Bányamunkás, 1973 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Számadás a végzett munkáról Ez év tavaszán másodízben kerül sor a vezető testületek, a bizalmiak beszámolására az egy év alatt végzett munká­ról. A múlt évben már volt ilyen jellegű beszámolás. Most is, csakúgy mint akkor, arról kell a vezetőtestületeknek, a bizalmiaknak beszámolniuk, hogy az elmúlt esztendőben milyen eredményességgel mun­kálkodtak a XX. kongresszus határozatainak végrehajtásá­ban, továbbá, mennyire sikerült a­ helyi elképzeléseket, célki­tűzéseket megvalósítaniuk. Az első beszámolók tapasz­talatai azt mutatják, hogy a vezetőtestületeknél megértésre talált a beszámolás új rend­szere. Nagy körültekintéssel és felelősséggel készültek arra. A tagság részéről is élénk érdek­lődés volt tapasztalható. A részvétel, az aktivitás megkö­zelítette, számos helyen el is érte a választási rendezvények színvonalát. A tagság általá­ban elismerte a végzett mun­kát, a kitűzött célok elérése érdekében kifejtett tevékeny­séget. Ugyanakkor több kriti­kai észrevételt is tett, egyes területeken határozottabb, kö­vetkezetesebb munkát sürge­tett. Minden bizonnyal az első alkalommal szerzett tapaszta­latok még körültekintőbb fel­készülésre ösztönzik a vezető szerveket. A most soron lévő beszá­molás — az 1972. évben vég­­zett, munkáról — az elnökség februári ülésével kezdődik. A központi vezetőség március­ban ül össze, hogy az elnök­ség beszámolója és a szám­­vizsgáló bizottság tájékoztató­ja alapján megvonja az egy­­esztendő mérlegét. Május vé­géig kerülnek megtartásra a vállalati szakszervezeti tanács­ülések, az alapszervek, a mű­hely- és osztálybizottságok tag­gyűlései, küldöttértekezletei és a bizalmicsoport-értekezletek. Az elmúlt esztendő újabb eredményeket hozott a XX. kongresszus határozata végre­hajtásában. Bár annak az idő­szaknak, amelyre a komgresz­­szus határozata szól, még csak a felénél tartunk, de elmond­hatjuk — a gyakorlati élet ezt hűen igazolja —, hogy a ki­tűzött célok előrelátóak, meg­alapozottak voltak, azok meg­felelnek a bányaipar, szerve­zett dolgozói érdekeinek. A választott testületek min­den szinten — az aktivisták hathatós és áldozatkész közre­működésével — az elmúlt esz­tendőben is a XX. kongresz­­szus határozata, szellemében végezték munkájukat. Törek­vésük a tagság körében meg­értésre és támogatásra talált. Ez volt az alapvető forrása annak, hogy általában és a részkérdéseket tekintve is fej­lődött, tartalmasabbá vált szakszervezetünk egész tevé­kenysége. A határozat megva­lósítása eredményesen folyik, az időarányos feladatok végre­hajtást nyertek. A párt Központi Bizottsága 1971 decemberi határozatát követően sokoldalú elemzés alá került a szocialista munkaver­seny, a szocialista brigádmoz­galom, a munka- és üzemszer­vezés helyzete, e területek to­vábbfejlesztésének kérdései. Élénk érdeklődés bontakozott ki a dolgozók körében is a ,,hogyan tovább” kérdését il­letően. Az iparági tanácskozást követően a vállalatok, az üze­mek gazdasági, párt- és szak­­szervezeti szervei több esetben tanácskoztak a brigádvezetők­kel a munkaverseny továbbfej­lesztéséről. Az elnökség is ál­lást foglalt, irányelveket adott ki ezzel összefüggésben. Tovább folytatódott, s szá­mos eredményt hozott a nők és az ifjúság gazdasági, szo­ciális és kulturális kérdéseivel összefüggő párt, szakszervezeti és állami szervek határozatai­nak végrehajtása. Jelentős vívmánya szakszer­vezetünknek, hogy többszöri előterjesztésünket figyelembe véve a kormány, majd az El­nöki Tanács határozatot hozott a korkedvezményes munkakö­rök jegyzékének korszerűsíté­sére, illetve bővítésére. Ezek csak a legfontosabbak, mellettük számos munkaterü­leten folyt eredményes tevé­kenység a