Bányamunkás, 1976 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Küldötteink felszólalásai a szakszervezetek XXIII. kongresszusán Szakszervezetünk küldöttei közül a Magyar Szakszervezetek XXIII. kongresszusán négyen kaptak lehetőséget, hogy elmondhassák véleményüket, gondolatukat a szakszervezeti mozgalom tevékenységéről, a dolgozótársaikat foglalkoztató kérdésekről. A felszólalásokat — a lap terjedelmének szűkös volta miatt — röviden adjuk közre: Veszprémi István: Dicsőség a munkának Mi bányászok azt tapasztaltuk, hogy a szakszervezeti mozgalom nagyon sokat tett azért, hogy munkánk elismerése, megbecsülése erkölcsiekben és anyagiakban mindjobban kifejezésre jusson. Nagyra értékeljük szakszervezetünk érdekképviseleti törekvését is, amely — ugyancsak a nehéz, fáradságos fizikai munka elismeréseként — a korkedvezmény korszerűsítésére irányult. Az érintett bányászok erre több éven át vártak és rendezését nagy elismeréssel fogadták. Még sorolhatnám azokat a kisebb-nagyobb eredményeket, amelyeket a szakszervezet gondos, körültekintő munkája nyomán értünk el. Ezt mi bányászok nagyra értékeljük. A munkás ember szemében a tettek bizonyítják leginkább a velünk való törődést, a munkásosztály politikájának érvényre jutását. E sokirányú gondoskodásra — s ezt dicsekvés nélkül mondhatom — mindenkor igyekeztünk tettekkel válaszolni. A magam részéről egyetértek és támogatom a határozati javaslat azon megfogalmazását, amely kimondja: „A szakszervezetek érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységükben az össztársadalmi érdek elsőbbségéből indulnak ki.” Az érdekellentétek feloldása csak ennek alapján lehetséges. Ez így igaz és így helyes. Tudjuk, hogy csak azt lehet elosztani amit megtermeltünk. De igazságosan az érdemek alapján. Ki tesz többet a közösbe. Ehhez kapcsolódóan a következőket szeretném elmondani. Pártunk XI. kongresszusa, a Központi Bizottság legutóbbi ülése és, most Gáspár elvtárs is egy nagyon fontos kérdést hangsúlyozott a jövőbeni előrehaladásunk szempontjából. A tisztességes, becsületes munkát, a takarékosabb, hatékonyabb gazdálkodást. Ezzel a legmesszebbmenőkig egyetértek, de azért hozzátenném: legyen ez mindenki számára egyformán kötelesség, minden dolgozó ember becsületbeli ügye. Enélkül nagyon nehezen fogunk tudni előbbre jutni Ezért szerintem jobb lenne, ha középületeink homlokzatán a Totó-Lottó, az OTP és sok más egyéb reklámozása mellett egyre több ilyen felirat is lenne: Dicsőség a munkának. Ami a munka hatékonyságának növelését illeti, saját házunk tájáról — a bányászatról — beszélve nem valami jók a kilátások. Bár az elmúlt évek során ismereteim szerint Tatabányán, — de a bányászat egészében ,is — növekedett a munka termelékenysége és fejlődött a technikai színvonal is. Ezzel együtt számos intézkedés történt a biztonsági helyzet javítására. Ennek ellenére mégis az a véleményem, hogy nem kellő az előrehaladás. Meg kell mondanom, hogy a lapátfordulót már nem lehet növelni. Egyszerűen azért nem, mert már emberi erővel nem bírjuk. Képletesen szólva, ezzel a technikával a teljesítmény már nem fokozható, és a fiatalok számára sem vonzó. Nincs más út, mint a bányászat műszaki-technikai színvonalának gyorsabb ütemű fejlesztése. A jövő útja csak ez lehet. Nem nagyon értjük, hogy fontos kérdésekben esetenként miért késnek az intézkedések. Tudjuk nem könnyű dönteni, ezt üzemi szinten is tapasztaljuk. De mégis azt mondom, hogy ha lehetséges, legyen ez gyorsabb a jövőben. Ennek felvetését azért is tartottam indokoltnak, mert az elkövetkezendő időben — úgy érzem — nagyon fontos feladatok állnak előttünk. Azok megoldása gyorsabb döntésekkel, nagyobb felelősséggel és csak becsületes munkával valósítható meg. Pálfi István: A káderutánpótlás kérdéseiről A szakszervezetek csak akkor tudják hivatásukat teljesíteni, ha minden felelős poszton — a bizalmiaktól az országos szervekig — olyan emberek dolgoznak, akik jól értik munkájukat és akik felelősségteljesen, lelkiismeretesen ellátják feladatukat. Szeretnek és tudnak is foglalkozni a dolgozók ügyes-bajos gondjaival, problémáival, értik szakmájukat. Szakszervezetünk Központi vezetősége és Elnöksége az elmúlt évek során több alkalmmal foglalkozott a kádermunka helyzetével. Határozatit, állásfoglalásait szakszervezetünk XXI. kongresszusa megerősítette. Az elmúlt évek erőfeszítései — ha lassan is — kezdik megrázni a várt és kívánatos redményt. Tervszerűbb és céladatosabb a funkcióba kenitek felkészítése, iskolára küldése, javult a káderekkel való foglalkozás. A SZOT Központi Iskoláján és a SZMT-k oktatási központaiban minden rendelkezéünkre álló lehetőséget igyekeztünk kihasználni, hogy a cáderek felkészültsége növekedjen. Az iskoláról visszatérk jó véleménnyel vannak az iktatás színvonaláról, az iránuk megnyilvánuló, körültekintő figyelmességről. A tisztégviselők többsége megfelelő áttekintéssel rendelkezik, képes az összefüggések felismerésére. Tevékenységükre a bátor kiállás és a határozottság jellemző. Politikai tényezők saját munkaterületeiken. Mernek iránt és ha szükség van rá, nemet is mondani. Egyre jobban és hatékonyabban érvényesül a testületi vezetés felelőssége a tervezésben, a döntésben, a határozathozatalban, a végrehajtásban és ellenőrzésben. Elmondhatom, hogy a választott testületek, a tisztségviselők politikai bátorságból és életismeretből az elmúlt években jól vizsgáztak. A mindennapi élet igényeinek megfelelően rugalmasabb, hatékonyabb lett a vezető-irányító munka. Az aktivisták, a tisztségviselők, a vezető testületek egyre határozottabban élnek a szakszervezetek számára biztosított jogokkal és hatáskörökkel. Ma már a döntések kollektíván születnek és a végrehajtásért kollektív a felelősség, megtartva bizonyos kérdésekben a személyi felelősséget is. Véleményem szerint, ha valakit dolgozótársaik bizalmiként, vagy valamely testület tagjaként megválasztanak, ez már a kádermunka egy jelentős mozzanata. Ezért egyetértek azzal az indoklással, amit Gál elvtárs az alapszabály módosításával kapcsolatban elmondott. Konkrétan azzal, hogy a bizalmiak jogkörét és hatáskörét helyreállítjuk, véleményüket minden fontos kérdésben kikérjük. Javaslom a kongresszusnak, hogy ezt a módosítást fogadja el. A bizalmiakra úgy kell tekintenünk, mint a káderutánpótlás kiapadhatatlan forrására, nemcsak a mozgalmi munka tekintetében, hanem állami, gazdasági területen is. Erre hívja fel a figyelmünket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról szóló irányelveinek megállapítása is. Idézem: „A munkásképviselet mértékének megfelelő biztosítása szocialista viszonyok között hosszabb távon is alapvető elvi és politikai jellegű kérdés marad.” A szakszervezeti választások előkészítése és végrehajtása során ezen irányelvet figyelembe véve igyekeztünk a kádermunkát úgy végezni, hogy minél több olyan fizikai munkás kerüljön a vezetőtestületekbe megválasztásra, akik bírják dolgozótársaik bizalmát, és képesek méltó módon képviselni érdekeiket, nem feledkezve meg a társadalmi érdekekről. Amikor a kádermunkáról szólunk, sok esetben leszűkítjük a függetlenített apparátusra, vagy éppen vezetőkre. Ez nem szerencsés