Bányamunkás, 1950 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-01 / 1. szám
1950 Jasmir f. A szocialista f MUNKAVERSEIVE BÁNYÁSZASSZONYOK A legutóbbi időkig „bányászasszony“ alatt olyan nőt értettünk, akinek a férje bányász. Ma már ez a szó mást is jelent. Pártunk és a népi demokrácia kezdettől fogva hirdette, majd új alkotmányunkban törvényes formában is egyenjogúságot biztosított minden állampolgárnak, nemre-fajra való tekintet nélkül. Ez az alapja, hogy most már a nők, főleg a bányásznők részt vesznek a bányamunkában is. Asszonyaink tömegesen jelentkeznek felvételre az üzemekben és egyre több és több férfi munkaerőt szabadítanak fel a termelésben, akiket az üzemvezetőség komolyabb szakképzettséget igénylő munkába oszthat be. A mi kerületünkben is így van. Forgács-lejtősön például az üzemi bizottság felhívására azonnal 16 fő jelentkezett bányamunkára. Egyelőre csak „könnyebb” munkára kaptak beosztást, a szállításnál, a szivattyúnál stb., de tudomásom szerint van olyan üzem is, ahol rendes szeneid munkahelyen dolgoznak. Nem kis dolog ez! Nő és leánya együtt eddig ismeretlen fogalom volt. A gyárakban, az üzemekben, az irodákban, az oktatás terén, egészségügyi vonalon már régebb idő óta dolgoznak nők, de bányában eddig még soha. Amint nem kisebbítette a női méltóságot a dolgozó férfi szemében például a malterosládát hordó nő, éppen úgy nem fogjuk lealacsonyítónak találni a csibét tologató nőtt sem. Sőt! A dolgozó nő mindenkor az egyenjogúság és egyenrangúság jelképe lesz előttünk. Külön dicséret illeti a dolgozó nők között is a bányászasszonyokat. Kétszer is kalapot kell emeljen minden férfi a bányászasszonyok előtt, akik igen nehéz, egész „férfit” követelő munkát végezve, velünk, férfiakkal együtt építik szocialista országunkat „ . . .. FENYVESI JÁNOS Salgotanan, Bányásznak a sztálini felajánlási versenyben Sztálin elvtárs születésnapjának munkával való megünneplésében méltó módon kivették részüket a bányában dolgozó nők is. Kiemelkedő munkaelékítményükkel igyekeztek leróni hálájukat a nagy Sztálinnal szemben, akinek — annyi sok más mellett — a dolgozó nők egyenjogúságukat köszönhetik. A lelkes versengésben főként a tatabányai bányásznak tettek ki magukért. A IX. aknában például Török Ferencné, Girgász Józsefné és Kiss Irén a szénrakásban hívták ki egymást versenyre. Kiss Irén 40 csillét, Török Ferencné és Girgász Józsefné pedig fejenként 43 csillét raktak rázó csuzdába. Még náluk is nagyobb eredményt ért el Péter Nándorné, a XII. akna csapatcsillése. Egy teljesen önálló munkahelyet kapott Oláh János vájárral, ahol semmi sem volt előkészítve. Péternének a visszafelé termelt készletet előbb bukócsillébe kellett raknia és Oláh munkatárssal 10 méterre tolni, ott kidönteni. Péter Nándorné mégis 44 csille készletet rakott fel, amivel ezen az egyetlen műszakon 62 forintot keresett, így, ilyen komoly teljesítményeredményekkel ünnepelték a magyar bányásznők minden dolgozó forrón szeretett vezérének, Sztálin elvtársnak 70. születésnapját. Újítás a csille kiürítésének megkönnyítésére Tróják Antal bányakovács a tata- elvtárs a facsillékre egy húzókart bányai XI. aknában ügyes újításával szerelt, melynek segítségével hátulról 3 perc időmegtakarítást lehet elérni egyetlen mozdulattal ki lehet nyitni egy-egy csille kiürítésénél. Tróják a csille ajtaját. Versenyhírek A tatabányai VII. akna dolgozói