Bányamunkás, 1952 (39. évfolyam, 1-14. szám)

1952-01-15 / 1. szám

1982 január­ 18. Új intézkedések bányászaink egészségvédelme érdekében A bánya- és energiaügyi miniszter és az egészség­­ügyi miniszter, a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, a közelmúltban kiadta az „Általános bányá­szati biztonsági és egészségvédő szabályzatot", amely részletesen megszabja a vegyes-, érc-, szén- és vasbá­nyák dolgozóinak balesetelhárítását (munkavédelmét) és egészségvédelmét szolgáló teendőket. Ez a szabályzat előírja a bányaiparban alkalma­zásra kerülő dolgozóknak a munkaviszony meg­kezdését megelőző, valamint időszakos orvosi vizsgálatát. A vizsgálat kötelezettsége a toborzottakra is vonatkozik, tekintet nélkül a náluk már előzőleg elvégzett orvosi vizs­gálatokra. Az egészségügyi minisztérium most Bánya­egészségügyi Útmutatót adott ki, amely az Országos Köz­egészségügyi Intézet tájékoztatóját tartalmazza a mun­­kábalépést megelőző és az időszakos orvosi vizsgálatok lefolytatására vonatkozólag. A tájékoztató a többi között megállapítja, hogy földalatti bányamunkára csak arra egészségileg alkalmas munkavállalót szabad beosztani. Földalatti bányamunkára, valamint az egészségre ártal­mas munkakörökre senki sem vehető fel előzetes orvosi vizsgálat nélkül. Időszakos orvosi vizsgálatban kell részesíteni éven­ként egyszer a szén-, érc- és vegyesbányászat földalatti dolgozóit, a bányaiparral kapcsolatos üzemek egészségre ártalmas munkahelyein dolgozókat és a 16 éven aluli fiatalkorúakat. E vizsgálatokat minden esetben munka­időn kívül kell elvégezni, hogy a termelésben fennakadás ne legyen. Évenkénti időszakos vizsgálatban kell részesíteni a brikettgyártással foglalkozókat is. A meregbányák (Brenn­­berg, Ormospuszta, Komló) dolgozóinak félévenkénti vizs­gálatánál az egészségügyi szolgálat orvosai különösen a szív és érrendszer állapotára lesznek figyelemmel. Az egészségügyi miniszter új bánya egészségügyi intézkedései bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy a termelésben élenjáró bányászok életének, testi épségének, egészségének fokozott védelmét előmozdítsák. Emeljük tagszervezési és tagdíjfizetési munkánk színvonalát! A szakszervezetek alapszabálya ki­mondja: „a szakszervezetek munkájá­nak előfeltétele szervezeteik állandó építése, erősítése. Ezért Szakadatlan szervező és felvilágosító munkával be­vonják soraik közé a még szervezetlen dolgozókat és szün­e­­nül növelik tár­sadalmi munkát végző tagjaik szá­mát." Ha megvizsgáljuk, érvényt szerez­tünk-e mindennapi munkánkban eme követelményeknek, megál­apíthatjuk, hogy az e téren elért eredmények nem tartanak epést a növekvő köve­telményekkel, a szénbányászat és a bányász szak­­szervezet előtt álló hatalmas feladatok megoldásával. A szervezetlen dolgo­zók beszervezése, a taglétszám terv­szerű emelése, tehát a szakszervezet tervszerű építése, erősítése terén, ko­­moly hiányosságok vannak. Mi ezeknek a hibáknak és hiányos­ságoknak az alapvető oka? Elsősor­ban az, hogy üzemi és területi bizottságaink — és a központ is — nem tekintették alapvetően fontos politikai fel­adatnak ezt a kérdést. Szakszervezeti szerveink nem­ tanulmányozták hónapról hónapra a taglétszám és a tagdíjfizetés alaku­lását. Több helyen közömbösen kezel­ték a bányászok­­megszervezésének, ne­vel­ésének fontos kérdését. Jellemző példa erre, hogy tervezi bizottságaink, a veszprémi kivételével, hónapokon ke­resztül nem tűzték napirendre a tag­­szervezés és a tagdíjfizetés alakulá­sának kérdését. Ez a példa