dolog. Ma még tapasztalható olyan ellenállás, amely a káderek egészséges cseréjére irányul. Márpedig tudomásul kell vennünk — az élet törvénye ez — hogy a ma vezetői mellett fel kell nőniök azoknak, akik folyamatosan át tudják venni a vezetés munkáját és képesek lesznek jobban dolgozni, mint mi Az utóbbi években a bányászati iparágakban számbavettük azokat a fizikai munkásokat, akiket eddigi munkájuk, magatartásuk alapján, a különböző szervek úgy véleményeztek, hogy számításba jöhetnek vezetői utánpótlásként. Ezen a területen azonban még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Az elmúlt két évben a bányászati iparágak területéről 21 főt küldtünk főiskolára, illetve egyetemre. Ismereteim szerint ez a szám az 1976/77-es oktatási évben mintegy 80 főre emelkedik. Ez a szám azt mutatja, hogy a bányászati iparágak területén kedvező folyamat indult el. Szakszervezetünk a jövőben is szorgalmazni fogja, hogy minél több tehetséges munkásfiatal szerezzen főiskolai, egyetemi végzettséget, és kerüljön vezetői beosztásba. Simon Antal: A dolgozók tenniakarására mindig építhetünk A jelentésben és a szóbeli beszámolóban is többször szó esett a szakszervezetek termelést segítő munkájáról és a továbbfejlesztésével kapcsolatos tennivalókról. Ez abból fakad, hogy a szakszervezetek alapvető feladatai közé tartozik. Természetesen ebben a tevékenységben is érvényesül az embercentrikus nézet, az úgynevezett szakszervezeti szemlélet. Ezt nem is tagadjuk. A felmerülő gazdasági, társadalmi problémákat — azonos célok elérése érdekében — a szakszervezeti mozgalomnak sajátosan kell megközelíteni, a megvalósulást elősegítenie, mint másoknak. Egy-két gondolatot említenék meg a termelést segítő, az érdekvédelmi munka összefüggéseiről. Tulajdonképpen a termelést segítő és az érdekvédelmi munka között dialektikus összefüggés van a szocializmust építő társadalmakban. Következésképpen: a termelékenyebb, a gazdaságosabb munka, tágabb értelemben hazánk gazdasági bázisának növelése teremti meg a lehetőséget, a dolgozók igényének, érdekeinek kielégítésére és fordítva. A megelégült, a vágyait teljesülni látó dolgozó még aktívabb, még tudatosabb részesévé válik az építő, a társadalmat formáló munkának. Az összefüggésből az is egyértelműen következik, hogy a szakszervezetek terepelést segítő tevékenysége nagyon fontos, — mondhatnám legfontosabb érdekvédelmi munka. Egyáltalán nem baj, ha egyesek azt mondják, sokat foglalkozunk a gazdasági kérdésekkel, mások viszont, hogy sokat az érdekvédelemmel. A kettő azonos célokért történik, mégis fontos az arányok kialakítása, különösen akkor, ha gazdasági nehézségeink vannak. Ezt példázza a bányaipar is. Igen nehéz éveket élt át és ezekben a gondterhelt időszakokban volt a legnagyobb szükség a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységére. A mi esetünkben a dolgozók érdekeinek messzemenő figyelembe vétele adta meg a lehetőségét, hogy érvényt szereztünk a népgazdasági céloknak és a dolgozókra támaszkodva bizonyítottuk be, hogy van létjogosultsága a magyar bányászatnak. Ebben az időszakban lényegesen többet kellett foglalkozni az egyéni gondokkal és problémákkal, hisz közösen kellett keresni a kivezető utat. Bányászaink ismerték a kialakult gazdasági helyzetet és azt is, hogy mik a feladataik, szinte egyénekre bontva, és ez a bányásztársadalom szoros összefogását eredményezte. Az ismert problémák megoldásában, nehézségek leküzdésében egy dologra kell építenünk, a dolgozók alkotó tenniakarására. