Bányamunkás, 1977 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

A jogsegélyszolgálat két éve Két éve működik a szakszerve­zeti jogsegélyszolgálat az Orosz­lányi Szénbányáknál. Ez idő alatt elismerést szerzett működése minden fórumon, s ami nagyon fontos, a dolgozók igénylik segít­ségét, s támaszkodnak tanácsaira ügyes bajos dolgaikban. Dr. Sza­bó József, a jogsegélyszolgálat vezetője így foglalta össze két­éves működésük tapasztalatait: „A dolgozók bizalommal for­dulnak hazánk, ami munkánk legnagyobb sikere. Az emberek többsége nem szívesen megy a bírósághoz, járatlan a paragrafu­sokban, nem kíséri figyelemmel a megjelenő rendeleteket. Így az­tán saját ügyeik intézésében ta­nácstalanok. Ebben segítünk mi. De nem csupán megbeszéljük ve­lük mit lehet tenni dolgaik inté­zésében, de beadványokat szer­kesztünk, eljárunk munkaügyek­ben, s ha szükséges képviseljük a dolgozót a per esetén, védjük érdekeit. A jogsegélyszolgálat a szakszervezeti érdekvédelmet vál­lalatunknál minőségileg új ala­pokra helyezte, megerősítette. Konkrét, gyakorlati kérdésekben állunk nem csupán a szakszer­vezeti tagok, de minden dolgozó rendelkezésére.” Az Oroszlányi Szénbányák ve­zetősége és szakszervezti bizott­sága megteremtette a tárgyi és személyi feltételét a jogsegély­­szolgálat működésének. A város­ban biztosítottak számára irodát, hogy a dolgozók könnyen igénybe vehessék. Hivatali ideje kapcso­lódik a három műszakhoz, dél­után is megtalálhatja, akinek szüksége van rá. Ezenkívül, azok­nál a nagyüzemeknél, ahol sok a vidékről bejáró dolgozó, havon­ta rendszeresen fogadó napot tar­tanak. Létrehozták a jogsegély­szolgálati bizottságot is, amelynek tagja a vállalat jogásza, aki így azonnal értesül az olyan pana­szokról, amelyekben a szénbá­nyáknak lépni kell. Ezzel lerövi­dül az ügyek intézése. Működésének első évében, 347 panaszos kereste meg a jogse­gélyszolgálatot, közülük csupán 27 volt alkalmazott, a többi, fizi­kai munkás. A múlt­­év­ decembe­réig 423 volt a tanácsot, segítséget kérő. A szakszervezeti jogsegély­szolgálat működése nyomán le­csökkent a vállalatnál jelentke­ző panaszosok száma. Megkérdeztük dr. Szabó Józse­fet: mi volt a legjellemzőbb ügyeikre? —■■ Munkaügyi panaszunk volt a legtöbb — válaszolta. — Közü­lük is kiemelkedik a kártérítési ügyek nagy száma. 1975-ben öt­venkilenc ilyen ügyünk volt 1976- ban negyven. Ezeknek többsége n­em újkeletű, régebb idő óta hú­zódik intézése, vagy a dolgozó volt elégedetlen végső kifejlődésével, így aztán hozzánk fordult jogor­voslatért. Mi mind a két fél véle­ményét , a vállalatét és a dolgo­zóét is - megismertük. Elmondhat­juk, hogy a kártérítési ügyeknek csupán harminc százaléka nem intéződött a dolgozó javára. De volt olyan is, amiben a bíróság száz százalékos kártérítést ítélt meg a számára, más ügyekben pedig 60, illetve 80 százalékban állapította meg a vállalat felelős­ségét. Abban a kisebb részben — ami nem a panaszos javára inté­ződött el — egyértelműen megál­lapítható volt a félretájékozta­tásunk. A kártérítési ügyekben akadt olyan panaszos is, aki úgy gondolta: a jogsegélyszolgálat úgyis ingyen van, hátha nyerhet valamit. De ez a kevesebb. Az emberek nagy többsége megérti a magyarázatot, s elfogadja, ha nincsen igaza. A munkaügyek egy részét sikerült személyes el­járásunk alapján is rendezni, így gyorsabban ment. A jogsegélyszolgálat polgári ügyeiben 1975-ben a bérbeadó és a bérlő problémája