Bányamunkás, 1966 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

tányaeg&szsffgSsyAI^8«*a»aK -*------------a—jW» A korszerűbb orvosi ellátottságért iránt ak­tró­l korábban már beszámoltunk, ismételten meg­rendezésre kerültek a *­Bá­­nyaegészségügyi Napok« Si­­kondán. A szakemberek há­rom témát vitattak meg: »Ál­talános bányaegészségügy•«, »Porártalom a bányászatba­n«, és végül »Rehabilitáció a bá­nyászatban". A bányászok egészségügyi helyzete az elmúlt két évti­zed alatt igen sokat változott, fejlődött. Bányászaink orvosi ellátottsága kis kivételtől el­tekintve megoldott. Balesetek, vagy rosszullétek esetén több­nyire gyors segítség biztosít­ható, az előzetes és időszakos vizsgálatok, valamint a gondo­zás zavartalanul folyik. Na­­gy­obb üzemeink rendelőinté­zetet kaptak. Korszerű egész­ségügyi szolgálat látja el Várpalota, Komló dolgozóit. Nem egy helyen sajátos szak­­kezelésekre is van lehetőség. Például súlyfürdő, fogászat egészíti ki a petőfibányai, du­­dari üzemegészségügyi szolgá­lat munkáját. A bányaegészségügy azon­ban nem gondoktól mentes. Megállapítható, hogy a bá­nyavidékek és bányaüzemek orvosi ellátottságában arány­talanságok mutatkoznak. Kü­lönösen jelentős lehet ez ott, ahol bányaüzemi-körzeti ún. büko­-rendszer alakult ki. El­sősorban az ellátott dolgozók létszámában vannak nagyobb eltérések. Korszerűség szempontjából sem mindenütt egyforma a helyzet. Bár a dolgozók lét­számát tekintve indokolt és területileg megoldható volna, a mátraaljai bányász üzem­egészségügyi szervezetének színvonala meg sem közelíti a komlóit vagy a várpalotait. A várpalotai üzemi orvosi órák száma kétszeresen meghalad­ja a petőfibányait és Várpa­lotán még 13 szakorvosi óra is biztosítja a korszerű ellá­tást Az üzemegészségügyi szol­gálatok között is vannak elté­rések, elsősorban a szakren­delésekben. Bár a helyi adott­ságok nem indokolják, mégis nagy különbségek ész­lelhetők az egyes rendelők, intézmények nagyságában és felszereltségében. A pécsi bá­nyász üzemegészségügyi szol­gálat például szűk helyen összezsúfolt, a komlói üzemi rendelő beosztása sem célsze­rű, Petőfibányán sincs kor­szerű üzemi rendelőintézet. Bányászaink közül sokan szenvednek ízületi bántalmak­­ban, gerincbetegségben. Még­is csupán Komló, Várpalota, Petőfibánya üzemi rendelőjé­ben van biztosítva fürdőke­zelés és fizikotherápia. Egyes bányászati iparágak dolgozói számára semmilyen üzemi ellátás nincs megszer­vezve. Megoldatlan a kő­olajipar üzemegészségügye, de sok a hiányosság érc- és ás­ványbányászatunk, valamint az Aknamélyítő Tröszt dolgo­zóinak üzemegészségügyi hely­zetében is. Az üzemegészségügyi tevé­kenység legfőbb szempontja a megelőzés. A megelőző or­vosi tevékenységhez a bánya­üzemet, a dolgozók munkakö­rülményeit jól kell ismerni, ezért az orvosnak részt kell vennie a szemléken. Ma még ez legfeljebb orvosaink 50 szá­zalékánál mondható el. Külö­nösen a bányaüzemi körzeti­­orvosok járnak ritkán a bá­nyában, sokszor a havi szem­léről is távolmaradnak. Az egészségügyi ellátás már említett hiányosságait és el­téréseit tovább módosítja az esetleges üzemi táppénz-állo­­mánybavétel. Nem vitás, hogy a keresőképesség elbírálását legjobban olyan orvos végez­heti, aki a dolgozót és mun­kakörülményeit jól ismeri, ez nem csupán a rendelőben és nemcsak megbetegedés esetén Több orvos felvetette, hogy ki kell szélesíteni az üzem­egészségügyi szolgálatok