Bányamunkás, 1977 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
A jogsegélyszolgálat két éve Két éve működik a szakszervezeti jogsegélyszolgálat az Oroszlányi Szénbányáknál. Ez idő alatt elismerést szerzett működése minden fórumon, s ami nagyon fontos, a dolgozók igénylik segítségét, s támaszkodnak tanácsaira ügyes bajos dolgaikban. Dr. Szabó József, a jogsegélyszolgálat vezetője így foglalta össze kétéves működésük tapasztalatait: „A dolgozók bizalommal fordulnak hazánk, ami munkánk legnagyobb sikere. Az emberek többsége nem szívesen megy a bírósághoz, járatlan a paragrafusokban, nem kíséri figyelemmel a megjelenő rendeleteket. Így aztán saját ügyeik intézésében tanácstalanok. Ebben segítünk mi. De nem csupán megbeszéljük velük mit lehet tenni dolgaik intézésében, de beadványokat szerkesztünk, eljárunk munkaügyekben, s ha szükséges képviseljük a dolgozót a per esetén, védjük érdekeit. A jogsegélyszolgálat a szakszervezeti érdekvédelmet vállalatunknál minőségileg új alapokra helyezte, megerősítette. Konkrét, gyakorlati kérdésekben állunk nem csupán a szakszervezeti tagok, de minden dolgozó rendelkezésére.” Az Oroszlányi Szénbányák vezetősége és szakszervezti bizottsága megteremtette a tárgyi és személyi feltételét a jogsegélyszolgálat működésének. A városban biztosítottak számára irodát, hogy a dolgozók könnyen igénybe vehessék. Hivatali ideje kapcsolódik a három műszakhoz, délután is megtalálhatja, akinek szüksége van rá. Ezenkívül, azoknál a nagyüzemeknél, ahol sok a vidékről bejáró dolgozó, havonta rendszeresen fogadó napot tartanak. Létrehozták a jogsegélyszolgálati bizottságot is, amelynek tagja a vállalat jogásza, aki így azonnal értesül az olyan panaszokról, amelyekben a szénbányáknak lépni kell. Ezzel lerövidül az ügyek intézése. Működésének első évében, 347 panaszos kereste meg a jogsegélyszolgálatot, közülük csupán 27 volt alkalmazott, a többi, fizikai munkás. A múltév decemberéig 423 volt a tanácsot, segítséget kérő. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat működése nyomán lecsökkent a vállalatnál jelentkező panaszosok száma. Megkérdeztük dr. Szabó Józsefet: mi volt a legjellemzőbb ügyeikre? —■■ Munkaügyi panaszunk volt a legtöbb — válaszolta. — Közülük is kiemelkedik a kártérítési ügyek nagy száma. 1975-ben ötvenkilenc ilyen ügyünk volt 1976- ban negyven. Ezeknek többsége nem újkeletű, régebb idő óta húzódik intézése, vagy a dolgozó volt elégedetlen végső kifejlődésével, így aztán hozzánk fordult jogorvoslatért. Mi mind a két fél véleményét , a vállalatét és a dolgozóét is - megismertük. Elmondhatjuk, hogy a kártérítési ügyeknek csupán harminc százaléka nem intéződött a dolgozó javára. De volt olyan is, amiben a bíróság száz százalékos kártérítést ítélt meg a számára, más ügyekben pedig 60, illetve 80 százalékban állapította meg a vállalat felelősségét. Abban a kisebb részben — ami nem a panaszos javára intéződött el — egyértelműen megállapítható volt a félretájékoztatásunk. A kártérítési ügyekben akadt olyan panaszos is, aki úgy gondolta: a jogsegélyszolgálat úgyis ingyen van, hátha nyerhet valamit. De ez a kevesebb. Az emberek nagy többsége megérti a magyarázatot, s elfogadja, ha nincsen igaza. A munkaügyek egy részét sikerült személyes eljárásunk alapján is rendezni, így gyorsabban ment. A jogsegélyszolgálat polgári ügyeiben 1975-ben a bérbeadó és a