volt a több, 1976- ban ingatlan adásvétele, ga­rázsadó, öröklés, tartási szerződés stb. A családjog a másik nagy területünk. Ebben leginkább a nők kérnek tanácsot. De nem csak gyermektartásdíj ügyében keresik fel a jogsegélyszolgála­tot, annak mérséklésére is igény­be veszik segítségét, vagy törlé­sére. A társadalombiztosítási ügyekben az öregségi nyugdíj­­megállapítás, a szolgálati idő ösz­­szeszedése a fő téma. Az Oroszlányi Szénbányák szak­­szervezeti jogsegélyszol­gálatá­nak működését nagy figyelemmel kísérték az iparágban, de másutt is. Sok tapasztalatcserére érkezett vendég megfordult két év alatt a szakszervezeti bizottságnál és dr. Szabó Józsefnél, aki készséggel állt mindenki rendelkezésére. A Szakszervezetek Komárom me­gyei Tanácsa szervezte stb.-titká­­ri továbbképző tanfolyamon is előadásokat tartott a jogsegély­­szolgálati munkáról, magyarázta lényegét, hogy megismertesse. 1977- ben tovább színesedik Orosz­lányban a jogsegélyszolgálati munka. Együtt­működési szerző­dést kötnek a városi tanáccsal. Kovács Klára A régi bányászkolóniák hosszú párhuza­mos szalagban futottak földszinti lakásaik­kal, amelyekben egyszerre több nemzedék is élt együtt. Utolsó maradványaik még mindig láthatók egy-egy bányásztelepülé­sen, így a Mecsekben a pécsbányai, sza­bolcsi, meszesi városrészekben, de Pécsen kívül megtalálhatók Komlón és Mázaszász­­várott is, nem kis gondot okozva a helyi tanácsoknak, és még több mérget a ben­nük lakóknak. Igaz, a kolóniák lakásait nagyrészt komfortosították, ám még min­dig messze elmaradnak a mai emberi igé­nyektől. Az ötvenes években egy új lakótelepi forma indult hódító útjára: Komló, Meszes ma is ezen időszaknak köszönheti jelenle­gi képét. Ám ahogy múltak az évek, újabb házak, újabb utcák nőttek ki a földből és megindult a modern népvándorlás a jobb, a többet nyújtó lakásokba.­Uránváros, Ko­dály Zoltán úti, Szegfű utcai telep után, immár egy kolóniára való bányász lakik Pécs legújabb városrészében Lvov-Kert­­városban is. Ugyanis e városrészben kaptak először lakást az V. ötéves tervre előirányzott 10 ezer bányászlakásból a pécsi szénbányá­szok 1070 lakást tam volna, hogy ily hamar saját fedél lesz a fejünk fölött. Ezt ne képletessen tessék érteni, ugyanis mi előtte innen alig egy kiáltásnyira laktunk a régi kertvárosban albérletben nyolcszáz forintért. Csakhogy az albérletben a múlt télen az is megtör­tént velünk, hogy ránkszakadt a tető. Fe­leségem és az egyik gyerek súlyosan meg­sérült. Nem beszélve arról, hogy azt a la­kást képtelenség volt befűteni, szabadon járt át rajta a szél, így a bérleti díjon, fű- Bányászok összkomfortban túl, világítás után még az orvosi költségek is sújtottak bennünket.­­ Igaz, itt is előfordul, hogy néha hide­gebb van, de új épületben, amíg a nyílás­záró szerkezetek ki nem száradnak ezzel számolni kell — egészíti ki a feleség. — Aki soha nem lakott kicsi gyerekekkel egy hideg, zsúfolt, kisméretű lakásban az el sem tudja képzelni, mit jelent számunk­ra ez a lakás. Állandó meleg, állandó hi­deg és meleg víz, s mindössze havi 380 fo­rint törlesztés, no persze ez a többi költ­séggel együtt fölmegy ezerre is. De hát va­lamit valamiért. — És hol töltik a karácsonyt és szilvesz­tert? Sértődötten néznek rám. —• Hol? Hát hol tartanánk, ha nem vég­re a saját lakásunkban... — mondják, aki régebben volt már bányász, ám később mégis vissza­ment a berkesdi termelőszö­vetkezetbe éppen