Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
BÁNYAMUNKÁS 1982. JANUÁR A MOZGALOM ANYAGI ALAPJÁRÓL 94 MILLIÓS KÖLTSÉGVETÉS A költségvetési előirányzatok megtervezésekor szervezeteink arra törekedtek, hogy a befolyó tagdíjakat a XXII. kongresszus határozatában megjelölt feladatok megoldására fordítsák. Az előző évek eredményeire építve, célul tűzték a termelést segítő tevékenység, a nevelő és felvilágosító munka javítását, a szociális és kulturális gondoskodás fokozását. A költségvetési tervek összeállítását a tagdíjbesorolás előzte meg. Alapszervezeteink ezt jól készítették elő, és eredményesen hajtották végre. Ennek eredményeként 85 millió 170 ezer forint tagdíjbevételt tervezhettünk az 1982-es költségvetésben. Ez az előző évinél 4 millió 895 ezer forinttal, vagyis 6,1 százalékkal több. A tagdíjon felül 5 millió 893 ezer forint egyéb bevétel várható. Tartalékalapunkból pedig 2 millió 900 ezer forintot használunk fel a központi székház felújításának befejezéséhez. A felhasználásokból az alapszervezetek részesedése — figyelembe véve a támogatásokat és beruházásokat — 63,5 százalék, a középszervek költsége 6,9 százalék, a központi vezetőség költsége 18,7 százalék, a SZOT működésére 10,9 százalék esik. 47 MILLIÓS ALAPSZERVI FELHASZNÁLÁS Alapszervezeteink a 41 millió 50 ezer forintos tagdíjrészesedés, valamint a központba befolyó tagdíjból kiutalt támogatás 3 millió 900 ezer forintos összegével és 1 millió 783 ezer forint saját bevételükkel együtt 46 millió 733 e/forinttal gazdálkodnak. Az alapszervi célt szolgáló központi kulturális, sport és szociális támogatásokat, beruházásokat számításba véve a tagdíj kétharmada az alapszervezeteknél kerül felhasználásra. Az alapszervezetek a rendelkezésre álló pénzeszközök 78,4 százalékát segélyezésre, szociális, kulturális és sportcélokra kívánják felhasználni, szervezési és ügyviteli célokra 21,6 százalékát fordítják, üdülési hozzájárulásra, beteglátogatási költségekre, nyugdíjasok segítésére, gyermekintézmények támogatására stb. Szociális támogatásként a központtól további 1 millió 396 ezer forint jut vissza a tagsághoz. Ebből 815 ezer forintot fordítunk a leányfalui üdülő üzemeltetésére, 581 ezer forintot nyugdíjasok segélyezésére és üdültetésére, valamint egyéb szociális célokra és támogatásokra. Nagy körültekintéssel terveztük meg az idős, nyugdíjas szakszervezeti tagok támogatását szolgáló öszszegeket, elsősorban segélyezésüket. A nyugdíjas alapszervezetek teljes tagdíjbevételükkel önállóan gazdálkodnak. E mellett a központba befolyt tagdíjakból 1982-ben külön 3 millió forintot adunk a 36 ezer nyugdíjas anyagi gondjainak enyhítéséhez. KULTUR-, SPORTKIADÁSOK A nevelőmunkára, valamint a tagság kulturális- és sportigényeinek kielégítésére alapszervezeteink 13 millió 360 ezer forintot terveztek, ami 997 ezer forinttal több az 1981. évinél. Sportkörök támogatására 1 millió 495 ezer forintot terveztek. Tömegsportra 1 millió 688 ezer forintot irányoztak elő, melyből sporteszközök beszerzését, karbantartását, sportrendezvények, munkahelyi olimpia, tömegsport költségeit fedezik. A kulturális és sportfeladatok teljesítését a központ további 3 millió 799 ezer forintos támogatással segíti. Művelődési intézményeink beszerzési és felújítási költségeihez 1 millió 277 ezer, az oktatási tevékenység korszerűsítéséhez, szemléltető eszközök és berendezések beszerzéséhez, valamint országos zenekari és egyéb rendezvényekhez 350 ezer, amatőr művészeti együttesek költségeihez 600 ezer forint hozzájárulást terveztünk. Minőségi és tömegsport versenyekre, valamint sportkörök