Bányamunkás, 1968 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
Ülésezett a KGST Szénbányászati Állandó Bizottságának Tudományos Műszaki Tanácsa Budapesten ülésezett a KGST Szénbányászati Állandó Bizottságának a mélyműveléses széntermelés fejlesztési kérdéseivel foglalkozó Tudományos Műszaki Tanácsa. Az ülés munkájában részt vettek a bolgár, a csehszlovák, a magyar, az NDK-beli, a lengyel, a román és a szovjet képviselők. A Tudományos Műszaki Tanács megvizsgálta a KGST- tagországok szénbányászatában a fejtési fő- és segédmunkák gépesítéséhez szükséges új gépek és berendezések létrehozása és bevezetése műszaki követelményeinek kérdéseit. Megvizsgálta a mélybányák fejtéseiben a tömedékelési technológia és a tömedékelési munkákhoz szükséges berendezések műszaki követelményeit, meghatározta a mélyműveléses széntermelés fejlesztésének legfontosabb problémáit. Meghallgatta a szénpor elleni küzdelem eszközeiről és módszereiről, valamint a magyar szénbányászat fejlesztéséről és műszaki színvonaláról szóló beszámolókat. Az ülés résztvevői megtekintették a Jókai-bányát és a Bányászati Kutató Intézet laboratóriumait. PRÓBAÜZEMELÉS Megkezdték a Hegyaljai Ásványbánya- és örlőmű csaknem 70 millió forintos költséggel épített és felszerelt új mádi iidegásvány-örlőjének próbaüzemeltetését. A négyszintes üzemcsarnokban felszerelt két NDK gyártmányú örlőlánc évente 60 000 tonna nyersanyagot dolgoz majd fel. A korszerűen műszerezett üzemben minden, ártalomnak kitett helyen porelszívó berendezések gondoskodnak a dolgozók egészségvédelméről, az új őrlőmű munkáját több évtizedre elegendő nyersanyag biztosítja. Jubileumi versenyben A szocialista körlet cím elnyerése a cél Kossuth-bányán Amikor az előzetes megbeszéléshez híven kora reggel benyitottam a körletirodába, már ott találtam az egész vezérkart: Kovács László alapszervi titkárt, Gyárfás Ferenc szb-titkárt, Szoboszlai János bányamestert, a feltáró körletek műszaki patronálóját, Pavlicsek József és Deres Endre körletvezetőket. Az íróasztal tele volt jegyzetekkel, kimutatásokkal, szocialista brigádnaplókkal bizonyítandó, hogy nem volt korai és elhamarkodott a jubileumi felajánlás: elnyerni a szocialista körlet címet! Kezdetben ugyanis voltak, akik kételkedtek a felajánlás sikerében, akik nem tartották elérkezettnek az időt egy ilyen nagy és nehéz próbatételre. — Először talán nézzük a számokat — mondja Szoboszlai János. — Gazdasági egységünknél, ami két körletből áll, összesen négyszázkilencvenen dolgoznak. Ebből négyszázhuszan tagjai valamilyen szocialista brigádnak, ami a teljes létszám több mint nyolcvanöt százaléka. Egyebek között vannak nyolcszoros szocialista brigádjaink is... — Közös elhatározás révén jutottunk el idáig — szól közbe Pavlicsek József. — Amikor felvetődött ez a gondolat, megbeszéltük a párt- és szakszervezeti bizalmiakkal, a szocialista brigádvezetőkkel. Április huszonkettedikén aztán a plénum elé léptünk a javaslattal. Volt egy kis vita, de aztán mindenki megszavazta. A felsőbb mozgalmi és gazdasági vezetőknél is támogatásra talált elképzelésünk. — Nemrég tartottuk az első összevont értekezletet, amelyen elemeztük az eddig végzett munkát — mondja Kovács László. — megvizsgáltuk, ki, hogyan teljesíti a felajánlását. Kettőszáznegyvenheten párt és szakszervezeti iskolán, tizenkilencen az általános iskolán, hatan technikumban és gimnáziumban, hetvenhatan szakmai tanfolyamokon képezik tovább magukat. A létszám csaknem hetven százaléka tanul. Mindenki igyekszik, mindenki azon van, hogy eleget tegyen adott szavának. — Mos már a termeléssel sincs baj — újságolja Deres Endre. — Az első félévben még volt egy kis lemaradásunk, például a vegyes elővárás csaknem háromezer folyóméteres tervét mínusz kilencvenkét méterre teljesítettük. A harmadik negyedév azonban nagyszerűen sikerült. A negyedév során ötszáznyolcvan folyóméter feltáró vágatot kellett kihajtanunk, s ezt már huszonhatodikén reggel huszonkét méterrel túlteljesítettük. Még az egyik szocialista brigádunk dolgozik, tizenöt métert még kihajtanak a hó végéig. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az első negyedévben csaknem ezer, a másodikban nyolcszázötven műszakot adtunk át a szeneseknek. A gyengén termelő üzemek miatt felemelték a Kossuth-bánya tervét, s most nagyon kell az ember a szénfalon. Mi szívesen kisegítjük a szenes körletet, bár ezek az áthelyezések nehezítik a munkánkat, problematikussá teszik a reális értékelést. Az üzem érdekét azonban előtérbe kell helyezni. A körletben a kollektív szellem jó, az értekezleteket rendszeresen megtartjuk és bizony attól sem riadunk vissza, hogy keményen megmossuk azok fejét, akik akár a munkában, akár a magánéletben hibát követnek el. Ezek a beszélgetések nagyon sok hasznot hoznak, a változás szinte szemmel is érzékelhető. — Önök tehát bíznak abban, hogy megszerzik a kitüntető — szocialista körletek címet? — Eredményeinket nézve — úgy érzem — jogosak lennénk rá, azonban az ilyen címet csak egy teljes gazdasági év munkája után lehet odaítélni. Mi viszont alig több mint fél évet dolgoztunk csak így. Az idén tehát nem, de a jövő évben nagyon szeretnénk az eredeti célt megvalósítani. Ezt a háromnegyed évet mi amolyan kísérleti időszaknak tekintjük, de mindent megteszünk a sikeres szereplésért. Az év végén valószínűleg tartunk egy családi estet, ahol majd beszámolunk eredményeinkről, gondjainkról. Egyre azonban ma is büszkék vagyunk: az üzemvezetőség semmivel sem ad nagyobb támogatást nekünk, mint bármelyik másik körletnek. Mi nem is kérünk ilyet. Ezt ajánlottuk fel a KMP és a KIMSZ megalakulásának ötvenedik évfordulójára, s ezt teljesítjük is. Császár Zoltán Világ proletárjai, egyesüljetekl ARA 50 FILLÉR LV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1968. OKTÓBER Az 1969. évi tagdíjbesorolásokról Évről évre ismétlődő feladat megoldása hárul aktivistáinkra a közeljövőben. Bizalmiaink a következő hetekben beszélgetnek tagságunkkal, javaslatot tesznek a tagdíjfizetési besorolásra. Változások a tagdíjfizetésnél A 12 évvel ezelőtt bevezetett osztályos tagdíjfizetési rendszer bevált. Az átlagkeresetek figyelembevételével évenként végrehajtott tagdíjbesorolások egységes, egyszerűen lebonyolítható tagdíjmunkát tettek lehetővé. Azzal, hogy nem kell hónapról hónapra a tagdíjat megállapítani, könnyebbé vált a bizalmiak munkája, a megalapozott tagdíjtervekkel olyan költségvetéseket tudunk készíteni, amelyek biztosítják a tagság igényeinek teljesebb kielégítését. Az elmúlt években a bérfejlesztés eredményeként a keresetek megváltoztak és ez indokolttá tette a tagdíjosztályok kiegészítését is. Ezért egyik változás a 12 tagdíjosztály kiegészítése 15 osztályra, hogy az átlagkereset 1 százalékát kitevő tagdíjfizetést a magasabb keresetűeknél is megvalósíthassuk. A gyors és pontos feladat elvégzése miatt az szükséges, hogy alapszervezeteink a tagdíjbesorolás alapját képező átlagkereset adatait a vállalattól megszerezzék. Mi a tagdíjbesorolás alapja A besorolás alapja a megelőző 12 hónap átlagkeresete. Az az átlagkereset, amelyet a vállalatok a fennálló rendelkezések értelmében figyelembe vesznek, így a bérköltségek, a részesedési alap és a jutalmazási keret terhére kifizetett járandóságok. Egyszerűsíthetik az előkészítést szakszervezeti bizottságaink, ha azoknál a dolgozóknál, akik hűségjutalomban részesültek az annak kiszámításául alapul vett keresetekből indulnak ki. Ez az összeg tartalmazza mindazt, ami az átlagkeresetbe beszámít. A hűségjutalomban nem részesülő tagok esetében természetesen ki kell gyűjteni az említett járandóságok alapján az elmúlt évi átlagkereseteket. A vállalatnál így kigyűjtött adatok az eddigiekhez hasonlóan kiegészítendők a mellékfoglalkozásból, másodállásból