elhatározták, hogy az ötéves terv előkészítése érdekében még ez év végéig kiszélesítik a harmadonkénti munkaversenyt és ezen belül az egyéni , munkaversenyt. * Az országos tapasztalatcsere keretében meglátogatták a XII. aknát a dorogi, az alberttelepi, a borsodi és a Petőfi-bányatelepi legjobb munkások, hogy megismerjék a tatabányai termelési viszonyokat és munkamódszereket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szerzett tapasztalatok hozzájárulnak majd otthoni munkájuk még jobb elvégzéséhez. A VI-os akna egyik brigádja, melynek tagjai Szabó József (teleki), Bécsi József vájárok, Kégli Attila és Gyimesi József csillések, termelésüket170 csillére emelték, amivel 409,5%-os teljesítményt értek el . A tapasztalatcsere a nógrádi bányáknál is fejlődésnek indult. A körzetekben fizikai és szellemi dolgozókból alakított bizottság tanulmányozza az üzemekben jól bevált módszereket. Legutóbb a ságújfalusi, karancs-lejtősi és a fővölgy-tordasi üzem dolgozói voltak tapasztalatcsere-látogatáson a rónabányai és a nagybátonyi üzemnél. CSILLÉK írta: KlOTZ JÓZSEF (Dorog) Csillét készít ez a műhely. Nem is mást, csak bányacsillét. Ünnep van ma, mert e percben Száz új csille fut ki innét. Csillehiány nem lesz többé Lenn a sötét bányamélyben. Minden kincs, ami a földé, Fényre jut fel mindenképpen. Fogyhat a gyárakban bőven Jó szenünkből minden készlet, Mert ezáltal egyre többen Kaphatunk itt textilt, gépet, így lesz gazdagabb a nemzet, Szükséget majd nem is szenved, —« Béke lesz itt, hol a munka Lett a boldog élet útja. Zúgjatok most fényes gépek, És hogy szebb legyen az élet — A mély tárnák drága kincsét frozzátok fel, bányacsilékl. Sportolóink a sztálini felajánlási versenyben A sztálini műszakon a rudabányai csillejavító sportoló-brigád, 8 óra alatt nyolc, rossz állapotban lévő csillét hozott rendbe, ami 300 százalékos teljesítménynek felel meg. Gratulálunk a szép teljesítményhez. A sportoló-brigád tagjai: Bobál Béla, Bacsó István, Tóth Sándor, Hajdú Lajos, Keller Kálmán, Juhász János Tiszlovic József és Via Pál. vVWWvVS/VWvWWv' Szerkesztői üzenetek Fekete Márton, Tatabánya X. akna: Már megírtuk, hogy az elvtársak elsőnek fejezték be Tatabányán a hároméves tervet, az ötéves tervről pedig és a sztálini műszakról e számban írunk, így tehát tudósítását nem használhattuk fel. A rádióval kapcsolatos kérésükkel közvetlenül a Rádió Igazgatóságához forduljanak. Nem közölhető versek: „Bekövetkezett” és „Sztálin elvtárs születésnapjára". Agy-TOLL áronfZmány°8 Kérjen díjmentes árjegyzéket! Rdbner, Budapest, Teréz körút 25. BAfITASITTNKAS 3 Jól tudjuk, hogy a Szovjetunió bányászai, a sztahanovisták és újítók ezreivel az élen, milyen rendkívüli sikereket érnek el a széntermelésben és hogy eredményeik alapján milyen gondtalan életet biztosít számukra a szovjet kormányzat Alább újabb két képet adunk a szovjet szénbányászok munkájáról, életéről. Ezek a leírások is bizonyítják, hogy a Bolsevik Párt nagy vezére, Sztálin elvtárs irányításával, a szocialista munkamódszerek felhasználásával a kommunizmust építő Szovjetunióban a dolgozók a fejlődésnek oly magas fokára jutottak el, ami a kapitalista gazdálkodást folytató országokban egyenesen megvalósíthatatlan. A Kuznyec-medencében a bányák — kisebb munkáslétszáma és alacsonyabb önköltség mellett, éppen úgy, mint a többi bányavidékeken évről-évre több szenet adnak a Szovjetunió