Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

Közös kassza Régi patinás brigád Győri Ferencé bányáson. Sokszor volt már a szocialista munka­verseny élenjárója, győztese. Nem válogattak soha a mun­kahelyekben és nem is ké­nyeztette el őket a bánya. Küz­döttek főrenyomással, talpduz­zadással és nagyon sokszor a szivárgó vízzel is. Rájuk min­dig számíthatott az aknaveze­tőség. Kányáson a Nógrádi Szén­bányák legnagyobb és legkor­szerűbb aknaüzemében sokszor változott már a technológia. Általában mindig Győriék kaptak megbízatást a kísérle­tezésre, az új módszer meg­honosítására. — Ha a Győri brigádra bízzuk, biztosan siker lesz — mondták a vezetők egy­­egy új elképzelés megvalósítá­sa előtt Nem is csalatkoztak soha. Az idén a jubileumi verseny során ismét élen jár ez a bri­gád. Eddig már több mint ezer tonna szenet termeltek terven felül. A hányási szénből pedig sosem elég, mert keresett jó minőségű és gazdaságosan ter­melhető. Előállítási költsége kevesebb, mint amennyit ad­nak érte. Ahogy az évek teltek a kö­zös munkában, úgy kovácso­­lódott össze ez a kollektíva is. Ma a három szakban dolgozó brigádnak 84 tagja van. Nagy erőt jelent ez a termelésben és a közös összefogásban is. Az idén egy új kezdeményezést valósítottak meg, amire ha van is példa, még nem általános a nógrádi szénmedencében. Ja­nuártól van közös kasszájuk, amelyben hónapról hónapra szaporodik a pénz. Hogyan is történt? — kérdeztük a bri­gádvezetőtől. — Korábban is általában közösen fedeztük rendezvé­nyeink költségeit. Ilyenkor esetenként, beszálltunk egyfor­mán forintjainkkal. Az idén elhatároztuk, hogy havonta egy bizonyos összeget, amit a csa­lád sem érez meg, befizetünk a közös kasszába. Olyan ez mint amikor klubtagsági díjat fizetnek. Szakonként van pénz­táros, aki kezeli a közös kasz­­szát, illetve a takarékbetét­könyvet ■— mondja. — Jelenleg mennyi a közös vagyonuk? — Szakonként hat-hat ezer forintunk van, és lesz amikor kevesebb lesz, de több is. Ez a felhasználástól függ. Most bri­gádértekezletre készülünk és ennek nyilván költségei is lesznek, mert a végén a fehér­asztalnál közösen azért elfo­gyasztunk valamit. Kirándu­lást is tervezünk Budapestre, és Egerbe. Családosan termé­szetesen, és erre is kell a pénz. Csak biztosabb így és kényel­mesebb is, ha van mihez nyúl­ni a közös kasszában, nem kell összedobni. Így senki számára sem terhes. Ma még csak ilyen célokat tűztünk ki a közös kasszára, de elképzelésünk többféle van a jövőt illetően. Beszélgetünk ezekről is sokszor. Ha már van közös kasszánk, miért ne le­hetne azt is még jobban hasz­nosítani a közösség,­­ és az egyén érdekében is. Előfordul­hat például, hogy valaki a bri­gádból olyan helyzetbe kerül, amikor kellene a segítség. Miért ne segíthetnénk esetleg kölcsönnel, vagy talán még se­gély formájában is. Ha itt a munkában a brigád egy csa­ládnak számít, hisz közösek érdekeink, gondjaink, akkor miért ne érvényesíthetnénk ezt még jobban például a közös kasszán keresztül is. Sokféle módja lehet ennek is, de biz­tos vagyok benne, hogy lesz fejlődés a jövőben. Még csak az idén kezdtük tehát, tapasz­talatunk nem sok van, de any­­nyi bizonyos már, hogy jó lesz ez a módszer. —­ Jövőre várományosai va­gyunk a szocialista brigád ki­tüntetés arany fokozatának Ennek persze idei munkánkkal kell megteremteni a feltételét Úgy érzem, ez a kollektíva ké­pes erre. Szeretnénk azt is kö­zösen megünnepelni és emlé­kezetessé tenni —­ mondj­a Győri Ferenc. Az alapot tehát megterem­tették. A közös kassza, ha jó hasznosítják, újabb lehetősége biztosít