Bányamunkás, 1968 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) termelés megteremtésére irá­nyuló törekvéseket, a rendel­kezésre álló anyagi lehetősé­geket, főként a műszaki, tech­nikai színvonal fejlesztésére gépesítésére, a szállítás kor­szerűsítésére kell összpontosí­tani. Különösen hangsúlyoznunk kell a megfontolt munkaerő­gazdálkodás jelentőségét. Több gazdasági egység előzetes ter­ve a foglalkoztatott létszám növelésére irányul. Ezzel áll szemben a munkaerő-kínálat nagyon szerény lehetősége és e tekintetben a jövőben sem várható lényeges változás. Ezért célszerű elsősorban a termelékenység intenzívebb növelésének lehetőségeit szám­ba venni. A szénbányászati vállalatok termelési program­ja is, figyelemmel az igények várható évszakonkénti volu­menére, gondos munkaerő­gazdálkodásra, valamint mű­szaki és szervezési intézkedé­sekre hívja fel a figyelmet Mint termelő vállalatoknak, igen előrelátóan, tervszerűen alkalmazkodni kell a piaci prognózis ismeretében a fo­gyasztói igények mennyiségi és minőségi változásaihoz. Vitassák meg a tennivalókat A terv elkészítése után — javasoljuk, hogy lehetőleg 1968. januárjában részle­tesen ismertessék az éves tervet a dolgozók külön­böző kollektíváival, azt alaposan vitassák meg velük, most már főként a ten­nivalók oldaláról. Ne csak a termelési számokat ismertes­sük a dolgozók különböző cso­portjaival, hanem a célkitű­zésben elérendő jövedelmező­séget is, azt, hogy az elérendő gazdasági eredmények esetén milyen anyagi eszközöket használhat fel a vállalat bér­emelésre, nyereségfelosztásra, a szociális és kulturális ellá­tottság javítására. A vállalatok — a szakszer­vezeti bizottságokkal együtte­sen — adottságaikat, terv­célkitűzéseiket figyelembe vé­ve önállóan kell hogy megha­tározzák a szocialista munka­verseny célkitűzéseit, az Él­üzem cím adományozásának feltételeit. A versenyszervező munka a vállalatok és a vállalati szak­­szervezeti bizottságok állan-­­dó, folyamatos tevékenységét igényli. Ugyanis az csak úgy válhat élővé, ha a dolgozókat rendszeresen tájékoztatjuk a vállalati versenycélkitűzések, az üzemi, brigád- és egyéni kötelezettségvállalások telje­sítésének helyzetéről és ennek függvényében a vállalati jöve­delmezőség alakulásáról. En­nek fórumai adottak, a terme­lési tanácskozások, a brigád­értekezletek és­ a szemléltető propaganda különböző eszkö­zei. Tartalmi javítással alkal­masak a feladat betöltésére. A gazdasági reform beveze­tését, a termelést, a gazdálko­dást segítő munkánk kereté­ben szakszervezetünknek meg kell oldania szorosan vett ér­dekvédelmi feladatait is. Ez igen sokirányú munkát igé­nyek­kel kell megakadályozniuk amelyek következtében súlyos politikai, gazdasági, vagy er­kölcsi sérelem érné a dolgo­zókat. Ezért már eleve fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a kifogásolási jog alkalmazá­sa akkor kívánatos, ha ezt megelőzően a szakszervezeti munka valamennyi módszerét alkalmaztuk és nem tudtunk eredményre jutni. Mi azon az állásponton va­gyunk, hogy a gazdasági ve­zetők és a szakszervezeti szer­vek elvi alapon, a kölcsönös­ség, az egymásra utaltság, a közös cél jegyében, elv­társi együttműködés szel­lemében kell hogy dolgozzanak. A hangsúly ezen van, s ha mégis ellentmondások származnak, ha a gazdasági vezetés a tör­vényekben előírtakat, a közös megállapodásokat, a kollektív szerződésben, a munkavédel­mi, újítási szabályzatokban foglaltakat megsérti, élni kell a kifogásolási joggal. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, az 1968 évi tervfeladatok, a gazdasági vezetők, a szakszervezeti veze­tő szervek iránt olyan követel­ményeket állítanak, hogy in­tézkedéseiket minden eddigi­nél megfontoltabban kell meg­tenniük, támaszkodva a dol­gozók széles tömegeire. A vég­rehajtás során egyfelől követ­kezetesnek kell lenni, másfe­lől pedig megfelelő türelmet kell tanúsítani. Következetesek kell hogy legyünk az új gazdasági me­chanizmus és a tervcélkitűzé­sek megvalósításában, azzal a meggyőződéssel, hogy ezek a feladatok igaz ügyet, a szocializmus ügyét, nép­gazdaságunk szocialista jel­­­­legét erősítik. Ennélfogva szolgálják az egész magyar nép érdekeit. Türelmesnek­­kell lennünk, a dolgozók­ tekintetében, mert minden bizonnyal légzsák fély­reértések, aggályok,­ amelyek sok esetben­ már mit is jelent­keznek. Ezekre jóindulattal kell választ adni. Meg kell­ tudnunk magyarázni,­­intézke­déseinket,­ a reform célkitűzé­seit oly módon, hogy a kis és nagy kollektívákat egyaránt felsorakoztassuk a párt­ által megjelölt céljaink elérésére. Az érdekvédelmi tevékenységről Feladatunk a bérpolitika megvalósításában, annak elő­segítése, hogy a bányászati iparágainkban, vállalatainknál is érvényesüljenek ezek a cél­kitűzések és növekedjék a dol­gozók életszínvonala. A válla­latok rendelkezésére álló le­hetőségeket úgy kell kihasz­nálni, hogy az eddiginél hat­­ványozottabb mértékben jus­son érvényre a végzett munka szerinti díjazás elve. Javulja­nak a bérarányok, differen­ciáltabban érvényesüljön a személyi jövedelmekben a több és a jobb munka megbe­csülése. Szakszervezetünk elnöksé­ge rendszeresen tanulmá­nyozza és elemezze a vár­t gazdaságirányítás új rend­szerében megnövekszik szak­­szervezetünk szerepe is a szo­cialista törvényesség szilárdí­tásában. A­­szakszervezeti mozgalom elsősorban politi­kai, erkölcsi súlyával kell hogy eljárjon a szocialista törvé­nyesség védelmében, a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek intézésében, a dolgo­lalatok bérgazdálkodását, a bérszínvonal alakulását és amennyiben szükséges, te­gyen, illetve kezdeményezzen intézkedéseket és juttassa ér­vényre a XIX. kongresszus ide vonatkozó határozatát. Az érdekvédelmi munka igen fontos területe a bizton­ságtechnika fejlesztése, a bal­esetek megelőzésére irányuló propaganda és ellenőrző tevé­kenység. Ez a bányászatban mind a gazdasági, mind a szakszervezeti szervek mun­kájának középpontjában kell hogy legyen a jövőben is. Ele­jét kell vennünk minden olyan esetleges gyakorlatnak, amely a gazdaságosságra való törek­vés kapcsán a biztonságtech­nika fejlesztésének elhanyago­lásával járna s­zok érdekvédelmében. A jog-­­szabályokban, történetesen­­a Munka Törvénykönyvében, rögzítve vannak a szakszerve­zeti hatáskörök és jogkörök. Új jogként jelentkezik a vétó­jog, illetve kifogásolási jog. Ezzel kapcsolatban­ el kell mondanunk, hogy ez olyan­jog, amellyel a szakszervezeti szerveknek olyan intézkedése­.