bérlő problémája volt a több, 1976- ban ingatlan adásvétele, garázsadó, öröklés, tartási szerződés stb. A családjog a másik nagy területünk. Ebben leginkább a nők kérnek tanácsot. De nem csak gyermektartásdíj ügyében keresik fel a jogsegélyszolgálatot, annak mérséklésére is igénybe veszik segítségét, vagy törlésére. A társadalombiztosítási ügyekben az öregségi nyugdíjmegállapítás, a szolgálati idő öszszeszedése a fő téma. Az Oroszlányi Szénbányák szakszervezeti jogsegélyszolgálatának működését nagy figyelemmel kísérték az iparágban, de másutt is. Sok tapasztalatcserére érkezett vendég megfordult két év alatt a szakszervezeti bizottságnál és dr. Szabó Józsefnél, aki készséggel állt mindenki rendelkezésére. A Szakszervezetek Komárom megyei Tanácsa szervezte stb.-titkári továbbképző tanfolyamon is előadásokat tartott a jogsegélyszolgálati munkáról, magyarázta lényegét, hogy megismertesse. 1977- ben tovább színesedik Oroszlányban a jogsegélyszolgálati munka. Együttműködési szerződést kötnek a városi tanáccsal. Kovács Klára A régi bányászkolóniák hosszú párhuzamos szalagban futottak földszinti lakásaikkal, amelyekben egyszerre több nemzedék is élt együtt. Utolsó maradványaik még mindig láthatók egy-egy bányásztelepülésen, így a Mecsekben a pécsbányai, szabolcsi, meszesi városrészekben, de Pécsen kívül megtalálhatók Komlón és Mázaszászvárott is, nem kis gondot okozva a helyi tanácsoknak, és még több mérget a bennük lakóknak. Igaz, a kolóniák lakásait nagyrészt komfortosították, ám még mindig messze elmaradnak a mai emberi igényektől. Az ötvenes években egy új lakótelepi forma indult hódító útjára: Komló, Meszes ma is ezen időszaknak köszönheti jelenlegi képét. Ám ahogy múltak az évek, újabb házak, újabb utcák nőttek ki a földből és megindult a modern népvándorlás a jobb, a többet nyújtó lakásokba.Uránváros, Kodály Zoltán úti, Szegfű utcai telep után, immár egy kolóniára való bányász lakik Pécs legújabb városrészében Lvov-Kertvárosban is. Ugyanis e városrészben kaptak először lakást az V. ötéves tervre előirányzott 10 ezer bányászlakásból a pécsi szénbányászok 1070 lakást tam volna, hogy ily hamar saját fedél lesz a fejünk fölött. Ezt ne képletessen tessék érteni, ugyanis mi előtte innen alig egy kiáltásnyira laktunk a régi kertvárosban albérletben nyolcszáz forintért. Csakhogy az albérletben a múlt télen az is megtörtént velünk, hogy ránkszakadt a tető. Feleségem és az egyik gyerek súlyosan megsérült. Nem beszélve arról, hogy azt a lakást képtelenség volt befűteni, szabadon járt át rajta a szél, így a bérleti díjon, fű- Bányászok összkomfortban túl, világítás után még az orvosi költségek is sújtottak bennünket. Igaz, itt is előfordul, hogy néha hidegebb van, de új épületben, amíg a nyílászáró szerkezetek ki nem száradnak ezzel számolni kell — egészíti ki a feleség. — Aki soha nem lakott kicsi gyerekekkel egy hideg, zsúfolt, kisméretű lakásban az el sem tudja képzelni, mit jelent számunkra ez a lakás. Állandó meleg, állandó hideg és meleg víz, s mindössze havi 380 forint törlesztés, no persze ez a többi költséggel együtt fölmegy ezerre is. De hát valamit valamiért. — És hol töltik a karácsonyt és szilvesztert? Sértődötten néznek rám. —• Hol? Hát hol tartanánk, ha nem végre a saját lakásunkban... — mondják, aki régebben volt már bányász, ám később mégis visszament a berkesdi termelőszövetkezetbe