esetenkénti támogatására 720 ezer forintot irányoztunk elő. A Bányász Kulturális Hetek költségeire és a Bányász Kupa területi rendezvényeire 542 ezer forint áll rendelkezésre. SEGÉLYEZÉS, SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS Segélyekre és szociális célokra az 1981. évi előirányzatnál 638 ezer forinttal többet, összesen 23 millió 41 ezer forintot terveztek. Alapszervezeteink a tagdíjbevétel 21 százalékát irányozták elő segélyezésre, összesen 17 millió 928 ezer forintot kívánnak segélyként 25 ezer szakszervezeti tagnak kifizetni. Növelni kívánják a segélyátlagokat. A 400 forint összegű szülési segély, a 800 forintos temetési segély mellett folyósított rendkívüli, szociális segélyek átlaga 815 forint, szemben az 1981-es 761 forinttal. Az eddigieknél is nagyobb gondot fordítanak a nagycsaládosok, egyedülállók és a hosszabb ideig betegállományban levők anyagi gondjainak enyhítésére. A szociális kiadások között a segélyeken felül 5 millió 713 ezer forintot terveztek a tagok részére TAKARÉKOS FELHASZNÁLÁST A XXII. kongresszus határozatában megjelölt feladatok megoldásához az anyagi eszközök tehát rendelkezésre állnak. A költségvetésekben megtervezett és jóváhagyott előirányzatok csupán megfelelő alapot biztosítanak a gazdálkodáshoz. Vezető testületeink, tisztségviselőink feladata, hogy a tervekben kialakított helyes arányok a gazdálkodás során megvalósuljanak, sőt tovább javuljanak. Egyetlen szervezetünknél sem szabad elfeledkezni a takarékosságról, mert csak így teljesülhetnek a költségvetési irányelvekben megfogalmazott célkitűzések. Hargitai Henrik Mikulás Miklós, a Tatabányai Szénbányák nyugati bányaüzeme XV/c aknájának szb-titkára. 1958- ban kezdte mint szakszervezeti bizalmi, azután üdülési felelős, majd TT-s volt a korábbi szakszervezeti vezetőségekben. 1974-ben választották meg először szb-titkárnak. Beszámolóra készül, mérleget készít: az üzem milyen feladatokat oldott meg tavaly és milyen feladatok állnak előttük az idén. HOGYAN ZÁRTÁK AZ ELMÚLT ÉVET? Több szempontból eredményesen — kezdte válaszát Mikulás Miklós szb-titkár —, bár az éves tervet nem tudtuk teljesíteni. Valamelyest elmaradtunk, bár így is több mint félmillió tonna szenet küldtünk a felszínre. Az 1200 fős kollektívánknak csak 10 százaléka közvetlen termelésirányító, illetve adminisztratív állományú. Tavaly februárban alakult az üzem két akna öszszevonásával, jó minőségű — 18— 19 000 KJ értékű — pillérszenet bányászunk. Az összevonás után júniusig különösebb gondunk nem volt a létszámmal, de ekkor a már korábban Nagyegyházára áthelyezett dolgozókat követte az országosan is ismert Kaszás István frontbrigád, amely — mondjuk ki őszintén — nagy érvágás volt a kollektívánknak. Egy év alatt 170- en mentek át egyébként tőlünk az új bányába, ez persze egyrészt nagy elismerése volt üzemünknek. Helyettük a többi üzemtől kaptunk embereket, akik azonban a mi technológiánkkal még nem dolgoztak. A XV/c aknán Gullick típusú, önjáró biztosítószerkezettel termelünk, maróhengeres jövesztőgéppel. Mintegy ráadásként, a Kaszás István frontbrigád távozása előtti éjszaka vízbetörés történt a XV/c aknában, amely egy teljes hónap kiesést okozott. A X-es számú fronton 20—22 ezer tonna szén úszott el. Az akna a következő hónapokban sem tudta teljesíteni tervét, mert egy új frontnyitás után rövidebb szárnyon kellett volna hozni egy korábban meghatározott tervet. Az akna csak november közepére lábalt ki a nehézségekből, attól kezdve teljesítette tervét. A XV/c aknán a vízbetörés után óriási érdemeket szerzett az 1-es és a 2-es számú elővájó brigád, amikor