távol van. A legidősebb gyereknek keres hirdetés útján olajkály­hát előbbi lakóhelyén. Így feleségével be­szélgetünk. — Mikor került férje a vasasi bányához? — Férjem már régebben is bányász volt, csak hát faluról kellett eljárnia, így 1973- ban hazajött dolgozni, ugyanis ott helyben dolgoztam én is a tsz-ben. Aztán, hogy meg­jelent az újságokban, rádióban a hír, hogy egyéves bányabeli munka után lakást kap­nak a családos bányászok, férjem 1975 márciusában ismét jelentkezett munkára Vasason. Jómagam gyesen vagyok, így az­tán nagyon megörültünk a lakásnak. A lakásban a szülőkön kívül három gye­rek van, Attila és Viktória a vasárnap délelőtti gyermekműsort nézi a tévében? — Vannak már pajtásaitok az új lakóhe­lyeteken? Helyettük édesanyjuk válaszol. — Még nagyon nagy a forgalom itt a kör­nyéken, hisz még csak most épül előttünk az óvoda és iskola. No, és itt van néhány méterre a buszvégállomás is. Egyelőre, míg meg nem szokják a várost nem nagyon szívesen engedem le őket felügyelet nél­kül. — És hol töltik a karácsonyt és szilvesz­tert? — Csakis Itthon, hiszen még soha nem volt ilyen kellemes otthonunk, inkább majd hozzánk jönnek a rokonok. Már eddig is sokan voltak, s kicsit irigyelték is. No, persze örültek neki ők is. Elvárjuk őket az ünnepekre is. Csupán egyetlen dolog ami sajnálkozást váltott ki mindkét családnál, s az azóta a Kertvárosba költözötteknél is kivétel nél­kül, hogy a lakóhely nagyon messze van a munkahelytől, és na­gyon nehezen megkö­zelíthető. Ám Pécs-t­ányaü­zem és Vasas­bánya vezetői a Volán Vállalattal együtt ígéretet tettek, hogy 1977. januárjától köz­vetlen járatokat indítanak Lvov-Kertvá­­rosból a két bányaüzembe. Kapa László CZAKÓ LAJOS Anikó utca 18. számú lépcsőház IV. eme­letének lakásaiból észak felől a Mecsek karéja, míg délről a vadregényesen meg­búvó Malom-völgy látszik. Künn, pilinkéz­­ni kezd a hó, míg benn a szobában, a jó meleget adó radiátor mellett nyári öltö­zékben hancúroznak a gyerekek, Zsolti és Idikó. A családfő éppen ekkor érkezik haza a szombat éjszakai műszakról, ám szívesen áll rendelkezésünkre egy nyilat­kozat erejéig. — Alig másfél éve dolgozom csillésként a vasasi bányában Előtte az építőknél vol­tam. Igaz, hogy a lakás volt a legvonzóbb, ami a bányába vitt, ám mégsem gondol­ Őszintén, nyíltan szólni Szakszervezetünk elnökségének 1976. december 21-i határozatának megfelelően, 1977. első negyedévé­ben a bizalmiak és a vezető tes­tületek egyik legfontosabb felada­ta az 1976. évi munka értékelése. Beszámolás arról, hogyan feleltek meg a tagság elvárásainak, mi­ként valósították meg a maguk elé tűzött célokat, mely területeken kell a munkát hatékonyabbá tenni. Az elmúlt évi tevékenységről szóló beszámolók jelentőségét alá­húzza az a tény, hogy a választá­sok után először adunk számot a Magyar Szakszervezetek XXIII., szakszervezetünk XXI. kongresz­­szusán és a küldöttértekezleteken, valamint a taggyűléseken hozott határozatok időarányos teljesíté­séről. Az előző évben megtartott be­számolók azt igazolták, hogy a vezető testületek és a bizalmiak nagy többsége nagy felelősséggel készült fel kötelezettségére. Élénk érdeklődés volt tapasztalható a tagság részéről is, amit a válasz­tási munka végrehajtása tartalmi­lag is gazdagított. A választási taggyűlések és kül­döttértekezletek jól sikerült be­számolói és vitái igényessé tették a tagságot. E várakozásnak ez év tavaszán is meg kell felelnünk. A