3 tantermét, az ablakokat,, ajtókat, zárakat és vasalásokat kellett rendbehozni, de kőművesmunka is akadt bőven. A bányai és bálfai szakmunkások Korbár Lipót és ankó Ilonka vezetésével a kőművesek Visnyei elvtárs vezetésével fogtak munkához. 1 cserépkályhát, 1 vaskályhát hoztak használható állapotba, 3 zárat és 4 kilincset szereltek fel. A famunkások kijavítottak ajtókat, ablakokat, bevágtak 10 négyzetméter üveget. Az iskola kőműves és asztalosmunkáin kívül a rohammunkások, a falu rossz edényeit is kijavították. Külön csoport végezte eközben az agitációs munkát, amit az egész lakosság nagy érdeklődéssel és jóindulattal fogadott. A 30 tagú gárda este 5-kor a jól végzett munka tudatával hagyta el Ecseg községét. A borsodi szénbányákban most terveznek vasárnapi rohammunkát. A kitermelt szenet ugyancsak az iskoláknak juttatják. A királdi bányászok az iskolákért, kórházakért és kollégiumokért A királdi bányászok november hó 17-i rohammunkával kitermelt szénmennyiség egy részét az egri Szent Vince kórház, a miskolci Népi Kollégium, a diósgyőri bányászati középiskola és az ózdi népi kollégium és más demokratikus szerveknek a rendelkezésére bocsátották. A nov. 17-i ingyenes rohammunkából lámpával a kezében vette ki részét a királdi adminisztratív személyzet, valamint a műhelyszemélyzet is. A királdi szakszervezet karácsonyi gyermeksegély akció javára 300 Ft-t adományozott, ehhez az adományhoz járul még a királdi ü. b. elnök önkéntes adománya. Az ü. b. Bárdos Mátyás Vencel vájárelnök nem fogadta el a neki jogosan járó műszaki fizetését, hanem csak a rendes munkanapokra fogadott el bért, és a többit a gyermek-karácsonyi akció javára fordította. Ugyancsak a királdi bányászok dec 1-én rohammunkával 26 vágón szenet termeltek ki az ország iskolásai számára, hogy a hideg időben zavartalanul folyhasson az oktatás. A szénből már eddig a Szt. Imre kórháznak is juttattak 100 mázsát. Halálával nagy veszteség érte a Magyar Bányamunkások Szabad Szakszerveztét. Munkástársaink bizalmából lett a baglyasaljai helyi csoportnak vezetőtagja, majd a salgótarjáni kerület központi üzemi bizottságának tagja, később széntermelési kormánybiztos és ezenkívül a felszabadulás óta tagja volt Szakszervezetünk országos központi vezetőségének. Mintaképe volt a józanságnak. Mindenkin segíteni szeretett, ha tudott. Emberi szeretetéből másnak adta át biztonságos helyét a Salgótarjánt Ságújfaluval összekötő iparvasúton és a szállítógép tetején akarta lakóhelyéig megtenni az utat. A vontatógép a vonattól széjjelkapcsolódott, minek következtében a vonat kerekei alá került. A vonat kerekei pozdorjává zúzták. Súlyos kínok között lehelte ki lelkét. Emberszeretete, példás józansága szolgáljon minden bányamunkás előtt mintaképül. Temetése dec. 5-én zajlott le Boglyasalján. Szaktársai és tisztelői az egész salgótarjáni kerületből jelen voltak, örök búcsút vettek a valamennyiünk által siratott Vágvölgyi Barnabástól Emlékét a munkásmozgalom örökké meg fogja őrizni. — A tatai dolgozók lapjának december 8-i számában „Értékesítik a Tokod Altáró Szénlepárló gázát“ címen cikk jelent meg, amely arról számol be, hogy Tokod Altárón létesített racionalizálást végeztek és azelőtt levegőbe engedett gázokból rézgálicát gyártanak. Ez a cikk annyiban nem felel meg a valóságnak, hogy nem Tokod Altáróról van szó, hanem Dorog Altáróról és azelőtt nem a levegőbe engedték a gázt, hanem elégették.