­ A dolgozók kérdéseire választ kell adnunk Vigh elvtárs, a 2. napirend előadója bevezetőjében arról szólt, hogy a reform célja egybeesik népünk törekvésé­vel, a bányaipar dolgozóinak érdekeivel, a munkásosztály forradalmi feladatainak meg­oldásával és megalapozza egész népünk életszínvonalá­nak további rendszeres eme­lését, majd ezt mondotta: Az előterjesztésben számot adtunk, milyen sokoldalú te­vékenységet fejtettünk ki a re­form előkészítésével és propa­gandájával kapcsolatosan. Fel­készítettük a tisztségviselők nagy többségét a társadalom időszerű kérdései tanfolya­mon, mintegy 20 000 dolgozó­hoz szóltunk a mechanizmus­sal kapcsolatosan. A szénbányászatban a ter­melési és létszám probléma tömegméretű, meggyőző tevé­kenységet igényelt, azonban mindenkinél még , ez sem osz­latta el véglegesen a gazda­ságirányítás új rendjével kap­csolatos fenntartásokat, kéte­lyeket. Ennek ellenére elmondható, mind több azoknak a szá­ma, akik bíznak megva­lósulásában, látják a re­form szükségességét és érzik annak fontosságát. Ha az első időben talán nehézsé­gek, ellentmondások és fe­szültségek is lesznek, állítha­tó, hogy sikerre lehet vinni mindazt, amit gazdasági, tár­sadalmi, politikai téren egy­aránt az új irányítási rendszer a bányaipar elé állított. A reform bevezetése, életre­­keltése, megvalósításának si­kere közügy, mindannyiunk ügye. Ezért felelősségünk sem kicsi abban, hogy milyen időn belül bonta­­­­koznak ki a reform elő­nyei és teljesülnek a vele , kapcsolatos várakozások, mennyire sikerül érvényre juttatni a párt és a kormány által elfogadott­­fő politikai irányvonalat Ezért is szükséges, hogy fo­kozott tömegpolitikai tevé­kenységgel a dolgozók köré­ben még jobban alapozzuk meg a reform fontosságát és teremtsünk még szilárdabb bázist szocialista építésünk to­vábbi sikereihez Tudott, hogy a dolgozók sok részkérdésben , változatlanul nem látnak és még nem is lát­hatnak teljesen tisztán.­ Külö­nösen nem láthatják, hogy sa­ját munkahelyük, vállalatuk helyzete előnyösen vagy hát­rányosan változik-e, hogy mi­lyen hatása lesz ennek a mun­ka- és életkörülményeikre Ezekre a kérdésekre menet­közben kell választ adni. Lé­nyeges, hogy a dolgozók meg­értsék a történő változásokat, a folyamatok összefüggéseit és természetesen értsék, hogy a változások mit jelentenek az ország, a vállalat, az üzem és a személyes vonatkozásban is. Azonban mindent az agitá­ció sem helyettesít. Tudjuk, hogy egy jó intézkedés, amely visszhangra talál a dolgozók­nál, mit jelent ügyünknek. Az intézkedések kidolgozása és annak helyessége — amelyet ugyan nem szabad elszakítani a.. kollektíva véleményétől —, sokban a vezetőkön múlik. Sok múlik azon, hogy a ház­, más érdeket,­­ az ország a kollektívák és­­ az egyéni érdekeket mi­képpen tudják egyeztetni. Természetesen ez bonyolult és nem is jelent könnyű felada­tot. Különösen a dolgozók­ tud­ják nehezen elválasztani az érdekeket egymástól.