Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
ORVTÁMADÁS Mindent elvitt az árvíz... Május idusán történt. Tisza-parti községek lakó megszeppenve, riadtan néztél a félelmetesen áradó, duzzadt Tiszát. A máskor szelíd, csendes folyam, most felbőszülve tajtékozva, vadul hömpölygőt tova. Szemlélődésre, tétovázásra nem volt idő. Az emberei gyakorlatból tudták: ilyenkor nem tréfál a Tisza. Mindenki aki csak tehette, szerszámot ragadott és sietett a gátra. Kövekkel, földhányásokkal, rőzsegátakkal erősítették a gyengébb szakaszokat. S az emberi összefogásnak — mint már annyiszor — most is sikerült kordában tartani a megbokrosodott természeti elemi erőt Ám, amíg ők a Tiszát vigyázták, addig a Szamos orvus hátba támadta a lakott területeket. Mint a szemtanúk mondják, másfél méter magas oszlopban zúdult rájuk az áradat elsöpörve, maga alá temetve mindent, ami útjába került Az ingóságok mentésére nemi volt idő. Mindenki menekült, saját életét féltette. Lakatos Bertalant, az Edelényi Bányaüzem dolgozóját is mellbevágta a televízió és a rádió közleménye. Amikor megtudta, hogy bajba jutott s családja, egy percig sem habozott. Engedélyt kért az üzemvezetőségtől, hogy hazautazhasson Panyodára. De már hiába való volt a sietség. Elkésett Amerre csak a szem ellátott, mindent a víz borított. Csak a fák koronái, s a háztetők ágaskodtak ki a „tengerből”. A házat, amit az ár összeroppantott, már nem is bánta. A családját, a hozzátartozóit kereste. Nagy sokára aztán sikerült nyomukra bukkannia. — Csakhogy megvagytok — sóhajtott fel megkönnyebbülten, s magához ölelte feleségét és 3 éves kislányát. — Hajléktalanokká váltunk ?— mondta az asszony sírva, jajgatva.. — Mi lesz most velünk, hová megyünk? — Nyugodj meg asszony — vigasztalta az ember — majd csak megleszünk valahogy. Segítenek az emberek. Az üzemben is azt ígérték, minden támogatást megadnak nekünk. A társadalom összefogása, az emberek segítőkészsége, szolidaritása nem is váratott magára. Riadót nem kellett fújni — tudták mi a kötelességük. Közöttük ott voltak a borsodi bányászok is, akik elsőként ajánlottak fel egy napi keresetükneknek megfelelő összeget. A Borsodi Szénbányák Igazgatósága ezen kívül elrendelte, hogy a legsürgősebben vizsgálják felül: vannak-e bányászok az árvízkárosultak között. A felmérést azonnal megkezdték, így került a listára Lakatos Bertalan neve is. Amikor levonult az ár, szomorú kép tárult az emberek szeme elé. Valóságos csatatérhez hasonlított a táj. Rom, sártenger és dögszag mindenfelé. Lakatos Bertalan lakásának is csak a csonkjai gőzölögtek a napsütésben. A benne levő minden ingósága odaveszett. Hiába húzott elő a romok alól néhány ruhadarabot, azok már használhatatlanná váltak. — Mennyire becsüli a kárt? — tették fel neki a kérdést. — Nem készítettem én leltárt kérem. Ki számított erre a csapásra. Hogy miből mi volt, azt most szinte lehetetlenség megállapítani, így hát az „apró” holmikat nem is említem. Csak a nagyjai. Tény, hogy a ház összedőlt. A bútorzat, ami benne volt, körülbelül 10 ezer forint értéket tett ki. Egyéb ingóságra 4 ezer forintot számítok. Elvitte a víz a három sertésemet is, amely szintén mintegy 4 ezer forintot ért. — Mi a kérése az üzemétől? — Egyetlen kérésem van. Tegye az üzem lehetővé, hogy amíg felépítkezem — a munkahelyemhez közel szeretnék letelepedni, — biztosítsák a családom ideiglenes elhelyezését. Az árvízkárosultak jegyzőkönyvileg felvett panasza a vállalat vezetőinek kezébe került. A lehetőségek szerint a gyors