kétségtele­nül bebizonyítja a központnak az al­sóbb szervek felett gyakorolt hiányos ellenőrzését és rámutat a vezetésben mutatkozó hibáikra, hiányosságokra. Egy másik alapvető hiba, hogy al­sóbb szerveinket, elsősorban üzemi- és harmadbizottságainkat, s nem utolsó­sorban a bizalmiakat nem tanítottuk meg arra, hogyan kell napi munkájuk elvégzése mellett, azzal egybekötve, napról napra foglalkozni a tagság ne­velésének és a tagdíjfizetés megjavítá­sának kérdéseivel. Több helyen, mint példáu­l Dorogon, nem ismerték fel a bizalmiak mun­kájának jelentőségét ezen a téren. Politikai felvilágosító, nevelő, meggyőző munka helyett büro­kratikusan, nem egyszer erőszakos módszerekkel igyekeztek meg­oldani ezt a rendkívül fontos fel­adatot. A példák azt bizonyítják, hogy ahol a bizalmiak dolgoznak, ott eredmény­­e mutatkozik a tagszerve­zési munkában. Ajkacsingervölgy Ármin-akrta üzemében Oravecz elvtárs, Dudaron Jakab e­vtárs bizalmiak egyenként több mint 20 dolgozót szer­veztek be egy hónap alatt a jó felvi­lágosító mus­ka eredményeként. Ezek az elvtársak megmagyarázták a dol­gozóknak a szakszervezeti tagok jo­gait és kötelességeit, majd csoport­­értekezleten döntöttek fel­vétel­ükről Ezzel a csoport minden tagját bevon­ták a szakszervezet erősítésének mun­­­­ájába és az új taggal még jobban megértették a szakszervezet felettőssé­­gét. Azokban az üzemekben, ahol elha­nyagolják ezt a munkát, ahol a­z üzemi bizottság nem mozgósítja a bi­zalmiakat, ott nem lehet eredmények­ről beszélni. A tatabányai Vili­­aknán a dolgozóknak csak mintegy 50 szá­zaléka tagja a szakszervezetnek és ezeknek is csak kisebbik része fizet re­n­desen ta­gd­í­j­a­t. Több figyelmet kell szentelni a szénen dolgozók és az új munká­sok beszervezésére. Az ajkacsingarvölgyi Táncsics-akna 5-ös csapatán egy dolgozó sem tagja a szakszervezetnek. Hasonló hiányos­ságok több üzemünkben is tapasztal­hatók. Ezeken a hibákon halaszthatat­lanul változtatni kell. Látnunk kell, hogy a bányászok döntő többségének, később egészének beszervezése a szak­­szervezetbe alapvetően fontos politikai feladat. Komoly hiányosságok tapasz­talhatók a tagdíjfizetés terén is. Jel­lemző példa erre a Pilisi Szénbányák szakszervezete, ahol a tagságnak csu­pán 50 százaléka fizetett tagdíjat a múlt év októberében. Számtalan azoknak a szakszervezeti tagoknak a száma, akik egy-két, vagy többhavi tagdíjjal van­nak elmaradva. Az 1952. évben üzemi bizottságainkra A szakszervezet alapszabálya ki­mondja: a szakszervezeti tag köteles­sége, hogy eleget tesz a szakszervezeti alapszabály rendelkezéseinek, vala­mint a szakszervezeti fegyelem köve­telményeinek, rendszeresen fizeti a szakszervezeti tagjárulékot. Üzemi bi­zottságaink nem tudatosították kellően a szakszervezeti tagok eme kötelessé­gét. Nem mozgósítják a bizalmiakat ennek a feladatnak elvégzésére, a tag­ság politikai színvonalának emelé­sére. Ha tagjainkkal megértetjük a tag­díjfizetés jelentőségét, fontosságát, a szakszervezeti munka javítása szem­pontjából, akkor eleget is tesznek tagdíjfizetési kötelességük­nek. Példa erre a tokodi­üzem szakszervezetének esete. Itt, a decemberi­ taggyűlés után, amely ezt a kérdést tárgyalta, több mint 100 elvtárs kérte, hogy vissza­menően rendezhesse tagdíjhátralékát. Egyes üzemeinkben a politikai fel­világosító munka helyett egysze­rűen törlik a létszámból azokat a tagokat, akik tagdíjhátralékban vannak. Más üzemeinkben viszont nem szerez­­nek érvényt következetesen annak a SZOT-határozatnak, amelynek értelmé­ben a havi kereset 