szá­mára betegeik kórházi és gyógy­szanatóriumi beutalásá­nak lehetőségét. Sokan szól­tak­ az alkalmassági elbírálás, a gondozásba vétel és a gon­dozó orvosi tevékenység kü­lönböző fontos feladatairól és új szempontjairól. Az elmondottak értelmében kötelességünknek érezzük to­vábbi munkánk során mind­azokat a szempontokat és ja­vaslatokat érvényesíteni, meg­valósítani, melyeket az adat­látja és vizsgálja. Ott­ azon­ban, ahol a települési viszo­nyok, vagy a nagy létszámból eredő túlterheltség miatt a helyi körülmények kedvezőt­lenek, az üzemi táppénzes ál­lományba vétel a dolgozókra és az üzemorvosra egyaránt fokozott terhet ró és nem éri el tulajdonképpeni célját Az üzemorvosi feladatok elvégzé­se mellett nehezen valósulhat meg színvonalas gyógyítás, sőt a keresőképesség elbírálása is esetleg bizonytalan és felüle­tes­ felmérések, illetve a sikondai előadások és viták felvetettek. A továbbfejlődés érdekében az illetékesek bevonásával el­ső munkaértekezletünket már megtartottuk. Egyes intézke­désekre lehetőséget nyújt az ABBSZ is. A nagyobb jelen­tőségű feladatok azonban több érdekelt szerv bevonását igénylik; a velük való rend­szeres együttműködés biztosí­tani fogja a problémák foko­zatos felszámolását, bánya­­egészségügyünk további fejlő­dését. Dr. Makkai László Fizikotherápiás kezelés A dorogi rendelőintézet súlyfürdőjében intak­U Sfip$BgVWKfwh 9.000 bányász Budapesten A bányászathoz tartozó intézmények, hivatalok nagy része Budapesten van. Összetételük igen heterogén, szerteágazó. A NIM-től a Központi Földtani Hivatalig a Kőolaj- és Gázipari Tröszttől, az Országos Kutató és Fúró Vállalatig, trösztök központjai, kutató- és ter­vező intézmények és egyéb szervek. A Budapesti Bi­zottságokhoz tartozó alapszervekhez csaknem 9000 dol­gozó tartozik, köztük több mint 4000-en hivatali alap­szervezetekben dolgoznak. Itt tömörül az egész bányá­szat felső irányító apparátusa, a szénbányászaton kívül — a bányászathoz tartozó egyéb ágazatok központjai, az elvi irányítás, a kutatás, a terve­zés, építés. Az ellenőrzés ve­zérkara, a Bánya­műszaki Fő­felügyelőség. Sajátos helyzet A szakszervezeti munka, a Budapesti Bizottság irányító és koordináló tevékenysége, az adott helyzetinek megfelelően sajátos. Ellentétben a tröszt­bizottságokkal, a Budapesti Bizottságnak nincs középszervi gazdasági partnere. Részben mert az alapszervek főhatósá­gok, részben mert közvetlenül a minisztériumhoz tartoznak. Ebből adódik, hogy a felada­tok meghatározását az egyes alapszervekre külön-külön kell differenciálni. A tevékenység döntően a mozgósításra és a különböző határozatok végrehajtásának ellenőrzésére irányul. A hivatali a­lapszervezetek tevékenységében a gazdasági tevékenységet segítő munka közvetetten jelentkezik. Dön­tőbén, elvi munka, nagyrészt a határozatok, törvények végre­hajtásának következetes levé­telében, ellenőrzésében ölt tes­tet Szorosabb munkakapcsolat A tervező- és kutató intéze­teknél egyik fontos feladat és gond, hogy minél szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a termeléssel foglalkozó válla­latokkal és üzemekkel. Többet érintkezzenek, konzul­táljanak ezekkel és vegyék figyelembe problémáikat, észrevételeiket. Szakszervezeti bizottságaink ilyen irányba tesznek erő­feszítéseket. Vár­nak kezdemé­nyezések, melyek bizonyítják a közvetlen érintkezés hasznos­ságát A bányagépgyártás se­gítségét szolgálja, hogy a Bá­nyászati