Bányamunkás, 1978 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Folytatás az 1-ső oldalról nyegi követelmény, hogy az át­hassa a szakszervezeti munka va­lamennyi részterületét. Úgy is fo­galmazhatnánk, hogy a nevelés, a meggyőzés a szo­cialista vezetés része, nélkü­lözhetetlen eleme, annak ve­lejárója. Elfogadtatása politikánknak, el­határozásainknak az egységes cselekvés érdekében. Az elmúlt esztendőkben elért eredmények figyelemre méltóak, számottevőek. Ahogyan javult nevelő munkánk, azzal együtt és annak eredményeként fejlődött szakszervezetünk egész tevékeny­sége is. Ma már áthatja a szak­­szervezeti munka minden terüle­tét és kiterjed a tagság szinte minden rétegére. Abból kiindulva, hogy a nevelő munka mindig a szakszervezeti tevékenység fő feladataihoz, ten­nivalóihoz tartozik és elválaszt­hatatlan a gazdasági építőmunká­tól, az érdekvédelemtől — tekin­tette át elnökségünk is ezt a te­rületet. Főbb megállapításait és a jövő feladatait az „Állásfogla­­lás”-tervezet tartalmazza, ame­lyet a központi vezetőség tagjai­hoz eljuttattunk.­­ Mindenekelőtt szeretném hang­súlyozni, hogy a fejlett szocialista társadalom építése során számos új tennivalóval, nem kevés gond­dal és ellentmondással is szembe találjuk magunkat. Ezek megol­dására a nevelő munkának is fel kell készülnie. Ugyanis, ahogy haladunk előre, az élet mind többet követel meg és vár el az emberektől. Nagyobb tudást és látókört, közösségibb magatartást, mélyebb tudatosságot. Nagyobb jártasságot a társadalom ügyei­ben, tisztábban látást a világ dolgaiban. Választ kell tehát ad­nunk nap mint nap a dolgozók és az élet által felvetett kérdésekre. Soha nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk, hogy nevelő tevékenységünk kö­zéppontjában mindig az em­ber áll a maga tudásával, egyéniségével s nem egyszer tele kételyekkel, megválaszo­latlan kérdésekkel. Nekünk az a kötelességünk, hogy mindenkit segítsünk és képessé tegyünk arra, hogy a mai és a holnapi követelményeknek mind jobban meg tudjon felelni. Aktív és alkotó részese legyen család­jának, munkahelyének, egész környezetének a szocialista élet­mód és magatartás formálásában. A szocializmus iránti elkötele­zettséggel — ha kell áldozatvál­lalással is — szolgálja a béke, a haladás, a munkásosztály hazai és nemzetközi ügyét. Mindez pártunk XI. kongresz­­szusán így fogalmazódott meg: „Pártunk nagy figyelmet for­dít az ideológiai, a tudomány, a közoktatás, a kultúra kér­déseire, mert nem kis mér­tékben a megfelelő megoldás­tól függ társadalmunk előre­haladása, népünk további felemelkedése”. Építsünk a szocialista brigádokra Az elkövetkezendő esztendők­ben a nevelő munka egyik ki­emelt feladata a munkahelyi ne­velés fejlesztése, hatékonyságá­nak növelése. Ez abból a valós tényből fakad, hogy az üzemi, a munkahelyi élet, a munkahelyi közösségek, brigádok és maga a munka az emberi életre rendkí­vül nagy hatást gyakorolnak. Eb­ben a folyamatban — lehetősé­geink eddigieknél jobb kihaszná­lásával — gyorsítani tudjuk az ember formálását. Elő tudjuk segíteni, hogy mielőbb kialakul­janak és megszilárduljanak ben­ne a munkához és a dolgozó tár­saihoz való új viszony. A művelődésnek, az erkölcsi normák erősítésének a jövő­ben is a szocialista brigádok képezik a bázisát. Ezért meg­különböztetett figyelmet kell fordítanunk e mozgalom to­vábbfejlesztésére, mindenekelőtt minőségi színvona­lának emelésére. A szocialista brigádmozgalom ma már átfogja a bányaipar dolgozóinak minden rétegét. A brigádok száma közel 5 ezer, tagjainak száma pedig meghaladja a 75 ezer főt. Ez egy olyan bázis, amelyre építeni lehet és kell is, mind a gazdasági célok megvalósításá­ban, mind pedig a közösségi élet formálásában. A mozgalomban részt vevők megfelelő irányított­sággal, de önként, az átlagosnál többet vállalnak magukra mun­kában, magán- és közéletben, önművelődésben egyaránt. Ezzel nemcsak saját közösségük