Bányamunkás, 1972 (59. évfolyam, 2-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
1 millió tonna olaj A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének ötéves fennállása alkalmából Juratovics Aladár, a szegedi üzem vezetője egyebek között elmondotta, hogy az olajmező „alapítása” idején mindössze 25 emberrel és három olajkúttal kezdték a termelést. Azóta több mint 400 kutat mélyítettek. Jelenleg 1600 olajbányász — a hatalmas olajipari objektumok építőivel együtt pedig mintegy 4000 ember — tevékenykedik a most már 100 négyzetkilométer kiterjedésű szénhidrogén medencében, s ennek teljes kiépítéséig összesen hat és fél milliárd forint beruházást valósítanak meg. Közülük már most befejezéshez közeledik a központi ipartelep kialakítása. Többek között nagy gép- és berendezésjavító üzemcsarnok, iparvágányok, modern konyha, ABC-áruház, étterem és más szociális létesítmények tartoznak hozzá. Megkezdte a teljes üzemű termelést az egyik legfontosabb objektum, a központi olajgyűjtő állomás. Ez az egész olajmezőnek a „szíveként” működik. Hatalmas csőhálózatával magába szívja a 10 kisebb gyűjtőállomásról összefutó olajat, hogy aztán megtisztítva, víztelenítve a százhalombattai távvezetékbe bocsássa. Ugyancsak termel már a 280 millió forintos költséggel épült földgázüzem, valamint a Szánkon feleslegessé vált, s Algyőre áttelepített ideiglenes gázüzem, így naponta már több mint 2 millió köbméter földgáz kerül a medencéből az országos közvezeték-hálózat közvetítésével a fogyasztókhoz. A beruházások eredményeként a szegedi mező 1971-ben már megközelítőleg egymillió tonna kőolajat, s mintegy 300 millió köbméter földgázt adott a népgazdaságnak. A kezdettől befektetett kétmilliárd 70 millió forint körüli érték — olajban és földgázban — máris visszatérült. Az idén további 736 millió forintot ruháznak be a különféle létesítményekbe. Egyebek között üzembe helyezik az újabb földgázüzemet, amellyel — az eddigiekkel szemben — nem az olajkísérő gázokat, hanem a tisztán gázt adó kutak „termését” dolgozzák fel. Ezzel körülbelül megháromszorozzák — 900 millió köbméterre emelik — a tavalyi gáztermelést. A tankállomásokra újabb 36 kutat kötnek be, s így az idén már elérik az egymillió tonnás olajtermelést. Ez utóbbinak további fontos feltétele az úgynevezett vízvisszanyomásos művelési rendszer továbbfejlesztése: hatalmas szivattyútelepet helyeznek üzembe. Naponta 15 000 köbméter vizet présel a föld mélyébe, az olajat „felhajtó” rétegenergia pótlására. További jelentős összegeket költenek szociális célokra, egyebek között 130 lakást építenek, s ezzel az olajiparidolgozóknak átadott lakások száma 630-ra emelkedik. Világ proletárjai, egyesüljetek! A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA LIX. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1972. FEBRUÁR ÁRA 50 FILLÉR Legfontosabb feladatunk: a népgazdaság igényeinek kielégítése Ülésezett központi vezetőségünk Az elmúlt hónap közepén, január 14-én ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége, melyen számos fontos kérdést tárgyalt meg. A következő kérdéseket tűzte napirendjére: " A bányászati iparágak 1971. évi munkájának értékelése, az 1972. évi tennivalók, s ebben a szakszervezeti szervek feladatai. Előadó: Simon Antal főtitkár. O Az elnökség beszámolója az előző központi vezetőségi ülés óta végzett munkáról. Szakszervezetünk 1972. évi költségvetésének előterjesztése. © A központi vezetőség és az elnökség 1972 1. féléves munkatervének előterjesztése. A második, a harmadik, a negyedik napirend előterjesztéseit a központi vezetőség tagjai előre írásban kapták meg. A központi