Bányamunkás, 1952 (39. évfolyam, 1-14. szám)
1952-01-15 / 1. szám
1982 január 18. Új intézkedések bányászaink egészségvédelme érdekében A bánya- és energiaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter, a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, a közelmúltban kiadta az „Általános bányászati biztonsági és egészségvédő szabályzatot", amely részletesen megszabja a vegyes-, érc-, szén- és vasbányák dolgozóinak balesetelhárítását (munkavédelmét) és egészségvédelmét szolgáló teendőket. Ez a szabályzat előírja a bányaiparban alkalmazásra kerülő dolgozóknak a munkaviszony megkezdését megelőző, valamint időszakos orvosi vizsgálatát. A vizsgálat kötelezettsége a toborzottakra is vonatkozik, tekintet nélkül a náluk már előzőleg elvégzett orvosi vizsgálatokra. Az egészségügyi minisztérium most Bányaegészségügyi Útmutatót adott ki, amely az Országos Közegészségügyi Intézet tájékoztatóját tartalmazza a munkábalépést megelőző és az időszakos orvosi vizsgálatok lefolytatására vonatkozólag. A tájékoztató a többi között megállapítja, hogy földalatti bányamunkára csak arra egészségileg alkalmas munkavállalót szabad beosztani. Földalatti bányamunkára, valamint az egészségre ártalmas munkakörökre senki sem vehető fel előzetes orvosi vizsgálat nélkül. Időszakos orvosi vizsgálatban kell részesíteni évenként egyszer a szén-, érc- és vegyesbányászat földalatti dolgozóit, a bányaiparral kapcsolatos üzemek egészségre ártalmas munkahelyein dolgozókat és a 16 éven aluli fiatalkorúakat. E vizsgálatokat minden esetben munkaidőn kívül kell elvégezni, hogy a termelésben fennakadás ne legyen. Évenkénti időszakos vizsgálatban kell részesíteni a brikettgyártással foglalkozókat is. A meregbányák (Brennberg, Ormospuszta, Komló) dolgozóinak félévenkénti vizsgálatánál az egészségügyi szolgálat orvosai különösen a szív és érrendszer állapotára lesznek figyelemmel. Az egészségügyi miniszter új bánya egészségügyi intézkedései bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy a termelésben élenjáró bányászok életének, testi épségének, egészségének fokozott védelmét előmozdítsák. Emeljük tagszervezési és tagdíjfizetési munkánk színvonalát! A szakszervezetek alapszabálya kimondja: „a szakszervezetek munkájának előfeltétele szervezeteik állandó építése, erősítése. Ezért Szakadatlan szervező és felvilágosító munkával bevonják soraik közé a még szervezetlen dolgozókat és szünenül növelik társadalmi munkát végző tagjaik számát." Ha megvizsgáljuk, érvényt szereztünk-e mindennapi munkánkban eme követelményeknek, megálapíthatjuk, hogy az e téren elért eredmények nem tartanak epést a növekvő követelményekkel, a szénbányászat és a bányász szakszervezet előtt álló hatalmas feladatok megoldásával. A szervezetlen dolgozók beszervezése, a taglétszám tervszerű emelése, tehát a szakszervezet tervszerű építése, erősítése terén, komoly hiányosságok vannak. Mi ezeknek a hibáknak és hiányosságoknak az alapvető oka? Elsősorban az, hogy üzemi és területi bizottságaink — és a központ is — nem tekintették alapvetően fontos politikai feladatnak ezt a kérdést. Szakszervezeti szerveink nem tanulmányozták hónapról hónapra a taglétszám és a tagdíjfizetés alakulását. Több helyen közömbösen kezelték a bányászokmegszervezésének, nevelésének fontos kérdését. Jellemző példa erre, hogy tervezi bizottságaink, a veszprémi kivételével, hónapokon keresztül nem tűzték napirendre a tagszervezés és a tagdíjfizetés alakulásának kérdését. Ez