belső életére, hanem környezetükre is nagy hatással vannak. Ezt kell az eddigieknél is jobban kiaknáz­nunk, a társadalmi fejlődés szol­gálatába állítanunk. A művelődés segítése­ kötelesség A közművelődés fejlesztéséről szóló párthatározat kimondja: „A folyamatos és állandó mű­velődés szükségességének fel­­ismertetésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetés­nek. Érvényt kell szerezni annak az elvnek és gyakor­latnak, hogy a munkahelye­ken a vezetéssel járó köteles­ségek közé tartozzék a dol­gozók művelődésének segí­tése.” Ezt a magunk részéről is ter­mészetesnek és helyénvalónak tartjuk. A növekvő feladatokat csak művelt, szakmailag jól kép­zett, munkáját szerető és értő dolgozókkal lehet megoldani. El­várható a munkahelyi vezetőktől — de minden más vezetőtől is —, hogy megszerzett tudásukból át­adjanak társaiknak, az általuk irányított dolgozóknak. Ez nem­csak beosztásbeli, de emberi kö­telességünk is. Különösen sokat segíthetnek a műszaki-gazdasági vezetők a dol­gozók általános műveltségének, szakmai képzésének és tovább­képzésének fejlesztésében. Ezek szorosan együvé tartozó kérdések. Az alap: nyolc általános Az általános műveltség fogal­mába sok egymással összefüggő ismeret elsajátítása tartozik. Ilyen többek között az általános iskolai végzettség, mint mindennek az alapja, kiindulópontja. Még mindig közel 20 ezer 45 éven aluli olyan dolgozó van a bányaiparban, akik nem rendelkeznek az általános is­kola 8 osztályával, tehát az alapműveltséggel. Tudjuk — különböző okok vé­gett —, nem vagyunk könnyű helyzetben. Mégis, közös erővel, összefogással meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ez a szám csökkenjen. Erre meg­van minden reményünk, hiszen az elmúlt években figyelemre méltó fejlődést tudtunk elérni. Ezt kívánja tőlünk a bányaipar létszámhelyzete, a technika fej­lődése, nem utolsó sorban a bá­nyászat jövője. Az általános műveltség fontos eleme a politikai műveltség. En­nek megszerzéséhez az üzemek­ben több lehetőség adott, azokat kell jól és célszerűen felhasznál­ni. Jelenleg a dolgozóknak több mint egyharmada vesz részt rendszeres politikai képzésben, a párt, a KISZ és a szakszervezet tömegpolitikai oktatásának kere­tében. Évente közel 20 ezer fő része­sül szakmai képzésben, illetve továbbképzésben, s több mint 8 ezer szakszervezeti tisztség­­viselő oktatásáról gondosko­dunk. Csaknem 100 ezren vesznek részt különböző tudományos is­meretterjesztő előadásokon. Az összdolgozóknak mintegy 25 szá­zaléka rendszeres olvasója a szakszervezeti könyvtáraknak. Van tehát mire alapoznunk, csak az eddigieknél jobban kell a le­hetőségekkel élnünk. Ennek fontosságát csak alátá­masztja, hogy a nevelő munka milyensége, a dolgozók művelt­ségi szintje, alapját képezi és meghatározója a szocialista, és ezen belül az üzemi demokrácia megkívánt fejlődésének is. A de­mokráciával való élés tudatossá­got és felelősséget jelent. Tuda­tosságot a dolgok megítélésében és felelősséget a döntések megho­zatalában és végrehajtásában. Javítani kell a közművelődési tevékenység feltételeit A bányaipar létszám-összetéte­lénél fogva a jövőben is számol­nunk kell azzal, hogy jelentős lesz azoknak a száma, akik a környező községekben fognak él­ni. Ezt a tényt nevelő munkánk során figyelembe kell vennünk. A bejáró dolgozók kulturális igényeinek felkeltése, kielégí­tése, művelődési feltételeinek javítása, életvitelüknek, szo­kásaiknak alakítása, formá­lása hosszabb időt igénylő munkát, komplex tevékeny­séget jelent. E munkában előbbre lépni és tartós eredményeket elérni csak akkor­­ tudunk, ha az üzemek, vállalatok, az érintett községek, települések tanácsaival, iskolái­val, művelődési intézményeivel az eddigieknél szorosabb együtt­működést alakítanak ki. Ma még ez eléggé formális s általában al­kalomszerű. A munkahelyi nevelésben, a lakóterületeken élő dolgozók és családtagjaik művelődésében