vezetőség ülését Zgyerka János elvtárs, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg. Megemlékezett a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta elhunytakról, Egri Gyula elvtársról, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkáráról, Stier József elvtársról, a Mecseki Szénbányák MSZMP pártbizottságának titkáráról. A központi vezetőség tagjai egy perces néma felállással adóztak emléküknek. Szakszervezetünk elnöke köszöntötte a központi vezetőségi ülésen megjelent Pullai Árpád elvtársat, az MSZMP Központi Bizottsága titkárát, Menyhárt László nehézipari miniszterhelyettest, s meghívott vendégeinket. Ezután átadta a szót az első napirendi pont előadójának, szakszervezetünk főtitkárának. Gyakorlati program 1980-ig Megállapítható, hogy vállalataink — kisebb hiányosságoktól eltekintve — eleget tettek kötelezettségeiknek az 1971-es esztendőben. A bányászat nagy erőfeszítéseket tett az igények kielégítésére. Ez a körülmény, az erőltetett ütem — amely már a korábbi években kezdődött túlzottan igénybe vette a bányászat — különösen a szénbányászat lehetőségeit. A szénbányászat kivételével minden gazdasági egység magasabb termelési volument ért el, mint a megelőző évben, de több vállalat nem érte el a tervben meghatározott menynyiséget. Az igényeket azonban kielégítették. A gazdálkodás hatékonyságával azonban — különösen a szénbányászatban — problémák vannak. Ez vonatkozik mindenekelőtt a munka termelékenységére. Igaz, hogy a növekvő igények kielégítése miatt olyan telepek, bányarészek is művelés alá kerültek, amelyek kevésbé gazdaságosak, illetve alacsony termelékenységűek. Ennek ellenére nem szabad belenyugodni a mérsékelt, mindössze 1 százalékos mélyműveléses teljesítménynövekedésbe. Az említettek alapján érzékelhető, hogy az 1971-es esztendőben a szén- és szénhidrogén féleségekből általában kellő színvonalon sikerült az igényeket kielégíteni. Bár a szénféleségeknél voltak és vannak választéki problémák, de a fogyasztóknak — — minit ahogy más cikkeknél Folytatás a 2. oldalon Sztrájk Nagy-Britanniában A több mint két évtizedig tartó türelmi idő január 8-án lejárt. Nagy-Britannia 280 ezer bányásza Skóciától Kenten, Yorkshiren át Dél-Walesig beszüntette a munkát, országos sztrájba lépett. A közvetlen ok: az Országos Széntröszt nem hajlandó a bánytész-követeléseknek szinte töredékét sem teljesíteni. Valóban csak ez lenne a fő ok, amiért a bányászság 1926 óta, 46 év múltán először országos akcióba lép? A második világháború utáni munkás- és konzervatív párti kormányok — a nadrágszíj meghúzása árán is — kérték, követelték és elvárták a bányászoktól, hogy a nehéz időkben hozzájuk lojálisak maradjanak. A hűségükért fizetségként ugyanazt kapták, mint az ország dolgozó milliói, béklyóba vert szakszervezeti jogokat, munkásellenes törvények sorát, a szociális kedvezmények egy részének megvonását, 5—7 százalékos áremelkedéseket A technikai forradalom hatása, a racionalizáció, a tüzelőanyag program módosulása — a petrokémiai tüzelőanyagok felhasználása irányában ható tendencia oda vezettek, hogy kiváló minőségű szenet adó bányákat tucatjával zárták be, s az elbocsátottak tízezrei a munkanélküliek ez évben már egy milliót is meghaladó táborát gyarapították. A bányászok száma 15 év alatt 700 ezerről 280 ezerre csökkent. Munkabérük, mely másfél-két évtizede a bérlista első helyezettje volt, a 16-ik helyre szorult vissza. Az elmúlt öt év elmaradt fizetésemelései heti 25 százalékos jövedelemcsökkenéssel jártak. Ugyanakkor az 1,967—68-as időszakhoz képest a termelékenység 55—60 százalékkal nőtt. A brit dolgozók 62 százalékát 3—5 hét