1,5 százaléka a havi tagdíj összege. A fenti hibák l­egfobb oka.P P°~­itikai neve:a mun­­ka elhanyagolása. Továbbá a példák azt bizonyít­já­k, hogy kapcsolatunk a dolgozókkal és a vezető szervek kap­csolata a tagsággal nem kielégítő. Ahhoz, hogy szakszervezetünk valóba­n betöltse a párt legfőbb segítőj­ének szerepét a szocialista bányászat meg­teremtéséért folyó harcban, alapvetően kell megjavítani munkénkat ezen a téren. Ez egyik döntő feltétele 1952. évi tervünk maradéktalan teljesítésé­nek, túlteljesítésének is. Tervszerűbbé kell tenni alapszerveink pénzügyi és gazdasági munkáját Az 1952. évben üzemi bizottságainkra is nagyobb feladatok várnak. Ötéves tervünk 3. évében már elengedhetetlen követelmény, hogy a szakszervezeti munka tervszerűsége anyagilag is biz­tosítva legyen. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy min­den egyes alapszervezetnek elsősorban fel kell mérni a tagság körében végzendő munka feladatait. Tervet kell készíteni arról, hogyan akkarjuk megjavítani a szervezettség je­lenlegi arányát, men­nyi lesz az a be­folyó tagdíjösszeg, amellyel az alap­szervezet gazdálkodhat. Bányaüzemeinknél még igen sok a szervezetlen dolgozó. Ezeken a helye­ken feltétlenül javítani kell a helyze­ten. Üzemi bizottságaink egy része már felkészült erre a munkára. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújt az ÜB-knek a SZOT elnöksé­gének az a határozata, amely ki­mondja, hogy­ az üzemi bizottságoknak rá kell térni a költségvetésszerű gazdál­kodásra, s ezzel párhuzamosan tagdíjbeszedési tervet "kell készíteniök az 1952. évre. A tagdíjbeszedési tervben pontosan le kell­ rögzíteni a szervezettség jelen­legi állapotát és ennek alapján előre megg kell tervezni azt, hogy havonta hány új tagot fog az üzemi bizottság meggyőző munkával beszervezni a szakszervezetbe. A­­felvilágosító munka folyamán tu­datosítani kell a dolgozóikban, hogy mi történik a befizetett tagsági díjakkal, mire használja fel a szakszervezet, va­g­yis mit nyújt ezeknek fejében a dolgozóknak. A feladat nem lesz nehéz, mivel minden egyes­ üzemi bizottság, felmérve az egész évben várható tag­­díjbevételt, arról is tervet készít, hogy azt mire fordítja. Az, elkészített tervet, s a költségvetést az üzemi bizottság a­­ tagsággal taggyűlésen vitatja meg. A költségvetést a taggyűlés hagyja jóvá, illetve módosítja, ha úgy látja szük­ségesnek. A terv, a taggyűlés által történt jóváhagyás után, törvénynek szá­mít egy-egy üzemi bizottság szá­mára. Aszerint kell gazdálkodnia egész éven át és minden taggyűlésen be kell szá­molnia arról, hogyan tartotta be a tervet. Ha a tagság megismeri a szakszer­vezet gazdálkodását és nyilvánosan is ellenőrizni tudja az üzemi bizottság munkáját, feltétlenül közelebb kerül a szakszervezethez. A költségvetéssze­rű gazdálkodást tehát fel tudjuk hasz­nálni arra, hogy a szakszervezeti de­mokráciát széles körben kiterjesszük és eredményesen alkalmazzuk. Az oroszlányi tanbánya munkaközössége versenyre hívta ki az ország tanbányáit Sztálin elvtárs 72. születésnapjának évfordulóján, a béketábor nagy ve­zére iránti hálából és népünk szeretett vezére, Rákosi elvtárs iránti szeretet­ből az­ 1952. évre az Oroszlányi Szén­bányák tanbányájának ifjú munkakö­zössége versenyre hívta ki a szénbá­nyászatunkban működő valamennyi tanbánya ifjú d­olgozóit. A verseny fő feltétele a termelési terv pontos teljesítése a tanév befeje­zésén. A fontosabb versenypontok: a munkafegyelem m­egszilárdítása, a hiányzások megszüntetése, a szakmai képzésben való