Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

ORVTÁMADÁS Mindent elvitt az árvíz... Május idusán történt.­­ Tisza-parti községek lakó megszeppenve, riadtan néztél a félelmetesen áradó, duzzadt Tiszát. A máskor szelíd, csen­des folyam, most felbőszülve tajtékozva, vadul hömpölygőt tova. Szemlélődésre, tétovázás­ra nem volt idő. Az emberei gyakorlatból tudták: ilyenkor nem tréfál a Tisza. Mindenki aki csak tehette, szerszámot ragadott és sietett a gátra. Kö­vekkel, földhányásokkal, rő­­zsegátakkal erősítették a gyen­gébb szakaszokat. S az emberi összefogásnak — mint már annyiszor — most is sikerült kordában tartani a megbokro­sodott természeti elemi erőt Ám, amíg ők a Tiszát vigyáz­ták, addig a Szamos orvus hát­ba támadta a lakott területe­ket. Mint a szemtanúk mond­ják, másfél méter magas osz­­lopban zúdult rájuk az áradat elsöpörve, maga alá temetve mindent, ami útjába került Az ingóságok mentésére nemi volt idő. Mindenki menekült,­­ saját életét féltette. Lakatos Bertalant, az Ede­­lényi Bányaüzem dolgozóját is mellbevágta a televízió és a rádió közleménye. Amikor megtudta, hogy bajba jutott s családja, egy percig sem habo­zott. Engedélyt kért az üzem­­vezetőségtől, hogy hazautaz­hasson Panyodára. De már hiá­ba való volt a sietség. Elkésett Amerre csak a szem ellátott, mindent a víz borított. Csak a fák koronái, s a háztetők ágas­kodtak ki a „tengerből”. A házat, amit az ár összeroppan­­tott, már nem is bánta. A csa­ládját, a hozzátartozóit keres­te. Nagy sokára aztán sikerült nyomukra bukkannia. — Csakhogy megvagytok — sóhajtott fel megkönnyebbül­ten, s magához ölelte feleségét és 3 éves kislányát. — Hajléktalanokká váltunk ?— mondta az asszony sírva, jajgatva.. — Mi lesz most ve­lünk, hová megyünk? — Nyugodj meg asszony — vigasztalta az ember — majd csak megleszünk valahogy. Se­gítenek az emberek. Az üzem­ben is azt ígérték, minden támogatást megadnak nekünk. A társadalom összefogása, az emberek segítőkészsége, szoli­daritása nem is váratott magá­ra. Riadót nem kellett fújni — tudták mi a kötelességük. Kö­zöttük ott voltak a borsodi bá­nyászok is, akik elsőként aján­lottak fel egy napi keresetük­­neknek megfelelő összeget. A Borsodi Szénbányák Igazgató­sága ezen kívül elrendelte, hogy a legsürgősebben vizsgál­ják felül: vannak-e bányászok az árvízkárosultak között. A felmérést azonnal megkezdték, így került a listára Lakatos Bertalan neve is. Amikor levonult az ár, szo­morú kép tárult az emberek szeme elé. Valóságos csatatér­hez hasonlított a táj. Rom, sártenger és dögszag minden­felé. Lakatos Bertalan lakásá­nak is csak a csonkjai gőzölög­tek a napsütésben. A benne le­vő minden ingósága odave­szett. Hiába húzott elő a ro­mok alól néhány ruhadarabot, azok már használhatatlanná váltak. — Mennyire becsüli a kárt? — tették fel neki a kérdést. — Nem készítettem én lel­tárt kérem. Ki számított erre a csapásra. Hogy miből mi volt, azt most szinte lehetet­lenség megállapítani, így hát az „apró” holmikat nem is em­lítem. Csak a nagyjai. Tény, hogy a ház összedőlt. A bútor­zat, ami benne volt, körülbelül 10 ezer forint értéket tett ki. Egyéb ingóságra 4 ezer forintot számítok. Elvitte a víz a há­rom sertésemet is, amely szin­tén mintegy 4 ezer forintot ért. — Mi a kérése az üzemétől? — Egyetlen kérésem van. Tegye az üzem lehetővé, hogy amíg felépítkezem — a mun­kahelyemhez közel szeretnék letelepedni, — biztosítsák a családom ideiglenes elhelyezé­sét. Az árvízkárosultak jegyző­könyvileg felvett panasza a vállalat vezetőinek kezébe ke­rült. A lehetőségek szerint a gyors