­ Mégis,­ akik irányítanak, elemeznek, kalkulálnak, rizikót vállalnak, ott már tisztában kell az ösz­­szefüggéseket látni A reformmal kapcsolatos minden kérdést, amely köz­gazdasági­ értelemben a veze­tés oldaláról, jelentkezik, fon­tos, hogy a hármas érdek­nek megfeleljen. A megfelelő rendelkezések­­és intézkedések meghozatala ezért nemcsak feltételezi, de megkívánja az összhangot a pártszervezet, a vállalatvezetés, stb. és a KISZ között. Ugyanakkor a felsőbb gazdasági szervek számára és a mi számunkra is fokozottabb tevékenységet igényel, hogy a különböző döntések megfelel­jenek a követelményeknek, a központi akaratnak. Ma már ismertek a megnö­vekedett szakszervezeti­­ hatás­körök és jogok, amelyekkel jobban el tudják látni és vé­delmezni a dolgozók­­ egyete­mes érdekeit, törvényes jo­gaiknak képviseletét. Ez na­gyon lényeges, mert társadal­munkban a szakszervezetek jelentik a legszélesebb kerete­ket ahhoz, amelyben megvaló­azért is nagy a felelőssé­günk, hogy a pártszervezetek irányításával őrködjünk a re­form politikai, emberi célki­tűzésének megvalósításán. A reform alkalmazása során rendszerünk jellegéből adó­dóan csak szocialista módsze­rek alkalmazása képzelhető el, vagyis érvényesíteni kell meg­felelő módon és időben a poli­tikai és szociális meggondolá­sokat. Az emberek elsősorban aszerint reagálnak a reformra, hogy annak hatása kit, hogyan érint és ezt a körülményt nekünk sem szabad figyelmen kívül hagyni. A­­konkrét kérdésekre, konkrét jelenségekre egyértel­műen kell választ adni, hogy az emberekben felkeltsük és tápláljuk az alkotó vágyat és ha kell vállalják a feladatok­­­kal járó nehézségek leküzdé­sét is. Amennyire fontos, hogy a dolgozók kérdéseikre választ adjunk és az intézkedések szükségességét megértessük, annyira fontos, hogy foglal­kozzunk a szocialista építés felemelő érzésével, azzal, hogy a szocializmus vonzó ereje mit jelent a dolgozók számára. Az elmúlt 22 év nagyszerű fejlődése is az eszme alapján valósulhatott meg, azok az eredmények, amelyek a bánya­­iparra is oly jellemzőek, mu­tatják, hogy milyen mértékben változott meg bányászaink tu­data, politikai meggyőződése. Az új társadalmi rend meg­alapozásában és fejlődésében a mi bányászaink mindig az első sorokban küzdöttek. Mindez egyben jelzi azt is, hogy a jövő fejlődésének is alapja lehet az a lelkesedés, amellyel a bányaipar dolgozói tudott, hogy a Munka Tör­vénykönyve és a kollektív szerződések feloldják a mun­kavállalásban a kötöttségeket. Nézetünk szerint­:ez helyes és szükséges­ is." Ezáltal az embe­rek- képességüknek', megfele­lően, • tudásuknak legjavát ad-­­­va járulhatnak leginkább hoz­­­­zá az adott helyem a szociális-­­ ki­építés, eredményeihez.' Azon.-, ,ban- tudjuk, hogy- bányaipar,, .'de' - különösképpen'' a ' szén­ - , bányászat 'területén a létszám-­ helyzet egyáltalán nem is kielé­­gítő.' ".­Félő,­ hogy ez később meghatározója lehet a szén­termelés­ lehetőségeinek. "•­­ A mechanizmus reformjával kapcsolatosan a bányaipar dol­gozóit is az árreform érdekli leginkább. Az, hogyan fog ala­kulni­ életszínvonaluk, mikép­szükséges tehát az év első felében tovább­­ szélesíteni e kérdésekben is az agitá­­ciót, a tömegpropagandát. Magyarázni az összefüggéseket és megérteni,­ ennek fontos­ságát a­­mechanizmus reform biztosítása érdekében. Csak helyeselni lehet a pártnak és a kormánynak azt az eltökélt­séget, hogy