segítséget azonnal megadták a károsultaknak. Most a további lehetőségeket keresik, hogy a legmesszebbmenőkig kielégíthessék az igényeket. T. A. 15 éves lakásépítési program „finise” Fűtött népeskocsik a föld mélyén Szociális segély a gyermekét taníttató munkásszülőknek A Mecseki Ércbányászat Vállalatnál sokoldalúan gondoskodnak a gazdasági és társadalmi vezetők arról, hogy az emberek jól érezzék magukat megfelelő törzsgárda alakuljon ki. Az ércbányászok országos viszonylatban is egyik legfiatalabb iparág művelői. Mindöszsze másfél évtizede fejtiki Mecsek gyomrából az uránércet, korszerű, új aknákból, dolgozók többsége más, távolabbi tájakról költözött ide. Letelepítésük érdekében nagy anyagi áldozatot vállalt az állam és a bánya. Ezt szolgálta mindenekelőtt a tizenöt éves lakásépítési program, amely most érkezett befejező szakaszához és az ötvenes évek közepétől 1971-ig közel négyezer lakás felépítését írta elő Az új otthonok többsége Pécs legszebb negyedeiben valósult meg. Az állami költségből tervezett lakásépítési program maradéktalan teljesítéséhez 70 millió forinttal járul az Ércbányászati Vállalat, saját vállalatfejlesztési alapjából. A jövőben a dolgozók saját házépítésakcióját szorgalmazzuk A támogatás feltételeit a kollektív szerződésben rögzítettük A részesedési alapból tavaly és az idén 2,2 millió forintot szántunk ilyen célra. Ez évben kezdjük meg az első vállalati támogatással épülő, 44 lakásból álló társasházsor kivitelét Pécs közelében, Szentlőrincen Amint Pécs tanácsa is biztosít építésre alkalmas, közművesített területet, az akciót ide is kiterjesztjük. Javítjuk a körülményeket a bányászok munkahelyein is. A IV-es Bányaüzemnél idén elkészül a nagyon szép fürdő-öltöző, az Ércdúsító Üzemnél bővítjük a fürdőt. A III-as Bányaüzemnél megvalósul a népeskocsik elektromos fűtése, amely műszakilag megoldást nyert. Az ország különböző részein dolgozó fúróbrigádok számára kényelmesen berendezett lakókocsit vásárolunk. A Szolgáltató Üzemben és Fatelepen új gépekkel könnyítjük a nehéz fizikai munkát. Szépülnek, bővülnek a vállalat üdülői. Tizenöt légzési zavarral küzdő bányászt küldünk jósvafői üdülésre. A törődés új formáival is lehet találkozni a vállalatnál: a szakszervezeti tanács százezer forintot szavazott meg nagy családosok egyszeri segélyezésére. A gyermekét főiskolán, egyetemen taníttató, alacsony keresetű munkásszülők szociális segélyezésére külön alapot létesítettünk. A kis jövedelmű nyugdíjasok anyagi támogatására ötvenezer forintot szánunk. Rácz Gyula SZB-titkár A társadalmi-politikai aktivitás megítélésében nélkülözhetetlen az aktivitásra ösztönző tényező, a motivációk elemzése. Keresnünk kell azokat a mozgatóerőket, amelyeknek hatására kialakul az aktív társadalmi magatartás. Gyakran hangzik el olyan vélemény, amely szerint az embereket ma csak az anyagiak érdeklik, csak pénzért, vagy valamilyen előnyszerzés reményében hajlandók valamit tenni, nagyobb megterhelést, felelősséget vállalni. Miért végeznek az emberek társadalmi munkát? Milyen tapasztalatokat szereztünk ezen a téren a Budapesti Bányagépgyárban? A problémát több oldalról közelítettük meg. Feltettük a kérdést: a megkérdezett dolgozót — amennyiben végez társadalmi munkát — mi indította erre, vagy mi tartotta viszsza, ha nem vállalt; majd ennek kontrolljaként, hogy véleménye szerint mi az a fő ok, amiért mások társadalmi munkát végeznek; végül különböző, általunk megadott indítékból kellett 2—2 szembeállított ösztönzőből a fontosabbat