segítséget azonnal meg­adták a károsultaknak. Most a további lehetőségeket keresik, hogy a legmesszebbmenőkig kielégíthessék az igényeket. T. A. 15 éves lakásépítési program „finise” Fűtött népeskocsik a föld mélyén Szociális segély a gyermekét taníttató munkásszülőknek A Mecseki Ércbányászat Vállalatnál sokoldalúan gon­doskodnak a gazdasági és tár­sadalmi vezetők arról, hogy az emberek jól érezzék magukat megfelelő törzsgárda alakuljon ki. Az ércbányászok országos viszonylatban is egyik legfiata­labb iparág művelői. Mindösz­­sze másfél évtizede fejtik­i Mecsek gyomrából az uránér­cet, korszerű, új aknákból,­­ dolgozók többsége más, távo­labbi tájakról költözött ide. Le­telepítésük érdekében nagy anyagi áldozatot vállalt az ál­lam és a bánya. Ezt szolgálta mindenekelőtt a tizenöt éves lakásépítési program, amely most érkezett­­ befejező szaka­szához és az ötvenes évek kö­zepétől 1971-ig közel négyezer lakás felépítését írta elő Az új otthonok többsége Pécs legszebb negyedeiben va­lósult meg. Az állami költség­ből tervezett lakásépítési prog­ram maradéktalan teljesítésé­hez 70 millió forinttal járul az Ércbányászati Vállalat, saját vállalatfejlesztési alapjából. A jövőben a dolgozók saját ház­építésakcióját szorgalmazzuk A támogatás feltételeit a kol­lektív szerződésben rögzítettük A részesedési alapból tavaly és az idén 2,2 millió forintot szántunk ilyen célra. Ez évben kezdjük meg az első vállalati támogatással épülő, 44 lakásból álló társasházsor kivitelét Pécs közelében, Szentlőrincen Amint Pécs tanácsa is bizto­sít építésre alkalmas, közmű­vesített területet, az akciót ide is kiterjesztjük. Javítjuk a körülményeket a bányászok munkahelyein is. A IV-es Bányaüzemnél idén elké­szül a nagyon szép fürdő-öltö­ző, az Ércdúsító Üzemnél bő­vítjük a fürdőt. A III-as Bá­nyaüzemnél megvalósul a né­peskocsik elektromos fűtése, amely műszakilag megoldást nyert. Az ország különböző részein dolgozó fúróbrigádok számára kényelmesen berendezett lakó­kocsit vásárolunk. A Szolgálta­tó Üzemben és Fatelepen új gépekkel könnyítjük a nehéz fizikai munkát. Szépülnek, bővülnek a vál­lalat üdülői. Tizenöt légzési za­varral küzdő bányászt kül­dünk jósvafői üdülésre. A tö­rődés új formáival is lehet ta­lálkozni a vállalatnál: a szak­­szervezeti tanács százezer fo­rintot szavazott meg nagy csa­ládosok egyszeri segélyezésére. A gyermekét főiskolán, egyete­men taníttató, alacsony kerese­tű munkásszülők szociális se­gélyezésére külön alapot létesí­tettünk. A kis jövedelmű nyug­díjasok anyagi támogatására ötvenezer forintot szánunk. Rácz Gyula SZB-titkár A társadalmi-politikai aktivitás megítélésében nélkülözhetetlen az aktivitásra ösztönző tényező, a moti­vációk elemzése. Keresnünk kell azo­kat a mozgatóerőket, amelyeknek hatására kialakul az aktív társadal­mi magatartás. Gyakran hangzik el olyan vélemény, amely szerint az em­bereket ma csak az anyagiak érdek­lik, csak pénzért, vagy valamilyen előnyszerzés reményében hajlandók valamit tenni, nagyobb megterhelést, felelősséget vállalni. Miért végeznek az emberek társa­dalmi munkát? Milyen tapasztalato­kat szereztünk ezen a téren a Buda­pesti Bányagépgyárban? A problémát több oldalról közelí­tettük meg. Feltettük a kérdést: a megkérdezett dolgozót — amennyi­ben végez társadalmi munkát — mi indította erre, vagy mi tartotta visz­­sza, ha nem vállalt; majd ennek kontrolljaként, hogy véleménye sze­rint mi az a fő ok, amiért mások tár­sadalmi munkát végeznek; végül kü­lönböző, általunk megadott indíték­ból kellett 2—2 szembeállított ösz­tönzőből a