Bányamunkás, 1950 (37. évfolyam, 1-24. szám)

1950-01-01 / 1. szám

1950 Jasmir f. A szocialista f M­UNKAVERSEIVE BÁNYÁSZASSZONYOK A legutóbbi időkig „bányászasszony“ alatt olyan nőt értettünk, akinek a férje bányász. Ma már ez a szó mást is jelent. Pártunk és a népi demokrácia kezdettől fogva hirdette, majd új alkotmányunkban törvényes formában is egyenjogú­ságot biztosított minden állampolgárnak, nemre-fajra való tekintet nélkül. Ez az alapja, hogy most már a nők, főleg a bányász­nők részt vesznek a bánya­munkában is. Asszonyaink tömegesen jelentkeznek felvételre az üzemekben és egyre több és több férfi munkaerőt szabadítanak fel a termelésben, akiket az üzem­­vezetőség komolyabb szakképzettséget igénylő munkába oszthat be. A mi ke­rületünkben is így van. Forgács-lejtősön például az üzemi bizottság felhívá­sára azonnal 16 f­ő jelentkezett bányamunkára. Egyelőre csak „könnyebb” munkára kaptak beosztást, a szállításnál, a szivattyúnál stb., de tudomásom szerint van olyan üzem is, ahol rendes szeneid munkahelyen dolgoznak. Nem kis dolog ez! Nő és leánya együtt eddig ismeretlen fogalom volt. A gyárakban, az üzemekben, az irodákban, az oktatás terén, egészségügyi vonalon már régebb idő óta dolgoznak nők, de bányában eddig még soha. Amint nem kisebbítette a női méltóságot a dolgozó férfi szemében például a malterosládát hordó nő, éppen úgy nem fogjuk lealacsonyítónak találni a csib­­­ét­ tologató nőtt sem. Sőt! A dolgozó nő mindenkor az egyenjogúság és egyen­rangúság jelképe lesz előttünk. Külön dicséret illeti a dolgozó nők között is a bányászasszonyokat. Két­szer is kalapot kell emeljen minden férfi a bányászasszonyok előtt, akik igen nehéz, egész „férfit” követelő munkát végezve, velünk, férfiakkal együtt építik szocialista országunkat „ . . .. FENYVESI JÁNOS Salgotanan, Bányásznak a sztálini felajánlási versenyben Sztálin elvtárs születésnapjának munkával való megünneplésében méltó módon kivették részüket a bá­nyában dolgozó nők is. Kiemelkedő m­u­n­ka­­­el­­­ékítményükkel i­gyekeztek leróni hálájukat a nagy Sztálinnal szemben, akinek — annyi sok más mellett — a dolgozó nők egyenjogú­ságukat köszönhetik. A lelkes versengésben főként a tatabányai bányásznak tettek ki ma­gukért. A IX. aknában például Török Ferencné, Girgász Józsefné és Kiss Irén a szén­rakásban hívták ki egy­mást versenyre. Kiss Irén 40 csillét, Török Ferencné és Girgász Józsefné pedig fejenként 43 csillét raktak rázó­ csuzdába. Még náluk is nagyobb eredményt ért el Péter Nándorné, a XII. akna csapatcsillése. Egy teljesen önálló munkahelyet kapott Oláh János vá­járral, ahol semmi sem volt előké­szítve. Péternének a visszafelé ter­melt készletet előbb bukócsillébe kel­lett raknia és Oláh munkatárssal 10 méterre tolni, ott kidönteni. Péter Nándorné mégis 44 csille készletet rakott fel, amivel ezen az egyetlen műszakon 62 forintot keresett, így, ilyen komoly teljesítmény­eredményekkel ünnepelték a magyar bányásznők minden dolgozó forrón szeretett vezérének, Sztálin elvtárs­nak 70. születésnapját. Újítás a csille kiürítésének megkönnyítésére Tróják Antal bányakovács a tata- elvtárs a facsillékre egy húzókart bányai XI. aknában ügyes újításával szerelt, melynek segítségével hátulról 3 perc időmegtakarítást lehet elérni egyetlen mozdulattal ki lehet nyitni egy-eg­y csille kiürítésénél. Tróják a csille ajtaját. Verseny­hírek A tatabányai VII. akna dolgozói el­határozták, hogy