kiválasztani. A kapott szabad válaszok sok egyéni megfogalmazásban tárták fel az indítékokat, amelyekből világosan kirajzolódtak — társadalmi értéksorrendben az alábbi motívum típusok: „Anyagi előny”, amikor a társadalmi munka vállalása mögött meghúzódó indíték a haszonszerzés (pl. soron kívüli béremelés, prémium, jobb munkahely, építőanyag-juttatás stb.) A társadalmi munkát végzők 5—6%ánál jelentkezik csupán főmotívumként. „Passzív tűrés” motívumai. Itt olyan dolgozókat találunk, akik belesodródtak a társadalmi munkába anélkül, hogy felmérték volna annak jelentőségét. (pl. mások is végeznek társadalmi munkát, ők se tudták kihúzni magukat, rábeszélték stb.) A megkérdezetteknek kb 1/4-énél jelentkezik meghatározóként. „Egyéni, nem anyagi” indítékok csoportjában szerepelnek az általános emberi segítő szándékot kifejező motívumok, (pl. szeret emberekkel foglalkozni, ott szeret lenni, ahol sok ember van, stb.) Szintén az aktívak 1/4-ének motívuma. „Ösztönösen szocialista” motívumokban már jelentkezik a társadalmi problémák felismerésének egy bizonyos szintje és az ebből fakadó segíteni akarás. A Bányagépgyárban e legjelentősebb ösztönzők ebben a típusban találhatók. A társadalmi munkát végzők 1/3-ának innen adódik az indítéka. „Szocialista meggyőződés” körébe tartoznak a tudatosan vállalt, kötelességtudatot és felelősségérzetet jelző motívumok, amelyek az ösztönösen szocialista motívumoktól elsősorban a tudatosság fokában különböznek. Erre a fokra azonban csak az aktívan dolgozók 10—15%-a jutott el. E típusok együttese felfogható a társadalmi aktivitás jelenlegi motivációs struktúrájának. Szembeötlő a három középső motívum-csoport csaknem egyforma képviselete és uralma. Emellett már alacsony a legnegatívabb, az anyagi előny indítékkor és még kevés a legfejlettebb szocialista meggyőződés. Társadalmunk jelenlegi szintjén ezt a képet reálisnak és megfelelőnek tarthatjuk. A struktúrán belül legjelentősebb szerepe az ösztönösen szocialista motiváció-csoportnak van, amelyben erőteljesen jelentkezik az egyén igénye arra, hogy maga is tevőlegesen hozzájáruljon a problémák megoldásához, a társadalom hasznos tagja legyen. Az egyéni, nem anyagi motívumok társadalmi értékük szempontjából középső helyen állnak. Ezen belül a leggyakoribb és legjelentősebb motívum a nagyobb megbecsültségre törekvés s ez a mozgatóerő a társadalom számára is pozitív magatartást eredményez. A passzív tűrés az egyik legösszetettebb motiváció-csoport, s ma egyik legjellemzőbb indítéka a társadalmi aktivitásnak. Legjellemzőbb azért, mert mutatja általában a társadalmi és különösen a szocialista társadalom hatását az egyes rétegekre, ezen belül az egyénekre. E körön belül az egyik leggyakoribb a megszokástól való félelem: más is végzi, megszólnák, ha ő kibújna alóla. Ez a társadalmi nyomás viszi el a dolgozók egy részét az aktivitásig. Nem mindenkit, csak azokat, akik ismerik a szocialista társadalom elvárásait, akikben már él valamennyire a társadalmi megbecsültség szükséglete, egy önmagával szembeni igény, hogy ne maradjon le társaitól. Igaz, hogy ez a szükséglete, igénye alacsony szintet ért csak el, még nagyobbrészt külső ösztönző, de megfelelő körülmények között idővel „belső”-vé lehet. Legnegatívabb a struktúrán belül az anyagi indítékkör. De jellemző, hogy ezen belül nem a közvetlen előnyszerzés dominál, hanem inkább közvetett tényezők pl. munkaidő alatt végezheti. Pedig a dolgozók elítélik az olyan társadalmi munkát, amelyet a termelés rovására végeznek. Ebben