je­lentős szerepük van a művelő­dési intézményeknek és oktató­termeknek. Jelenleg a bányaipar területén 97 művelődési intéz­mény és üzemi klub van. Ebből 50 a művelődési otthon kategó­riába tartozik. Ezen túl a válla­latoknál, üzemeknél 197 olyan te­rem van — nagyobbrészt felol­vasó, vagy ahhoz hasonló helyi­ség —, amelyeket megfelelő fel­szereléssel alkalmassá lehetne tenni oktatási célokra is. Amint már korábban utaltam rá, az elnökség a Nehézipari Mi­nisztériummal a közelmúltban megvizsgálta a művelődési célo­kat szolgáló objektumok anyagi ellátottságát, tárgyi és személyi feltételeit. Meg kell mondani, hogy a tapasztalatok nem valami kedvezőek. Az előadás befejező részében Kun elvtárs a közművelődés tár­gyi, anyagi feltételeiről szólt, majd javasolta: mindenütt alakítsanak ki egy olyan helyiséget, ahol a dol­gozók tanulhatnak, szórakozhat­nak. Az e napirendet követő vita után Simon Antal, szakszerveze­tünk főtitkára tájékoztatta a köz­ponti vezetőséget a népgazdasági tervek teljesítéséről, az ez évi gazdaságpolitikai célokról, majd a bányászati ágazatok helyzetével foglalkozott. Helytálltak a bányászati ágazatok dolgozói Megállapíthatjuk, hogy a bá­nyaipar 1977. évi alapvető fel­adatait várhatóan teljesíti, illetve számos területen túlteljesíti. A szénbányászat nagy erőfeszítések árán várhatóan 25,4 millió tonna szenet termel, ami mintegy 500 ezer tonnával haladja meg az éves tervet. A kőolaj- és földgázbányászat 2 millió 176 ezer tonna kőolaj, és közel 6,6 milliárd köbméter föld­gáztermeléssel több mint 400 ezer tonna kőolajértéknek megfelelő szénhidrogéntöbbletet ad a nép­gazdaságnak éves terven felül. Szakszervezetünk elnöksége ál­landó figyelemmel kíséri a bá­nyászat jövedelmi viszonyainak alakulását. Az elért eredmények ellenére nem lehetünk elégedet­tek, különösen akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy a bányászok, elsősorban a szenesek, a túlzott szabadnapi termelés bérével együtt sem érik el a népgazdaság ipari átlagának fejlesztési mérté­két. Nagyon örülnénk annak — azt hiszem, bányászaink még job­ban —, ha a kialakult bérszínvo­nalat kevesebb szabadnapi és pótműszakkal terhelnénk. Ezt kö­vetően az élet- és munkakörül­ményekkel, a baleseti helyzettel foglalkozott Simon elvtárs, majd a következőket mondotta: Engedjék meg, hogy a központi vezetőség nevé­ben elismeréssel és köszönet­tel adózzam a bányaipar dol­gozóinak — mindenekelőtt a szocialista brigádoknak az el­ért eredményekért, a kivívott sikerekért. Ezt abban a reményben teszem, hogy a kibontakozott lendület tö­retlen lesz az 1978-as évben és még gyümölcsözőbben segíti — a könnyűnek nem mondható —, de a bányászat szempontjából fel­emelő feladatok végrehajtását. 1978 gazdasági feladatai A szénbányászat 1978. évi elő­irányzata 25,2—25,4 millió tonna. Ebből a visontai külszíni terme­lés 6,8 millió tonna. A szénbányászat 1978. évi fon­tos feladata, hogy az energetikai igényeket a tervezett szinten, vagy azt meghaladó mértékben kielégítse, minőségi barnaszénből a termelési tervet teljesítse, lehe­tőség szerint túlteljesítse. Igen jelentős feladat a szénbá­nyászat részére a nagyberuházá­sok megkezdése, illetve folytatá­sa, így folytatni kell a márkus­­hegyi és nagyegyházi bányaüze­mek építését, meg kell kezdeni Mány bányaüzem előkészítési munkáit és folytatni kell Lencse­hegy II. bányaüzem kiviteli ter­veinek készítését. Balinka és Du­­dar bányaüzemek rekonstrukció­jának előkészítő tervezési mun­káit ugyancsak indítani kell. Kiemelt feladat a műszaki fej­lesztés, a gépesítés fokozását cél­zó beruházások megvalósítása. A vállalati beruházásoknak elő kell segíteniük a meny­­nyiségi és minőségi igények kielégítését, valamint a ter­melés gazdaságosságának ja­vítását. A mélyműveléses szénbányászat további koncentrálása érdekében a kimerülő tatabányai XV-ös, oroszlányi XVI-os és XVII-es aknaüzemek, a borsodi Ella és Berente