fontosabbat kiválasztani. A kapott szabad válaszok sok egyéni megfogalmazásban tárták fel az in­dítékokat, amelyekből világosan ki­rajzolódtak — társadalmi értéksor­rendben az alábbi motívum típusok: „Anyagi előny”, amikor a társadal­mi munka vállalása mögött meghú­zódó indíték a haszonszerzés (pl. so­ron kívüli béremelés, prémium, jobb munkahely, építőanyag-juttatás stb.) A társadalmi munkát végzők 5—6%­­ánál jelentkezik csupán főmotívum­­ként. „Passzív tűrés” motívumai. Itt olyan dolgozókat találunk, akik be­lesodródtak a társadalmi munkába anélkül, hogy felmérték volna annak jelentőségét. (pl. mások is végeznek társadalmi munkát, ők se tudták ki­húzni magukat, rábeszélték stb.) A megkérdezetteknek kb 1/4-énél je­lentkezik meghatározóként. „Egyéni, nem anyagi” indítékok csoportjában szerepelnek az általá­nos emberi segítő szándékot kifejező motívumok, (pl. szeret emberekkel foglalkozni, ott szeret lenni, ahol sok ember van, stb.) Szintén az aktívak 1/4-ének motívuma. „Ösztönösen szocialista” motívu­mokban már jelentkezik a társadal­mi problémák felismerésének egy bi­zonyos szintje és az ebből fakadó se­gíteni akarás. A Bányagépgyárban e legjelentősebb ösztönzők ebben a tí­pusban találhatók. A társadalmi munkát végzők 1/3-ának innen adó­dik az indítéka. „Szocialista meggyőződés” körébe tartoznak a tudatosan vállalt, köte­lességtudatot és felelősségérzetet jel­ző motívumok, amelyek az ösztönö­sen szocialista motívumoktól elsősor­ban a tudatosság fokában különböz­nek. Erre a fokra azonban csak az ak­tívan dolgozók 10—15%-a jutott el. E típusok együttese felfogható a társadalmi aktivitás jelenlegi moti­vációs struktúrájának. Szembeötlő a három középső motívum-csoport csaknem egyforma képviselete és uralma. Emellett már alacsony a legnegatívabb, az anyagi előny indí­tékkor és még kevés a legfejlettebb szocialista meggyőződés. Társadal­munk jelenlegi szintjén ezt a képet reálisnak és megfelelőnek tarthat­juk. A struktúrán belül legjelentősebb szerepe az ösztönösen szocialista mo­tiváció-csoportnak van, amelyben erőteljesen jelentkezik az egyén igé­nye arra, hogy maga is tevőlegesen hozzájáruljon a problémák megoldá­sához, a társadalom hasznos tagja legyen. Az egyéni, nem anyagi mo­tívumok társadalmi­­ értékük szem­pontjából középső helyen állnak. Ezen belül a leggyakoribb és legje­lentősebb motívum a nagyobb meg­becsültségre törekvés s ez a mozga­tóerő a társadalom számára is pozi­tív magatartást eredményez. A passzív tűrés az egyik legössze­tettebb motiváció-csoport, s ma egyik legjellemzőbb indítéka a társadalmi aktivitásnak. Legjellemzőbb azért, mert mutatja általában a társadalmi és különösen a szocialista társadalom hatását az egyes rétegekre, ezen be­lül az egyénekre. E körön belül az egyik leggyakoribb a megszokástól való félelem: más is végzi, megszól­nák, ha ő kibújna alóla. Ez a társa­dalmi nyomás viszi el a dolgozók egy részét az aktivitásig. Nem minden­kit, csak azokat, akik ismerik a szo­cialista társadalom elvárásait, akik­ben már él valamennyire a társadal­mi megbecsültség szükséglete, egy önmagával szembeni igény, hogy ne maradjon le társaitól. Igaz, hogy ez a szükséglete, igénye alacsony szin­tet ért csak el, még nagyobbrészt külső ösztönző, de megfelelő körül­mények között idővel „belső”-vé le­het. Legnegatívabb a struktúrán belül az anyagi indítékkör. De jellemző, hogy ezen belül nem a közvetlen előnyszerzés dominál, hanem inkább közvetett tényezők pl. munkaidő alatt végezheti. Pedig a dolgozók el­ítélik az olyan társadalmi munkát, amelyet a termelés rovására