nem a segítő szándékot, hanem a lógás lehetőségét látják. Ezenkívül egyéb motívumok is sorolhatók ehhez a csoporthoz, de azok sem konkrét, meghatározott előnyszerzést rejtenek. Ilyen közvetett értelemben, ún. „hátsó szándékként” — ha ez nem is tudatosodik a társadalmi munkát végző dolgozókban — feltétlen szerepet játszik az akitivitásban. Ez a motívum tudatosult és uralkodó motívumként kevés dolgozónál jelentkezik, de általában a társadalmi aktivitás indítékkomplexumában van jelentősége. Az öntudatot, mint motívumot nem tudtuk elég konkrétan ábrázolni, nem tudtuk jól elhatárolni az ösztönösen szocialista indítéktól. Főként azért, mert a kettő a tudatosság fokában különbözik egymástól, s ennek vizsgálati módszerét jobban ki kell munkálni. Ezt a típust elsősorban a véleményeknél és az aktivitásnál mutatkozó magasabb szintek alapján állítottuk össze, ahol az ösztönös és a tudatos szocialista között világosabbak a differenciák. Mivel az aktivitásnak, mint a társadalmi magatartás részének a motivációját vizsgáljuk, nem hanyagolhatjuk el a passzivitást, a társadalmi munkától való tartózkodást sem, így ítélhetjük meg az aktivitás helyzetét és jelölhetjük ki a tennivalókat a fejlesztés érdekében. A passzivitás típusait, ezek arányát is tekinthetem mint a társadalmi munkától való tartózkodás motívumegyüttesét, amely közrejátszik a passzív magatartás meglétében. A döntő motívum — a passzív dolgozók csaknem felénél — az érdektelenség. Ez az érdektelenség több okból fakadhat — primitívségből, értetlenségből, időhiányból stb. — de zömében az okok megszüntethetők, az érdektelenség mint motívum arányaiban csökkenthető. A passzivitás másik nagy csoportjánál tulajdonképpen semmi különösebb „motívumot” nem találunk, az aktivitásnak nincs lényeges akadálya, érdeklődik társadalmi kérdések iránt, nincsenek fenntartásai a társadalmi munkával szemben. Ha többet foglalkoznának velük társadalmi szerveink, név szerint felkérnék, nagyobb részük szívesen végezne munkát. Az ide tartozó réteg véleményében, felfogásában már jelentkeznek azok a vonások, amelyek az aktivitás fejlődésének lehetőségét megadják. Ezek a nézetek, tükrözik a társadalmunk szocialista alakulását, de a fejlődés a cselekvésben később jelentkezik, a tettek mezejére lépés nehezebb. E csoportot nem nagy külső segítséggel, bátorítással, konkrét megbízással át lehetne billenteni az aktivitás területére, ahol az uralkodó motivációja első időben valószínű a passzív tűrés lenne. A passzivitásnál szerepet játszik — bár kismértékben, 10—12%-nál — a sértődöttség és a csalódottság is. A passzivitás motívumainak struktúrája összegészében nem rossz, mutatja, hogy jelentős és viszonylag könnyen megszerezhető tartalékai vannak a társadalmi aktivitásnak. Dr. Szalai Bélán« MILYENNKK VAGYONIK A fizikai munkások társadalmi-politikai aktivitásának indítékai, avagy: csak pénzért dolgoznak-e az emberek? II. 'yhAjfcStur&z a $sur A nők helyzete Ózdvidéken A Bükk-hegység övezte völgyekben és a Sajó mentén terülnek el az Ózdvidéki Szénbányák üzemei, ahol szorgosan dolgoznak, férfiak, nők egyaránt. Területünkön jelenleg 810 nő dolgozik. Ebből fizikai dolgozó 527, műszaki 6, adminisztratív 146, kisegítő 131. Ismeretes, hogy a nők elhelyezkedésének lehetősége a mi vidékünkön mindig problémát okozott. Még most sem megoldott és elég gondot okoz az a 200 leány, asszony, akit még el kellene helyezni. Erre lehetőség nyílik — legalábbis reméljük — a Budapesti Bőr- Díszmű Vállalat Somsálybányán üzemelő