éppen távol van. A legidősebb gyereknek keres hirdetés útján olajkályhát előbbi lakóhelyén. Így feleségével beszélgetünk. — Mikor került férje a vasasi bányához? — Férjem már régebben is bányász volt, csak hát faluról kellett eljárnia, így 1973- ban hazajött dolgozni, ugyanis ott helyben dolgoztam én is a tsz-ben. Aztán, hogy megjelent az újságokban, rádióban a hír, hogy egyéves bányabeli munka után lakást kapnak a családos bányászok, férjem 1975 márciusában ismét jelentkezett munkára Vasason. Jómagam gyesen vagyok, így aztán nagyon megörültünk a lakásnak. A lakásban a szülőkön kívül három gyerek van, Attila és Viktória a vasárnap délelőtti gyermekműsort nézi a tévében? — Vannak már pajtásaitok az új lakóhelyeteken? Helyettük édesanyjuk válaszol. — Még nagyon nagy a forgalom itt a környéken, hisz még csak most épül előttünk az óvoda és iskola. No, és itt van néhány méterre a buszvégállomás is. Egyelőre, míg meg nem szokják a várost nem nagyon szívesen engedem le őket felügyelet nélkül. — És hol töltik a karácsonyt és szilvesztert? — Csakis Itthon, hiszen még soha nem volt ilyen kellemes otthonunk, inkább majd hozzánk jönnek a rokonok. Már eddig is sokan voltak, s kicsit irigyelték is. No, persze örültek neki ők is. Elvárjuk őket az ünnepekre is. Csupán egyetlen dolog ami sajnálkozást váltott ki mindkét családnál, s az azóta a Kertvárosba költözötteknél is kivétel nélkül, hogy a lakóhely nagyon messze van a munkahelytől, és nagyon nehezen megközelíthető. Ám Pécs-tányaüzem és Vasasbánya vezetői a Volán Vállalattal együtt ígéretet tettek, hogy 1977. januárjától közvetlen járatokat indítanak Lvov-Kertvárosból a két bányaüzembe. Kapa László CZAKÓ LAJOS Anikó utca 18. számú lépcsőház IV. emeletének lakásaiból észak felől a Mecsek karéja, míg délről a vadregényesen megbúvó Malom-völgy látszik. Künn, pilinkézni kezd a hó, míg benn a szobában, a jó meleget adó radiátor mellett nyári öltözékben hancúroznak a gyerekek, Zsolti és Idikó. A családfő éppen ekkor érkezik haza a szombat éjszakai műszakról, ám szívesen áll rendelkezésünkre egy nyilatkozat erejéig. — Alig másfél éve dolgozom csillésként a vasasi bányában Előtte az építőknél voltam. Igaz, hogy a lakás volt a legvonzóbb, ami a bányába vitt, ám mégsem gondol Őszintén, nyíltan szólni Szakszervezetünk elnökségének 1976. december 21-i határozatának megfelelően, 1977. első negyedévében a bizalmiak és a vezető testületek egyik legfontosabb feladata az 1976. évi munka értékelése. Beszámolás arról, hogyan feleltek meg a tagság elvárásainak, miként valósították meg a maguk elé tűzött célokat, mely területeken kell a munkát hatékonyabbá tenni. Az elmúlt évi tevékenységről szóló beszámolók jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy a választások után először adunk számot a Magyar Szakszervezetek XXIII., szakszervezetünk XXI. kongreszszusán és a küldöttértekezleteken, valamint a taggyűléseken hozott határozatok időarányos teljesítéséről. Az előző évben megtartott beszámolók azt igazolták, hogy a vezető testületek és a bizalmiak nagy többsége nagy felelősséggel készült fel kötelezettségére. Élénk érdeklődés volt tapasztalható a tagság részéről is, amit a választási munka végrehajtása tartalmilag is gazdagított. A választási taggyűlések és küldöttértekezletek jól sikerült beszámolói és vitái igényessé tették a tagságot. E várakozásnak ez