iparának. A bányászok — Sztálinnak tett ígéretükhöz híven — határidő előtt teljesítették ötéves tervüket és a terven felül 360.000 tonna szenet termeltek. A bányák túlnyomó többsége már az 1950-es év termelési színvonala alapján dolgozik. Körülbelül másfélezer bányász viseli a medencében a „Kitüntetett Bányász” címet, 24-en pedig a „Szocialista Munka Hőse” kitüntetést kapták! A munka termelékenységének jelentős növelését természetesen az újítók javaslatainak megvalósításai tették lehetővé. A Kuznyec-medence bányáiban többszáz kiváló minőségű brigád működik és egyre szélesedik a munkamódszer-átadási mozgalom. A sztahanovista módszerek megvalósítása 12,6—17,1 százalékkal növelte a munka termelékenységét az elmúlt évihez viszonyítva. Ebben az évben több mint 2000 újítási javaslatot terjesztettek elő a bányászok s ezzel több mint 7 millió rubel megtakarítást értek el. A termelési eredmények emelkedésével párhuzamosan javul a bányászok élete is. Az év első két hónapjában a széntermelésben foglalkoztatott munkások átlagos napi keresete 12 százalékkal növekedett. Egyes vájárok 9—10 ezer rubelt megkeresnek havonta. Vannak bányászifjak, akik nemrég végezték el az üzemiskolát és már havonként 4—5 ezer rubelt keresnek. Nem meglepő tehát, hogy sok bányász nemcsak lakásberendezést, hanem motorkerékpárt, sőt személyautót is tud vásárolni keresetéből. Csak a „Kemerovugolj” kombinát üzleteiben 2677 rádiókészüléket, 536 kerékpárt, 156 motorkerékpárt, 60 zongorát és sok más értékes dolgot vásároltak a bányászok ebben az évben. A sztálini gondoskodás kiterjed a bányászok lakásviszonyainak fokozott megjavítására is. A bányászlakások építésére vonatkozó terveket két év óta állandóan túlteljesítik a Kuznyec-medencében. Összkomfortos lakásokkal egymásután épülnek a® új telepek, negyedek és utcák. Ez évben 5675 bányászcsalád költözött saját házába. Azoknak a bányászoknak, akik hosszabb idő óta végeznek földalatti munkát, öröklakásokat biztosítottak. Ugyanilyen tempóban folyik a kulturális és jóléti intézmények építése is. Jelenleg 15 iskola, 13 klub, 29 gyermekkert és napközi otthon, 17 orvosi rendelő, 10 étterem és 18 közületi intézmény épül. Hogy a bányászok életszínvonala továbbemelhető legyen, fokozódó iramban folynak a bányászok munkáját megkönnyítő és a termelékenységet növelő gépesítések. A szovjet szénbányászat sztahanovistái és az őket lelkesen követő többi dolgozók minden bizonnyal megteremtik azokat a feltételeket, amelyek mellett a Kuznyec-medence még tovább növelheti a széntermelést és ezáltal még jobban megjavíthatja a bányászüzemek dolgozóinak életét. A Donyecmedeniében ugyancsak irígylésreméltó magasra emelkedett a bányászok életszínvonala. Egy újságíró látogatást tett a ttven éve dolgozik a bányában Fedor Palavnikin vájár. Fiai is vájárok ugyanabban az üzemben. A kép a család legfiatalabb vájártagjának, Viktornak a vidám lakodalmiról készült, „Vörös Csillag” bányásztelepen. Az első, ami a látorgató szemébe ötlik, írja, az a rend és tisztaság, ami egyaránt jellemző a Szovjetunió bányászközségeire és településeire. Amikor ottjárt, éppen nagy futballmérkőzésre készültek a bányászok, s így a szokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás a csinos, virágokkal díszített, hófehérre meszelt házsorok között. A sporttelep környéke is virágoktól, rétektől pompázik és távolabb erdő koszorúzza. Három