kapott jövedelmekkel. Helyes, ha a tagdíjbesorolások alkalmával választ adunk arra az ilyenkor többször is elhangzó kérdésre: mire használják fel az alapszervek a náluk maradó tagdíjbevételt? Erre legjobb, ha az 1968 első félévi gazdálkodás néhány adatával válaszolunk. Adatok a gazdálkodásról Alapszerveink az elmúlt félévben többek között 5511 tag részére fizettek ki 1 millió 243 ezer forint összegű szülési és temetési segélyt. Ezen felül a tagdíjbevételekből 2285 tagnak folyósítottak 624 ezer forint rendkívüli segélyt. Kultúrotthonainknak 637 ezer forint, sportköreinknek pedig 805 ezer forint támogatást folyósítottak. De nagy összeget, másfél millió forintot használtak fel egyéb kulturális célokra, ismeretterjesztésre is. Ez a néhány számadat is mutatja, a tagság forintjaival alapszerveink igyekeznek jól gazdálkodni. Ahhoz, hogy még többet fordíthassanak hasonló célokra, az szükséges, hogy a jól elvégzett tagdíj besorolásokkal és tagdíj beszedési munkával biztosítsák a bevételeket. A besorolások alkalmával célszerű arra is utalni, hogy az önként vállalt szakszervezeti tagság együtt jár a tagdíjfizetési kötelezettséggel. Tagságunk úgy járulhat hozzá az általa jóváhagyott költségvetés végrehajtásához, ha a keresete alapján vállalt tagdíjat havonta rendszeresen befizeti és segíti annak tervszerű felhasználását. Hargitai Henrik Tizenhármas névadó ünnepség Nem babonásak az oroszlányi XVII-es aknai fiatal házaspárok: a bánya KISZ-szervezete tizenhárom bányászgyermek névadóját rendezte meg a városi tanács dísztermében. A kicsinyek az akna dolgozóitól és az ifjúsági szervezettől ajándékot kaptak. Előbukkant a szénréteg Visontán Felszínre került a régi bánya vágata VÁLASZTÁS ELŐTT A Központi Vezetőség október 8-án megtartott ülésén elfogadta az 1969. első negyedévben sorra kerülő szakszervezeti alapszervek újraválasztásának irányelveit. Felmerülhet a kérdés, nem korai-e október elején készülni a lényegében csak 3 hónap múlva lebonyolításra kerülő választásokra. A sokrétű tennivalók és feladatok miatt egyértelmű a válasz: nem korai! A szakszervezeti választások előkészítéséhez tartalmának, céljának helyes mondanivalójának kialakításához időre van szükség. Nem szólva az elkövetkezendő hónapok tennivalókban gazdag napjairól. Bővelkedünk feladatokban! Jól kell az idővel gazdálkodni, hogy szakszervezeti életünk e jelentős állomása mindenben betöltse hivatását. A tapasztalatok arra intenek, hogy négykezest zongorázni diszharmónia nélkül csak úgy lehet, ha jó az együttműködés, ha begyakorlottan futnak az ujjak a billentyűkön. Szükséges tehát, hogy a szervek jól ismerjék tennivalóikat, minden tisztségviselő tudja mi a legfontosabb teendője. "Napjainkban különös jelentősége van az alapszervi vezetőségek, a bizalmiak és a munkabizottságok újraválasztásának. A gazdaságirányítási rendszer hatására bővült szakszervezeti jogok és feladatok nemcsak a tagságot, hanem a dolgozó kollektívák összességét érintik. Megnövekedett ezáltal a figyelem a vezetőségek munkája iránt. Az alapszervezet vezetőségeinek újraválasztása, a szakszervezeti bizottságok beszámoló-konferenciái, csak úgy válnak gyümölcsözővé, ha átérzik fontosságát, gondosan és jól készítik azokat elő, ha a tagság odafigyel a mondanivalóra. A tagság felkészítése folyamatos, aktív körültekintő politikai tömegmunkát igényel, a szót értést jelentős kérdésekben. Ma nagyon fontos a tagsággal megértetni, mit jelent számukra a jog és a felelősség, miben kell segíteniük, hogy a XIX. Kongresszus határozatának időarányos része megvalósuljon. Meggyőzni és ösztönözni őket az üzemi élettel kapcsolatos aktív részvételről, az olyan eredményes munka végzéséről, amely szoros összhangban van az élet- és munkakörülmények további javításával. Most ismét olyan szakaszhoz értünk, amikor nagy szükség van a dolgozók véleményére, állásfoglalására. Rövidesen