a példa kétségtelenül bebizonyítja a központnak az alsóbb szervek felett gyakorolt hiányos ellenőrzését és rámutat a vezetésben mutatkozó hibáikra, hiányosságokra. Egy másik alapvető hiba, hogy alsóbb szerveinket, elsősorban üzemi- és harmadbizottságainkat, s nem utolsósorban a bizalmiakat nem tanítottuk meg arra, hogyan kell napi munkájuk elvégzése mellett, azzal egybekötve, napról napra foglalkozni a tagság nevelésének és a tagdíjfizetés megjavításának kérdéseivel. Több helyen, mint például Dorogon, nem ismerték fel a bizalmiak munkájának jelentőségét ezen a téren. Politikai felvilágosító, nevelő, meggyőző munka helyett bürokratikusan, nem egyszer erőszakos módszerekkel igyekeztek megoldani ezt a rendkívül fontos feladatot. A példák azt bizonyítják, hogy ahol a bizalmiak dolgoznak, ott eredménye mutatkozik a tagszervezési munkában. Ajkacsingervölgy Ármin-akrta üzemében Oravecz elvtárs, Dudaron Jakab evtárs bizalmiak egyenként több mint 20 dolgozót szerveztek be egy hónap alatt a jó felvilágosító muska eredményeként. Ezek az elvtársak megmagyarázták a dolgozóknak a szakszervezeti tagok jogait és kötelességeit, majd csoportértekezleten döntöttek felvételükről Ezzel a csoport minden tagját bevonták a szakszervezet erősítésének munájába és az új taggal még jobban megértették a szakszervezet felettősségét. Azokban az üzemekben, ahol elhanyagolják ezt a munkát, ahol az üzemi bizottság nem mozgósítja a bizalmiakat, ott nem lehet eredményekről beszélni. A tatabányai Viliaknán a dolgozóknak csak mintegy 50 százaléka tagja a szakszervezetnek és ezeknek is csak kisebbik része fizet rendesen tagdíjat. Több figyelmet kell szentelni a szénen dolgozók és az új munkások beszervezésére. Az ajkacsingarvölgyi Táncsics-akna 5-ös csapatán egy dolgozó sem tagja a szakszervezetnek. Hasonló hiányosságok több üzemünkben is tapasztalhatók. Ezeken a hibákon halaszthatatlanul változtatni kell. Látnunk kell, hogy a bányászok döntő többségének, később egészének beszervezése a szakszervezetbe alapvetően fontos politikai feladat. Komoly hiányosságok tapasztalhatók a tagdíjfizetés terén is. Jellemző példa erre a Pilisi Szénbányák szakszervezete, ahol a tagságnak csupán 50 százaléka fizetett tagdíjat a múlt év októberében. Számtalan azoknak a szakszervezeti tagoknak a száma, akik egy-két, vagy többhavi tagdíjjal vannak elmaradva. Az 1952. évben üzemi bizottságainkra A szakszervezet alapszabálya kimondja: a szakszervezeti tag kötelessége, hogy eleget tesz a szakszervezeti alapszabály rendelkezéseinek, valamint a szakszervezeti fegyelem követelményeinek, rendszeresen fizeti a szakszervezeti tagjárulékot. Üzemi bizottságaink nem tudatosították kellően a szakszervezeti tagok eme kötelességét. Nem mozgósítják a bizalmiakat ennek a feladatnak elvégzésére, a tagság politikai színvonalának emelésére. Ha tagjainkkal megértetjük a tagdíjfizetés jelentőségét, fontosságát, a szakszervezeti munka javítása szempontjából, akkor eleget is tesznek tagdíjfizetési kötelességüknek. Példa erre a tokodiüzem szakszervezetének esete. Itt, a decemberi taggyűlés után, amely ezt a kérdést tárgyalta, több mint 100 elvtárs kérte, hogy visszamenően rendezhesse tagdíjhátralékát. Egyes üzemeinkben a politikai felvilágosító munka helyett egyszerűen törlik a létszámból azokat a tagokat, akik tagdíjhátralékban vannak. Más üzemeinkben viszont nem szereznek érvényt következetesen annak a SZOT-határozatnak, amelynek értelmében a havi kereset 1,5 