év tavaszán is meg kell felelnünk. A beszámolással kapcsolatos feladatokat már többször és átfogó módon megvitattuk, ezért, csak utalnánk azokra a megállapításokra, melyeket a beszámolások tapasztalataiból összegeztek a testületek. A beszámolók a vezető testületek és a bizalmiak által végzett munkát tartalmazzák. Lehetőleg kerüljük a termeléssel összefüggő, számszerű adatok felsorolását. Ez azért sem indokolt, mert a beszámolás előtt ezt elvégzik a műszaki konferenciák és termelési tanácskozások. Természetesen a vezető testületeknek és bizalmiaknak legyen meg az álláspontjuk és véleményük a munkával és az üzemi élettel összefüggésben — de ezek a szakszervezeti mozgalom oldaláról megfogalmazott álláspontok legyenek. Általában nem jellemző, de még előfordul, hogy a beszámolók egyik-másik részterületet túlzottan tárgyalják, míg más fontos területeket csak érintenek. Az általánosítás is kísérő jelensége esetenként a beszámolóknak. Jelentkezik és nem lenne célszerű nem beszélni róla, hogy az egyes konkrét célok megvalósítása nem egyforma hatékonyságú. Azzal, hogy ha megoldatlan problémáról nem szól a beszámoló, vagy megkerüli azt, még nem lesz megoldott. A tagság többre becsüli a nyílt, kendőzetlen és őszinte hangot, mint a kozmetikázást és a hibák elkenését, annál is inkább, mert a tények makacs dolgok és megkerülésük nem szerencsés. Javasoljuk, hogy az 1976-ról áthúzódó problémákról és azok megoldási lehetőségéről őszinte nyíltsággal szóljanak a tagság előtt A Magyar Szakszervezetek XXIII és szakszervezetünk XXI. kongresszusa, valamint a helyi küldöttértekezletek és taggyűlések határozatai sok új vonással gazdagították napi munkánkat, meggyőződésünket, hogy a végzett munka valós bemutatása a tagság elismerő véleményével találkozik. Az 1977. évi feladatok kapcsán szóltunk: az üzemi és vállalati ötéves tervekkel kapcsolatos tevékenységekről, a versenymozgalmakról, a brigádokról, a kollektív szerződések végrehajtásáról, szociálpolitikáról, a szakszervezeti nevelőmunka területén elért eredményekről és a szervezeti élet fejlődéséről. Ezáltal a beszámolók következetesen visszatükrözhetik az éves programterveket. Mindenütt, ahonnan a legutóbbi választás óta más munkahelyre kerültek választott tisztségviselők, a testületeket — most — ki kell egészíteni. Készüljön minden szinten a vezető testület olyan felelősséggel a beszámolási kötelezettség teljesítésére, hogy valóban lehetőséget teremtsen a tagság számára a végzett munka értékeléséhez, a feladatok meghatározásához. A beszámolás adjon újabb lendületet a határozatok végrehajtásához, az 1977. évi feladataink sokoldalú kimunkálásához és végrehajtásához. Orosz József VÉGHELYI LÁSZLÓ Ugyanazon épületben és lépcsőházbátt, csupán egy emelettel lejjebb lakik Véghelyi László családjával, akik szintén az 1976-os bányásznapon kaptak két szoba összkomfortos lakást A 34 éves családfő, Városnézés Újszerű kezdeményezéssel segíti a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ságvári Művelődési Háza a szocialista brigádok művelődését. Az üzemekben — Pécs történelme, fejlődése, nevezetességei stb. témakörökben — vetélkedőt hirdettek meg a brigádok részére. A művelődési ház a témához kapcsolódó színes diasorozat vetítésével, városnéző autóbusszal és idegenvezetővel segíti a résztvevők eredményes felkészülését. A brigád megbízásából — Szeretem munkatársaimat, a