elkészülnek az 1969/70. évi vállalati tervek és ezzel párhuzamosan az üzemi elgondolások. A kollektív szerződések, amelyek már két évre kerülnek megkötésre — munkálatai úgyszintén megkezdődtek. E nagyfontosságú eseményeken kívül azonban még számos olyan kérdés van, amely nap mint nap foglalkoztatja a tagságot. A vállalati tervek kialakításában ma már több az a jog, amellyel biztosítani lehet, hogy a dolgozók ne csak a végrehajtásból, hanem a célok meghatározásából is kivegyék részüket. Különösen nagy aktivitásra lehet számítani a kollektív szerződések megvitatásakor. Ezekben a hónapokban ténylegesen kialakul az a ,,beszélő viszony”, amely nélkülözhetetlen a feladatok jó ellátásához. A választások sikere is attól függ, milyen a dolgozók között végzett politikai tömegmunka. És mennyire érvényesül szakszervezeti munkánknak az a sajátossága, amely leginkább a tagság szükségletét feltáró, kezdeményező, javaslattevő és a feladatokat megvalósító, széleskörű ellenőrző tevékenységünkben fejeződik ki. E munkával lehetségessé válik olyan légkör kialakítása a választásokra, amelyben jobban kifejezésre jut a felelősség, az elmélyülő kapcsolat a tagság és a vezetők között. Csakis a jó kapcsolat adhat biztosítékot ahhoz, hogy feladataink maradéktalanul megvalósuljanak. A szakszervezeti választás — azon kívül, hogy a szakszervezeti élet kimagasló eseménye — felelősségteljes aktus is. E felelősség igényli, hogy az eddigieknél nagyobb súllyal és erőteljesebben érvényesüljön a szakszervezeti demokrácia. Vigyázzunk arra: a formalitások a tartalmat egy percig se homályosítsák el. A választásokban mindig fellelhető formalitás is. De a választások értékét nem a külsőségek adják, hanem a tartalom: az, mennyire sikerül mozgósítani céljainkra. Miért fontos ez? A Központi Vezetőség irányelvei az üzemi szakszervezeti szervek újraválasztásához helyes útmutatásokat, módszereket adnak, ütemezik a különböző szervek megválasztásának idejét is. Szó esik az irányelvekben a IV. negyedévi taggyűlések megtartásáról, amelyek célja: a tagsággal megbeszélni az előkészítést, megválasztani a jelölő bizottságokat. A szervezeti kérdések nem homályosíthatják el a választás célját, feladatát és tartalmát. A választások célja: a vezető testületekbe olyan dolgozók kerüljenek, akikben a tagság bízik. Ezért a vezető testületek összetételének tükröznie kell a tagság véleményét. Szakszervezetünk egész tevékenysége nyugszik majd a vállukon, emiatt gondosan, körültekintően kell a javaslatokat megtenni. Ezért politikai kérdés a jelölő bizottságok munkája. A jelölő bizottságokon nagy és felelősségteljes feladat nyugszik. Rajtuk múlik többek között az is, hogy minden posztra, minden funkcióba olyan emberek kerüljenek, akik egy-egy reszortnak, vagy egy-egy területnek jó ismerői és lelkes munkásai. Megnőtt a szakszervezetek feladata, megnőtt a szakmai képzettség jelentősége is, mondják egyesek. Nem kétséges, hogy ez így van, de ez csak egy a követelmények közül. Vizsgálni kell a rátermettséget, az ügy szeretetét is és a személyes bátorságot. A jelenlegi tisztségviselők zömmel megfelelnek az irántuk támasztott követelményeknek. Ez bizonyítja, hogy a legutóbbi választáson a jelölő bizottságok derekas munkát végeztek, jó érzékkel találták meg a szakszervezeti tisztségre érdemeseket. Meggyőződésünk: jelenleg sem lesz másként, most is fontos politikai tevékenységnek tekintik funkciójukat. A kiválasztáskor kerüljenek közelebb a tagsághoz, igényeljék véleményüket, javaslataikat, a személyekre, a munkára is. A most sorra kerülő választások jelentősége meghatványozódott. Sok a tennivaló, de a siker érdekében szerveink már most lássanak munkához. Biztosítsák, hogy szakszervezeti életünk e nagy eseménye révén közelebb kerüljön a dolgozókhoz, növekedjék szerepük és felelősségük a bányászok élet- és munkakörülményei javításában. Vigh Árpád