évtizeddel ezelőtt a Donyec-medence vidékén nem ismerték az erdőt, a virágot. Harminc év alatt a szovjet emberek nemcsak a bányákat változtatták meg, látták el a legmodernebb gépekkel, de alapjában megváltoztatták a természetet is. A megváltozott Donyec-vidéken teljesen megváltozott körülmények között boldogan és vidáman élnek a bányászok. A sporttelep közelében áll a kultúrház. Esténként gyülekeznek össze próbákra és előadásokat tartani: az énekkar, a zenekar, a színjátszó- és a tánccsoport Általában igen fejlett a kultúrélet a Vörös Csillag bányásztelepen. Lakossága nemcsak a helyi művészek, a bányászműkedvelők előadásában gyönyörködhet, gyakran látogat el ide a sztálinoi drámai színház művészegyüttese is.« A donyeci bányászok nagy érdeklődést mutatnak ál képzőművészet iránt. A kultúrház első emeletén műteremet rendeztek be a szobrászattal és festészettel foglalkozó bányászok számára. A legfelső emeleten pedig, ahol már nyugalom és csend honol, rendezték be a több tízezer kötetes könyvtárat. Minden új könyv megtalálható ebben a könyvtárban, úgy hogy a Donyec-medence bányászai lépést tarthatnak az irodalom fejlődésével. A bányásztelep másik nevezetessége a szanatórium, melynek 40 férőhelyét mindig igénybe veszik a bányászok. Nem azért, mintha betegek lennének, hanem a bánya orvosának utasítására minden bányász egy hónapot köteles tölteni ebben az éjszakai szanatóriumban, ahol alaposan kivizsgálják és szükség esetén gyógykezelésben részesítik. A szanatórium igénybevétele mellett minden bányásznak joga van még évenkénti fiztéses szabadságra. így gondoskodik a Szovjetunió a bánya dolgozóiról, de így gondoskodik a szocialista állam kormányzata minden dolgozóról. MEGKÖNNYÍTETT MUNKÁVAL TÖBBET TERMELNEK, TÖBBET KERESNEK ÉS GONDTALANUL ÉLNEK A SZOVJETUNIÓ BÁNYÁSZAI Szakképzett bányászok tízezreit adja az iparnak a lengyel hatéves terv A szocialista tervgazdálkodás bevezetése hatalmas lendületeit vitt a termelésbe a lengyel népi demokratikus köztársaságban is A megindított hatéves terv során gyors ütemben fejlődik az ország szénbányászata. A szénbányászat 1950— 55. évi tervének teljesítése érdekében a lengyel kormány most újabb fontos rendeleteket hozott. Intézkedés történt a bányászok munkabérének és társadalmi biztosításának rendezése céljából, egy másik rendelet pedig a Szénbányát, azaz termelésének elősegítéséről gondoskodik. A bányamunkát fokozatosan gépesíteni fogják, új bányákat nyitnak meg és hogy a teremelés fejlesztésének alapfeltételeit megteremtsék, gondoskodnak a bányászkáderek kineveléséről. A kiadott rendelet szerint a földalatti szénrakodást 1955-ig legalább kétharmad részben gépesíteni kell. Figyelemmel van —természetesen — a rendelet a szakoktatás kérdésére is. Ennek megfelelően növelni fogják a hároméves bányaipari iskolák számát. A hatéves terv ideje alatt 35 000 ifjú képesített bányász kerül ki az iskolákból. A krakkói bányászakadémiát bányamechanikai és bányavilamossítási tanszakokkal bővítik ki, hogy a bányaipar évenként 500 külön*böző szakképzettségű mérnököt kapjon. A hatéves terv során 8700 bányatechnikus és más bányaszakember hagyja el az iskolákat. A lengyel bányászok technikaisok és mérnökök az új kormánya rendeletek hatására elhatározták, hogy emelni fogják a munka termelékenységét és idő előtt teljessk a hatéves tervet ÖNTUDATOS FEGYELMEZETT MUNKÁVAL ELŐRE AZ ÖTÉVES TERVÉRT!