a termelés kiesésének enyhítésére gyorsan új frontot kellett előkészíteni. A XV/a akna az év minden hónapjában teljesítette tervét, ennek köszönhető, hogy a bányaüzem termelése alig maradt el a tervezettől. Nehéz geológiai viszonyok között egyedizámos biztosítással, sok frontváltással dolgoztak. Nagy szerepe volt az eredményekben a munkaversenynek. A harmadik negyedév értékelésekor a Hoffmann Lajos vezette 152-es frontbrigád saját kategóriájában országos szinten az első, a másik hasonló biztosítási front Botka István vezetésével pedig a második helyen állt. 1981-ben 5900 folyóméter volt a vágathajtási tervük, amelyet becsülettel teljesítettek. Annak ellenére, hogy a mennyiségi tervet nem sikerült teljesíteni, a nyugati bányaüzem — a korábbi évekkel szemben több mint 20 millió forint nyereséget ért el. Ezt elsősorban a jó minőségű szénnek és az eladási árnak köszönhették. — Az üzemi pártszervezet nagyon jól együttműködik a szakszervezettel — vetette közbe Antal József, a nyugati bányaüzem pártszervezetének titkára, akit két évvel ezelőtt választottak meg erre a posztra. Előtte öt évig a bányász pártbizottság munkatársa volt, korábban viszont a XV/c aknáról került oda. Az 1200 fős kollektívából 285 párttag van, vagyis minden negyedik dolgozó. A novemberi küldöttértekezleten is elmondtam, hogy ez a tény hallatlanul nagy hazóerő volt. A különféle szervezési feladatokat, legyen az gazdasági, társadalmi, politikai, a párttagok segítségével könnyebben megoldhattuk. Minden brigádban dolgoznak párttagok. A pártszervezet irányítása alá tartozó 3 alapszervezetben 22 pártcsoport működik. Az üzem életének egészét átfogjuk. A párttagok nagyon sokat vállaltak és tettek a termelésért, példamutatásukkal magukkal vitték a pártonkívülieket is. Az évenkénti értékelést pártcsoportszinten oldottuk meg. Elsősorban az éves gazdasági és politikai munka volt a fő szempont, különös tekintettel a pártmegbízatások teljesítésére. Az állandó felmentett párttagokon kívül 92 százalékos az állandó pártmegbízatásokkal rendelkező tagjaink száma. Negyvenkilenc munkásőrünk tevékenykedik, az itt levő elvtársaink természetesen a termelésben is példát mutatnak. A bányaüzemnél az 1981-es aknaösszevonás után az üzemvezetés valamennyi szintjén — gazdasági, műszaki, párt, KISZ — egységes lett az irányítás, a szakszervezetnél viszont mindkét aknánál — a köztük levő 5—6 kilométeres távolság miatt — megmaradt az stb. Gyümölcsöző a kapcsolata a szakszervezetnek a KISZ-szel is, amelynek 260 tagja van. A szocialista munkaversenyben 745-en dolgoznak, a létszám közel kétharmada. A termelésen kívül társadalmi munkájuk tavaly mintegy 5 ezer óra volt az üzemükben, illetve a város intézményeiben, az utóbbiakban szocialista szerződéseket kötöttek kisebb közösségekkel. BESZÁMOLÁS ELŐTT MÉRLEGKÉSZÍTÉS 1981-RŐL MELYEK A LEGFONTOSABB IDEI, 1982-ES FELADATOK? Az idén is több mint félmillió tonna szenet termelünk — mondta befejezésül Mikulás Miklós. A kollektíva stabilizálódik, bár várható, hogy az idén is több dolgozónkat átirányítják Nagyegyházára. Március elején megkezdjük a XV/c akna pillérének lefejtését. Ismereteink szerint jó minőségű szenet hozhatunk a felszínre, amellyel szintén jelentős árbevételt érhetünk el. Minden bizonnyal számos nehézséget okoz majd, hogy a XV/a aknán a régi síkvölgyi mezőben vonulunk vissza. Vágatokkal és vetőkkel szabdalt telepeket kell frontálisan leművelni, s ezért fokozott biztonságot kell majd alkalmazni, a költségeink ezért nőnek. A két akna egy telephelyre költözik, ezzel egy időben az szb is fúziónál. Tapasztalt