előmenetel fokozása, továbbá a verseny összes pontjainak teljesítése érdekében az eszmei politi­kai oktatás útján a szocialista bányász­típus kinevelése. A tanbányák vezetői vállalták, hogy minden segítséget megadnak az ifjú elvtársaknak vállalásaik teljesíté­séhez. Ez a versenykihívás is dícséretre­­méltó bizonyítéka annak, hogy a fia­tal bányásznemzedék semmivel sem akar elmaradni az idősebb munkatár­sak mögött hazafias áldozatvállalás­ban, harcos munkakészségben, amikor népünk boldogabb jövőjéről, békénk megvédéséről , a szocializmus meg­valósításáról van szó. bányamunkás Hogyan teljesítette 1951. évi tervét olajbányászatunk? Pártunk II. kongresszusa óta olaj­ipari üzemeink hatalmasat fejlődtek mind gazdasági vezetés szempontjá­ból, mind pedig — főként a politikai felvilágosító munka eredményeképen — a termelés területén, a munkaver­seny fejlődése tekintetében. Nagy segítséget nyújtottak az olaj­bányászat dolgozóinak a múlt év­ben itt járt szovjet szakemberek, akik az olajipari üzemek műs­zaki ér­telmiségével karöltve kidolgozták a gazdaságos olajtermelési módszereket. A szovjet elvtársak indítványára meg­alakult komplex brigádok, a dolgozók körében kialakult közösségi szellem, a jobb munkaszervezés és nem utolsó­sorban az ösztönző bérezés is hozzá­járult ahhoz, hogy múltévi olajterme­­lési tervünket teljesíteni tudtuk. A műszaki értelmiség támogatása Olajbányászatunk büszke lehet ered­­ményeire. A fúrási üzem váralása előtt 4 nappal, december 17-én befejezte évi tervét. Ezen belül a lovászi fúrások már ok­tóber 11-én befejezték évi tervüket, ami nem kis részben Patsch Ferenc üzemvezető bányamérnök érdeme, aki a szovjet szakértők tapasztalatainak átvételével és romániai tapasztalatai felhasználásával mindent elkövetett tervük mielőbbi befejezése érdekében. Csörgits János főfúrómester részlege sztahanovista brigád lett, mert beosz­tottjai számára megfelelően biztosí­totta a műszaki feltételeket. Csörgits elvtárs a munkaverseny kiszélesítése céljából elsősdben hívta ki páros­versenyre a többi fúrómestereket Büszkék lehetnek az olajipari dolgo­zók a Rotary 4-es és 12-es, sztaha­novista módszerekkel dolgozó túró­saikra, akik a gyorsfúrás terén 8 órás műszak alatt 736 méter teljesít­ményt értek el. Nagyban előrelendítette olajtermelő üzemeink fejlődését az, hogy az év utolsó negyedében minden üzemhely önálló egység lett. Ennek köszönhető, hogy a­z utolsó negyedévben a lovászi kőolajtermelő vállalat globálisan már 105,4 százalékban teljesítette nyers­olajtermelési tervét. Az eredményhez hozzájárult Szalánczy György geoló­gus is, egy általa szerkesztett tech­nikai újítá­s alkalmazásával. Sztahanovista-brigádok Kanizsai István (Blosenkó) kom­plexbrigád­ja elnyerte a sztahanovista címet. A brigád egyik tagja, Kiss La­jos operátor új munkamódszerével megszüntette egy kút hetenkénti le­állását, s ezzel annak napi termelé­sét öt köbméterre emelte. A lovászi koromgyár is már no­vember 18-án befejezte évi terme­lési tervét. Ezen felül Rákosi elvtársnak tett vál­lalását is teljesítette, s így évi terv­tel­jesítésben 116,4 százalékot ért el. A gazolintelep december 6-án befe­jezte tervét és év végéig terven felüli termelésével 108,5 százalékra, magas­­nyomású gáztermelés terén pedig 104.5 százalékra teljesítette tervét. Különválása óta emelkedett a buda­fai kőolaj termelő vállalói teljesítménye is. Nyersolaj termelési tervét 100.2, földgáztermelési tervét 126.3, gazolin­termelési tervét pedig 106.7 százalék­ban sikerült teljesítenie. Itt is, mint