Tervező­k a Bányá­szati Kutató Intézetek egy-egy műszakiból álló szocialista bri­gádja, szocialista szerződések­ben vállalja a Budapesti Bá­nyagépgyár egyes szocialista brigádjának segítését. A hivatali alapszervezetek, belső szervezeti életüket a na­gyobb egységeknél — NIM, Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, Bányászati Tervező In­tézet, stb. — az os­ztálybizott­­ságok irányításával, kisebb egységeknél közvetlenül a szakszervezeti bizottságok ve­zetésével élik. Tevékenységük főleg a belső problémák meg­oldására irányul: a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, a szociális­ és kul­turális munkára. A dolgozók többsége tanul A szakszervezeti munka sok­rétűségéből a legjobban a kul­turális-, agitációs-, politikát nevelő munkát emelném ki, mint a hivatali alapszerveze­tek egyik legfontosabb tevé­kenységét, feladatát. Nem kell külön hangsúlyozni a bányá­szat egységét átfogó vezető ap­parátus magasfokú, sokirányú képzettségének szükségességét. Igen sokrétű tanulás, képzés folyik a hivatali alapszerveze­­tekben, a szakszer­vezeti bizott­ságok erőfeszítéseinek eredmé­nyeképpen. A Budapesti Bi­zottság területén a tagsághoz viszonyítva a dolgozók 14,5 százaléka tanul állami oktatás keretében.. Ezen belül­­ pél­dául a NIM-ben 19,3, a Bányá­szati Tervező Intézetben 29, a Bányászati Kutatóban 17,2, az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat központjában 30,3 százaléka a dolgozóiknak képe­zi magát. A kulturális eredmények a magasszámú könyvforgalom­ban, színház- és egyéb rendez­vények szervezéséb­en, a dolgo­zók nagyarányú aktivitásában megnyugtató módon mutatko­zik. A lehetőségek azonban még nagyobbak és sok a ten­nivaló. A politikai, eszmei tudatfor­málás terén különösen a párt ideológiai irányelveinek meg­értésében, az ebből adódó szak­­szervezeti feladatok meghatá­rozásában, még sok­ tenniva­lónk van a hivatali alapszer­veknél, a Budapesti Bizottság egész területén. A szocialista munnkaer­kölcs, a munkafegyelem, a dolgozók távlati szemlélete, beleilleszke­­dés a népgazdaság egészébe még jövő erőfeszítéseink ge­rincét képezik. Ezek a feladatok bátrabb ál­lásfoglalást, több politikai vi­tát követelnek meg a hivatali alapszervekben dolgozó szak­­szervezeti funkcionáriusoktól, aktívaktól. Hermann István a Budapesti Bizottság titkára A munkaügyi döntőbizottságokról Helyes ítéletek-kevés fellebbezés Alig múlt egy éve, hogy az egyeztető bizottságokat a dön­tőbizottságok váltották fel. Az egyeztető bizottságok 15 évi munkájának gazdag tapasztala­ta és fejlődése adott lehetőséget arra, hogy 1965. január 1-vel fejlettebb rendszerre térjenek. A bányaiparban mintegy 250 döntőbizottság alakult és kezdte meg működé­sét. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az újonnan szerve­zett bizottságok nem dolgoznak rosszul, annak ellenére, hogy a legtöbb esetben bonyolult ügyekben kel állást foglalni. Az ügyek többségét egyrészt a 2/ 1964-es rendeletből adódó reha­bilitációs és kártalanítási ügyek jelentik, másrészt a mó­dosított munkatörvényből adó­dó igényjogosultságok, kedvez­mények, illetve munkaügyi kérdések. Az esetek többségé­ben olyan helyes döntéseket hoznak, amelyek a dolgozók, a társadalom érdekeinek egy­aránt megfelelnek. Erre utal a tatabányai üzemek döntőbizott­ságainak munkája is. Mintegy 223 esetben hoztak határozato­kat és csak 10 esetben fellebez­­tek a területi