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel arra kell törekednünk, hogy népgazdaságunk gondjai és feladatai, valamennyiünk személyes ügyévé váljanak. Az igény napjainkban nemcsak az, hogy a dolgozók két kezükkel legyenek részesei a fejlett szocializmus építésének, hanem eszükkel, találékonyságukkal, alkotókészségükkel, véleményükkel, javaslataikkal is. Ehhez szükséges, hogy a szocialista demokráciát és ezen belül az üzemi demokráciát tovább fejlesszük. Látnunk kell a kölcsönhatást az üzemi demokrácia és a dolgozók tudati fejlődése között. Nyilvánvaló, ha a dolgozók, a kisebb-nagyobb kollektívák aktívan belefolynak termelési egységük irányításába, akkor nézetük, öntudatuk, szemléletük változik, még inkább részeseivé válnak a gazdasági és társadalmi életnek. Sokan, mivel gyakran foglalkozunk a demokratizmus fejlesztésével, divatnak vélik. Ez nem így van. Társadalmi igény és szükséglet. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában nem elég egyesekre építeni, csak a nagy kollektívák, a dolgozók széles rétegeinek bevonásával tudjuk megvalósítani egyre nagyobb és bonyolultabbá váló feladatainkat. Ez viszont társadalmi ügy. Céljaink elérésének nagy erőforrásai a különböző munkamozgalmak, a szocialista munkaverseny, az újító mozgalom. Itt utalnék pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyre, amely méreteiben és eredményeiben túlszárnyalt minden eddigit. A szocialista brigádmozgalom színesebbé, sokrétűbbé, kezdeményezőbbé vált és az új keresés jellemezte. A feladatok és vállalások esetenként túlhaladták a brigád kereteit, a vállalati kötelezettségek megoldására komplex brigádok alakultak, meghonosodott az anyag- és energiatakarékosság. Túlzás nélkül megállapítható, hogy a versenyt szervező és irányító munka előnyösen megváltozott, de még nem merítettük ki azokat a lehetőségeket, amelyek a különböző munkamozgalmakban, köztük a szocialista brigádmozgalomban is rejlik. Az is megalapítható, — és ez nem a socialista brigádok rovására írható — hogy a 30. évforduló után a korábbiakhoz viszonyítva bizonyos visszaesés tapasztalható az aktivitásban. Ennek oka abban keresendő, hogy elmaradt a kellő irányítás, a feladatok ismertetése, a szükséges orientáció a brigádok részére. Gyakran előfordul az is, hogy nem ott hasznosítják a szocialista brigádok lelkes táborát, ahol a legtöbbet tehetnének az üzem, a vállalat, a társadalmi célok megvalósítása érdekében. Ezt köveetően az üzemszervezésről a produktív, improduktív munkáról, a mozgalmi vezetésről, a szabályzókról szólt. Bukó Imre: Javítani kell a munka feltételeit A Borsodi Szénbányák területén a szervezett dolgozók száma csaknem 20 ezer és a nyugdíjas szakszervezeti tagjaink száma is meghaladja az ötezret. Véleményük alapján elmondhatom, hogy az elmúlt négy év össztevékenységével elégedettek. Úgy ítéljük meg, hogy a szakszervezeti vezető testületek jól szolgálták a bérből és fizetésből élők érdekeit. Megítélésünk, hogy szakszervezeti szerveink pártunk politikájának megfelelően szervezik, segítik és irányítják a szervezett dolgozók körében hazánk erősödésének és gazdagodásának folyamatát, járulnak hozzá a proletár internacionalizmus eszméjének elmélyítéséhez. Azt is pozitívan értékeljük, hogy a négy évvel ezelőtt hozott határozatokon túl is néhány vonatkozásban előreléptünk. Ez a fejlődés a bányászatra is vonatkozik, különösen 1970 után pártunk X. kongresszusa állásfoglalásának megfelelően. Ezeket az írásos beszámoló és Gáspár elvtárs szóbeli kiegészítője, valamint a korreferátumok is tükrözték, amelyeket reálisnak tartok. Amiért szót kértem, hogy gondjainkról is