rendet, a fegyelmet, a biztonságos munkavégzés híve vagyok, ezért lettem munkavédelmi őr — mondja Vágner Antal, az Országos Érc- és Ásványbányák Őrkúti Mangánérc Műve dolgozója. — A munkavédelmi-őr mozgalom létrehozásától kezdve többször megbízott már munkavédelmi feladatokkal az a szocialista brigád, amelyben dolgozom. Ugyanis a mi üzemünkben a szocialista brigádok — megítélésük szerint — a legrátermetebb társukat bízzák meg a munkavédelmi-őri teendőkkel. Az én munkabeosztásom olyan — bányaüzemi villanyszerelő —, hogy nem egy munkahelyhez kötött. Szükség szerint a bányaüzem valamennyi föld alatti munkahelyére eljutok, így módomban áll a baleseti veszélyforrásokat észrevenni és feltárni. Amennyiben felszámolására lehetőségem nyílik, úgy azt azonnal megszüntetem, ha nem, akkor az illetékes személynek felhívom a figyelmét és kérem sürgős intézkedését. Ez az esetek többségében meg is történik. Ha szóbeli figyelmeztetésemre intézkedés nem vagy későn történik, akkor szoktam bejegyzést tenni a rendelkezésemre álló munkavédelmiőr-naplóba. Úgy tudom, hogy többi őrtársam is így jár el. A szakszervezeti bizottság már többször kért bennünket, hogy minden hiányosságot, problémát írjunk be az őrnaplóba. Úgy érzem, ha a vezetők a szóbeli figyelmeztetésre intézkednek a veszélyforrás felszámolására, akkor nem szükséges azt a naplóba beírni. Az üzem gazdasági és társadalmi vezetése rendszeresen — negyedévenként — értékeli a munkavédelmi őrök, így az én tevékenységemet is. Ez alkalommal ismertetik velünk az üzem baleseti helyzetét, a havi szemlék során feltárt hiányosságokat és kérik azok megszüntetéséhez közreműködésünket. Az üzem vezetősége a szakszervezeti bizottság javaslatára évenként 10—15 jól dolgozó munkavédelmi őrt jutalmazásban is részesít. A jutalmazottak között voltam már többször én is. Elmondhatom, hogy a munkavédelmi őr mozgalomban lelkiismeretesen dolgozóknak is köszönhető, hogy üzemünkben a baleseti helyzet évről évre sokat javult és javul. Amíg 1971—75 között gyakorisági mutatónk éves átlagban 18,14, súlyossági mutatónk 24,66 volt, addig 1976 I—XI. hónapjában a gyakorisági mutató 11,44 és ami még ennél is örvendetesebb, súlyossági mutatónk 9,78, vagyis a megtörtént balesetek sem súlyosak. Halálos balesetünk már évek óta nincs. Megítélésem szerint, ez az eredmény az egész üzemi kollektíva, a vezetők és vezetettek öszszefogásának eredménye. Sok hasznos tapasztalatot szerezhet az, aki felkeresi az Űrkúti Mangánérc Műveket, és arról érdeklődik, milyen a munkások testi épségének, egészségének védelme. Nemcsak Vágner Antal, de többi őrtársa is „nyitva” tartja a szemét, és amikor kell, akkor okosan érvelő, meggyőző szóval munkatársait is óvja a veszélyektől. Csak helyeselni lehet azt a kezdeményezést, hogy ennél a műnél a szocialista brigádok saját tagjaik közül adnak megbízást e nem könnyű és népszerű, de annál nemesebb feladat ellátására. Meggyőződhettünk arról, hogy e megbízatással jelentősen növekedett az őrök rangja, tekintélye. Érthető! Hiszen, társadalmi bázisuk maga a szocialista brigád. S temészetesen megnyilvánul más is: azoknak az elismerése, akiknek az érdekében eljárnak, szóvátesznek, figyelmeztetnek. Mindehhez idekívánkozik. Vágner Antalt a mű gazdasági, műszaki, társadalmi vezető szervei, munkája elismeréseként munkavédelmi felügyelői tisztséggel bízták meg. Frausch Sándor