százaléka a havi tagdíj összege. A fenti hibák legfobb oka.P P°~itikai neve:a munka elhanyagolása. Továbbá a példák azt bizonyítják, hogy kapcsolatunk a dolgozókkal és a vezető szervek kapcsolata a tagsággal nem kielégítő. Ahhoz, hogy szakszervezetünk valóban betöltse a párt legfőbb segítőjének szerepét a szocialista bányászat megteremtéséért folyó harcban, alapvetően kell megjavítani munkénkat ezen a téren. Ez egyik döntő feltétele 1952. évi tervünk maradéktalan teljesítésének, túlteljesítésének is. Tervszerűbbé kell tenni alapszerveink pénzügyi és gazdasági munkáját Az 1952. évben üzemi bizottságainkra is nagyobb feladatok várnak. Ötéves tervünk 3. évében már elengedhetetlen követelmény, hogy a szakszervezeti munka tervszerűsége anyagilag is biztosítva legyen. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy minden egyes alapszervezetnek elsősorban fel kell mérni a tagság körében végzendő munka feladatait. Tervet kell készíteni arról, hogyan akkarjuk megjavítani a szervezettség jelenlegi arányát, mennyi lesz az a befolyó tagdíjösszeg, amellyel az alapszervezet gazdálkodhat. Bányaüzemeinknél még igen sok a szervezetlen dolgozó. Ezeken a helyeken feltétlenül javítani kell a helyzeten. Üzemi bizottságaink egy része már felkészült erre a munkára. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújt az ÜB-knek a SZOT elnökségének az a határozata, amely kimondja, hogy az üzemi bizottságoknak rá kell térni a költségvetésszerű gazdálkodásra, s ezzel párhuzamosan tagdíjbeszedési tervet "kell készíteniök az 1952. évre. A tagdíjbeszedési tervben pontosan le kell rögzíteni a szervezettség jelenlegi állapotát és ennek alapján előre megg kell tervezni azt, hogy havonta hány új tagot fog az üzemi bizottság meggyőző munkával beszervezni a szakszervezetbe. Afelvilágosító munka folyamán tudatosítani kell a dolgozóikban, hogy mi történik a befizetett tagsági díjakkal, mire használja fel a szakszervezet, vagyis mit nyújt ezeknek fejében a dolgozóknak. A feladat nem lesz nehéz, mivel minden egyes üzemi bizottság, felmérve az egész évben várható tagdíjbevételt, arról is tervet készít, hogy azt mire fordítja. Az, elkészített tervet, s a költségvetést az üzemi bizottság a tagsággal taggyűlésen vitatja meg. A költségvetést a taggyűlés hagyja jóvá, illetve módosítja, ha úgy látja szükségesnek. A terv, a taggyűlés által történt jóváhagyás után, törvénynek számít egy-egy üzemi bizottság számára. Aszerint kell gazdálkodnia egész éven át és minden taggyűlésen be kell számolnia arról, hogyan tartotta be a tervet. Ha a tagság megismeri a szakszervezet gazdálkodását és nyilvánosan is ellenőrizni tudja az üzemi bizottság munkáját, feltétlenül közelebb kerül a szakszervezethez. A költségvetésszerű gazdálkodást tehát fel tudjuk használni arra, hogy a szakszervezeti demokráciát széles körben kiterjesszük és eredményesen alkalmazzuk. Az oroszlányi tanbánya munkaközössége versenyre hívta ki az ország tanbányáit Sztálin elvtárs 72. születésnapjának évfordulóján, a béketábor nagy vezére iránti hálából és népünk szeretett vezére, Rákosi elvtárs iránti szeretetből az 1952. évre az Oroszlányi Szénbányák tanbányájának ifjú munkaközössége versenyre hívta ki a szénbányászatunkban működő valamennyi tanbánya ifjú dolgozóit. A verseny fő feltétele a termelési terv pontos teljesítése a tanév befejezésén. A fontosabb versenypontok: a munkafegyelem megszilárdítása, a hiányzások megszüntetése, a szakmai képzésben való előmenetel