döntőbizottság­hoz, amely 6 ügyet helyben­hagyott és csak 4-et változta­tott meg. Bizonyíra ez, hogy a munka­ügyi döntőbizottságok tevé­kenysége a kezdeti nehézségek ellenére pozitív. Ilyen gond volt többek között, hogy a ko­rábbitól eltérően a bizottságok­nak számos ügycsoporttal kel­lett megismerkedni. Sok prob­lémát okozott az is, hogy az egyeztető bizottságok már nem, a döntőbizottságok még nem tárgyalták az ügyeket. Nagy je­lentőségük van a bizottságok­nak abból a szempontból is, hogy a konkrét ügyeken kívül nagyon sok dolgozó fordul kü­lönböző kérdésekben felvilágo­sításért, tanácsért. Mindezek következtében egyes helyeken számos megtárgyalatlan ügy halmozódott fel. A Mecseki Tröszt Kossuth-bánya üzemé­ben mintegy 50, István-aknán pedig húsz ügy tárgyalatlan Több helyen nem kaptak meg­felelő segítséget munkájukhoz. Egyrészt hiányoztak a minimá­lis­ technika feltételek, helyi­ség, adminisztrátor, másrészt sok újonnan bekerült döntőbi­zottsági tag volt, akinek nem volt megfelelő gyakorlata. E problémák egy része itt­­ott még érezteti hatását. Ezen­kívül munka közben egyéb gondjuk is van —• főleg a 2/ 1964. MVM. sz. rendeletből eredően, — hiányosának a vilá­gos elvi állásfoglalások, így fordulhatott elő, hogy a Mecseki Tröszt területén­ 372 ügyből 150-et elu­tasítottak. A 150 elutasított ügyből 89-et megfellebeztek. A területi döntőbizottság 45 eset­ben helyt adott a fellebezésnek és 44 esetet pedig elutasított. Tapasztalható jelenség, hogy gazdasági vezetők nem veszik szívesen az igazságos döntése­ket. Néhány helyen előfordult, hogy behívatták a döntőbizott­ság tagjait és álláspontjuk megváltoztatását követelték. Mindezek a módszerek sértik a dolgozók igazságérzetét, a szo­cialista törvényességet. A szakszervezeti bizottságok felismerték a munkaügyi dön­tőbizottságok szerepét és már eddig is jelentős segítséget ad­tak munkájukhoz. Szakszerve­zeti szerveinknek a jövőben is támogatniuk kell e szerveket A vállalatoknak biztosítani keell a működéshez szükséges legalapvetőbb technikai felté­teleket A feladatok jobb ellá­tása érdekében az oktatás be­fejezésével is szükség van jogi szakkönyveikre, folyóiratokra. A dolgozók felvilágosítása ér­dekében fokozni kell a döntő­bizottság mű­ködésé­nek nyilvá­nosságát. Ezzel el lehet érni a dolgozók tájékozottságának növelését. Nagyon helyes az a módszer, amelyet ma már egy­re több szakszervezeti bizottsá­gunk követ; időnként ülései­ken vitatják a bizottságok munkáját, így még nagyobb lehetőség vann­ arra, hogy taná­csaikkal, konkrét intézkedé­seikkel segítsék tevékenységü­ket. Taviási Sándor Szerencsés szerencsétlenség Fü­stmérgezés önmentő készülékben A lakosság a rádió, a sajtó által értesülhetett a Dorogi Szénbányászati Tröszt XII-es aknájában 1965. december 13- án történt bányatűzről. Arról az örvendetes hírről, hogy a bányában tartózkodó 133 bá­nyász többsége egészségesen, néhányan kisebb fokú füst­­mérgezéssel kerültek felszínre. Érdemes ezt az emberélet­ben kárt nem okozó balesetet­­közelebbről megvizsgálni. Ugyanis a tanulságok leszűré­se mások számára is hasznos lehet. A dorogi XII-es akna össz­­vágat hossza meghaladja a tíz kilométert. Az eddig még is­meretlen okokból keletkező tűztől származó szénmonoxid a vágatok jelentős részét ellep­te. A lenini tartózkodók többsé­ge , akik szétszórtan dolgoz­tak, munkahelyükre igyekez­tek — az önmentő készülékük használatával juthattak a