a még szorosabb össze­fogásra és talán ez a legfon­tosabb, amire szükség van. Bodó Janó: A bányászok bérének, jövedelmének alakulásáról Szakszervezetünk elnöksége egy évvel ezelőtt, amikor a bá­nyaipari vállalatok bérgazdál­kodásáról és nyereségének, ré­szesedési alapjának alakulásá­ról készített jelentést tárgyalta, azt állapította meg, hogy a gazdaságirányítás rendszere­Elnökségünk e hónap 2-i ülésén újra napirendre tűzte a bányászok anyagi helyzeté­nek alakulását és megállapí­totta: az eltelt újabb év a gaz­dálkodás, valamint az anyagi érdekeltség és a személyi jö­vedelempolitika terén további előrelépést hozott. Mindenekelőtt megállapít­ható, hogy az összes személyi jövedelem mind a munkások­nál, mind az alkalmazottak­nál a múlt évben is tovább növekedett. (Az összjövedel­mekbe beleértjük a béren kí­vül a részesedésből fizetett összeget is.) A bányaipari vállalatoknál a jövedelmek általában nagyobb mértékben emelkedtek, mint a Nehézipari Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó többi egy­ségnél. A szénbányáknál a munká­sok jövedelme 1967-hez viszo­nyítva 1968-ban 4, 1969-ben pedig 9 százalékkal nőtt átla­gosan. A jövedelem növekedés üte­me kielégítőnek mondható az üzemszüneti napokon történt széntermelés bérének figyel­men kívül hagyásával is, így a jövedelemnövekedés 1969- ben 7,5, a két év átlagában pe­dig mintegy 3,7 százalék. A kőolajbányászok jövedel­me 1969-ben 5,3 százalékkal volt magasabb, mint 1967-ben. A növekedés, ha ugyan kis­mértékben is, de meghaladja a NIM átlagát. A jövedelem szerkezetében (bér és részesedési arány) lé­nyeges változás nem történt. A bérköltség terhére és a ré­szesedésből fizetett összegek egy-két kivételtől eltekintve a vállalatoknál egyaránt növe­kedtek. A kőolaj bányászok jövedem­mek első évét a szakszerveze­tünkhöz tartozó gazdasági egy­ségek általában eredményesen zárták. A gazdálkodás eredmé­nyességével összefüggésben ki­elégítően alakult a bányaipari dolgozók jövedelme. mének növekedése a bérek emelkedéséből származik, mert az egy főre eső részesedési alap mindkét évben csökkent. Az alkalmazottak jövedel­me a munkásokéval közel pár­huzamosan növekedett, bár bi­zonyos szerkezeti változások történtek. Általában nagyobb mértékben növekedtek a bérek és csökkentek a részesedés terhére fizetett összegek. Az alkalmazottaknál nagyobb a szóródás az egyes vállalatok között, mint a munkásoknál. Főként a nem termelő jellegű gazdasági egységeknél — inté­zeteknél — a jövedelem növe­kedése nagyobb mértékű. A bérszínvonal alakulása A bérszínvonal gazdálkodás rendszere — hibái ellenére is — egyre inkább érvényesül és meghatározója a jövedelem­struktúra alakulásának. Amíg 1968- ban viszonylag mérsékelt bérszínvonal fejlesztés hajtot­tak végre a vállalatok, 1969- ben ez néhány kivétellel már erőteljes volt. Példaként em­lítjük, hogy a szénbányák ösz­­szességének bérszínvonal-nö­vekménye 1968-ban mindössze 0,24 százalék volt és ez 16,2 millió forintot jelentett. Ezzel szemben 1969-ben a bérszín­vonal-növekmény 4,79 száza­lék volt, az üzemszüneti na­­­pokon történt széntermelés bé­re nélkül pedig 3,22 százalék. Ennek megfelelően a részese­dési alapot terhelő bér 1969- ben 101,2 millió forintra emel­kedett, ami az előző évinek több, mint hatszorosa. A szénbányák átlagánál is nagyobb mértékben növekedett 1969- ben a bérszínvonal a kőolajbányászatban, ahol je­lentősebb bérfejlesztést hajtot­tak végre, valamint az Orszá­gos Bányagépgyártó Vállalat­nál. Reális mértékű bérszínvo­nal növekedést valósítottak meg az Országos Érc- és