végez­nek. Ebben nem a segítő szándékot, hanem a lógás lehetőségét látják. Ezenkívül egyéb motívumok is sorol­hatók ehhez a csoporthoz, de azok sem konkrét, meghatározott előny­­szerzést rejtenek. Ilyen közvetett ér­telemben, ún. „hátsó szándékként” — ha ez nem is tudatosodik a társadal­mi munkát végző dolgozókban — fel­tétlen szerepet játszik az akitivitás­­ban. Ez a motívum tudatosult és uralkodó motívumként kevés dolgo­zónál jelentkezik, de általában a tár­sadalmi aktivitás indítékkomplexu­mában van jelentősége. Az öntudatot, mint motívumot nem tudtuk elég konkrétan ábrázolni, nem tudtuk jól elhatárolni az ösztö­nösen szocialista indítéktól. Főként azért, mert a kettő a tudatosság fo­kában különbözik egymástól, s en­nek vizsgálati módszerét jobban ki kell munkálni. Ezt a típust elsősor­ban a véleményeknél és az aktivitás­nál mutatkozó magasabb szintek alapján állítottuk össze, ahol az ösz­tönös és a tudatos szocialista között világosabbak a differenciák. Mivel az aktivitásnak, mint a tár­sadalmi magatartás részének a moti­vációját vizsgáljuk, nem hanyagol­hatjuk el a passzivitást, a társadal­mi munkától való tartózkodást sem, így ítélhetjük meg az aktivitás hely­zetét és jelölhetjük ki a tennivalókat a fejlesztés érdekében. A passzivitás típusait, ezek arányát is tekinthetem mint a társadalmi munkától való tartózkodás motívum­együttesét, amely közrejátszik a passzív magatartás meglétében. A döntő motívum — a passzív dolgozók csaknem felénél — az érdektelenség. Ez az érdektelenség több okból fa­kadhat — primitívségből, értetlen­ségből, időhiányból stb. — de zömé­ben az okok megszüntethetők, az ér­dektelenség mint motívum arányai­ban csökkenthető. A passzivitás má­sik nagy csoportjánál tulajdonkép­pen semmi különösebb „motívumot” nem találunk, az aktivitásnak nincs lényeges akadálya, érdeklődik tár­sadalmi kérdések iránt, nincsenek fenntartásai a társadalmi munkával szemben. Ha többet foglalkoznának velük társadalmi szerveink, név sze­rint felkérnék, nagyobb részük szí­vesen végezne munkát. Az ide tarto­zó réteg véleményében, felfogásában már jelentkeznek azok a vonások, amelyek az aktivitás fejlődésének le­hetőségét megadják. Ezek a nézetek, tükrözik a társadalmunk szocialista alakulását, de a fejlődés a cselekvés­ben később jelentkezik, a tettek me­zejére lépés nehezebb. E csoportot nem nagy külső segítséggel, bátorí­tással, konkrét megbízással át lehet­ne billenteni az aktivitás területére, ahol az uralkodó motivációja első időben valószínű a passzív tűrés len­ne. A passzivitásnál szerepet játszik — bár kismértékben, 10—12%-nál — a sértődöttség és a csalódottság is. A passzivitás motívumainak struk­túrája összegészében nem rossz, mu­tatja, hogy jelentős és viszonylag könnyen megszerezhető tartalékai vannak a társadalmi aktivitásnak. Dr. Szalai Bélán« MILYENNK­K VAGYONIK A fizikai munkások társadalmi-politikai aktivitásának indítékai, avagy: csak pénzért dolgoznak-e az emberek? II. 'yhAjfcStur&z a $sur A nők helyzete Ózdvidéken A Bükk-hegység övezte völ­gyekben és a Sajó mentén te­rülnek el az Ózdvidéki Szén­bányák üzemei, ahol szorgosan dolgoznak, férfiak, nők egy­aránt. Területünkön jelenleg 810 nő dolgozik. Ebből fizikai dol­gozó 527, műszaki 6, admi­nisztratív 146, kisegítő 131. Is­meretes, hogy a nők elhelyez­kedésének lehetősége a mi vi­dékünkön mindig problémát okozott. Még most sem meg­oldott és elég gondot okoz az a 200 leány, asszony, akit még el kellene helyezni. Erre lehe­tőség nyílik — legalábbis re­méljük — a Budapesti Bőr- Díszmű­­ Vállalat Somsály­bá­­nyán