fokozása, továbbá a verseny összes pontjainak teljesítése érdekében az eszmei politikai oktatás útján a szocialista bányásztípus kinevelése. A tanbányák vezetői vállalták, hogy minden segítséget megadnak az ifjú elvtársaknak vállalásaik teljesítéséhez. Ez a versenykihívás is dícséretreméltó bizonyítéka annak, hogy a fiatal bányásznemzedék semmivel sem akar elmaradni az idősebb munkatársak mögött hazafias áldozatvállalásban, harcos munkakészségben, amikor népünk boldogabb jövőjéről, békénk megvédéséről , a szocializmus megvalósításáról van szó. bányamunkás Hogyan teljesítette 1951. évi tervét olajbányászatunk? Pártunk II. kongresszusa óta olajipari üzemeink hatalmasat fejlődtek mind gazdasági vezetés szempontjából, mind pedig — főként a politikai felvilágosító munka eredményeképen — a termelés területén, a munkaverseny fejlődése tekintetében. Nagy segítséget nyújtottak az olajbányászat dolgozóinak a múlt évben itt járt szovjet szakemberek, akik az olajipari üzemek műszaki értelmiségével karöltve kidolgozták a gazdaságos olajtermelési módszereket. A szovjet elvtársak indítványára megalakult komplex brigádok, a dolgozók körében kialakult közösségi szellem, a jobb munkaszervezés és nem utolsósorban az ösztönző bérezés is hozzájárult ahhoz, hogy múltévi olajtermelési tervünket teljesíteni tudtuk. A műszaki értelmiség támogatása Olajbányászatunk büszke lehet eredményeire. A fúrási üzem váralása előtt 4 nappal, december 17-én befejezte évi tervét. Ezen belül a lovászi fúrások már október 11-én befejezték évi tervüket, ami nem kis részben Patsch Ferenc üzemvezető bányamérnök érdeme, aki a szovjet szakértők tapasztalatainak átvételével és romániai tapasztalatai felhasználásával mindent elkövetett tervük mielőbbi befejezése érdekében. Csörgits János főfúrómester részlege sztahanovista brigád lett, mert beosztottjai számára megfelelően biztosította a műszaki feltételeket. Csörgits elvtárs a munkaverseny kiszélesítése céljából elsősdben hívta ki párosversenyre a többi fúrómestereket Büszkék lehetnek az olajipari dolgozók a Rotary 4-es és 12-es, sztahanovista módszerekkel dolgozó túrósaikra, akik a gyorsfúrás terén 8 órás műszak alatt 736 méter teljesítményt értek el. Nagyban előrelendítette olajtermelő üzemeink fejlődését az, hogy az év utolsó negyedében minden üzemhely önálló egység lett. Ennek köszönhető, hogy az utolsó negyedévben a lovászi kőolajtermelő vállalat globálisan már 105,4 százalékban teljesítette nyersolajtermelési tervét. Az eredményhez hozzájárult Szalánczy György geológus is, egy általa szerkesztett technikai újítás alkalmazásával. Sztahanovista-brigádok Kanizsai István (Blosenkó) komplexbrigádja elnyerte a sztahanovista címet. A brigád egyik tagja, Kiss Lajos operátor új munkamódszerével megszüntette egy kút hetenkénti leállását, s ezzel annak napi termelését öt köbméterre emelte. A lovászi koromgyár is már november 18-án befejezte évi termelési tervét. Ezen felül Rákosi elvtársnak tett vállalását is teljesítette, s így évi tervteljesítésben 116,4 százalékot ért el. A gazolintelep december 6-án befejezte tervét és év végéig terven felüli termelésével 108,5 százalékra, magasnyomású gáztermelés terén pedig 104.5 százalékra teljesítette tervét. Különválása óta emelkedett a budafai kőolaj termelő vállalói teljesítménye is. Nyersolaj termelési tervét 100.2, földgáztermelési tervét 126.3, gazolintermelési tervét pedig 106.7 százalékban sikerült teljesítenie. Itt is, mint