fellép mindazok ellen, akik tisztességtelen ha­szonra törekszenek. Igen érte­lemben nagy szükség van arra, hogy szakszervezetünk is erő­sítse a társadalmi ellen­őrzést, határozottan lép­jen fel a fogyasztók meg­károsítóival szemben. , Vi­jl elvtárs ezután a de­mokratizmus kérdéséről szólt, majd ezt­­mondotta: Az üzemi demokrácia kibon­takoztatása, érvényesítése ér­dekében a közeljövőben egyre inkább szorgalmaznunk kell a­­ dolgozók­­ sokoldalú képzését. A tudat formálását, a maga­tartás tényleges változását, hogy jobban kifejezésre jusson a tulajdonosi szemlélet. Téve­dés nélkül állítható, hogy az utóbbi időben nagy a fejlődés ebben is. . Azonban számos olyan lehe­tőség áll még előttünk, ame­lyek kiaknázásával jobban tudjuk közelíteni a célt. Ma még az agitáció és propaganda tevékenység nem mindenütt­ szerves része a mindennapos szakszervezeti munkának. Az­­zátétele nagyban növelné a­lul a munkásosztály, a bérből és fizetésből élők, a dolgozók intézményes részvétele a gaz­dálkodás irányításában, követik a pártot a szocializ­mus teljes felépítésében. E nagyszerű hagyomá­nyokra a jövőben bátrab­ban támaszkodjunk. Lelkesedés nélkül nem való­sulhatnak meg társadalom­for­máló feladataink. Az új jelen­ségek hatással vannak a tu­datra, az eszmeiség eligazítást, ösztönzést ad ahhoz is, hogy megsokszorozzuk erőinket azokkal szemben, akiknél el­sődleges az önzés, a harácsolás, akik semmibe veszik a kollek­tíva érdekét, a szocialista erkölcsöt, gondolkodásukkal távol állnak még társadal­munkra oly nagy számban jellemző szocialista gondol­kodású emberektől. A bányászati iparágakra vonatkoztatva jó érzés tudni, hogy a gazdasági műszaki veze­tők és szakszervezeti szer­veink körültekintő mun­kával és ügyszeretettel ke­zelték a reform vállalati, üzemi szintű kidolgozását, érvényesítését. Nem látunk olyan veszélyt, hogy vállalati érdekből sem­mibe vennék a társadalom érdekét. Mindezek birtokában arra kérjük a gazdasági — műszaki vezetőket, hogy továbbra is — a központi elgondolásokat és célokat szem előtt tartva — munkálkodjanak azon, hogy mindenki — vezető, munkás, alkalmazott egyaránt — meg­találja a számítását. Mindezek tudatában is lát­nunk kell, hogy lesznek gond­jaink, nem kis számmal olyan problémák, amelyek megoldá­sa nagyon körültekintő mun­kát igényel. Nen fognak megvalósulni a többször hangsúlyozott élet­­színvonal növelését biztosító tényezők. A fogyasztók nagy tömegei számára minden eddigi tájé­­­koztatás ellenére valószínűleg nehezen lesz elérhető ár fo­gyasztói árai­ jelentős részé­nek az elmozdulása, főleg amelyek felfelé mozdulnak el. Számítani kell arra is, hogy az első 3­ 1 hónapban egyes­­árakból átmeneti hiányok, má­sokból feleslegek keletkezhet­nek. Ez összefüggésben áll az­zal is, hogy az ipar és a keres­kedelem a mostani árak alap­ján készülhetett csak fel a jö­vő évi forgalomra. Nem lát­ható még az a feszültség sem, amely a szabad árak mozgásá­ból következhet, munka hatékonyságát. Vannak sajátos­­területeink is, amelye­ket még teljesen nem tudunk kihasználni. Ilyenek a szocia­lista munka­verseny, a szocia­lista brigádmozgalom, a ter­melési tanácskozások, sok eset­ben a­ szakszervezeti