bányák termelését a megmaradó mélyművelésű bá­nyák termelésének növelésével kell ellensúlyozni. A külszíni folyamatok további koncentrálásával a járulékos és segédtevékenység gépesítésével a termékszerkezet és a termelő­rendszer szerkezetének korszerű­sítésével a mélyművelésű bányá­szatban az összes külszíni műsza­kok arányát 32 százalék alá kell csökkenteni. Mindezek segítségé­vel a teljesítményt 6,3 százalékkal kell növelni. A jobb minőségű oroszlányi, tatabányai szénme­dencék termeléscsökkenése miatt növelni kell az észak-magyaror­szági barnaszéntermelési kapaci­tások kihasználását. A hazai kőolajtermelési terv 2 millió 150 ezer tonna mennyi­séggel lényegében az 1977. évi szinten marad. Földgázból mint­egy 260 millió köbméterrel kell többet termelni az 1977. évinél, azaz 7,2 milliárd köbmétert. A szegedi kőolaj, és földgáz­ipari létesítmények beruházását az év végéig be kell fejezni. A vállalati forrásokból elsősorban az éves termelési terv teljesítését biztosító beruházásokat kell meg­valósítani. Az érc- és ásványbányászat te­rületén folytatni kell a recski rézkombinát bányászati kutató és feltáró munkáit, valamint a ver­tikum megvalósításának elkészí­­tését. Fokozott gondot kell fordí­tani a tőkés import csökkentését, illetve az export növelését célzó bankhitellel megvalósuló beruhá­zásokra. Tovább kell fejleszteni a kor­szerű külfejtéses eljárásokat, az érc- és ásványbányászatban, első­sorban a hidraulikus jövesztés és szállítási technológiák bővítésé­vel, valamint ahol arra lehetőség van, a kőzetszaggatásos jövesztési mód mind szélesebb körű alkal­mazásával. Összehangoltabb tevékenységet Népgazdasági érdekek fűződ­nek ahhoz, hogy bővítsük hazai ásványvagyonunkat s ezzel geoló­giai adottságaink jobb kihaszná­lását. A földtani kutatásnak — ma még reménybeli nyersanya­gok felderítésével — bővíteni kell az ásványvagyon felhasználási lehetőségeit. Okulva az elmúlt évek tapasztalatain, célszerű vol­na a kutató munkát összehangol­­tabbá tenni és az átharántolt ré­tegek vizsgálatát mindenre kiter­jedően végezni. Megengedhetet­len, hogy szűkebb szakmai érde­kek érvényesüljenek a kutatások­nál, háttérbe szorítva a valós népgazdasági érdekeket. Lényegileg azt kellene elérni, hogy a különböző vállalatok kutató részlegei ne szénhid­rogént vagy bauxitot kutas­sanak fel részletességgel, ha­nem a föld ásványi kincseit. A bányászat vázolt feladatai nemcsak a termelési egységekre hárítanak nehéz feladatot, hanem a kapcsolódó vállalatokra is, min­denekelőtt az aknamélyítőkre, a bányagépgyártásra és az intézmé­nyekre is. Tudott dolog, hogy — kényszerhatásokra — az akna­mélyítés és a bányagépgyártás profilmódosítást hajtott végre. Ez a folyamat gyengítette a két vál­lalatot. A feladat most az, hogy alkalmassá tegyük a két vállala­tot azoknak az igényeknek a ki­elégítésére, amelyeket joggal el­vár tőlük a bányászat. Napirenden szerepel a két bá­nyászati intézet, a tervező és ku­tató összevonása, Központi Bá­nyászati Fejlesztési Intézetté tör­ténő átszervezése. Ez is kapcso­latban van a bányászat megnöve­kedett feladataival, az erők és szerény lehetőségeink koncentrá­lásával, a hatékonyabb munká­val. Ezután a szabályozó rendszer egyes elemeiből eredő kérdések­kel foglalkozott, majd így foly­tatta: A feladatok igen feszítettek és végrehajtásuk csak a dol­gozók összefogásával, aktív kezdeményezőkészségük to­vábbi fokozásával biztosít­ható. Ennek érdekében fel kell hasz­nálni az üzemi demokrácia fóru­mait és eszközeit. Feladatainkat a tömegek ügyévé kell tenni, mert csak ez lehet az eredményes munka záloga. A jelenlevők előtt ismeretes a SZOT és a KISZ állásfoglalása a szocialista munkaverseny-moz­­galom 1978. évi továbbfolytatásá­val kapcsolatosan — mondta be­fejezésül. Az állásfoglalás ajánlá­sokat tesz a versenyvállalások főbb feladataira. Ennek szelle­mében kell segíteni a versenyvál­lalások megtételét.

Next