kirendeltségében, ahol jelenleg 143-an dolgoznak. A létszám 50 százaléka hozzátartozó. Átlagkeresetük 1317—1600 forint. A felfejlesztés szerint a létszám 1972-ig 400 főre növekszik. Ipari tanulóik — 30 fő — 80 százalékban bányász dolgozók gyermekei. Egercsehiben a Polimer Műanyag Ktsz dolgoztat 160 fővel. Ebből 110 nő szintén bányászhozzátartozó. Átlagkeresetük 1400 forint, a bedolgozóké 700 forint. Az üzem vezetője Oblaznik Gusztávné vegyészmérnök. A kooperációs üzemek között megtalálható a Ganz, az Egyesült Izzó, a Világítástechnika, a Vilesz, az Akkumulátorgyár. 1969-ben 60720 e/Ft termelési értéket hoztak létre. Munkájukkal elégedettek, elbírálásuk azonos a férfiakéval. Az üzemekben nem ennyire kedvező a helyzet. Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. II. 18—19-i ülésén elhangzottak alapján, a dolgozó nők helyzetéről körültekintő anyagot készítettünk a párttal és a szakszervezettel. Ennek megtárgyalása az szb, a párt-vb ülésén külön napirendként szerepelt. Határozat született a nők helyzetének további javítására, a következő területekre: új munkalehetőségeket kell keresni, a női káderek kinevelésére és beiskolázására, bérkérdésre, a többgyerekes anyák helyzetének javítására, az éjszakai műszakok felülbírálására, család- és ifjúságvédelemre, a négyórás munkaidőt dolgozó nők gyermekgondozási segélyének elbírálására. Területünkön minden nő A jubileumi verseny után Szabolcs Bányaüzem szocialista brigádjai, körletei és üzemrészei jubileumi pótvállalásaikat is teljesítették. Számos kiemelkedő teljesítmény született ebben az időszakban. Legjobb eredményt Molnár Zoltán, Reinhardt Sándor, Porai Andor, Ritter Tamás, Marics Imre brigádja ért el Érdemes megemlíteni hogy ez idő alatt 4212 TH-gyűrűt, 17 328 készletcsavart és bilincset, 1694 köbméter borda- és egyéb faanyagot mentettek vissza. Javultak a baleset mutatóink is. Bakány József, Antal Pál, Vass Ferenc és Kész György szocialista brigádjai balesetmentesen dolgoztak. Megnövekedett az aktivitás a rendezvényeken, a szocialista brigádok klubjának tevékenységében is. Jól sikerült közös színház-, mozilátogatásokat és családi esteket rendeztek szocialista brigádjaink. Mindezek az eredmények biztatóak erre az esztendőre is. Kiss Ilona Szabolcs Bányaüzem Gugyerák-stílusban A munkavédelemben mindig elsőrendű, preventív módszernek tekintettem a propagandát és az agitációt. Ezért is örültem meg a Bányamunkás májusi számában megjelent „Munkavédelmi propaganda és agitáció” című írásnak. Az utolsó tíz sor oly hatással volt rám, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Mellékelek egy képet, amely az általam tervezett és késztszervezett. Az üzemek vezetői elismerően nyilatkoznak munkájukról. Asszonyaink, akik igyekeznek helytállni a társadalom minden területén, megérdemlik, hogy törődjenek velük. Tárcza Kornélia nb-nőfelelős tett „Gugyerák” táblát ábrázolja. Mérete 50X40 centiméter. Három nyomógomb látható és fölöttük a sérült számát, nevét és beosztását tartalmazó címke. A gomb megnyomásakor egy 15X11 centiméter terjedelmű szöveg jelenik meg a féllábú, mankós embert ábrázoló ablakban, mely „Gugyerák”-stílusban, de következetesen és reálisan „magyarázza meg”, hogy a baleset hogyan és miért következett be. A sérülések sorrendjében cserélem a cikkeket, ugyanis a szövegíró is én vagyok. Ez év április 4-től üzemel, mondhatom szünet nélkül. Mintacikket szándékosan nem küldök, de a módszer így is általánosítható. Mesics Géza munkavédelmi felügyelő Ecséd, Külfejtés