szennyezetten levegőjű bánya­térségekbe. Azonnal intézkedtek A szerencsés kimenetelű sze­rencsétlenség elsősorban, an­nak tulajdonítható, hogy az üzem műszaki vezetői, dolgo­zói azonnal megtették a szük­séges és célszerű intézkedése­­ket a bánya kiürítésére, a ve­szély elszigetelésére. A föld alatt tartózkodók nagy része nem vesztette el a fejét, a rendkívüli helyzetben is fegyelmezetten viselkedett. A CO önmentő készülékeket — amelyeket nemegyszer feles­legesnek, terhesnek vélünk —, az emberek használták. Sokan ennek köszönhetik életbenm­a­­radásukat. Szerepük volt a gondosan elkészített riasztási terveknek és azok gyakorlásának. Elis­merés illeti a tröszt vezetőit, a bányamentőket a gyors segít­ségadásért. Hozzáértően A baleset legfontosabb ta­nulsága: az önmentő készülék helyes kezelése. Ezzel a "ta­nulsággal­« csak akkor rendel­kezik, ha az adott rendkívüli helyzetben időben és hozzáér­tően veszik használatba. A többszöri oktatás, gyakor­lás ellenére voltak ugyanis, akik nem tartották időben szükségesnek a készülék igény­­bevételét. Mások a nagy füst­ben tapintással nehezen, kése­delmesen tudták felnyitni a készülék dobozát,­­ emiatt füstmérgezést kaptak. Volt, aki a készülék használatára utasítást várt, többen a készü­lékkel futottak,­­ a normál fi­zikai igényhez elégséges leve­gőt biztosító szűrő nem tudta kielégítően táplálni a fokozot­tabban igénybe vett szerveze­tet. Ezek az emberek nemcsak a készüléken keresztül vették a levegőt. Tartsuk tisztán a vágatokat A nehezebben járható vága­tokban a tárolt anyagokon, csilléken való áthaladásoknál egyesek szájából a csutorák ki­estek. A csökkent látás, vagy látá­si lehetőség hiányában hason­ló kellemetlenségeket okoztak a szétszórt, rendetlenül elha­gyott bányaanyagok, elhanya­golt vágatok. E kellemetlen esemény is igazolja — többek között —, hogy érdemes megbecsülni ez egyéni önmentő készülékét. Hogy nem feleslegesen költ er­­re államunk évről évre több milliót. A készülék csak akkor hasznos és van értelme, ha tu­lajdonosa tisztában van annak bármilyen körülmények között is használatával. Érdemes e néhány tapaszta­latot szem előtt tartani és ezek alapján — ha szükséges — cse­­lekedni. II.Ac Korszerű eljárásokkal kísérleteznek a nagyalföldi kőolajtermelésnél A Nagyalföldi Kőolajterme- 1ő Vállalat több új eljárással kísérletezik az Alföld földalat­ti kincseinek, a kőolajnak és a földgáznak­ felszínbre hoza­taláért. A legjelentősebb kí­sérleteket a demjéni olajme­zőkön végzik, mert­ itt a kő­olaj sűrű, ezért gáz, vagy víz visszannyomásával nem lehet a földalatti rétegekből kiszo­rítani. Ezen a telepen az ola­jat hő alkalmazásával akarják kitermelni. A földalatti réte­gekbe fonzó levegőt nyomnak és ezzel az olajat meggyújt­ják. Az olaj 10—12 százaléká­nak elégetésével tűzfront jön létre, amely maga előtt hajt­ja a termelő kutak felé az olajat. Ez az eljárás Európá­ban még alig terjedt el és vi­lágszerte az olajtermelés új útjának tekintik. A Szovjetu­nióban, Csehszlovákiában és Romániában ezzel a módszer­rel elméleti, illetve üzemi kí­sérleteket végeznek. Alkalma­zásához­­nálunk is hosszabb előkészítésre és különböző felszíni kísérletekre volt szük­ség, amelyeket modelleken és próbaberendezéseken kezdtek meg. Az üzemi kísérletekre a jövő esztendőben kerül sor. Addig a kutak termelésén,atz növelését a kúttalp melegíté­sével érik el, így teszik folyé­konnyá az olajat.

Next