beszéljek. Szervezett dolgozóink körében gyakran felvetődik, hogy irányító szerveink a határozatok végrehajtásának akadozása okát az alsóbb szerveknél a munkaterületeken keresik: lent lazult a fegyelem, lent kell többet tenni, lent gyenge a nevelőmunka, lent nem differenciálnak megfelelően és lehetne még sorolni. Van ebben sok igazság. Néhány példával azonban ennekfordítottját is igazolhatom. Amikor pártunk XI. kongresszusának tiszteletére nagy lendülettel beindult a szocialita munkaverseny, szocialista brigádjaink nagy felelősséggel végezték munkájukat, eközben nem egyszer odaálltak elénk és azt mondták, mi az oka, hogy vállalásaik teljesítéséhez a feltételek nem biztosítottak folyamatosan, miért teremtünk olyan helyzetet, hogy a munkaidőt esetenként csak 50 százalékban tudják kihasználni. Mi ezekre általában azt válaszoltuk, hogy azzal kell dolgoznunk, ami van. Vagyis nullára leírt gépekkel, nagyon elhasználódott berendezésekkel. Amikor a feltételek így alakulnak, magunk is előidézzük a munkaidő alatti lazaságot, a fegyelmezetlenség kialakulását. Pedig bányászaink többet akarnak tenni a népgazdaság asztalára a lakosság szénigényének kielégítése céljából. Ezért tehát kormányzati szerveinknek a kormányhatározatban megfogalmazottak realizálását következetesebben és gyorsabban kell érvényesíteni. Nem jó dolog, ha a tervben megfogalmazott gépek, berendezések és alkatrészek késve, vagy egyáltalán nem érkeznek meg, amivel a munka hatékonyságát és tervszerűségét csökkentjük. Nagyon egyetértünk pártunk 1974. decemberi határozatával, amely többek között a takarékosságra külön is felhívja a figyelmet. Ezt mi úgy értelmezzük, hogy ésszerűen kell takarékoskodni, ami viszont a termelés feltételeihez folyamatossághoz szükséges, azt biztosítani kell. E problémát azért is szükségesnek tartom felvetni, mert Gáspár elvtárs szóbeli kiegészítésében is hangsúlyozta, hogy nem túlórákkal, a pihenő és szabadnapok felhasználásával kell feladatainkat teljesíteni. Ennek ellenére mi magunk is, alsóbb szakszervezeti szervek képviselői azt mondjuk, ha kell a szén az országnak egyetértünk a túlórázással, több szabadnap elhasználásával, pedig nem volna szükség mindig erre, ha a törvényes munkaidőt folyamatos munkával lehetne eltölteni- Önmagában a kedvezőbb munkafeltételek is komoly mértékben hozzájárulnak a fegyelmezettebb munkához. E gondok ellenére báttyá** szaink felelősséggel tettek eleget feladataiknak és Miskolc felszabadulásának évfordulójára teljesítettük IV. ötéves tervünket. Egyetértünk Gáspár elvtárssal abban, hogy minden szinten egyforma felelősség legyen. A főhatóságoknak, a szakszervezeti szerveknek, a gazdasági vezetésnek is eleget kell tenni a határozatokból adódó kötelezettségeknek. Szólni kívánok bányásztelepüléseink egészségügyi ellátottságának gondjairól is. Határozatok, rendeletek kötelezően írják elő dolgozóink egészségvédelmével összefüggésben a rendszeres megelőző éves szűrővizsgálatokat, a munkahelyek egészségügyi szempontból történő javi szemléjét. Ennek eleget tenni több helyen nem tudunk, mivel a meglevő orvosi állások egy része betöltetlen, bár rendelő és lakás is állna rendelkezésükre. Dolgozóink ezért gyakran kifogásolják az egészségügyi gondoskodás megfelelő szintű elmaradását. Az Egészségügyi Minisztérium megítélésünk szerint többet tehetne a vidéki települések orvosi ellátottságának megoldásában , a főállású üzemorvosi státuszok betöltésében. Ezt természetesen azzal együtt mondom, hogy részünkről is többet kell tenni területeinken az egészségügyi munka feltételeinek fejlesztésében.