Lovásziban, a sikerhez nagymértékben hozzájárultak a komplexbrigádok, valamint Bencze elvtársnak, a vállalat főmérnökének a Szovjetunióban szerzett, helyesen alkalmazott tapasztalatai. Kiemelkedő eredményt ért el itt Rangli István szttahanovista csőszerelő brigádja, amely átlagosan 134 százalékra teljesítette évi tervét. Munka módszerátadásban a gazolintelepi gépészek közül Kőhalmi András és Kövesei Ferenc jártak elől jó példával. Id. Albrecht Béla és Mozsolics József többszörös újító művezetők pedig újításaikkal igyekeztek hozzájárulni üzemük tervének idő előtti teljesítéséhez. Meg kell még említeni az olajtermelés szempontjából igen fontos kiszolgáló üzemet, a nagykanizsai gépgyárat, amely évi tervét szintén idő előtt, már december 18-án befejezte és operatív tervét globálisan 105 százalékra teljesítette. Az eredmények kiharcolásában jelentős része volt a műszaki középkáderek jó versenyszervező és tervező munkájának. A gyár dolgozói közül 1951-ben 18 dolgozót tüntettek ki sztahanovista címmel. A pártszervezet mozgósított Mindezek az eredmények döntően annak köszönhetők, hogy az olajbányászat üzemi pártszervezetei mozgósítani tudták a dolgozó tömegeket a szocialista munkaversenyre és ennek érdekében megadták a kellő irányítást a szakszervezeti szerveknek is. Nem szabad azonban elhallgatnunk azt, hogy az olajbányászat üzemi szakszervezeteinek sokat kell még tanulniuk a szovjet szakszervezetektől. Itt is sokat kell még fejlődnie a bizalmiak munkájának. Rendszeressé kell tenni számukra az oktatást, ami nélkül eredményes munkát végezniök teljességgel lehetetlen. Dolgozó népünk — éppen az elmúlt évben elért eredmények után — azt várja az olajbányászat gazdasági vezetőitől, hogy a pártszervezetek irányításával, a szakszervezeti szervek és a műszaki káderek támogatásával, a szerzett jó tapasztalatok felhasználásával, lendületesen tovább haladjanak azon az úton, amely az 1952-es tervév sikeres, mielőbbi befejezéséhez vezet. MEGJELENT Az újító-mozgalom kézikönyve. Ez a könyv azt a célt kívánja szolgálni, hogy, az újítási megbízottak megismerhessék munkaterületüket és ennek alapján teljesíteni tudják a rájuk háruló mind nagyobb feladatokat. Részletesen tárgyalja a magyar újító- és Sztahanovmozgalom kialakulását, az újítási mozgalommal foglalkozó állami és társadalmi szervek feladatait, az újítási rendelet alapelveit a tapasztalatcserét, az újítőmozgalom tervszerű irányítását, a rejtett tartalékok feltárását, az újítő- és a Sztahanov-mozgalom összefüggését. (Tervgazdasági Kiadó, 63 oldal, ára: 2.- FU 3 LEGJOBB TERMELŐINK Bodnár Bálint sztahanovista vájár, Rudabányai Ércbánya. 1942 óta dolgozik az üzemben. Kiemelkedő munka teljesítményeiért, melyeket a gépek kezelésének elsajátításával és tökéletes kihasználásával ért el, ez év május 1-én megkapta a sztahanovista jelvényt. A rakodó- és a fúrógép kezelését több dolgozótársának átadta. Egyes munkahelyeken két ember munkáját egyedül végzi el. 1951. évi átlagos teljesítménye 144 százalék volt. Pártunknak 1945 óta tagja. Ifj. Kazinczi László (bordás) vájár, Kistelek. Évi átlagban 129,9 százalékot eredményt ért el. Tervteljesítésében már 1952 májusánál tart. Az üzem egyik legjobb munkamódszerátadója Minden napra meghatározott célt tűz maga, illetve csapata elé. A munkahelyre érve rövid megbeszélést tartanak, figyelembe véve az üzemi tervfelbontásból rájuk eső részt. A 489 perc munkaidőt teljesen kihasználják. Tagja az üzemi pártszervezet vezetőségének.