beszámolással kapcsolatos feladatokat már többször és át­fogó módon megvitattuk, ezért, csak utalnánk azokra a megálla­pításokra, melyeket a beszámolá­sok tapasztalataiból összegeztek a testületek. A beszámolók a vezető testüle­tek és a bizalmiak által végzett munkát tartalmazzák. Lehetőleg kerüljük a termeléssel összefüggő, számszerű adatok felsorolását. Ez azért sem indokolt, mert a beszá­molás előtt ezt elvégzik a mű­szaki konferenciák és termelési tanácskozások. Természetesen a vezető testületeknek és bizalmiak­nak legyen meg az álláspontjuk és véleményük a munkával és az üzemi élettel összefüggésben — de ezek a szakszervezeti mozga­lom oldaláról megfogalmazott ál­láspontok legyenek. Általában nem jellemző, de még előfordul, hogy a beszámolók egyik-másik részterületet túlzot­tan tárgyalják, míg más fontos területeket csak érintenek. Az ál­talánosítás is kísérő jelensége ese­tenként a beszámolóknak. Jelent­kezik és nem lenne célszerű nem beszélni róla, hogy az egyes konk­rét célok megvalósítása nem egy­forma hatékonyságú. Azzal, hogy ha megoldatlan problémáról nem szól a beszámoló, vagy megkerüli azt, még nem lesz megoldott. A tagság többre becsüli a nyílt, ken­dőzetlen és őszinte hangot, mint a kozmetikázást és a hibák elkené­­sét, annál is inkább, mert a té­nyek makacs dolgok és megkerü­lésük nem szerencsés. Javasoljuk, hogy az 1976-ról áthúzódó problé­mákról és azok megoldási lehető­ségéről őszinte nyíltsággal szólja­nak a tagság előtt A Magyar Szakszervezetek XXIII és szakszervezetünk XXI. kongresszusa, valamint a helyi küldöttértekezletek és taggyűlések határozatai sok új vonással gazda­gították napi munkánkat, meg­győződésünket, hogy a végzett munka valós bemutatása a tagság elismerő véleményével találkozik. Az 1977. évi feladatok kapcsán szóltunk: az üzemi és vállalati öt­éves tervekkel kapcsolatos tevé­kenységekről, a versenymozgal­makról, a brigádokról, a kollek­tív szerződések végrehajtásáról, szociálpolitikáról, a szakszervezeti nevelőmunka területén elért ered­ményekről és a szervezeti élet fej­lődéséről. Ezáltal a beszámolók következetesen visszatükrözhetik az éves programterveket. Minde­nütt, ahonnan a legutóbbi válasz­tás óta más munkahelyre kerül­tek választott tisztségviselők, a testületeket — most — ki kell egészíteni. Készüljön minden szinten a ve­zető testület olyan felelősséggel a beszámolási kötelezettség teljesí­tésére, hogy valóban lehetőséget teremtsen a tagság számára a vég­zett munka értékeléséhez, a fel­adatok meghatározásához. A beszámolás adjon újabb len­dületet a határozatok végrehajtá­sához, az 1977. évi feladataink sokoldalú kimunkálásához és vég­rehajtásához. Orosz József VÉGHELYI LÁSZLÓ Ugyanazon épületben és lépcsőházbátt, csupán egy emelettel lejjebb lakik Véghe­lyi László családjával, akik szintén az 1976-os bányásznapon kaptak két szoba összkomfortos lakást A 34 éves családfő, Városnézés Újszerű kezdeményezéssel se­gíti a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ságvári Művelődési Há­za a szocialista brigádok műve­lődését. Az üzemekben — Pécs történelme, fejlődése, nevezetes­ségei stb. témakörökben — ve­télkedőt hirdettek meg a brigádok részére. A művelődési ház a té­mához kapcsolódó színes diaso­rozat vetítésével, városnéző autóbusszal és idegenvezetővel se­gíti a résztvevők eredményes fel­készülését. A brigád megbízásából — Szeretem munkatársaimat, a rendet, a fegyelmet, a