Ás­ványbányáknál. A Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozóinak bérszint­je az utóbbi években elmaradt. Szakszervezetünk kezdemé­nyezésére központi intézkedés történt és ennek alapján már 1969-ben mintegy 6 százalék­kal emelték a bázisbérszínvo­nalat és ennek megfelelően a bérekben jelentősebb növeke­dés következett be. Hasonló intézkedésre került sor a kőolajbányászoknál is, ami azonban csak ebben az évben érezteti hatását Ezek a központi intézkedések kedve­zőek az érintett dolgozók jö­vedelmének alakulására. A részesedési alap képzése, felhasználása A vállalatok gazdálkodásá­val összefüggésben alakult a vállalati nyereség és a része­sedési alap. Az eredmény 1968-hoz képest 1969-ben szin­te minden vállalatnál növeke­dett így a részesedési alap is. A felhasználható részesedés mértéke viszont már nem min­denütt nőtt Ahol nagyobb ará­nyú bérfejlesztést hajtottak végre, ott kisebb részesedést tudtak fizetni. A vállalatok többségénél azonban helyesen gazdálkodtak és a bérek növe­lése mellett is biztosítani tud­ták az előző évihez hasonló részesedést Az Országos Kő­olaj- és Gázipari Trösztnél csökkent jelentősebb mérték­ben az egy főre eső részese­dés, ami a bérfej­lesztéssel, a létszámnövekedéssel, valamint egyéb tényezőkkel függ ösz­­sze. A nem pénzben­ részesedés összege majdnem mindenütt növekedett, nagyobb összege­ket fordítottak a vállalatok szociális, kulturális, sport cé­lokra és a dolgozók üdülésé­nek támogatására. B. I. A felosztható „r" alap A feladat átlagon felüli teljesítményt követel „Többet akarunk produkálni, mint eddig bármikor. „Minden egyszerű dolgozót hasson át a forradalmi er­kölcs, szeressék a munkát, legyenek takarékosak, becsü­letesek, igazságosak, önzetlenek*­Ho Si Minh Ezt az idézetet tekinti hit­vallásának a Dorogi Szénbá­nyák Ho Si Minh nevét viselő műszaki brigádja, amely im­már harmadszor nyerte el a szocialista brigád címet. Tizen­hét műszaki ember, bányász, gépész, építész, általános mér­nök tömörült ebben a brigád­ban, hogy a vállalat tervezési feladatait, tudása legjavát nyújtva oldja meg és segítsé­get adjon az olyan programok megvalósításához is, amely több-kevesebb társadalmi munkát is feltételez. Érdemes idézni a brigád alig néhány éves múltjából. A visz­­szapillantás egyértelműen bi­zonyítja, miként fejlődött ez a kis munkaközösség jelenéig. Annak idején ,mindössze nyol­can voltak, aztán három év le­forgása alatt 17-re szaporodott a brigád létszáma. És ma szin­te az egész osztályt viszik ma­gukkal ambícióban, törekvé­sekben, szorgalomban, összefo­gásban, amikor a feladat nagy­sága és súlya ezt így követeli meg. A brigád vizsgamunkájá­nak is tekinthető az a társa­dalmi segítség, amelyet egy lakóházakkal beépítendő terü­let víznívó süllyesztése érdeké­ben nyújtottak. A talajvízszint nívójának csökkentését az ő terveik alapján végezték el, s ily módon 154 családi ház fel­épülésének alapvető feltételeit biztosították a szénmedence központjának egyik legszebb­ területén. A brigád is azt vall­ja, hogy ez volt az egyik leg­izgalmasabb feladata. Az idén kezdik meg Pilisma­­róton a dorogi járás úttörő és­ KISZ-vezetőképző táboránál építését. A beruházási progra­mot is ők készítették el társa­dalmi munkában, s vállalták­­ részlettervek kidolgozását is kiviteli szinten, egészen a költ­ségvetésig. Az ő nevükhöz fű­ződik a tokod-altárói szociális otthon kialakításának terve is. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ipartelepítési politika Dorogra vonatkozó lehetőségei mielőbb élő valósággá válja­nak, hiszen a lehető legrövi­debb időn belül készítették el a Fémmunkás Vállalat dorogi üzemének és a MOFÉM Vál­lalat csolnoki üzemének ter­veit. Sorolhatnánk tovább azo­kat a dicsérő, elismerő bejegy­zéseket, amelyeket a napló örökít meg a jövő számára. Az idei vállalásaikat úgy fogalmazták meg, alakították ki, hogy méltó legyen felsza­badulásunk 25. évfordulójához, a Lenin-centenáriumhoz, és pártunk közelgő X. kongresz­­szusához. Mildner Ede, a bri­gád vezetője ezt így fogalmaz­ta meg: — Többet akarunk produ­kálni, mint eddig bármikor. A megoldandó feladatok is olyanok, hogy minden eddigi­nél többet követelnek. A szál­lítás és osztályozás rekonstruk­cióját vállalati kiemelt beru­házásként kezelik Dorogon. A szénelőkészítés korszerűsítése a szállítás koncentrálása fon­tos feltétele a gazdaságosság növelésének, a szén-árbevétel növelhetőségének. A vállalati döntés a múlt év decemberé­ben született meg, s ez év ok­tóberében mindennel el kell készülni. Feladják a dorogi osztályozót, s a szénelőkészí­tést Tokodra koncentrálják Teherautók szállítják majd e szenet a helyszínre. Meg kell oldani a palaosztályozást. Az annavölgyi kötélpályát auto­matizálják. A dorogi osztályo­zó feladása miatt módosítani kell a brikettgyár és az erő­mű szénellátását is. A felada­tok hatvan százalékát mars­ maguk mögött tudhatják. A brigád, amely, mint párt­csoport is együtt van, ezen a fórumon is megvitatta, hogy és miként oldja meg a ráháruló feladatot, amely Pender Fe­renc osztályvezető szerint is átlagon felüli teljesítményt követel meg mindenkitől. Pender Ferenc, aki egyéb­ként a brigád patronálója is, a széles kooperáció fontossá­gát, a kivitelezőkkel való ál­landó és szoros kapcsolat je­lentőségét hangsúlyozta. A bri­gád nem elégszik meg azzal, hogy elkészíti a terveket. Részt vesz a művezetésben, a folya­matos tanácsadásban, szinte ott él, ahol a tervek realitássá érnek. Ez természetesen ala­pos, körültekintő szervezést igényel. Nem tervezői felada­tok ezek, s nem is tekinthető általános szokásnak, hogy a tervező a kivitelező dolgozók­kal ilyen szoros kapcsolatot épít ki. A vállalat termelési főmérnökének irányítása alatt a tervezés és a termelés szoros kapcsolata bontakozott ki, s ez igen alkalmas arra, hogy min­denki, aki a terv készítésében és megvalósításában részt vesz, tudása legjavát nyújthassa. Szélesebb emberi kapcsolat, munkakooperáció, egységes fe­lelősségvállalás, s mindez a vállalat legbensőbb érdekeinek szolgálatában, perspektívájá­nak gazdagítása érdekében. Együttműködnek a Bányagép­gyár fejlesztési csoportjával is, hiszen kéz a kézben kell dol­gozniuk, hogy a szállítás és osztályozás rekonstrukciójának legjobb alternatívája a meg­valósításban is igazolja magát. S mindez már kinő a brigád kereteiből. De éppen ez a nagy érdemük. Ambíciójuk, akará­suk kisugárzik, s a brigád, amely névadójának idézett gondolatait vallja és gyako­rolja, mindennapi munkájá­ban sorait sokasítja a felada­tok megoldásakor, így készül­nek pártunk X. kongresszu­sára. Gordos Géza A VÁSÁRON Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár látogatói a korábbi évektől eltérően számos korszerű bányagéppel s egyéb beren­dezéssel ismerkedhettek meg. A szocialista országokon kívül több jelentős nyugati cég is kiállította a bányában használható eszközeit. A Szovjetunió gépesített önjáró berendezést mutatott be Új, korszerű bányamozdony szintén szovjet termék. A Rheinstahl cég önműködő hidraulikus berendezései Románia kitörésgátló berendezéssel jelentkezett A magyar bányászati bemutató egyik részlete. Fotók: Marton Lajos

Next