szocialista brigádjainkban bízunk, az éves tervet remélhetőleg eredményesen zárjuk. Bányaüzemünk két aknájának két és fél éve van hátra, 1984-ben befejezzük a széntermelést. A kollektíva szinte együtt marad, dolgozóink 80 százaléka akkor Mányra kerül. Az idén saját erőből bővítjük az üzemi fürdőépületet, fekete-fehér öltözőt alakítunk ki. Az iparosok is megfelelő helyet kapnak és nem utolsósorban a bányászaink is. A szervezettségünk 98,6 százalékos. Ez nagyon kedvező arány. Az üzemi szakszervezeti bizottságunk a bizalmi testület előtt január végén, február elején ad számot az 1981- ben végzett munkáról és vitatja meg az 1982-es munkatervet. B. J. : A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN Az első napok a felszabadulás után A bányászat felszabadulás utáni helyzetéről, az élet megindulásáról a Bányamunkás korábbi számaiban már olvashattunk cikkeket. A felszabadulást követő időszak krónikájában minden óra, minden nap újat hozott az emberek életébe. A következőkben az akkori idők tanúi és résztvevői emlékeznek: Goda János volt tatabányai városi párttitkár, Sándor Béla volt kazári párttitkár és Király Lajos volt tatabányai kerületi párttitkár. Goda János a felszabadulás első hónapjaira így emlékezik: „Bicske és Tata között a vasúti hidak föl voltak robbantva, vagonok hevertek szerteszét lőve, a bányák víz alatt. Az erőmű, a magasfeszültségű hálózat tönkrement. Mit lehet itt kezdeni? Először is megjavítani az erőművet, mert enélkül nincs vízszivattyúzás. Minthogy az erőmű hálózatban komolyabb hiba nem volt, magasfeszültségű vezetékek, szigetelők voltak tökre téve, ezt kellett elsőnek megjavítani. A munka megindításáról szóló tanácskozáson Gerő Ernő is ott volt. A tanácskozásra — mondta Gerő — nekem kell összeszedni a szakembereket. Ez azért volt nagyon nehéz, mert az a hangulat uralkodott, hogy az összes vasalt nadrágost ki kell nyírni, azok mind reakciósok. Viszont szakember nélkül nincs élet, összeszedtük tehát azokat a szakembereket, akik nem menekültek el. Az én felügyelőm, akinek a keze alatt dolgoztam — az öreg Ligdait —, mondtam az elvtársaknak, hozassuk be. Igen ám, de ezt a felügyelőt is kivitték az osztályozóra szenet rakni. Hát végül onnan hozták be az öreget. Mondja neki Gerő: nézze, arról van szó, hogy Bicskétől Tatáig sürgősen helyre kellene állítani a fölrobbantott hidakat. El tudja-e vállalni. Akkor mutatta a kezét. — Nézzék, ilyen kézzel nem tudok tervezni. Vérhólyagos minden ujjam. — Nézze, felügyelő úr, mondta neki Gerő, az amit csináltak, felgyülemlett bosszú a régi tőkés világ ellen. A tatabányai bányászok nagyon sokat szenvedtek. Végül elvállalta és megszervezte a munkát. Gerő pedig megígérte, hogy a hidakhoz, a vagonok helyreállításához szükséges anyagot ő biztosítja. Gyors ütemben megkezdtük a hidak és az erőmű helyreállítását. Elektromos áramot adtak a bányáknak, így megkezdtük az elöntött aknák víztelenítését. Jellemző az akkori helyzetre — emlékezik Goda János —, voltak bányászok, akik azt követelték, hogy a papok, az orvosok is jöjjenek műszakot teljesíteni. Mi azt mondottuk: az orvosnak más a feladata és hagyjátok a papokat. Most az a feladatunk, hogy szén, ruha, élelem legyen. Azután jöttek a bányák vezetői: nincs bányafa, öszszedugtuk a fejünket és elhatároztuk a majki és a tarjáni erdő kiirtását. Volt már fa, de nem volt mivel elszállítani. Akkor egy küldöttséggel fölmentünk Budapestre Gerő Ernőhöz és elmondtuk, nincs bányafánk, nem tudunk termelni. Jármű kellene. Adott négy katonát, hogy menjenek ki a körútra és szerezzenek autókat. Akkoriban a maszek autók