bizton­ságos munkavégzés híve vagyok, ezért lettem munkavédelmi­ őr — mondja Vágner Antal, az Orszá­gos Érc- és Ásványbányák Őrkú­­ti Mangánérc Műve dolgozója. — A munkavédelmi-őr mozga­lom létrehozásától kezdve több­ször megbízott már munkavédel­mi feladatokkal az a szocialista brigád, amelyben dolgozom. Ugyanis a mi üzemünkben a szo­cialista brigádok — megítélésük szerint — a legrátermetebb tár­sukat bízzák meg a munkavédel­­mi-őri teendőkkel. Az én munka­­beosztásom olyan — bányaüzemi villanyszerelő —, hogy nem egy munkahelyhez kötött. Szükség szerint a bányaüzem valamennyi föld alatti munkahelyére eljutok, így módomban áll a baleseti ve­szélyforrásokat észrevenni és fel­tárni. Amennyiben felszámolásá­ra lehetőségem nyílik, úgy azt azonnal megszüntetem, ha nem, akkor az illetékes személynek fel­hívom a figyelmét és kérem sürgős intézkedését. Ez az esetek többsé­gében meg is történik. Ha szóbeli figyelmeztetésemre intézkedés nem vagy későn történik, akkor szoktam bejegyzést tenni a ren­delkezésemre álló munkavédelmi­­őr-naplóba. Úgy tudom, hogy töb­bi őrtársam is így jár el. A szak­­szervezeti bizottság már többször kért bennünket, hogy minden hiányosságot, problémát írjunk be az őr­naplóba. Úgy érzem, ha a vezetők a szóbeli figyelmezte­tésre intézkednek a veszélyforrás felszámolására, akkor nem szük­séges azt a naplóba beírni. Az üzem gazdasági és társadalmi ve­zetése rendszeresen — negyed­évenként — értékeli a munkavé­delmi őrök, így az én tevékeny­ségemet is. Ez alkalommal ismer­tetik velünk az üzem baleseti helyzetét, a havi szemlék során feltárt hiányosságokat és kérik azok megszüntetéséhez közremű­ködésünket. Az üzem vezetősége a szakszervezeti bizottság javas­latára évenként 10—15 jól dol­gozó munkavédelmi őrt jutalma­zásban is részesít. A jutalmazot­­tak között voltam már többször én is.­­ Elmondhatom, hogy a mun­kavédelmi­ őr mozgalomban lelki­­ismeretesen dolgozóknak is kö­szönhető, hogy üzemünkben a baleseti helyzet évről évre sokat javult és javul. Amíg 1971—75 között gyakori­sági mutatónk éves átlagban 18,14, súlyossági mutatónk 24,66 volt, addig 1976 I—XI. hónapjá­ban a gyakorisági mutató 11,44 és ami még ennél is örvendete­­sebb, súlyossági mutatónk 9,78, vagyis a megtörtént balesetek sem súlyosak. Halálos balese­tünk már évek óta nincs.­­ Megítélésem szerint, ez az eredmény az egész üzemi kollek­tíva, a vezetők és vezetettek ösz­­szefogásának eredménye. Sok hasznos tapasztalatot sze­rezhet az, aki felkeresi az Űrkúti Mangánérc Műveket, és arról ér­deklődik, milyen a munkások testi épségének, egészségének vé­delme. Nemcsak Vágner Antal, de többi őrtársa is „nyitva” tart­ja a szemét, és amikor kell, ak­kor okosan érvelő, meggyőző szóval munkatársait is óvja a ve­szélyektől. Csak helyeselni lehet azt a kez­deményezést, hogy ennél a műnél a szocialista brigádok saját tag­jaik közül adnak megbízást e nem könnyű és népszerű, de an­nál nemesebb feladat ellátására. Meggyőződhettünk arról, hogy e megbízatással jelentősen növeke­dett az őrök rangja, tekintélye. Érthető! Hiszen, társadalmi bázi­suk maga a szocialista brigád. S temészetesen megnyilvánul más is: azoknak az elismerése, akik­nek az érdekében eljárnak, szó­­vátesznek, figyelmeztetnek. Mindehhez idekívánkozik. Vág­ner Antalt a mű gazdasági, mű­szaki, társadalmi vezető szervei, munkája elismeréseként munka­­védelmi felügyelői tisztséggel bíz­ták meg. Frausch Sándor

Next