Lovásziban, a sikerhez nagymértékben hozzá­járultak a komplexbrigádok, valamint Bencze elvtársnak, a válla­lat főmérnökének a Szovjetunióban szerzett, helyesen alkalmazott tapasz­talatai. Kiemelkedő eredményt ért el itt Rangli István szttahanovista csőszerelő brigádja, amely átlagosan 134 szá­zalékra teljesítette évi tervét. Munka módszerátadásban a gazolintelepi gé­pészek közül Kőhalmi András és Kö­vesei Ferenc jártak elől jó példával. Id. Albrecht Béla és Mozsolics József többszörös újító művezetők pedig újí­tásaikkal igyekeztek hozzájárulni üze­mük tervének idő előtti teljesítéséhez. Meg kell még említeni az olajter­melés szempontjából igen fontos ki­szolgáló üzemet, a nagykanizsai gép­gyárat, amely évi tervét szintén idő előtt, már december 18-án befejezte és operatív tervét globálisan 105 száza­lékra teljesítette. Az eredmények kiharcolásában je­lentős része volt a műszaki közép­­káderek jó versenyszervező és ter­vező munkájának. A gyár dolgozói közül 1951-ben 18 dolgozót tüntettek ki sztahanovista címmel. A pártszervezet mozgósított Mindezek az eredmények döntően annak köszönhetők, hogy az olaj­bányászat üzemi pártszervezetei moz­gósítani tudták a dolgozó tömegeket a szocialista munkaversenyre és ennek érdekében megadták a kellő irányítást a szakszervezeti szerveknek is. Nem szabad azonban elhallgatnunk azt, hogy­ az olajbányászat üzemi szakszer­vezeteinek sokat kell még tanul­­niuk a szovjet szakszervezetektől. Itt is sokat kell még fejlődnie a bi­zalmiak munkájának. Rendszeressé kell tenni számukra az oktatást, ami nélkül eredményes munkát végezniök teljességgel lehetetlen. Dolgozó népünk — éppen az elmúlt évben elért eredmények után — azt várja az olajbányászat gazdasági ve­zetőitől, hogy a pártszervezetek irá­nyításával, a szakszervezeti szervek és a műszaki káderek támogatásával, a szerzett jó tapasztalatok felhaszná­lásával, lendületesen tovább haladja­nak azon az úton, amely az 1952-es tervév sikeres, mielőbbi befejezéséhez vezet. MEGJELENT Az újító-mozgalom kézikönyve. Ez a könyv azt a célt kívánja szolgálni, hogy, az újítási megbízottak megismer­hessék munkaterületüket és ennek alap­ján teljesíteni tudják a rájuk háruló mind nagyobb feladatokat. Részletesen tárgyalja a magyar újító- és Sztahanov­­mozgalom kialakulását, az újítási moz­galommal foglalkozó állami és társa­dalmi szervek feladatait, az újítási ren­­delet alapelveit a tapasztalatcserét, az újítőmozgalom tervszerű irányítását, a rejtett tartalékok feltárását, az újítő- és a Sztahanov-mozgalom összefüggé­­sét. (Tervgazdasági Kiadó, 63 oldal, ára: 2.- FU 3 LEGJOBB TERMELŐINK Bodnár Bálint sztahanovista vájár, Rudabányai Ércbánya. 1942 óta dolgo­zik az üzemben. Kiemelkedő munka teljesítményeiért, melyeket a gépek ke­­zelésének elsajátításával és tökéletes kihasználásával ért el, ez év május 1-én megkapta a sztahanovista jelvényt. A rakodó- és a fúrógép kezelését­ több dolgozótársának átadta. Egyes munka­­helyeken két ember munkáját egyedül végzi el. 1951. évi átlagos teljesítménye 144 százalék volt. Pártunknak 1945 óta tagja. Ifj. Kazinczi László (bordás) vájár, Kistelek. Évi átlagban 129,9 százalékot eredményt ért el. Tervteljesítésébe­n már 1952 májusánál tart. Az üzem egyik legjobb munkamódszerátadója Minden napra meghatározott célt tűz maga, illetve csapata elé. A munka­helyre érve rövid megbeszélést tarta­nak, figyelembe véve az üzemi terv­felbontásból rájuk eső részt. A 489 perc munkaidőt teljesen kihasználják. Tagja az üzemi pártszervezet vezetősé­gének.

Next