kongresszus határo­zata szellemében. A szakszer­vezeti szervek az év folyamán is józanul ítélték meg a hely­zetet. Magukkal tudták ragad­ni az aktivistákat, a dolgozó­kat, annak érdekében, hogy a bányászati iparágak teljesítsék gazdasági és mozgalmi célki­tűzéseiket. A fáradozás nem volt, hiábavaló Gazdag mun­káshétköznapok vannak mö­göttünk. Van miről beszámolni, bár még sok a tennivaló is, hogy teljes egészében megvalósulja­nak a XX. kongresszus hatá­rozatai. A beszámolásnak te­hát kettős cél­ja és feladata van. Összegezni az egy év munkáját eredményeiben és fogyatékos­ságaiban egyaránt. Levonni a megfelelő következtetéseket, megjelölni a jövő esztendő főbb tennivalóit, a tagsággal együtt, az ő érdekükben. A beszámolásra való felké­szülés mindenkor lelkiismere­tes és felelősségteljes munkát kíván. Így van ez most is. A tagság joggal várja el, hogy ne csak tájékoztatást kapjon, ha­nem ténylegesen adjon számot az általuk választott vezető­testület az egy év alatt vég­i munka hatékonyságának növelése a fejlődés alapvető követelménye. Minden gazda­sági egységnél, legyen az bár kicsi, avagy vállalati nagyság­­rendű, keresni, kutatni kell azokat az utakat, amelyek le­hetővé teszik a tökéletesebb üzem- és munkaszervezést, azoknak a tartalékoknak a fel­tárását, amelyek hozzájárul­nak az eredmények növekedé­séhez. Az üzem- és munka­­szervezés területén még sok a tennivaló, s éppen ezért a ben­ne rejlő lehetőség is, így íté­lik ezt meg a dorogi szénme­dencében is. Az 1972. évi ta­pasztalatok alapján az a véle­mény alakult ki a Dorogi Szénbányáknál, hogy a válla­lat üzem- és munkaszervezé­si programját az osztályok szoros együttműködésével le­het és kell megoldani, mert ezt igazolják az eddigi ered­mények is. Ami a jövőt illeti nagyobb teret kívánnak biz­tosítani az üzem- és munka­­szervezés programjában a két alapvető tényező: a holt mun­ka és az élő munka (létszám- és műszakgazdálkodás) üze­mekre kiterjedő sokoldalú vizsgálatának. Nagyon helye­sen azt tartják, hogy minden­nemű veszteség, amely az anyag-, az állóeszköz-, a lét­szám- és műszakgazdálkodás­ban kiküszöbölhető alapvető feladattá kell hogy váljék, s mint ilyen az 1973. évi üzem- és munkaszervezési program fő része lesz. A részletekre ki­terjedő program természete­sen csak az éves terv kidolgo­zása után kapja meg végleges formáját, hiszen az egész évre szóló üzem- és munkaszerve­zési programban az adott év gazdaságpolitikai célkitűzései­nek megvalósítását elősegítő racionalizálási teendőket kell meghatározni. Körvonalaiban azonban már kész a terv, s az ehhez kapcsolódó munka- és üzemszervezési program is. A frontfejlesztési szénarány 9 százalékkal növekszik Dorogon, ahol egy évtizeddel ezelőtt jóformán még csak em­legették a frontfejtési techno­lógia alkalmazásának lehetősé­gét azóta igen jelentős eredmé­nyeket értek el, bár a geoló­giai viszonyok nem a legjob­bak. Éppen a települések za­­vartsága, s egyéb más tényező volt az, amely oly sokáig kés­leltette a tömegtermelő mun­kahelyek kialakítását a szén­medencében. De ma már el­mondhatják, hogy a kitermelt szén 42 százaléka a frontokról gördül ki, olyan munkahelyi koncentrációkból, amelyeknél a munka termelékenysége min­den korábbit felülmúl. A 73-as esztendőben az arányt további 9 százalékkal kívánják növelni a frontfejtések javára, ami azt jelenti, hogy a dorogi szénme­dencében termelt szénnek több mint a fele tömegtermelő mun­kahelyekből származik majd. Ez a terv megköveteli, hogy a frontfejtési termelési folyama­tot tegyék a munkaszervezés egyik fő területévé. Sokat le­het és kell is tenni a szállítás, az anyagmozgatás, a munkahe­lyi technológiai előírások be­tartása, a telepítettség érdeké­ben. Ezek mind olyan