az ötéves terv elő­készítése érdekében még ez év vé­géig kiszélesítik a harmadonkénti munkaversenyt és ezen belül az egyéni , munkaversenyt. * Az országos tapasztalatcsere kereté­ben meglátogatták a XII. aknát a dorogi, az alberttelepi, a borsodi és a Petőfi-bányatelepi legjobb munkások, hogy megismerjék a tatabányai ter­melési viszonyokat és munkamódsze­reket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szerzett tapasztalatok hozzá­járulnak majd otthoni munkájuk még jobb elvégzéséhez. A VI-os akna egyik brigádja, mely­nek tagjai Szabó József (teleki), Bécsi József vájárok, Kégli Attila és Gyimesi József csillések, termelésüket­­170 csillére emelték, amivel 409,5%-os teljesítményt értek el . A tapasztalatcsere a nógrádi bá­nyáknál is fejlődésnek indult. A kör­zetekben fizikai és szellemi dolgozók­ból alakított bizottság tanulmányozza az üzemekben jól bevált módszereket. Legutóbb a ságújfalusi, karancs-lej­­tősi és a fővölgy-tordasi üzem dol­gozói voltak tapasztalatcsere-látoga­táson a rónabányai és a nagybátonyi üzemnél. CSILLÉK írta: KlOTZ JÓZSEF (Dorog) Csillét készít ez a műhely. Nem is mást, csak bányacsillét. Ünnep van ma, mert e percben Száz új csille fut ki innét. Csillehián­y nem lesz többé Lenn a sötét bányamélyben. Minden kincs, ami a földé, Fényre jut fel mindenképpen. Fogyhat a gyárakban bőven Jó szenünkből minden készlet, Mert ezáltal egyre többen Kaphatunk itt textilt, gépet, így lesz gazdagabb a nemzet, Szükséget majd nem is szenved, —« Béke lesz itt, hol a munka Lett a boldog élet útja. Zúgjatok most fényes gépek, És hogy szebb legyen az élet — A mély tárnák drága kincsét frozzátok fel, bányacsilékl. Sportolóink a sztálini felajánlási versenyben A sztálini műszakon a rudabányai csillejavító sportoló-brigád, 8 óra alatt nyolc, rossz állapotban lévő csillét ho­zott rendbe, ami 300 százalékos telje­sítménynek felel meg. Gratulálunk a szép teljesítményhez. A sportoló-brigád tagjai: Bobál Béla, Bacsó István, Tóth Sándor, Hajdú Lajos, Keller Kálmán, Juhász János Tiszlovic József és Via Pál. vVWWvVS/VWvWWv' Szerkesztői üzenetek Fekete Márton, Tatabánya X. akna: Már megírtuk, hogy az elvtársak első­nek fejezték be Tatabányán a három­éves tervet, az ötéves tervről pedig és a sztálini műszakról e számban írunk, így tehát tudósítását nem használhat­tuk fel. A rádióval kapcsolatos kéré­sükkel közvetlenül a Rádió Igazgatósá­gához forduljanak. Nem közölhető ver­sek: „Bekövetkezett” és „Sztálin elv­társ születésnapjára". Agy-TOLL áronfZmány°8 Kérjen díjmentes árjegyzéket! Rdbner, Budapest, Teréz­ körút 25. B­AfITASITTNKAS 3 Jól tudjuk, hogy a Szovjetunió bányászai, a sztaha­­novisták és újítók ezreivel az élen, milyen rendkívüli sikereket érnek el a széntermelésben és hogy eredményeik alapján milyen gondtalan életet biztosít számukra a szovjet kormányzat Alább újabb két képet adunk a szovjet szénbányászok munkájáról, életéről. Ezek a leírások is bizonyítják, hogy a Bolsevik Párt nagy vezére, Sztálin elvtárs irányításával, a szocialista munkamódszerek felhasználásával a kommu­nizmust építő Szovjetunióban a dolgozók a fejlődésnek oly magas fokára jutottak el, ami a kapitalista gazdálkodást folytató országokban egyenesen megvalósíthatatlan. A Kuznyec-medencében a bányák — kisebb munkáslétszáma és alacsonyabb ön­költség­ mellett, éppen úgy, mint a többi bányavidékeken évről-évre több szenet adnak a Szovjetunió iparának. A bányászok — Sztálinnak tett ígéretükhöz híven — határidő előtt teljesítették ötéves tervüket és a terven felül 360.000 tonna szenet termeltek. A bányák túlnyomó többsége már az 1950-es év termelési színvonala alapján dolgozik. Körülbelül másfélezer bányász viseli a medencében a „Kitüntetett Bányász” címet, 24-en pedig a „Szocialista Munka Hőse” kitüntetést kapták! A munka termelékenységének jelentős növelését ter­mészetesen az újítók javaslatainak megvalósításai tet­ték lehetővé. A Kuznyec-medence bányáiban többszáz kiváló minőségű brigád működik és egyre szélesedik a munkamódszer-átadási mozgalom. A sztahanovista módszerek megvalósítása 12,6—17,1 százalékkal növelte a munka termelékenységét az el­múlt évihez viszonyítva. Ebben az évben több mint 2000 újítási javaslatot terjesztettek elő a bányászok s ezzel több mint 7 millió rubel megtakarítást értek el. A termelési eredmények emelkedésével párhuzamosan javul a bányászok élete is. Az év első két hónapjában a széntermelésben foglalkoztatott munkások átlagos napi keresete 12 százalékkal növekedett. Egyes vájárok 9—10 ezer rubelt megkeresnek havonta. Vannak bányászif­jak, akik nemrég végezték el az üzem­­iskolát és már havonként 4—5 ezer rubelt keresnek. Nem meglepő tehát, hogy sok bányász nemcsak lakásberende­zést, hanem motorkerékpárt, sőt személyautót is tud vásá­rolni keresetéből. Csak a „Kemerovugolj” kombinát üzle­teiben 2677 rádiókészüléket, 536 kerékpárt, 156 motor­­kerékpárt, 60 zongorát és sok más értékes dolgot vásá­roltak a bányászok ebben az évben. A sztálini gondoskodás kiterjed a bányászok lakás­viszonyainak fokozott megjavítására is. A bányászlakások építésére vonatkozó terveket két év óta állandóan túltelje­sítik a Kuznyec-medencében. Összkomfortos lakásokkal egymásután épülnek a® új telepek, negyedek és utcák. Ez évben 5675 bányászcsalád költözött saját házába. Azoknak a bányászoknak, akik hosszabb idő óta végez­nek földalatti munkát, öröklakásokat biztosítottak. Ugyanilyen tempóban folyik a kulturális és jóléti intézmények építése is. Jelenleg 15 iskola, 13 klub, 29 gyermekkert és napközi otthon, 17 orvosi rendelő, 10 étterem és 18 közületi intézmény épül. Hogy a bányá­szok életszínvonala továbbemelhető legyen, fokozódó iramban folynak a bányászok munkáját megkönnyítő és a termelékenységet növelő gépe­sítések. A szovjet szénbányászat sztahanovistái és az őket lel­kesen követő többi dolgozók minden bizonnyal meg­teremtik azokat a feltételeket, amelyek mellett a Kuz­nyec-medence még tovább növelheti a széntermelést és ezáltal még jobban megjavíthatja a bányászüzemek dolgozóinak életét. A Donyecmedeniében ugyancsak irígylésreméltó magasra emelkedett a bányá­szok életszínvonala. Egy újságíró látogatást tett a ttven éve dolgozik a bányában Fedor Palavnikin vájár. Fiai is vájárok ugyanabban az üzemben. A kép a család legfiatalabb vájár­tagjának, Viktornak a vidám lakodalmi­ról készült, „Vörös Csillag” bányásztelepen. Az első, ami a látor­gató szemébe ötlik, írja, az a rend és tisztaság, ami egyaránt jellemző a Szovjetunió bányászközségeire és településeire. Amikor ottjárt, éppen nagy futballmérkőzésre ké­szültek a bányászok, s így a szokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás a csinos, virágokkal díszített, hófehérre meszelt házsorok között. A sporttelep környéke is virá­­goktól, rétektől pompázik és távolabb erdő koszorúzza. Három évtizeddel ezelőtt a Donyec-medence