taggyűlé­sek, a különböző rétegekkel való foglalkozás. Úgy gondoljuk, hogy mind­ezek napirenden tartása és e kérdésekben megfelelő intéz­kedéseket kidolgozni — na­gyon fontos, mert ezekben az élet bennünket szorítani fog. Mindezt az irányító munkában is figyelembe kell venni. Az eddig elmondottakból következik, hogy nem lesz könnyű a dolgunk. Szakszer­vezeti munkánk egészéből kö­vetkezik, hogy nem rendel­kezünk külön agitációs gárdá­val, de rendelkezésünkre áll a csaknem tízezer aktivista, több mint tízezer bizalmi és ezer jól képzett propagandista. Nagy erő ez és ha törődünk velük, ha jól értesülnek a dol­gokról, ha elmélyülten foglalko­zunk képzésükkel, tudá­suk gyarapításával, köny­­nyebbé válik a munkánk és nehézségeink is kiseb­bek lesznek. A vállalati szb-k látják a feladatokat, fel is készültek a konkrét tennivalókra. El­készültek a kollektív szerződé­sek. Van tehát megfelelő ta­pasztalat is már. Az előterjesztés, az agitáció fő irányvonala­i mellett ezért foglalkozik szakszervezetünk kulturális, nevelési kérdései­vel, hogy ez a tevékenység minden tekintetben egészítse ki az üzemekben folyó nevelő munkát. Legyenek közvetlen segítői a szocialista tudat­ for­málásának, a nagyobb művelt­ség elsajátításának. Ugyan­akkor intézményeink munká­ja legyen hatással a neveléssel összefüggő olyan feladatokra, amelyeket az üzemekben nem lehet megoldani. Arra is figyelemm­mel kell lenni, hogy bányászaink az or­szágban elsőként élvezhetik a munkaidő-csökkentés hatását, amelynek következtében növe­kedett szabad idejük. A dolgo­zók joggal elvárják tőlünk, hogy igényeikhez igazodva nyújtsunk segítséget a szabad idő jobb, kulturál­tabb kihasználására. Szükséges, hogy a művelődé­si intézményekben megfelelő klubok és ismeretterjesztő elő­adások, kirándulások, stb. áll­janak a dolgozók rendelkezé­sére, amelyek méltóképpen segítik a szabad­idő megfelelő felhasználását és lehetőséget teremt a tanulásra, a képzésre, kulturált szórakozásra. Nagyon­­ fontos a része, ez munkánknak és e téren még további­­ lehetőséget , kell­­ fel­tárnunk,­ hogy egészétjen érez­zék dolgozóink a rövidített munkaidő áldását életük ki­töltésében, szellemi és ' testi frisseségük ' fönnmaradásában. Úgy­­ érezzük, hogy­" minderre nem kell sajnálni a fáradsá­got, de az anyagi eszközöket sem, mert a műveltség, a szak­­képzettség emelkedése elkép­zelhetetlen az értékesebb,, ma­gasabb színvonalú alkotások létrehozásában, amely közvet­ve és­­közvetlenül is befolyás­sal van­ a társadalom fejlődé­sére, a népgazdaság erősödé­sére. Elmondhatjuk, eddigi mun­kánk egésze is bizonyítja, hogy támogatjuk a mechanizmus bevezetését, mert annak ered­ményeképpen társadalmi rend­szerünk, politikai és gazdasági ereje tovább növekszik. Ennek elengedhetetlen feltétele a szakszervezeti tisztségviselők meggyőződése, szilárdsága, megfelelő tényismerete. A párt bizalommal fordul a szakszervezeti tisztségviselők felé és számít arra, hogy min­den erőnkkel részt veszünk a bevezetés sikerét biztosító rendkívül fontos politikai munkában. Kit, hogyan érint Mindenki képességei szerint Megérteni az összefüggéseket ötéves fennállását ünnepelte nemrég a NIM Számítástechnikai Központja

Next