fázisai, területei a munkafolyamatnak, amelyek állandó, rendszeres csiszolásra, finomításra szorul­nak. A jobb szervezés a vesz­teségidők csökkenését eredmé­nyezi, nem utolsósorban azt, hogy az egy frontfejtés napi­zett munkáról. Számoljanak be arról, hogy mit sikerült a ve­lük együtt elhatározott felada­tokból megvalósítani, milyen kérdésekben nem sikerült előbbre jutni, megfelelő ered­ményeket elérni. Miben nincs esetleg egyetértés a gazdasági vezetéssel, miben kéri a veze­tés a tagság­ véleményét, ja­vaslatát, állásfoglalását. Készüljön minden szinten a vezetőtestület olyan felelősség­gel beszámolási kötelezettségé­nek teljesítésére, hogy az tény­legesen teremtse meg a lehe­tőséget a megtett út reális ér­tékelésének, a jövő feladatai meghatározásának. A beszámo­lás adjon újabb lendületet a vezető szerveknek, a tagság­nak a XX. kongresszus hatá­rozata eredményes végrehajtá­sához. Kun Lajos termelésével jellemzett üzemen belüli koncentráció 1973-ban tovább növekedjen. Hogy megfelelő információk álljanak rendelkezésre Pontos üzemszervezési fel­adatnak tekintik Dorogon a termelési folyamatok gazdasá­gosságának javítását oly mó­don is, hogy a belső tartalékok feltárása érdekében rendsze­ressé teszik az önköltség, az összüzemi teljesítmény, a bér­­gazdálkodás üzemi és vállalati szintű vizsgálatát, hogy a meg­hozandó döntések, intézkedé­sek minden szinten megfelelő információkon alapulhassanak. Az élőmunkával — létszám­mal, műszakkal — való gaz­dálkodás, tegyük hozzá, éssze­rű gazdálkodás, igen-igen fon­tos területe a szervezési teen­dőknek. Erre különös gondot fordítanak az új esztendőben Dorogon. Annál is inkább, mert úgy érzik, ezen a területen is felszínre hozhatók olyan tarta­lékok, amelyek a hatékonyság növelése érdekében felsorakoz­tathatók. Végül említést érdemel, hogy az új esztendőben a vállalati központi ügyrendet is módo­sítják majd. Ezt az üzemszer­vezési feladatot a korábbi ügy­rend meghatározása óta bekö­vetkezett változások teszik szükségessé, indokolttá. Ezek hát a Dorogi Szénbánya Vállalat üzem- és munkaszer­vezési programjának kontúr­jai. És aszerint lesz konkré­tabb, amilyen mértékben a ter­melési feladat, a vállalati gaz­dasági tevékenység terve rész­letező módon szinte megköve­teli azt. Gordos Géza Feltárni a tartalékokat — Tovább kell növelni az üzemen belüli koncentrációt — Már most nyugdíj jogosultak — Ugyanúgy a föld alatt töltjük el a nyolc órát min­dennap, mint a szénen dol­gozók, és mi mégis csak hat­van éves korunkban mehetünk nyugdíjba! — panaszkodtak nem egyszer a bányabeli ipa­rosok. Az új nyugdíjrendelet számukra is biztosított előnyö­ket. Hogyan reagáltak az érde­keltek az új rendeletre? Erre a kérdésre kerestek választ a Középdunántúli Szénbányák ajkai, illetve Jókai bánya üze­ménél egy-egy beszélgetés ke­retében. A beszélgetéseken részt vett Palotay Sándor a VSZB társadalombiztosítási bi­zottságának vezetője, valamint az üzemi szakszervezeti bizott­ság képviselője, a munkaügyi előadó, a társadalombiztosítá­si kifizetőhely vezetője, bizal­miak, és néhányan azok kö­zül a dolgozók közül, akikre az új rendeletben biztosított kedvezmények vonatkoznak. Köszönjük A két üzemnél folytatott be­szélgetésből kitűnt, hogy az érdekeltek megelégedéssel fo­gadták pártunk és kormányunk ezen intézkedését. Ők fogal­mazták meg így, és még azt is hozzátették: tudjuk, az ipar­ági szakszervezet sokat fárado­zott azért, hogy ez a régi vá­gyunk valóra váljék. — Most, 1973. január 1-től adott a le­hetőség, hogy korkedvezmén­­­­nyel mehessünk nyugdíjba. Ez nagy dolog a mi életünkben. Köszönjük — mondták jó né­hányan, szinte ugyanazokkal a szavakkal utalva arra a lehe­tőségre, amelyet a rendelet biz­tosít számunkra. A beszélgetések