vidékén nem ismerték az erdőt, a virágot. Harminc év alatt a szovjet emberek nemcsak a bányákat változtatták meg, látták el a legmodernebb gépekkel, de alapjában meg­változtatták a természetet is. A megváltozott Donyec-vidéken teljesen megvál­tozott körülmények között boldogan és vidáman élnek a bányászok. A sporttelep közelében áll a kultúrház. Esténként gyülekeznek össze próbákra és előadásokat tartani: az­ énekkar, a zenekar, a színjátszó- és a tánccsoport Álta­lában igen fejlett a kultúrélet a Vörös Csillag bányász­­telepen. Lakossága nemcsak a helyi művészek, a bá­­nyászműkedvelők előadásában gyönyörködhet, gyakran­ látogat el ide a sztálinoi drámai színház művészegyüt­­tese is.­­« A donyeci bányászok nagy érdeklődést mutatnak ál képzőművészet iránt. A kultúrház első emeletén műtere­met rendeztek be a szobrászattal és festészettel foglal­­kozó bányászok számára. A legfelső emeleten pedig, ahol már nyugalom és csend honol, rendezték be a több tíz­­ezer kötetes könyvtárat. Minden új könyv megtalálható ebben a könyvtárban, úgy hogy a Donyec-medence bá­­nyászai lépést tarthatnak az irodalom fejlődésével. A bányásztelep másik nevezetessége a szanatórium, melynek 40 férőhelyét mindig igénybe veszik a bányá­­szok. Nem azért, mintha betegek lennének, hanem a­ bánya orvosának utasítására minden bányász egy hó­napot köteles tölteni ebben az éjszakai szanatóriumban, ahol alaposan kivizsgálják és szükség esetén gyógy­­kezelésben részesítik. A szanatórium igénybevétele mel­­lett minden bányásznak joga van még évenkénti fiz­­­téses szabadságra. így gondoskodik a Szovjetunió a bánya dolgozóiról, de így gondoskodik a szocialista állam kormányzata minden dolgozóról. MEGKÖNNYÍTETT MUNKÁVAL TÖBBET TERMELNEK, TÖBBET KERESNEK ÉS GONDTALANUL ÉLNEK A SZOVJETUNIÓ BÁNYÁSZAI Szakképzett bányászok tízezreit adja az iparnak a lengyel hatéves terv A szocialista tervgazdálkodás be­vezetése hatalmas lendületeit vitt a termelésbe a lengyel népi demo­kratikus köztársaságban is­ A meg­­indított hatéves terv során gyors ütemben fejlődik az ország szén­bányászata. A szénbányászat 1950— 55. évi tervének teljesítése érdeké­ben a lengyel kormány most újabb fontos rendeleteket hozott. Intézkedés történt a bányászok munkabérének és társadalmi bizto­sításának rendezése céljából, egy másik rendelet pedig a Szénbányát, azaz termelésének elősegítéséről gondoskodik. A bányamunkát foko­zatosan gépesíteni fogják, új bá­nyákat nyitnak meg és hogy a tere­m­elés fejlesztésének alapfeltételeit megteremtsék, gondoskodnak a bá­­nyászk­áderek kineveléséről. A kiadott rendelet szerint a föld­alatti szénrakodást 1955-ig legalább kétharmad részben gépesíteni kell. Figyelemmel van —természetesen — a rendelet a szakoktatás kérdésére is. Ennek megfelelően növelni fog­­ják a hároméves bányaipari isko­­lák számát. A hatéves terv ideje alatt 35 000 ifjú képesített bányász kerül ki az iskolákból. A krakkói bányászakadémiát bányamechanikai és bányavilamos­sítási tanszakokkal bővítik ki, hogy a bányaipar évenként 500 külön­*­böző szakképzettségű mérnököt kapjon. A hatéves terv során 8700 bánya­­technikus és más bányaszakember­ hagyja el az iskolákat. A lengyel bányászok technikai­sok és mérnökök az új kormánya rendeletek hatására elhatározták, hogy emelni fogják a munka ter­melékenységét és idő előtt teljess­k­ a hatéves tervet ÖNTUDATOS FEGYELMEZETT MUNKÁVAL ELŐRE AZ ÖTÉVES TERVÉRT!

Next