közötti évi fizetett szabadság illeti meg; a bányászoknak két héttel kell megelégedniök. A bányász mondást — hogy a szén vér árán születik — az ország kapitalistái nem akarták, s most sem akarják megérteni. A bányászsztrájk célja az, hogy ezt megértesse, az, hogy igazságos, régen szádékosan orvosolatlan sebeiket orvosolják, az óriási profitokból kikényszerítsék a bányászcsaládok asztalára való részt. A küzdelem még csak most lép döntő fázisába. Mindkét fél — a sztrájkolók és a kormány is tudják — a lényeg végső soron nem a néhány fontos fizetésemelés kivívása és megadása — hanem a kormány részéről egy, a tőke sugalla nép- és munkásellenes politika néptömegekre történő ráerőszakolása, a bányászok részéről pedig — önmaguk s a brit munkásosztály jelene és jövőbeli sorsa védelmének ügye áll. E harcban mellettük állnak a kapcsolódó gépenergia, a közlekedés, vasút és helyipari dolgozók szervezett munkásságán túl, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kelet és nyugat legszámottevőbb bányász szakszervezetei, köztük a szovjet, lengyel, magyar, csehszlovák, francia, nyugatnémet szervezetek, de a Szakszervezeti Világszövetség is. G. Szalai István Már működik az Algyőre szállított berendezés Korszerűen Termelési tanácskozásokon, műszaki értekezleteken, szakszervezeti taggyűléseken ,szocialista brigádok megbeszélésein, az üzemi demokratizmus egyéb fórumain gyakran elhangzik az üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatos észrevétel, javaslat, megszívlelendő jogos panasz. S ez érthető is, hiszen a termelés különböző területein egyaránt közre hatnak szubjektív okok és tényezők. Mind az objektív, mind a szubjektív okok jelentékenyen befolyásolják a gazdaságos üzemmenetet, hátrányait, következményeit a népgazdaság, a vállalat, a dolgozók érzik meg. Az a fejlődés, amely az utóbbi években a korszerű tudomány és technika alkalmazásával iparágainknál bekövetkezett, jelentősnek mondható. Hatékonyabb megszervezése még fontos teendője a műszaki, gazdasági és mozgalmi vezetésnek. Maga az élet, a gyorsuló műszaki és technikai haladás is megköveteli, hogy a szervezési munka lépést tartson a gyakorlattal, a bekövetkezett változásokkal. Ezért is válik a szervezés elveinek és módszereinek korszerűsítése társadalmi jelentőségű feladattá. Az MSZMP KB december 1-i határozata kiemeli: a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, a gazdasági szervek és vezetők feladata. Uganakkor felkéri a szakszervezeteket, hogy minden erejükkel támogassák a korszerűbb vállalati üzem- és munkaszervezés céljait és feladatait. A SZOT Elnöksége január 31-i ülésén megvizsgálta azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a szakszervezeti mozgalom eredményesen támogathatja az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére irányuló intézkedések megvalósítását. Felhívja a szakszervezeti szervek figyelmét, hogy ennek érdekében bontakoztassanak ki széles körű társadalmi mozgalmat. Induljon mozgalom az állóeszközök, a gépek, az anyagok, a munkaerő és munkaidő jobb kihasználására, a magas színvonalú hatékony gazdálkodás megvalósítása végett. Kétséget kizáróan mindez társadalmi, vállalati és közvetlen munkás érdek is. Ez teremt alapokat a kulturált, egészséges és biztonságos munkavégzéshez és ez a szilárd bázisa a dolgozók életkörülményei javításának. Egyben a szocialista munkaverseny fellendülésének alapvető tényezője is a korszerű üzem- és munkaszervezés. Hiszen a dolgozók, ha valamiért bírálják a vezetést, akkor az mindenkor arra vezethető vissza, hogy ilyen, vagy olyan módon baj van a folyamatos munka feltételeinek biztosításával. A vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére tett intézkedések sikere főként attól függ, hogy ez mennyire képez szoros egységet a hatékony politikai tömegmunkával. A szakszervezeti szerveknek ezért legfontosabb tennivalójuk: szélesíteni a nevelő, felvilágosító szervező munkát. Azt kell elérniök, hogy a szervezési tevékenység segítése a szakszervezeti munka fontos részévé, a dolgozók és mindenki ügyévé váljon. E nagy feladat végrehajtásakor sok múlik azon, hogy vezetők és dolgozók egyaránt értsék, ismerjék az ügy jelentőségét. Számos üzemi példát lehetne sorolni, hogy ahol már felismerték e munka fontosságát, ott a gazdasági hatékonyság révén sokoldalúan elégíthetik ki az igényeket, jobb a munkamorál, a fegyelem is, mert a dolgozók érzik, hogy az intézkedések érdekükben történnek. Vannak már jól szervezett üzemek, ahol a technika a célokat szolgálja. Az is igaz viszont, hogy a munkahelyek egy része korszerűtlen. A bányászati ágazatokban sok még a nehéz fizikai munka, s lehet, hogy még hosszú ideig az is marad. Lépésről-lépésre könnyíteni azonban a helyzeten technikailag és szervezetileg, szívügynek kell tekinteni. A politikai tömegmunka feladata: olyan közszellem kialakítása, amelyben közüggyé válik a szervezettebb munka iránti igény. Le kell küzdeni a ma még fellelhető munkaszervezés iránti közömbösséget, a helyenként fellelhető meg nem értést, az új iránti elzárkózást. Természetesen a már alkalmazott, jól bevált, élenjáró módszereket ápolni, közkinccsé kell tenni. Igaz, hogy gyakran jó elgondolások, személyi szociális problémákba ütköznek. Persze megvan a lehetőség, hogy mindezek — ha nem is gondok, de — konfliktusok nélkül megoldást nyerjenek. A szakszervezeti mozgalomnak az ügy érdekében mindenkor ismernie kell azokat az elgondolásokat, sémákat, intézkedéseket, amelyeket a gazdasági vezetés meg kíván honosítani. Észrevételei, javaslatai, ha meghallgatásra találnak, érvényesülnek a helyi elképzelésekben, forintokban mérhető majd az eredmény. Éppen ezért már jó előre szükségessé válik, hogy szerveink végezzenek széles körű információs munkát, tapasztalatcseréket. Ismerjék meg jobban az alkalmazott technológia minden oldalát. Szerezzenek tapasztalatokat a technikai eszközök legjobb felhasználására. A szocialista munkaverseny szervezésénél irányítsák a szocialista brigádmozgalomban, az újítómozgalomban rejlő alkotó, kezdeményező erőt az üzem- és munkaszervezési feladatok segítésére. Már most foglalkozzanak azzal, hogy aki magáévá teszi a célokat és ebben eredményeket ér el, az a kollektívák által erkölcsileg és anyagilag egyaránt elismert legyen. Egyúttal teremtsék meg a korszerű üzem- és munkaszervezés, valamint az érdekeltségek összhangját. Arra is fel kell készülni, hogy ez a tevékenység nem egy rövid lélegzetű kampány része. Tartós, mindennapi eszköze a szocializmus magasabb színvonalú építésének. A tennivalók kötődjenek szorosan a negyedik 5 éves népgazdasági és vállalati tervekhez, segítsék eredményes végrehajtását. Korábban, amikor egy-egy jelentős mozgalom megindult, jelszavakban sem volt hiány. Jelszavak helyett most szívós, kitartó munkára van szüség. Gyakorlati tettekre, az optimumok jól átgondolt megtervezésére, bátorságra, sok ötletre, helytállásra, amely a mindennapok sikerét biztosítja. A Központi Bizottság decemberi állásfoglalása a jelen tényein alapszik, tartalma megegyezik céljainkkal. Ezért minél többen teszik magukévá az üzem- és munkaszervezés fontosságát, dolgoznak a jobb munkakörülményekért, annál jobban valósulnak meg elképzeléseink és kerül közelebb a fejlett szocialista társadalom mindenkihez.