fekettéztek, járták a vidéket élelemért. Kimentünk a körútra a kiskatonákkal, akiknek írásos parancsa alapján azt hiszem, hét vagy nyolc teherautót Tatabányára vezényeltek. Mindegyikre fölült két bányász s indulás Tatabányára. Így szállítottuk be a bányafát. Akkor csak egy traktorunk volt. Jöttek a bányászok, nincs olaj, nincs burgonya. Elmentünk Somogyi államtitkárhoz, mondjuk nagy gondban vagyunk, nem tudunk a bányászoknak enni adni. Krumpli kellene, olaj kellene. Intézkedett. Már nem is tudom, hány mázsa burgonyát szállítottak ide Somogy megyéből. Persze szénért, azért mindent lehetett kapni. Így indult meg nálunk az élet.. .’s Sándor Béla Kazár község párttitkára emlékei közül elsősorban az elevenedett fel, hogy tőlük senki sem vonult be katonának. „Két ember ment el a kétezer lakosú faluból, úgy, hogy elvitték őket a csendőrök. A teheneket, lovakat az erdőben megőriztük. Jött a felszabadulás. Se egy mérnök, a bánya víz alatt, áram nem volt. De gyorsan, pár nap múltán hozzákezdhettünk a bánya víztelenítéséhez, a termeléshez. A volt bányamestert elzavartuk, mérnök nem volt, a munkát egy bányász irányította. Gugyellának hívták, nagyon értelmes bányász volt és értett a földmérésekhez is. Hallgattunk is rá. Éhezett a nép nagyon, de sztrájkról szó sem lehetett. A szenet, amit termeltünk, csillehiány miatt csak később küldtük az osztályozóra. Ment a szén erre, arra. Élelmet is azért szereztünk. Kezdetben sok volt a hiányzók száma, 300 embernek kellett volna leszállni, de talán tizenöten voltunk. Hiába, éhesen nem lehet dolgozni. Egy pár hónap múlva elég szépen megindult a termelés. Akkor már 5—10 vagont termeltünk, akkor jó volt, örültünk. Később visszajött egy mérnök, Brankunder Pál, aki felkerült a minisztériumba. Aztán jött vissza több is, de akkor már Debrecenben voltam pártiskolán. Kazáron háborús kár nem volt. A bányabeli anyagokat mind megmentettük. Felszabadulás előtt száraz helyre raktuk el. Víz alá nem került semmi, így tudtuk megindítani itt az életet...” Király Lajos a nagyszerű tömegmegmozdulásokat említi az élet újrakezdéséért. Ezek azért sikerültek, mert a Kommunista Párt nagy tömegbefolyással rendelkezett, csaknem minden embert mozgósítani tudott az újjáépítésre. Tatabányán a Kommunista Párt már az illegalitásban erős volt. A pártnak elsősorban a bányászokkal volt kapcsolata. Akkor még nem tudtuk, hogy zajlik le a felszabadulás, nem kerül-e sor fegyveres akcióra a letűnt hordákkal szemben. Erre nem került sor. Az egész másként alakult. A Bánhidai Erőmű a németek kezén maradt, de a bányák, a többi üzemrész felszabadult, a hegyekben levő német alakulatok állandóan lőtték Tatabányát, a repülőgépek pedig bombáztak. Tatabánya munkássága a párt felhívására dolgozott. A kifosztott raktárak ellenére, szervezett volt a közellátás. Néhány elvtárssal kijöttünk az illegalitásból és a katonai parancsnokságtól kértünk utasításokat. Azonnal megszerveztük a Vörösőrséget, vörös karszalaggal. Tudtuk, biztosítani kell a rendet. A MÁK Rt famulusai Mohi Rezső kivételével, aki az egyik bányaigazgató volt, elmenekültek. Létrejött egy ötös tanács, mert az üzemeket irányítani kellett, biztosítani a munkásosztály hatalmát. Az ötös tanács akcióba lépett. Megindította az üzemeket, melyek tűrhető állapotban voltak, három kivételével. Víz alatt volt a VI-os akna és azt hiszem, a síkvölgyi. Tatabánya munkássága a kritikus időben megtette azt, ami akkor tőle telhető volt. Tatabánya volt a kezdeményezője annak a harcnak, mely széncsata néven került be az ország újjáépítésének történetébe. G. E. Goda János Sándor Béla Király Lajos