során nem­csak általánosságban került szóba az új rendelet, hanem néhány konkrét példával, bi­zonyították annak vitathatatlan előnyeit. Az Ajkai Szénbányáknál a beszélgetésen részt vett Sáko­­vics Pál, aki 15 éve bizalmi. Az állandó földalatti telepíté­sű villanyszerelők bizalmija, 22 fő tartozik hozzá. Valameny­­nyiükre vonatkozik majd a kedvezmény. Érthető, hogy en­nél a csoportnál igen nagy ér­deklődést keltett a rendelet, és már kérnek tájékoztatást, fel­világosítást részletkérdésekben is az üzem illetékes vezetői­től­ áll legközelebb a nyu­gdíjkor­­határhoz. Most 52 éves, és 18 év állandó földalatti munka­­viszonya van. Ebből kiszámít-­ ható, hogy 56—57 éves korá­ban nyílik lehetősége a nyug­díjkedvezmény igénybevételé­re. Jókai­bányán a beszélgetés­ben részt vevők ismertették az 1973-ra összeállított nyugdíja­zási elképzelésüket is. Ennél az üzemnél az új rendeletet is fi­gyelembe véve 1973-ban mint­egy 12 fővel több földalatti dol­gozónak nyílik lehetősége a nyugdíjbamenetelre, közülük 3 földalatti telepítésű iparos. Az 1973-ban nyugdíjra jogo­sult Jókai bányai dolgozók kö­zött szerepel Csatári Antal fronti lakatos is, aki 1915-ben született. Az üzemi nyilvántar­tások szerint, és saját szá­mítása szerint is 34 évi föld­alatti iparos munkaviszonnyal rendelkezik, így már most, ja­nuár 1. után igényjogosulttá válik nyugdíjra. Nemcsak társadalmi, hanem vállalati feladat is, a nagycsaládosok anyagi támogatása A sokgyermekes családok lényegesen nehezebb körül­mények között élnek, mint a gyermektelen, vagy az egy-két gyermeket nevelő családok. A nagycsaládosok életkörülmé­nyeinek javítása hazánkban társadalmi ügy. De sok múlik a helyi szervek segítésétől, tá­mogatásától, attól, hogy saját erőforrásaikból mennyit for­dítanak erre a célra. A Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizott­sága a határozat szellemében foglalkozott a sokgyermekes családok gondjaival. Már az elmúlt években is támogatták e családok lakásproblémáinak megoldását, a gyermekek böl­csődei, óvodai elhelyezését, anyagi támogatását. Szinte korlátlanul részesülhettek tü­zelőutalványban. A támoga­tás új vonása volt 1972-ben az egyhetes ingyenes gyermek­­üdültetés megszervezése Bala­­tonfüreden. Az üdültetésben 92 gyermek vett részt. Ez a szám természetesen nem tar­talmazza a kedvezményes csa­ládos üdültetés keretében részt vett gyermekek számát, ami szintén jelentős volt. Az üzemek szakszervezeti bizottságai felmérték a nagy­családok anyagi helyzetét, és javaslatot tettek segélyezésük­re. Az üzemi javaslatokat a vállalati nőbizottság összesí­tette, és a családok jövedelmi helyzete és a gyermekek szá­ma alapján differenciált segé­lyezési javaslatot készített, amelyet a szakszervezeti bi­zottság jóváhagyott A segélyezés 125 családot érintett 119 600,5 forint ösz­­szeggel. A 125 családban ösz­­szesen 478 gyermek van. A vásárlási utalványként adott segély jelentősen enyhíti a nagycsaládosok beiskolázással és a téli öltözködéssel járó anyagi gondjait. Év közben, hasonló indokok alapján, már hat család kapott 11 000,— fo­rint segélyt, így összesítve 131 család — 495 gyermekkel — összesen 130 600,— forint se­gélyben részesült. E számok­ban szerepel néhány anya is, akik egyedül nevelik két-há­­rom gyermeküket. Nem hagy­ták figyelmen kívül tehát az egyedülálló szülők gondjait sem. A nagycsaládosok — első­sorban fizikai dolgozók — egyetemen, főiskolán tanuló gyermekeinek segélyezésére 70 000,— forintot­­fordított az stb. Ezt az összeget két rész­letben kapták meg a dolgo­zók. Minden szülő természetes törekvése, hogy gyermeke ne kerüljön hátrányosabb hely­zetbe más gyermekkel szem­ben. Sok gyermek esetén ez a gondoskodás bizony komoly anyagi terhet ró a szülőkre. Az ő gondjaikat osztotta meg a vállalati szakszervezeti bi­zottság, segélyezési akciójával Juhász Károl' ' M­ÉV Tovább dolgozik Sákovics Pálnak. 