üzemelő kirendeltségé­ben, ahol jelenleg 143-an dol­goznak. A létszám 50 százalé­ka hozzátartozó. Átlagkerese­tük 1317—1600 forint. A fel­­fejlesztés szerint a létszám 1972-ig 400 főre növekszik. Ipari tanulóik — 30 fő — 80 százalékban bányász dolgozók gyermekei. Egercsehiben a Polimer Mű­anyag Ktsz dolgoztat 160 fővel. Ebből 110 nő szintén bányász­hozzátartozó. Átlagkeresetük 1400 forint, a bedolgozóké 700 forint. Az üzem vezetője Ob­­laznik Gusztávné vegyészmér­nök. A kooperációs üzemek kö­zött megtalálható a Ganz, az Egyesült Izzó, a Világítástech­nika, a Vilesz, az Akkumulá­torgyár. 1969-ben 60720 e/Ft termelési értéket hoztak létre. Munkájukkal elégedettek, el­bírálásuk azonos a férfiaké­val. Az üzemekben nem ennyire kedvező a helyzet. Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. II. 18—19-i ülésén elhangzot­tak alapján, a dolgozó nők helyzetéről körültekintő anya­got készítettünk a párttal és a szakszervezettel. Ennek meg­tárgyalása az szb, a párt-vb ülésén külön napirendként szerepelt. Határozat született a nők helyzetének további javításá­ra, a következő területekre: új munkalehetőségeket kell ke­resni, a női káderek kinevelé­sére és beiskolázására, bérkér­désre, a többgyerekes anyák helyzetének javítására, az éj­szakai műszakok felülbírálásá­ra, család- és ifjúságvédelem­re, a négyórás munkaidőt dol­gozó nők gyermekgondozási segélyének elbírálására. Területünkön minden nő A jubileumi verseny után Szabolcs Bányaüzem szocia­lista brigádjai, körletei és üzemrészei jubileumi pótválla­lásaikat is teljesítették. Számos kiemelkedő teljesít­mény született ebben az idő­szakban. Legjobb eredményt Molnár Zoltán, Reinhardt Sándor, Porai Andor, Ritter Tamás, Marics Imre brigádja ért el Érdemes megemlíteni hogy ez idő alatt 4212 TH-gyű­­rűt, 17 328 készletcsavart és bilincset, 1694 köbméter bor­da- és egyéb faanyagot mentet­tek vissza. Javultak a baleset mutatóink is. Bakány József, Antal Pál, Vass Ferenc és Kész György szocialista brigádjai balesetmentesen dolgoztak. Megnövekedett az aktivitás a rendezvényeken, a szocialis­ta brigádok klubjának tevé­kenységében is. Jól sikerült közös színház-, mozilátogatásokat és családi esteket rendeztek szocialista brigádjaink. Mindezek az eredmények biztatóak erre az esztendőre is. Kiss Ilona Szabolcs Bányaüzem G­ugyerák-stílusban A munkavédelemben min­dig elsőrendű, preventív mód­szernek tekintettem a propa­gandát és az agitációt. Ezért is örültem meg a Bányamunkás májusi számában megjelent „Munkavédelmi propaganda és agitáció” című írásnak. Az utolsó tíz sor oly hatással volt rám, hogy nem tudom szó nél­kül hagyni. Mellékelek egy képet, amely az általam tervezett és készt­szervezett. Az üzemek vezetői elismerően nyilatkoznak mun­kájukról. Asszonyaink, akik igyekez­nek helytállni a társadalom minden területén, megérdem­lik, hogy törődjenek velük. Tárcza Kornélia nb-nőfelelős tett „Gugyerák” táblát ábrá­zolja. Mérete 50X40 centiméter. Három nyomógomb látható és fölöttük a sérült számát, ne­vét és beosztását tartalmazó címke. A gomb megnyomása­kor egy 15X11 centiméter ter­jedelmű szöveg jelenik meg a féllábú, mankós embert ábrá­zoló ablakban, mely „Gugye­­rák”-stílusban, de következe­tesen és reálisan „magyarázza meg”, hogy a baleset hogyan és miért következett be. A sé­rülések sorrendjében cserélem a cikkeket, ugyanis a szöveg­író is én vagyok. Ez év április 4-től üzemel, mondhatom szünet nélkül. Mintacikket szándékosan nem küldök, de a módszer így is általánosítható. Mesics Géza munkavédelmi felügyelő Ecséd, Külfejtés

Next