1973-ban húsz év földalatti munkaviszo­nya lesz, és életkorát is fi­gyelembe véve, már ebben az évben nyugdíjjogosulttá válik. Vagyis négy évvel korábban mehetne nyugdíjba. Tekintettel azonban kiskorú gyermekeire és az üzem érdekére is­ to­vább kíván dolgozni. Szeren­csére egészségi állapota lehető­vé teszi ezt számára. Borsfai Károly villamos cso­portvezető 7 fiatalabb munka­társával dolgozik együtt. Őket szintén érinti ez a kormány­­rendelet Bár még nagyon tá­vol vannak a nyugdíjkorhatár­tól, mégis örömmel fogadták azt a lehetőséget, amit majd számukra is biztosít ez a ren­delet. Közülük Borsfai Károly Válaszolni a kérdésekre Az említett tanácskozásokon többen is megfogalmazták az igényt: a közeljövőben az le­gyen az egyik feladata az üze­mi társadalombiztosítási tanács nyugdíjügyi albizottságának, hogy megtárgyalja a nyugdíj­ra jogosulttá váló dolgozókkal az új rendelet adta lehetősé­geket. Várható, hogy a válla­lat ezen üzemeiben többen is élnek a rendelet adta lehető­ségekkel, de lesznek olyanok is, akik üzemi érdekből, vagy családi helyzetükre való tekin­tettel — amennyiben egészsé­gi állapotuk is kielégítő — jo­gosultságuk ellenére 1973-ban, vagy még a következő évek­ben is tovább dolgoznak. A beszélgetésekből levonha­tó az a tapasztalat is, hogy nagyon sok dolgozót érdekel részleteiben, sőt konkréten sa­ját magára vonatkozóan is a rendelet. Az illetékes megyei társadalombiztosítási és szak­­szervezeti szervek már eddig is komoly tájékoztatást adtak, elismerésre méltó felvilágosító munkát végeztek. A tények azonban azt mutatják, hogy a tájékoztató tevékenységet to­vább kell folytatni, és a fel­merülő kérdésekre, problémák­ra megnyugtató, egyértelmű választ kell adniok. M. Januári jutalom Rendkívüli termelési ta­nácskozásokat rendeztek de­cemberben a Tatabányai Szénbányák valamennyi föld alatti és külszíni üzeménél. A szokásos negyedévi tanácsko­zások már korábban lezajlot­tak, s most azért hívták soron kívül megbeszélésre a vállalat több mint 10 000 dolgozóját, hogy értékeljék az éves mun­kát és a szocialista brigádok teljesítményeit. Királdon hidraulikus csilletisztító berendezést készítettek. Az ötletes újítás másutt is sikeresen alkalmazható Az üzemi értékelő bizottsá­gok javaslatai alapján csak­nem 600 brigádnak ítélték oda a szocialista cím bronz, ezüst, vagy arany fokozatát. A leg­több helyen nagy felelősség­gel, alapos mérlegelés után döntöttek. Több brigádot pél­dául azért nem javasoltak a címre, mert nem teljesítették kulturális vállalásaikat, vagy a címhez nem méltó magatar­tást tanúsítottak. Néhány­­üzemben a patronálókat ma­rasztalták el, mert nem telje­sítették megfelelően a brigá­dokkal szemben vállalt köte­lezettségüket. A tanácskozásokon ismer­tették, hogy a népgazdaság igényeihez igazodva az év vé­géig, 2 850 000 tonna szén hagyja el a szénmedence bá­nyáit. Ez 55 000 tonnával több, mint amennyit eredetileg terveztek. A szép teljesít­ményekben vitathatatlanul nagy érdemük van a szo­cialista címért versenyzők­nek. A tanácskozások döntései alapján januárban megjutal­mazzák a szocialista brigádo­kat. öltöző­fürdőt kaptak a répcelakiak Négyszáz személyes öltöző­fürdő és korszerű tmk-műhely műszaki átadása zajlott le a répcelaki szénsavgyárban. Az emlékezetes robbanás után megkezdett, s együttesen 400 millió forintos költséggel meg­valósult nagyszabású rekonst­rukció részeként készültek el. A két új létesítmény a terme­lőmunka két legfontosabb szereplője — a dolgozók és a gépek — magasabb színvonalú ellátását, illetve karbantartá­sét sajlgatják.

Next